Öt év – öt nyelv

Két héttel ezelőtt, hirtelen felindulásból meginterjúvoltam az olvasóközösséget, hogy jobb képet kapjak arról, hogy milyen dolgokkal érdemes a jövőben egy picit többet foglalkozni. A 375 ember, aki volt oly’ kedves és kitöltötte a kérdőívet, azt csókoltatom, valamint izenem nékik, hogy 375 darab egészséges koalamackót menekítettek meg ezzel. Szép munka volt! Lássuk az eredményeket!

Az Öt év – öt nyelv kérdőív kitöltésével 375 koalát mentettetek meg!

Demográfia

Az Öt év olvasóinak döntő többsége 25-35 év között közötti, valószínűleg inkább nő, mint sem, valamint majdnem biztos, hogy rendelkezik legalább egy diplomával. Ennek fényében feltenném a költői kérdést, hogy vajon mi a jó életet csinálnak az egyetemi nyelvoktatásban, ha az olvasók 65%-a azt mondja, hogy valamilyen formában baja van a nyelvtanulással?

Nyelvek

A kérdésre, hogy milyen nyelvet próbáltál már sikertelenül megtanulni, 209-an jelölték meg az angolt, míg a némettel 196-an jártak ugyanígy, a francia, spanyol és az olasz nagyjából holtversenyben a harmadik. A kérdésre, hogy miért nem sikerült azt megtanulni a következő válaszok voltak a “legnépszerűbbek”:

• Lustaság
• Motiváció hiánya
• Rossz tanár
• Időhiány
• Sikerélmény hiánya
• Rossz módszerek
• Külföldön is a magyar közösséghez való ragaszkodás
• Az ivás előnyben részesítése a tanulással szemben (halál komoly)
• Eleve nem is szerette a nyelvet (itt toronymagasan a német vezet)

A válaszokban fele-fele arányban oszlik meg a felelősség a “dilettáns, rossz tanárok/rossz nyelvtanfolyamok/rossz nyelviskolák” és maga a tanuló között. Az is kiderült, hogy az olvasók 51%-a már több mint háromszor nekiállt (sikertelenül) egy új nyelv megtanulásának. Nem meglepő módon a legnépszerűbb nyelvek az angol és a német (36% mind a kettő), aztán a spanyol 7%-kal, francia 5%-kal, olasz 4%-kal, míg a fennmaradó 12% más nyelvekből tevődik össze.

Motiváció

Sajna nem látszanak normálisan a kiírások

És hogy miért tanultok nyelveket? Külföldet már megjárt, majd onnan végleg hazatért emberként kicsit örömmel, kicsit szomorúan olvastam, hogy elsősorban azért tanultok, hogy külföldön vállaljatok munkát vele, egészen pontosan 47% tervezi, hogy hosszabb-rövidebb időre külhonba távozna.

Az olvasó akarata szent – és pontosan azért, hogy a blog még többet tudjon nektek segíteni, ezért közös szervezkedésbe kezdtünk a legjobb, külföldi élettel foglalkozó bloggal, a Nők Külföldönnel - a részletekről nem is olyan sokára! (Petra (a blog írója) nagyon érti a dolgát, rengeteg embernek segített és ő maga is expat (tartósan külföldön élő ember), így ő maga is tapasztalatból beszél.)

A válaszadók 25%-a itthon szeretne jobb munkához jutni a tanult nyelvvel, míg 10%-nál a jelenlegi munkájában követelik meg a magasabb nyelvi tudást.

Érdekes (és számomra igencsak szívet melengető) módon nem elsősorban a nyelvvizsga a cél mindenkinél – mindössze 26% mondta, hogy ezért tanul! Ami viszont a legmeglepőbb és legörömtelibb volt, az az, hogy 35% azt mondta, hogy semmi különös oka nincs a tanulásra, egyszerűen szeret nyelvet tanulni!

Akkor most vagy az Öt év olvasói átlagon felüliek (efelől semmi kétségem), vagy az EU jelentések valahol sántítanak, miszerint az egész unión belül mi vagyunk a legutolsók nyelvtudásban. Nos, ha ez igaz is, akkor úgy tűnik, ez nemsokára megváltozik!

