Mennyit érnek az Öt év – öt nyelv módszerei, avagy a spanyol körút utózöngéi
Kicsiny háztájink immáron bő három éve üzemel, így sok minden felgyűlt már a kamrában. Nemcsak konkrét nyelvtudás, de egy csomó módszer, trükk és segédlet is. Majdnem egy hónappal ezelőtt másodmagammal nyakamba vettem Európát (annak is főleg spanyolországi részét), hogy élesben leteszteljem, mennyit is ér az, amit én itt prédikálok a blogon. Mivel gyakorlati ember vagyok, szeretem látni, hogy hogyan működnek a dolgok. Nagyon sokan írnak levelet, hogy köszönik a blogon olvasott tanácsokat, amitől kicsiny szívem repes – azonban volt bennem némi kétség, hogy valóban jó dolgokról írok-e? Valóban használhatók-e? Valóban hatékonyak? Meg kellett néznem magamnak, hogy ne csak bort igyak és (esetleg) vizet prédikáljak.
Vonatok, vonatok, vonatok
Tehát, némi rákészülés után, augusztus 28-án felpattantunk Dávid cimborámmal a Budapestről Zürichbe tartó éjszakai vonatra és már úton is voltunk Spanyolország felé. Dávid 4 szón kívül nem sokat beszél spanyolul (bár azt a 4 szót meglehetősen hatékonyan használja. Igen, az egyik a sör a négyből.), így teljes mértékben magamra és a saját tudásomra voltam hagyatva. Ami nem is baj, hiszen alkalmam volt lemérni a saját tudásomat.
Némi viszontagság árán (kigyulladó vonatok, meg ilyesmi), eljutottunk Port Boun keresztül Spanyóliába, onnan pedig már szabad volt a vásár. Saját magammal szemben támasztott követelmény volt, hogy amíg az országban vagyok (nagyjából 3 hét), mindent spanyolul kell intéznem, legyen az bármily bonyolult feladat is (facebook követők tudják, hogy ezt csak egy alkalommal szegtem meg). Természetesen Dáviddal magyarul beszéltünk (már amikor nem nézelődtünk, turistáskodtunk, tájat bámultunk, szocializálódtunk), illetve volt néhány kivételes eset (például az erasmus buli, ahol minden nemzet jelen volt, a spanyolt kivéve). Lássuk a konkrét dolgokat!
Belevágunk
Kulturális szempontból érdekes volt látni, hogy Spanyolország, amennyire a turizmusra támaszkodik, annyira konokul ellenáll az angol nyelv világhódító térnyerésének – ez persze nekem csak jó volt, mert ha akartam volna sem nagyon tudtam volna angolul boldogulni (a legtöbb esetben, természetesen voltak kivételek).
Az egész utazás lényege a véletlenszerűség volt: soha nem tudtuk, hogy másnap melyik városban kötünk ki, hogy kivel, hol, hogyan utazunk, így garantálható volt a lehetetlen szituációk legszélesebb palettája (például mikor ilyen csodálatos dolgok történnek az emberrel), valamint az, hogy a meglévő nyelvtudást kell ráhúzni az adott szituációkra és nem fordítva (azaz nem csak azt megcsinálni, amit tudok, hanem mindent elintézni azzal a tudással, amim van).
Talán ez volt a legnagyobb tapasztalat az egész történetben: hogy limitált tudással is (nem szeretem a kategorizálást, de valahova középfok köré teszem a tudásom, viszont a passzív értésem jóval magasabb volt az út előtt, mint az aktív beszédképességem) lehet boldogulni, sőt, kell is. Hiszen a sok-sok hibán és bakin keresztül tanul csak igazán az ember. Lehet életed végéig tankönyveket nyálazni, meg filmeket nézni, de attól nem fogsz tudni érthetően, szépen beszélni. Bármennyire is rajongója vagyok az input módszernek, sajnos be kell látnunk a nagy igazságot: ha beszélni akarsz, akkor, tádámm, gyakorolni kell.
Mi van, ha nem merek megszólalni?
