Öt év – öt nyelv

Van szerencsénk beharangozni az Öt év – öt nyelv legújabb rovatát, ami nem más, mint a Technikai sarok. Mérnökemberként nagyon sok olyan technológiai dolgot alapnak vettem, ami más számára nem biztos, hogy teljesen egyértelmű (legalábbis levelek garmadája utal erre), így időről időre ezeket fogjuk szétboncolni, olyan felkiáltással, hogy ha már a 21. században vagyunk, akkor legalább használjuk ki. A technológiától lehet idegenkedni, meg nem szeretni, meg fúj, ám ezt a blogot is valószínűleg azok olvassák, akik inkább lerövidíteni akarják a tanulásra szánt időt, nem pedig keservesebbé tenni. Ennyi bevezető után lássuk, hogy Google barátunk hogyan lehet – nagy – segítségünkre a tanulásban. Erre parancsoljanak, hölgyeim és uraim!

Google. Az valami keresőizé, nem?

Biztos vagyok benne, hogy a Google-ről már mindenki hallott, igazából nehéz kikerülni – ez egy olyan kereső, ami az internetre fellapátolt cuccok között segít eligazodni. Van nemzetközi és honosított oldala is (www.google.com és www.google.hu). Nem szeretnék túlságosan szájbarágós lenni, úgyhogy ugorjunk is.

Hogyan tud a Google segíteni a nyelvtanulásban?

Leginkább úgy lehet tekinteni rá, mint egy bölcs, öreg tanárra – aki mindenre tudja a választ, csak jól kell kérdezni tőle. Erre valók a keresések. Van egy olyan mondás, miszerint ami nincs fenn az interneten, az nem is létezik. Erős a gyanúm, hogy ez így is van – tehát csak ügyesnek kell lenni, és mindent meg lehet találni. Ha például beírom, hogy “német nyelvtan”, akkor (ha minden igaz), az Öt év – öt nyelv vonatkozó cikke a negyedik helyen jön ki.

A német cikk a 4. helyen a Google-ben

A Google az évek során rengeteget fejlődött, egyre kényelmesebb lett a használata. Ha hirtelen nem tudjuk, hogy milyen szótárhoz kapjuk egy szó meghatározásánál, ahol nem veszünk el a ránk szakadó variációkban, ragozásokban és szinonimákban, akkor elég csak annyit beírni, hogy:

definition: keresett szó

Így:

Igaz, hogy ez egynyelvű (tehát magyarra nem fogja lefordítani nekünk a két szép szemünkért), ám valaki éppen az egynyelvű szótárakat preferálja. Azonnal láthatjuk a szó leggyakrabban használt jelentését, annak szófaját és persze szinonimáit, a hab a tortán pedig, hogy a kis hangszóróra nyomva azonnal ki is ejti nekünk a szót. Ha a további infóra (More info) kattintasz, akkor még példamondatokat is kapsz hozzá, így kontextusban láthatod a dolgokat. Az egész azért nagyon jó, mert villámgyorsan használható, az ember nem veszik el az adatrengetegben.

Szótanulás a Google segítségével

Az ugye tiszta, hogy elménk elég erősen vizuális, így az összes dolgot így tárolja – ebből következik, hogy ha már eleve így adjuk be neki a dolgot, akkor könnyebben megemészti magának a szentem. Mit jelent ez a gyakorlatban? Ha egy megtanulandó szóhoz tudok kötni egy adott képet, akkor az szépen beágyazódik az elmémbe, ahonnan sokkal könnyebb lesz előrángatni, amikor szükség lesz rá. Példa következik:

Mondjuk a “door” (ajtó) szót akarom megtanulni angolul. Bepötyögöm szépen a keresőbe, hogy “ajtó”, majd a képernyő tetején a Képek (Images) pontra kattintok – és lám, máris mennyi kontextust kaptunk a dologhoz. Keresek egy olyat, ami alapján valahogy hozzá tudom kötni az ajtó fogalmát az angol jelentéshez. Ez esetemben mondjuk annyi, hogy legyen az ajtón valami, ami a D betűre emlékeztet, mert ha felidézem azt a képet, akkor arról a D betűről már be fog ugrani annak angol megfelelője (door).

Az ajtó feletti üveg "D" betűt formáz

Ezt hívják idegenül “triggerelésnek” (kioldásnak), amikor már egy kis részletből beugrik a többi, hiszen memóriánk mélyén valahol ott szunnyad az egész szó.

Ez a módszer persze főleg főneveknél hatékony, fogalmaknál már egy kicsit trükkösebb, de azért meg lehet oldani. Használd a fantáziád, és nem lesz gondod!

A helyes forma meghatározása

Az már mindenkivel előfordult, hogy tudott egy szót/kifejezést az adott nyelven, de nem jutott eszébe a pontos/helyes forma. Ilyenkor elég előkapnunk a keresőt és bevésni neki, ő pedig ki fogja találni helyettünk, hogy mire gondoltunk.