Nehézségek

Azt vettük górcső alá, hogy mi az, ami a legnagyobb akadály számotokra a nyelvtanulásnál/nyelvtanulásban. Némileg meglepő, ugyanakkor kegyetlenül őszinte volt, hogy a válaszadók 40%-a erélyesen bevallotta, nem tudja, hogyan kell gyorsan és hatékonyan tanulni.

Ez egyrészt szomorú, hiszen az oktatás elég erős hiányosságaira mutat rá csípőből, másrészt viszont életben tartja az Öt évet: a blogon ugyanis pontosan azon van a hangsúly, hogy az ember hogyan érheti el a lehető legnagyobb fejlődést a lehető legkisebb befektetéssel.

A gonosz dolgok, amik megakadályoznak egy új nyelv elsajátításában

És ennek biza szerves része a megfelelő tanulástechnikák alkalmazása, gondoljunk csak a mnemonikák használatára, az emlékezés meghackelésére, a technológia bevonására, valamint a többi apró trükkre. A másodikszámú probléma (37%-kal) a klasszikus “nem merek megszólalni” jelenség.

Itt szerkesztőségünk daliás főszerkesztője siet a t. publikum segítségére, hiszen újonnan nem győzi magát különböző videofelvételekkel leégetni és bemutatni, hogy hogyan nem kell csinálni dolgokat, alkalomszerűen és véletlenszerűen pedig azt, hogy hogyan kell. A szerkesztőség rövidtávú célkitűzéseinek zászlóvivője az utóbbi arányának megemelése (értsd: még több élő videó.)

Haladjunk tovább: 31% mondta, hogy nem tud folyékonyan beszélni és úgy érzi, hogy soha nem is fog. A jó hír itt, hogy a jövőben erre szeretnék koncentráltan figyelni, hiszen a német projekt is erről szól: három hónap alatt társalgási szintre jutni (érdeklődők kedvéért, pénteken jön a cikk a jelenlegi állásról).

Az olvasók 30%-a azt mondja, hogy képtelen rávenni magát arra, hogy leüljön tanulni. Nos, ha a hegy nem jön Mohamedhez, ugye – ha valami szórakoztató, akkor nem esik nehezünkre foglalkozni vele. Ezért meg kell fordítani a dolgot: olyan eszközökkel és anyagokból kell tanulni, amik szórakoztatók.

Persze, ezt könnyebb mondani, mint megtenni, de ki mondta, hogy ez sétagalopp? Rettentő fontos, miből tanul az ember: lehet valaki marha szorgalmas, ha egy csapnivaló könyvből, kurzust, tanártól tanul, akkor az életben nem jut el az általa kívánt szintre.

Apropó, adott szint. Szintén 30% mondta, hogy már elért egy bizonyos szintre, de ott megrekedt, nem tudja hogyan fejlődjön tovább. Hát igen, a plató jelenség nem egyedi, azonban csak akkor kellemetlen, ha az ember nem tudja, hogy ez mindig, mindenkinél bekövetkezik.

A titok annyi, hogy nem szabad feladni, tovább kell csinálni, a látszólagos nem-fejlődés ellenére is, aztán egy ponton ugrásszerű fejlődés fog eljönni.

További szemelvények a nehézségekből, csak címszavakban:

• Nem bírom megjegyezni a szavakat – bátran fordulj ehhez, valamint ehhez a cikkhez.
• Nem értem a nyelvtant – ha angolt tanulsz, erre vedd az irányt, ha németet, akkor erre.
• Nem érdekel a nyelv – na, vajon melyik nyelv vezet a közutálatban?
• Nem értem, hogy mit beszélnek hozzám – hallgass és olvass minél többet. Mit? Erre tessék.
• Nem találok egy normális tanárt/nyelviskolát – vedd fontolóra az egyéni tanulást.
• Nem tudom választékosan kifejezni magam – ez nem is olyan fontos, mint gondolnád (egyelőre).
• Túl gyorsan elfelejtem a tanultakat – bátran fordulj az ANKI-hoz.
• Nem tudok kivel gyakorolni – Verbling, iTalki, Livemocha.

Vélemények a blogról

Utolsó pontként még lehetett véleményt fejteni magáról a nyelvtanulásról, valamint a blogról is. Utóbbinál kaptam hideget-meleget (inkább utóbbi, előbbit pedig igyekszem megszívlelni, köszi!).