Tuti módszert fejlesztettem ki rá: ahelyett, hogy gondolkodnék, egyszerűen csak kinyitottam a számat (“Hola!”), aztán vártam, hogy mi történik, felmértem, hogy én mit szeretnék, hova szeretnék eljutni és hogy ahhoz mit kell tennem. Aztán a meglévő tudásomból összeeszkábáltam a mondataimat, közben igyekeztem figyelni (és persze használni), a kint látott testbeszédre, hangsúlyozásra, arcmimikára, stb. Ezek a dolgok legalább annyit számítanak, mint az, hogy mit mondasz. Mit is jelent ez pontosan? Azt, ha úgy teszel, mintha tudnál valamit, magabiztosan lépsz fel, akkor az is fog látszani rajtad, így eleve így fognak hozzáállni a helyzetedhez, ami természetesen megcirógatja az egódat, ami további magabiztos fellépésre ösztönöz, ördögi (ez esetben angyali) kör!
Ez persze néha rosszul sült el, mert kicsit túljátszottam a dolgot és a náluk megszokott 400 szó/perces sebességgel kezdtek el válaszolni (természetesen a jó nyelvtanuló ilyenkor sem jön zavarba, a rengeteg módszer egyikét alkalmazva veri vissza a támadást, illetve fordítja a javára), de voltak olyanok is (például Barcelonában az egyik pénztáros hölgy a vasúton), akik egyből lelassítottak, szépen gesztikuláltak, érthetően, egyszerű szavakat használva.
Mikor válik természetessé az új nyelv?
Mikor már az ember gond nélkül tud gondolkodni és automatikusan törnek elő belőle a mondatok. Igen ám, de ezt a dolgot mesterségesen is lehet piszkálgatni és megsiettetni. Kezdve például azzal a nagyon egyszerű trükkel, hogy próbálod minél több gondolatodat megfogalmazni az adott nyelven. Ehhez még csak partner sem kell, és bármikor lehet csinálni (azért autóvezetés közben ne): a magam részéről azt csináltam, hogy folyamatosan elemeztem a körülöttem lévő szituációkat és elgondolkodtam, hogy mit reagálnék rá, ha kellene. Példa:
Sétálunk Madrid belvárosában, egyszer csak elmegyünk egy kis édességbolt mellett, ahol rengeteg vödör van megtöltve a legkülönfélébb édes cuccal. Be ugyan nem megyünk, de arra gondolok, hogy ha be kellene mennem valamiért, mit csinálnék? Mit mondanék? Kigondolok egy adott szituációt (például egy zacskót ebből a cukorból, kettőt meg abból szeretnék, de vajon nekem kell lemérni? Vagy a pultnál méretni?) és megpróbálom megfogalmazni magamban a dolgot – természetesen, ha egy szó nem jut eszembe, már rántom is elő a hűséges Samsung Galaxy telefonomat és egy offline (internetkapcsolat nélküli) szótárból villámgyorsan előkeresem. Ezzel a módszerrel az üres perceket nagyon hatékonyan és ami a lényeg: aktívan ki lehet használni.
Persze nem ér annyit, mintha “éles” helyzetben kommunikálnál valakivel, de a folyékonysághoz igenis hozzátesz. És a folyékonyságból jön a “természetesség” is. Mikor hirtelen, reflexből tudsz reagálni már az adott nyelven. Ezt pedig lehet és kell is “erőltetni”. Persze csak ha gyorsan meg akarsz tanulni beszélni.
De akkor is! Utálok téveszteni!
Hát igen, gyerekkorunk óta belénk van nevelve, hogy tévedni rossz, a hibázásért büntetés (feketepont, körmös, egyes, bónuszmegvonás, kinek-mi) jár, így azt ösztönből próbáljuk elkerülni. Jó hír: nem kell. Sőt: kötelező. Tévedni jó, mert csak így tudod meg pontosan, hogy mit hogyan nem kell használni, és a helyzet érzelmi töltete (“beégés a többiek előtt) azonnal elmédbe égeti az eseményt, és ha valaki van olyan kedves és ki is javít rögtön, akkor azt garantálom, hogy egy életre megtanulod. Erre mondta Khatzumoto, hogy “a nyelvtanulásnál az a cél, hogy minden nap egyre kevesebbet szívj”. Persze, szívni kell, csak éppen azt felejtjük el, hogy ez része a folyamatnak és nem egy rossz dolog, hanem a tanulás velejárója. Tekints így a dologra, és sokkal könnyebb lesz megszólalnod.
