Német C1 projekt összefoglaló XII.

Mi történt eddig?

Majdnem pontosan egy évvel előtt kezdtem el németül tanulni. Igaz, hogy előtte is tudtam valamennyire, de addigra már gyakorlatilag teljesen elfelejtettem mindent, szóval úgy veszem, hogy 2014. március 20. volt az igazi kezdés.

Ahogy az lenni szokott, a múlthavi összefoglaló óta természetesen megváltozott kb. minden. Nemcsak a tanulási rendben, de a tanárokkal való interakcióm is, és a felhasznált anyagokban is beállt egy csomó változás.

BME-s tanárok, BME-s kudarcok

2015. május 9-én BME német felsőfokú nyelvvizsgára fogok menni, és az elmúlt jó pár hónapban azzal voltam elfoglalva, hogy mindenáron találjak olyan tanárt, akinek van tapasztalata kimondottan ezzel a vizsgával, hiszen a terep ismerete nagyon fontos a háború megnyeréséhez (éppen most fejeztem be Sun Tzu: A háború művészete c. könyvét, ezért gondolkodom kicsit militarista kifejezésekben :)).

A BME-n ajánlottak két hölgyet (Anita és Piroska), így kipróbáltam mindkettőjük óráját. Teljesen különböző a stílusuk, de ez jó, hiszen ha az ember csak egy akcentust, stílust hall, hajlamos abba a hitbe ringatni magát, hogy már mindent tud.

Anitával az első órán csináltam egy próbavizsgát, ami nagyjából a várakozásaimnak megfelelően sikerült. A hallás utáni szövegértést még erősen gyúrnom kell, viszont a szóbeli résszel egészen jól elboldogultam. Nagyon meglepődtem, amikor az órára kiszabott 90 percből majdnem kétszer annyi lett – úgy látszik Anita is élvezte a hozzáállásom. 🙂 Vele főleg a ritmusra, a folyékonyságra és a témákra figyelünk.

Piroska főleg az általános dolgokban segít, a nyelvvizsga témáit részleteiben érintjük. Ő sokkal inkább az egész, nagy képre helyezi a hangsúlyt. Rengeteget jegyzetelek nála (kifejezések tömkelegét), és bizony vasszigorral javítja ki minden egyes hibámat.

A BME-n elméletben van felkészítő kurzus is, gondoltam rákérdezek, ártani nem árthat. De amikor a BME irodájában mondtam, hogy németről van szó, az asszisztens hölgy elég furcsa arcot vágott. Azonban amikor azt is megtudta, hogy a felsőfokú előkészítőről érdeklődöm, még jobban megnyúlt a feje. Mondta, hogy nyugodtan lottózzak, az ötösre jobb esélyem van, minthogy a felsőfokú előkészítő elinduljon, mivel senki nem érdeklődik iránta.

Jelenleg így tanulok

Eszterrel pillanatnyilag nem dolgozunk együtt, a másik két órára is éppen elég felkészülni (minek szépítsem, nem mindig megy). Piroska a lehetetlenül régi, már-már kommunista kiadású Hören Sie Mal 2 könyvet nyomatja velem, Anitával pedig a témákat igyekszem (hol több, hol kevesebb) sikerrel kidolgozni.

Ezen a szinten már nem igazán van olyan, hogy „tessék, itt van egy dossziényi tétel, magold be, és akkor mehetsz vizsgázni”. A témaköröket százezer helyről kell összeválogatni. Ugyanennyire macerás megtalálni a megfelelő kifejezéseket, amik ráállnak a számra, és bele tudom illeszteni őket a stílusomba. Sajna elbukott az előző elképzelésem, miszerint végigmegyek EGY könyvön és akkor majd jól fogok tudni mindent. Nem.

Rengeteg új kifejezést tanulok. Különösen élvezetes volt számomra a plasztikai sebészetről beszélni, ahogy a szituációs játék is, amiben a 16 éves lányomat kellett meggyőznöm arról, hogy nem szükséges mindig követni a legújabb divatot – hiszen magyarul is remekül tudok azonosulni a témákkal (nem).

Ez sajnos ilyen: felsőfokú szinten egy általános áttekintés kell már a nyelvből, mindenhez hozzá kell tudni szólni. De nincs ezzel gond. Sőt, tulajdonképpen kezdem megkedvelni a nyelvvizsga ötletét, mert rákényszerít arra, hogy az ember tágítsa egy kicsit a látókörét.

Új még a hónapban, hogy nekiálltam Glossika Mass Sentence Method-ját használni. Az elmélete nem áll túl messze az általam is kedvelt Leicht Deutsch Lernen-től, csak sokkal specifikusabb. Egyelőre tetszik a dolog, de korai még levonni a következtetéseket. Viszont úgy tűnik, hogy ez a módszer nagyon fekszik azoknak, akik célzottan a folyékony beszédre gyúrnak.

Beszélj hozzá Hochdeutsch-ul!

Még egy érdekes dolog történt: a tavalyi után, idén is kisegítettem a néhány barátomat egy osztrák tetováló expón tolmácsolással. Idén sem kapott senki hűtőszekrényt a hátára sárkány helyett, viszont megint volt néhány olyan pillanat, amikor igencsak megkérdőjeleztem a némettudásomat (értsd: egy szót sem értettem a helyi dialektussal beszélt németből).

A kedvencem az volt, amikor egy hölgy 200 szó/perccel magyarázta, hogy mit szeretne, én pedig 1 perc bólogatás után megállítottam, és őszintén megmondtam, hogy egy szót sem értettem abból, amit mondott. Ekkor a barátnője rászólt, hogy “beszélj hozzá Hochdeutsch-ul”, hátha azt megérti. 🙂

Mi fog történni?

Igazából egy hónapom maradt hátra a vizsgáig, mert 2015. április végén ismét megyek a berlini Polyglot Gatheringre. Ezúttal egy teljes hetet fogok eltölteni a városban (április 29 – május 6). Nagyon várom már, mert egy csomó, most már ismerős arccal fogok találkozni. Emellett kedvenc unokanővéremet is jó lesz már látni, és Emanuellet, a bloggert, akinek a blogja nélkül nem is tudom hol lennék. Ja, és persze Anthony Methiviert memorizálási guruval is biztosan legurítunk megint pár korsó komlóitalt, csak a biztonság kedvéért.

Nagyjából tehát április 29-ig tudok készülni, utána már nem. Ezt az egy hónapot arra fogom használni, hogy mind a 26 nagy témakört felületesen kidolgozzam, bármit is kapok (összesen három témát kap mindenki), hozzá tudjak szólni (mondjuk a Tánc mint kommunikáció milyen jó lenne (nem)). Ennyi hát mára, legközelebb egy hónap múlva jön az utolsó összefoglaló. Addig is köszi a figyelmet!

A projekt itt tudod lépésenként végigkövetni:

Megjelölt