Példa:

Vegyük azt az angol szót, hogy “continuous” (folyamatos). A magánhangzók garmadája némileg megnehezíti az egyszeri nyelvtanuló betűzését, és fogalma sincs, hogy hogyan kell leírni, fejből nem emlékszik, viszont rosszat nem szeretne írni a levélben, mert akkor megvetés tárgya lesz (persze, hogy nem). Tehát mondjuk saccra beírja azt, hogy “continous”. Ekkor ez fog kijönni:

Az automatikusan helyesbített forma

Tádámm, a nyíllal jelölt részen máris láthatjuk a helyes formát.

Döntés két szó között – melyik a helyes?

Mi van akkor, ha két verzió közül nem tudjuk eldönteni, hogy melyik a helyes? Vegyünk például spanyolban a “labda” szót (pelota). Nem tudom eldönteni, hogy mi a névelője: “el” vagy “la” (képzetes a dolog, spanyolban elég jól és logikusan le vannak erre fektetve a szabályok). Bevésem a keresőbe, hogy “el pelota”, majd utána azt, hogy “la pelota” – majd egyszerűen összehasonlítom, hogy melyik verzióból van több a neten – jó eséllyel az lesz a helyes. Nem teljesen megbízható a módszer (hiszen a pl. a rádiónak “el” és “la” alakja is van, attól függően, hogy a rádióra, mint intézményre, vagy mint tárgyra tekintünk), ám gyors, és az esetek többségébében nagy segítségére lehet a kezdő nyelvtanulónak.

A Google keresési eredmények száma

Ez a módszer azért lehet csalóka, mert a neten ugye bárki irkálhat: az is, aki lehet, hogy még annyira sem tud az adott nyelven, mint mi. Éppen ezért hasznos az NGram, ami szintén egy Google szerkezet, és lényegében ugyanazt csinálja, mint a fenti módszer, ám digitalizált könyvekben keres, valamint rajzol mellé szép ábrát is nekünk. Ha két szót/szófordulatot akarunk összehasonlítani, akkor az így fog kinézni:

A "there is" és "there are" gyakoriságának összehasonlítása

Az angolban ugye a “van” fogalmát többféleképpen is ki lehet fejezni, van ugye a “there is” és a “there are”, utóbbit a többes számoknál használjuk. A grafikonból látható, hogy a “there is”-t nagyságrendekkel többet használják: ez pedig részben abból az egyszerű tényből (is) fakad, hogy még az anyanyelvűek sem beszélik helyesen a saját nyelvüket, és sokszor lustaságból, vagy tudatlanságból “there is”-t mondanak akkor is, mikor többes számot kellene használni. Hát, ilyen ez az élő nyelv.

Ha viszont maximalisták vagyunk, akkor ezzel a módszerrel viszonylag gyorsan és biztosan dönthetünk a két forma között – értelemszerűen csak akkor működik, mikor mind a kettővel tisztában vagyunk, helyettünk nem tudja kitalálni még a Google sem (szerencsére).

Példa:

Nekünk, magyaroknak az angol többes számaival az átlagosnál többször gyűlik meg a bajunk, egyszerűen a magyar nyelv sajátossága (vagy inkább az angol?) miatt. Melyik is a helyes? (A kifejezéseket érdemes kettős macskaköröm (“…”) közé tenni, mert így a pontos szóösszetételre keresünk rá. A zárójelben lévő számok a keresési eredményt mutatják.)

Stilisztika – használd a természetes formát!

Még van egy nagyon hasznos felhasználási módja a rendszernek: ha nem vagyunk biztosak benne, hogy egy szó illik-e az adott környezetbe, akkor azt is ki tudjuk deríteni, hogy valóban helyes-e a megérzésünk. Melyik hangzik természetesebben?

1. “A tall mountain” (339000) / “A hight mountain” (8850000)
2. “A little interesting” (3340000) / “Quite interesting” (11700000)
3. “Strong smoker” (14700) / “Serious smoker” (52900) / “Heavy smoker” (1110000)

Természetesen itt is a számok döntenek.

Első adásunkba ennyi fért bele, remélhetőleg hasznos volt az itt összehozott iromány. Technikára fel!

——————————————————————————————

Mit gondolsz a Technikai sarokról? Legyen még több ilyen cikk? Mennyire volt ez hasznos? Miről olvasnál még szívesen? Neked milyen kiegészítéseid vannak a cikkhez? Írd meg őket alul a kommentekben!

Hasonló írások

• Szemléletváltás az angoltanuláshoz
• Német hírek a szerkesztőségből
• Der, die, das – melyiket szeressem?
• Hogyan álljunk neki a német nyelv tanulásának?
• Vállalj lehetetlent – avagy miért több a kevesebb