Mikor hülyeséget mondtam, nem foglalkoztam vele – az ég világon nem történt semmi. Soha nem nevettek ki. A legrosszabb, ami történt az az volt, hogy kérdés nélkül átváltottak angolra (azon kevesek egyike, akik tudtak). De kiszúrtam velük, mert én akkor is spanyolul beszéltem vissza. 
Többnyire vették az adást és szívesen visszaváltottak spanyolra.
Volt például, hogy a boltban zöldséget vettünk, amit az embernek nem magának kell lemérnie, hanem van erre egy külön bolti dolgozó. Mikor a “mér” ige helyett a “kivenni” igét használtam (pesar helyett sacar), és a srác nem értette, hogy én mi a jó életet akarok, akkor sem történt semmi. Egyszerűen azonnal váltottam, megmondtam neki, hogy elnézést, kijavítottam magam és az élet ment tovább. Ez azért volt jó, mert soha, de soha az életben nem fogom elfelejteni többet ezt az igét. A picit kellemetlen helyzet érzelmi töltete beégette az elmémbe a szót. Ezért fontos a gyakorlás, de még fontosabb a tévesztés! Tévedni kell ezer módon, hogy tudd, mit hogyan nem kell mondani. A tanulás már csak egy ilyen dolog, a hibák pedig a legjobb tanárok.
Hogy áll most a spanyolom?
Nem beszélek tökéletesen. Nem vagyok higany folyékonyságú. De elértem, amit akartam: tudom magam kommunikálni az adott nyelven, tudok szocializálódni vele, meg tudok vele bármilyen helyzetet oldani, ha úgy hozza a sors. Hogy nem helyesen, vagy nem szlenget beszélve, az ebben a szakaszban kit érdekel? Ha Spanyolországba költöznék és ott élnék hónapokig/évekig, mindenre lenne időm. Ezen a ponton az a fontos, hogy magabiztos vagyok a nyelven, amiről természetesen hamarosan egy videót is fogok készíteni, aztán ahelyett, hogy én magam írogatnék itt, majd a t. publikum megadja a verdiktet.
Ami legalább ilyen fontos számomra az az, hogy a módszerek, amiket a tanulásnál használok hatékonyak, és ezeket bármelyik másik nyelv tanulására ráhúzhatom. Megnyugodtam, hogy nem csak iszom a bort, de prédikálom is. Ha úgy gondolod, hogy az Öt év – öt nyelv neked is segített valamilyen formában, akkor ne légy rest egy “Like”-ot nyomni, hogy másnak is megkönnyítsd a dolgát. Hirtelen ennyi, nemsokára jön a spanyol videó, amiben persze beszámolok a kint történetkről is! Addig is:
Un abrazo fuerte,
Bálint
Hasonló írások
45 komment
okt 1, 201216:38
okt 4, 201221:38
okt 8, 201222:03
Szia Bálint, megint jár neked egy csomó sör, remélem,egyszer majd át tudom adni, vagy meg tudjuk inni….:-)
Ugyanis az történt, hogy ugyanazon módszereket követem, amiket te itt hirdetsz és ezek sorra bejönnek. Már ösztönszinten űzöm azt, hogy saját gondolataimat lefordítom angolra, mikor senki és semmi nem kényszerít erre. Ez egyébként a legjobb módszer a gyakorlásra. Mindig “túlkészítem” magam a dolgokra, és mivel teher alatt nő a pálma, jobban megragad az utolsó szorult pillanatban, mint bármikor máskor. Ma állásinterjún voltam, felkészültem angolul és a vége csak egy angol telefonbeszélgetés imitálása volt, minden más magyarul történt, emiatt eléggé csalódott voltam, de mindegy is….:-)) A lényeg, hogy ledöbbentek….:-)
Majdnem szóról szóra azt írtam a papírra (volt felkészülési idő) amit a vonal másik végén tőlem kérdeztek vagy nekem mondtak. Az egészet egy percen belül lezavartuk, már csak az arcokért érdemes volt végigcsinálni az egészet…:-) Tényleg így van, hogy senki sem arra kíváncsi, hogy mit NEM TUDSZ, hanem arra, hogy MIT TUDSZ. Nem jutott eszembe a “részletek ” kifejezés angolul, de semmi gond, körülírtam, máshogy fogalmaztam, a lényeg, hogy a fejemben épp rendelkezésre álló szókincsemmel megoldottam. Tehát részemről megállapíttatik, hogy a nyelvtudáshoz bátorság és bátorság és bátorság és önbizalom kell. Persze azért tanuljunk némi nyelvtant és szókincset, de ha már van valami raktáron, akkor a fentiek nagyon sokat segítenek, ahogy te is írtad.