Mivel a kérdőív teljesen anonim volt, így fogalmam sincs a beküldők személyéről, így címszavakban néhány válasz:

• Vannak, akik egészen pici gyermekek nyelvoktatásáról érdeklődnek, nekik bátran ajánlom a Nevelj kétnyelvű gyereket blogot.
• Többen érdeklődtek, hogy hol lehet velem összefutni. Amennyiben ön 20-30 közötti, modellkarrierrel rendelkező lány, aki multimilliomos családi háttérrel rendelkezik, kedveli a metálzenét, valamint a csípős kaját, azonnal jelentkezzen a szerkesztőségben. A többieknek sajnos várniuk kell az első blogtalálkozóra.
• Többen javasolták azt is, hogy mikor lejár az öt év, adjak ki egy könyvet belőle. Természetesen már most elkezdtem írni, a megfilmesítésen már dolgoznak, én pedig a jogdíjakból már tervezgetem a tenerifei elvonulásomat.
• Egy olvasó írta, hogy a Nyelvhack Kézikönyv fordítása némileg erőltetett lett, ezért inkább eredetiben olvasta el. Igazat kell neki adnom, lehetett volna sokkal jobb is, azonban kb. 5 napom volt rá és korrektor sem volt, úgyhogy ez egyelőre ilyen, ha lesz majd időm, át fogom gyúrni. A cél annyi volt, hogy aki nem tud angolul, az is el tudja olvasni azokat az ötleteket, amikről Benny ír benne. Mindenesetre köszönöm az őszinte szavakat!
• Volt, aki megjegyezte, hogy mostanában össze-vissza, ad hoc módra érkeznek a bejegyzések, és hogy térjek vissza inkább a minőségi posztok írásához. Ebben különbözik a véleményünk, mi több, nagyon sokan írták, hogy végre több poszt van. Az, hogy néha bekerül egy-egy interjú, vagy más témájú cikk, csak egy picit színesíti a blogot.
• Aztán volt olyan is, aki javallotta, hogy fordítsak le híres nyelvtanulók blog posztjait és azokat tegyem ki ide. Ez a dolog több sebből is vérzik: egyrészt lusta vagyok, másrészt pedig nem szeretnék plagizálni. A hivatkozásokat úgyis mindig kiteszem, hogy honnan vannak az ötletek.
• Természetesen rengeteg ajánlat érkezett, hogy mi legyen az ötödik nyelv: a japántól kezdve, az arabon és a portugálon át a franciáig. Ahogy azt már az előző cikkben megtárgyaltuk, március közepe felé fog kiderülni, hogy mi is lesz az a bizonyos nyelv, mindenesetre az biztos, hogy francia nem.

A tömjénező dolgokat nem másolom be, mert egyrészt az előző, szülinapi cikkben már volt róla szó, másrészt pedig tényleg azt fogjátok hinni, hogy magamnak írogatok ilyen dolgokat. Ezeket külön köszönöm, borús téli estéken, ezeket veszem elő, hogy újra motivációt találjak a blog folytatásához!

No, kérem, hölgyeim és uraim, még egyszer nagyon köszönöm a segítséget, a kérdőív nagyon sok dologra rávilágított, volt amit sejtettem, volt, amiről fogalmam sem volt.

A jövőben az adott témákhoz fogunk igazodni és az egész blog profilját így alakítani.

Tehát több lesz a tanulási hack, a folyékonyságot segítő technikák boncolgatása, gyakrabban kerülnek ki írások, több videó lesz, jobban dokumentálom a saját haladásomat is. Huh, már most forog tőle a fejem!

Köszi a figyelmet, ha pedig bármi hozzáfűzni valód van az elhangzottakhoz, akkor azt lent a kommentekben oszd meg velünk!

Hasonló írások

• ‘Öt év – öt nyelv’ – a negyedik év
• Mennyit érnek az Öt év – öt nyelv módszerei, avagy a spanyol körút utózöngéi
• ‘Öt év – öt nyelv’ – a második év
• Az Öt év – öt nyelv szerkesztőségének ázsiai felfedezőkörútja nyelvi szempontból (avagy miért nem voltak írások eddig)
• Összefoglaló – 35-36. hét