Hajrá mindenkinek, aztán egyszer majd valahogy a söröket is megoldjuk!
Üdv, Zsuzsa
[Reply]
okt 26, 201212:23
Szia Bálint, én még csak most iratkoztam fel, és eddig érdekes amiket írsz. Bár kicsit fura a fekete alapon fehér betűket olvasni, sokat egyszerre nem is kellemes… (csak szerényen megkérdezem, hogy ez eddig csak engem zavar, ill. nagyon szorosan a blog-design része?) Amúgy hurrá, hajrá előre! üdv, liza
[Reply]
Balint Reply:
október 26th, 2012 at 13:37
Szia Liza,
Köszi szépen! 
Igen, többen megjegyezték már, erősen gondolkodom is a váltáson. Akkor viszont normálisat, profit szeretnék, ami viszont kemény pénzmagokba fog kerülni. De nem baj, meglesz, amint odaérünk. Esetleg szervezzünk közösségi gyűjtést.
B
[Reply]
nov 1, 201220:19
Ne változtass ezen a színvilágon, baromijó am sztem pont h kényelmes, m nm veri ki a szemem a fehér háttér
[Reply]
nov 4, 201218:23
Külföldi útjaim során nekem az is probléma szokott lenni, hogy nem olyan könnyű beszédbe elegyedni a helybeliekkel, mint az ember szeretné. Pályaudvarok várótermeiben, büféiben szoktam “leszólítani” más várakozókat, valamiért általában idősebbeket, ők valahogy készségesebbnek tűnnek az ilyesmire. Mert ha pl. útbaigazítást kérsz valakitől, akkor szívesen segítenek, de csak úgy beszélgetni már nehezebb dolog. Nyilván attól is függ, ki mennyire extrovertált. Esetleg másnak tapasztalat ez ügyben?
[Reply]
Balint Reply:
november 6th, 2012 at 11:43
Szia Beni!
Világos, amit írsz. Szerintem az is fontos, hogy az ember merre jár. Például Ausztráliában végtelenül egyszerű leállni csevegni valakivel, míg mondjuk a németeknél nem annyira (saját megfigyelés, cáfoljatok. )
És ahogy írod, persze az egyéntől is függ. Alapvetően mondjuk szerintem ha valaki extrovertált, nyilván olyan helyekre jár, ahová hasonló érdeklődésű emberek járnak, így ez is megkönnyítheti a dolgot.
Végeredményben egy dolog számít szerintem: kíváncsinak kell lenni.
[Reply]
nov 14, 201216:41
http://couchsurfing.blog.hu/2012/11/14/do_you_speak_english_664
Szia Bálint!
Találtam neked valamit egy másik remek blogról. Remélem tetszeni fog.
Tomi
[Reply]
nov 16, 201219:11
Sziasztok!
Még az előző blogon találtam effortless english (talán első) visszajelzést, és oda hirtelen leírtam, mi történt velem, hogy aki a srác ellenszenvességéből indul ki, az nehogy ettől visszaforduljon…
Egyébként tetszik az ötlet, kíváncsi leszek a tapasztalatokra az öt év végén.
Itt az effortless komment, hátha hasznos valakinek itt az “új” helyen is.
———————–
Sziasztok!
A srác, akiről a bejegyzés szól, az egyik személyes hősöm. A hanganyagjai állatjók, egyszerűen csak működnek és kész. Én soha életemben nem tanultam angolul, és erre büszke vagyok. Ki akartam próbálni azt az elméletet, hogy “Ne tanuld a nyelvet, hanem használd.” (Ellentmondásnak tűnik, de nem az.) Ma már angolul olvasok szakkönyveket (és értem), és a párommal kb. minden nem írásban történő kommunikációt angolul folytatunk. Mindenről, mert az egymással sokat beszélgetős típusú pár vagyunk. Már csak akkor váltunk magyarra, ha egy téma nagyon nagyon fontos és személyes, és véletlenül sem szeretnénk félreérteni a másikat.
A.J. Hoge és a rendszere nélkül messze nem tartanék itt. A srác ellenszenvesnek tűnik, mert a stílusa nekünk szokatlanul erős. De amit csinál, az valami igazán-igazán jó dolog, és témái okos, összeszedett, hasznos, lebilincselő dolgok (néha).
A TRÜKK – saját tapasztalat alapján: NE ülj le hanganyagot hallgatni. Ahogy leültél, buktad. És nehogy elkezd az írott anyagot követni! Ne! A hanganyagok akkor működnek, ha közben valami mást csinálsz, és nem főtevékenységként végzed a dolgot. Sport, közlekedés, takarítás, stb., bármi, amihez nem kell az agyad. És a legfontosabb, hogy az ember találjon az életében helyet a hanganyaghallgatásnak, mint szokásnak. Naponta kb. egy órát, egybe vagy részletekben. És NEM kell, hogy értsd. Majd fogod érteni később, először nem baj ha vannak ismeretlen szavak. Én semmikép se sorban hallgatom a leckéit, mert úgy uncsi, hanem a négy nagy nyelvtanulós csomagját egy mappába csaptam, tettem hozzá Grammar Grater-t (angol nyelvű, bennszülötteknek szóló Grécsilászló szerű műsor, vagy 150 10 perces rész), meg egy angol nyelvű értelmezőszótárat, meg a “száz szó amitől okosabbnak fogsz látszani” c. hangoskönyvet angolul; és ezt az egész nagy katyvaszt hallgatom randomra állított lejátszóval. Miközben mindig van egy főtevékenység, pl. gyaloglás, ilyesmi. Na ÍGY nem unalmas. És ez a legfontosabb sztem., mert különben abba akarod majd hagyni, mert unod. (És akkor ha normál földi halandó vagy, akkor gyakorlatilag ezzel már abba is hagytad.)
És még egy apróság. Regények, hangoskönyv formátumban. Ne aggódj ha nem érted, majd fogod! Nálam működött, Végighallgattam vagy 20 Terry Pratchett regényt, sokszor egy fejezetet 10 – 20 szor, mire megértettem, és akkor se teljesen. Menni fog, ha úgy érzed hogy egy nagy katyvasz az egész, türelem, tornaterem, egyszercsak észre fogod venni, hogy angol nyelven gondolkodsz… (Nem vicc.)
A.J.Hoge pedig amilyen ellenszenvesen néz ki, annyira jó a módszere. Imádom a srácot.
További kellemes nyelvhasználatot!
[Reply]
Balint Reply:
november 22nd, 2012 at 11:12
Szia Szende,
Köszi szépen a hosszú beszámolót és tanácsokat, csak bólogatni tudok én is!
[Reply]
Domino Reply:
november 22nd, 2012 at 22:00
Én ezzel vitatkoznék. Sokkal több idő kell egy podcast megértéséhez, ha közben csinálsz valamit, mintha abban negyed órában csak arra figyelsz. Így tök fölöslegesen hosszabbítod meg a nyelvtanulásod, mint amire egyébként szükséged lenne. Másrészt ha leülsz tanulni, akkor sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy az apró nyelvi finomságokat hamarabb észre veszed (amitől helyesen fogsz beszélni), mint ha csak úgy ömleszted magadra a nyelvet. Meg az sem lehet túl szórakoztató ha csak úgy megy valami a füledben, de nem érted. Erre sokkal hamarabb rá lehet unni, mintha negyed órát “küzdesz” egy hanganyaggal. Akkor legalább annak a negyed óra végén meg van az a “ez megcsináltam, király vagyok” érzés… nem hónapok múlva.
[Reply]
Balint Reply:
november 23rd, 2012 at 14:58
Jogos meglátás. Sőt, nagyon is.
Én úgy gondolom, hogy mindkét fajta megoldásnak megvan a célja és párhuzamosan érdemes őket használni. De valóban, az aktív hallgatás nagyon fontos – amit aztán passzívval kell kiegészíteni.
[Reply]
szende Reply:
november 27th, 2012 at 12:23
Szia!
Nem vitatkozom, nyilván egyéni ízlés kérdése is a dolog. Csak jelzem, hogy a véleményedből következtetve nem próbáltad a dolgot ilyen kísérlet-szerűen keményvonalas elvekkel. Én igen. Tudni akartam, hogy működik -e, mert szeretnék még több nyelvet is megtanulni, szóval az angol volt a kísérleti állat. Folyamatosan figyeltem hogy ne “tanuljak”, szóval, ez a minta most kísérleti alapon tiszta. (Elnézést, eszemben sincs “megmondós” lenni, csak a tényeket szeretném világossá tenni.)
Másfél évvel ezelőtt kezdtem, akkor az első reggelihez nézett sorozatból egy árva mukot nem értettem, most (tegnap) jöttem haza egy hat napos kölni utazásról, ahol végig, mindenkivel angolul beszéltünk, sokat, a legkülönbözőbb témákról. Néha viszakérdeztem egy-egy szóra, de egyébként teljes kényelemben éreztem magam, energiaszolgáltatókról, rozsdával való festésről (a képzőművésszel), a botsáska mozgásának matematikai modelljéről (a matematikus nagybácsival), és az angol nyelv eredetéről folytatott beszélgetésekben.
Nem vitatkozom, mindenki véleményét tisztelem, csak be akartam számolni olyan szándékos kísérlet eredményéről, amin én már jórészt túl vagyok. Egyébként meg: igazad van, mindenki válassza azt, ami neki legjobban esik.
További sok sikert!
[Reply]
Domino Reply:
november 27th, 2012 at 18:32
Hali! Nem mondom, hogy kipróbáltam, mert az a kb. 4 alkalom,
amikor nekifutottam, hogy végül feladjam, mert idegesít,
nem hiszem, hogy sokat számít. Viszont egy másik kérdés felmerült
bennem: ha más fél év alatt megtanultál angolul sima hallgatással,
akkor miért nem frusztrál a tudat, hogy egy kis erőfeszítéssel
sokkal gyorsabban is tanulhatnál? Pláne, ha az a célod,
hogy egyre több nyelvet sajátíts el. Ki kéne nőni ebből az iskolából
visszamaradt bugyuta gondolkodásból, hogy “pfuuuuj, tanulni?!
azt soha” . Ennyi erővel azt is lehetne mondani, hogy ne tanulj
programozni, csak nézd a kódokat és másfél év múlva
meghackeled a NASA-t
UnA Reply:
november 27th, 2012 at 18:40
“…ha más fél év alatt megtanultál angolul sima hallgatással, akkor miért nem frusztrál a tudat, hogy egy kis erőfeszítéssel sokkal gyorsabban is tanulhatnál?”
Itt mentél tévútra a gondolattal, mert az emberek többsége nem tud erre plusz erőfeszítést tenni – ha kellene, akkor sokkal előbb feladná. De ez egy sikerélmény, ezért nem is lehet frusztráló, csak a maximalistáknak
Balint Reply:
november 30th, 2012 at 08:44
Valóban nem próbáltam olyan keményvonalasan, mint te. Gratula az eredményhez, mert tényleg nem semmi. Ezt a fajta tanulást én a spanyolnál használtam, de _számomra_ túl lassú volt. Ez persze nem azt jelenti, hogy másnak ne vállhatna be, sőt. Különbözőek vagyunk, különböbző módon tanulunk, lényeg, hogy mindenki megtalálja, hogy neki mi működik.
nov 27, 201219:12
Nem mentem tévútra, pont ezért mondtam. Két évig tanultam franciául középsuliban, majd négy évig nem használtam. Tudtam, hogy még mindig emlékszem rá, de túl sok lett volna egyből ilyen nehézkesen újra kezdeni. Az elején csak a régi könyveimet olvasgattam és memorizáltam azt amit már tudtam. Találtam jó podcastokat is, meg egyéb rövid feliratos kisfilmeket, amiket egy szuszra meg lehet érteni/tanulni. Ez volt az elmúlt fél évben. Most van egy francia ismerősöm és egész jól elvagyok vele – a szintemhez képest persze. Angolul beszélgetünk, de nem okoz gondot ha átvált franciára egy kicsit. Az “erőfeszítés” szót meg ne forgasd ki. Akarsz venni egy almás telefont, nincs rá pénzed, de nagyon akarod. Akkor is “erőfeszítést” teszel a spórolással. Az almás telefont lecserélhetjük rezsire is, így se úgy se fogod feladni, mert KELL
[Reply]
UnA Reply:
november 27th, 2012 at 19:18
Látom nehéz megérteni, hogy mindenkinek más az, ami hajtóerő lehet. Az a tapasztalatom, hogy a nyelvtanulás a többség számára nem motiváló, tehát ezért keresnek ilyen módszereket, ami már a nevében is “effortless”…
[Reply]
heni Reply:
december 14th, 2012 at 07:50
Tényleg csomó embernek nem motiváló önmagában a nyelv tanulása,
és valóban rengetegen keresik a varázsszert, vagy a tölcsért, amitől magától
a fejükbe száll a tudomány.
Azzal azonban vitatkoznék, hogy nem igényel
erőfeszítést például az Effortless English végighallgatása. Hiszen meg kell venni,
(vagy megszerezni), fel kell tölteni, magaddal kell vinni, és hallgatni kell folyamatosan
ahhoz, hogy érjen is valamit. És csomó embernek már ez nem megy pikkpakk…
Plusz, kicsit ilyen általános tévképzet az, hogy a nyelvtanulásnak fájdalmasnak, nehéznek
és munkának kell lennie, mert ha véletlenül élvezzük és szórakoztató, akkor
az már nem tanulás. Holott dehogy.
Szóval szerintem igazi sikersztori Szendéé Gratulálok!
[Reply]
Balint Reply:
december 14th, 2012 at 10:11
Szia Heni,
Szerintem az azért egy másfajta erőfeszítés, de persze, nyilván kell hozzá az is. Azzal pedig maximálisan egyetértek, hogy a tanulást csak és kizárólag szórakoztató és érdekes módon lehet művelni – foghúzással nem lehet semerre eljutni. Kár, hogy ezt majdnem mindenhol elfelejtik. 
dec 14, 201210:40
Ne érts félre, én hiszek az erőfeszítésben, sőt, nem is értékeljük a könnyen szerzett dolgokat. Csak hát rengeteg féle emberrel dolgozom együtt, és látom a különféle hozzáállásokat: amikor hasonló célokkal és körülményekkel (munka, család, egyéb hobbik mellett) az egyik diák a megoldásokat és a módokat keresi a nyelvtanulásra, a másik pedig a kifogásokat.
[Reply]
« Ha a cél az eszköz, könnyebb az út Következő írás
Az Öt év – öt nyelv spanyol körútja – Passzív nyelvtudásból így lesz aktív »
Az "Öt év - öt nyelv" projekt 2009. január 25-én kezdődött, célja pedig, hogy bebízonyítsa: lehetséges öt év alatt öt nyelvet hatékony kommunikációs szinten, egyedül elsajátítani, úgy, hogy közben azt még élvezni is lehet.
A jelenlegi állás a következő (a százalék a becsült szintet jelöli):
Angol: 99%
Spanyol: 80%
Német: 80%
Kínai mandarin: 10%
21:50
Tetszett a történet. Csak egy megjegyzés: elég sok link van, ami csak Facebook account-tal használható, vagyis “normál” böngészés közben nem elérhető.
[Reply]
Balint Reply:
október 1st, 2012 at 11:32
Szia UnA!
Örülök, ha tetszett!
Az út alatt, mikor sikerült elcsípnem netet, a Facebookra pakolgattam fel, hogy mi történik velünk, a linkek ezekre referenciák.
[Reply]
UnA Reply:
október 1st, 2012 at 16:43
Az rendben van, de vannak olyanok akik nem hívei a Facebooknak, pl. én
[Reply]
Balint Reply:
október 4th, 2012 at 14:45
Akkor viszont nem is vagy kíváncsi rá, hogy mi történik ott.
Mihalecz Tomi Reply:
október 15th, 2012 at 09:38
Én sem vagyok facebook-on…. És sokszor zavar,hogy nem tudom olvasni a linkjeid. De nem szeretnék a facebookra regelni. Lenne rá megoldás,hogy így is láthassuk?
Balint Reply:
október 15th, 2012 at 09:45
Szia Tomi,
Csak azokat nem tudod olvasni, amik Facebookon vannak fent. Biztos van okod rá, amiért nem akarsz regisztrálni oda, így viszont kimaradsz a történésekből, pusztán azért, mert az az, amit majdnem naponta tudok frissíteni. Megoldás nincs rá, ezt a Facebook szabályozza, hogy ki láthatja és ki nem. Én csak oda teszem fel a dolgokat, egyszerűen azért, mert az a legegyszerűbb és legnépszerűbb módja.
UnA Reply:
október 15th, 2012 at 11:13
Lehet, hogy ez kicsit kioktatásnak tűnik, de el kell dönteni, hogy mit szeretnél csinálni: blogot írni, vagy a Facebookon posztolgatni. A kettőt szerintem nem szerencsés keverni, habár meg lehet oldani “nyílt” Facebook oldallal is.
hidroponi Reply:
október 16th, 2012 at 16:15
meg lehet tudni hogy az FB oldalad miert nem teszed nyiltta?
en sem fogok azert reggelni, hogy teged olvassalak.
Balint Reply:
október 17th, 2012 at 07:52
UnA és hidroponi:
Érdeklődésetek azt mutatja, hogy szíveteken viselitek az Öt év dolgait, amiért nem is lehetnék hálásabb, köszönet érte.
UnA: az Öt év Facebook oldala egy kiegészítése a blognak, ahova sokkal gyakrabban tudok írni annak jellegéből adódóan. A blogra csak hosszabb, nagyobb lélegzetvételű anyagok kerülnek fel, míg FB-re pár soros kis dolgok, hírek, linkek, képek, ilyesmi. A kettő tehát egymást egészíti ki, és az eredmények azt mutatják, hogy szerencsés keverni.
hidroponi: alapbeállításon nem elérhető a nem regisztráltak számára, részemről annyi oka volt, hogy kicsit utána kellett olvasni, hogy hol lehetett ezt levenni, így most már mindenki boldogan olvashatja az ottani észosztást is (már ha akarja). Ezért csak ide kell menni: http://www.facebook.com/otevotnyelv majd bezárni a regisztrációs dobozt, és máris előtűnik a tartalom!
hidroponi Reply:
október 17th, 2012 at 12:32
koszonom Balint!
Mihalecz Tomi Reply:
október 17th, 2012 at 09:12
Köszönöm!
[Reply]
Balint Reply:
október 19th, 2012 at 12:53
Nincs mit, hajrá!