Van olyan, hogy egyedül nyelvet tanulni?
Az összes biológia és társadalomtudományi könyvből tudjuk, hogy az ember társas lény. Általában nem szeret egyedül lenni és amennyiben lehet, minden dolgot megoszt pajtásaival. Jobban esik a sör is, ha többen vannak, egyedül egy focimeccs nem annyira izgalmas, a szexről meg már nem is beszélve. Miért éppen a nyelvtanulás lenne kivétel?
Egyedül tanulok, majd én megmutatom!
Anno, mikor az Öt év – öt nyelv elkezdődött, a felsőoktatástól teljesen megcsömörlötten kijelentettem magamnak, hogy én majd egyedül megtanulok szépen x nyelven, a fene se akar tanárokkal, tanfolyamokkal szenvedni, pláne nem pénzt adni nekik a jó esetben is középszerű munkáért.
Ez a dolog egy pontig egészen jól is ment – csak azt felejtettem ki a képletből, hogy a nyelvtudás/nyelvtanulás az kommunikáció – és mint olyan, meglehetősen társas sport. Megtanulhatok én szépen bengáliul egyedül is, ám viszonylag kevés sikerélményem lesz vele itthon, a négy fal között. Meg különben is: mennyire lenne az reális tudás?
Amit egyedül nem lehet
Saját példa: már majdnem két hete, minden nap szorgalmasan gyakorlom a német nyelvet – az esetek többségében egy német sráccal, Marckal. Mark nem átallott rávilágítani, hogy meglehetősen sokat (értsd: túl sokat) használom az “uuuuund…” (és) szófordulatot a beszédben (ez igazából csak arra van, hogy ne legyen csönd, miközben én lázasan pakolom közben össze a mondandómat a fejemben).
Míg angolnál ez teljesen elfogadott (aaaaaaand…), addig ez a németnél annyira nem szokás – erre viszont magamtól az életben nem jöttem volna rá, sőt, észre sem vettem volna. Viszont most hogy elmondta, már tudok rá figyelni. A nyelv élő dolog, nem lehet csak és kizárólag könyvekbe kalapálni őket, onnan meg tetszésünk szerint a fejünkbe tölteni.
Azzal azért mindenki tisztában van, hogy a nyelvtanulóknak készített könyvek és tanfolyamok, hmm, némileg ferdítenek a dolgokat illetően, ezért is van az, hogy a t. nyelvtanuló x év nyelvtanulás után gondol egy nagyot, hogy ő majd. Felpattan az első gépre Londonba, ám leszállás után csúnyát koppan, hogy őt bizony jól átvágták, mert Angliában biztos, hogy nem angolul beszélnek, hanem valami marsbéli nyelv elkorcsosult változatát.
Ja igen, azt elfelejtik említeni a könyvek és tanfolyamok, hogy az anyanyelvűek viszonylag kevésszer fognak nekünk fele sebességgel, mindenfajta szlengtől mentesen, kristálytiszta kiejtéssel, szavakat nem elharapva duruzsolni a fülünktől pont megfelelő távolságra.
És mikor eszünkbe jut, hogy hopp, majd megkérem, hogy ismételje meg, akkor hirtelen leizzadok és a világ elkezd forogni körülöttem, mert nem jut eszembe, hogy hogyan is kell ezt mondani, ő meg csak mondja, mondja, én meg idióta módjára bólogatok, közben fogalmam sincs miről beszél már, áh, már mindegy, feladom, legyőztek, visszavonulok…
Tulajdonképpen mi is történik?
Az, hogy elfelejtettük, hogy a kommunikáció társas sport. Ha az ember egy nyelvet tanul, azt azért teszi, hogy más emberekkel kommunikáljon. Pont. Úgy is mondhatnók, hogy a nyelvtanulás alfája és omegája az ember. Számomra ez egy hatalmas felismerés volt – a könyvek, filmek, tananyagok, tanárok, tanfolyamok, nyelviskolák, akármik, mind csak segítenek abban, hogy gyorsabban és helyesebben tanulhassak meg egy nyelvet, hogy aztán annak segítségével más emberekkel kommunikálhassak.
Maximálisan megpróbáltam ellenállni ennek az elképzelésnek – olyan ember vagyok, aki szereti maga megoldani a saját dolgait. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez bizony nem így megy. Legalábbis ha gyorsan és látványosan akarok haladni. Már pedig nem sok idő van már az Öt év végéig! 
Tehát ez a nyelvtanulás társas dolog – a jó hír viszont, hogy itt az Öt éven is kezd kialakulni egy egészen jó kis közösség (meg Facebookon is), amit Petrával, a Nők Külföldön pszichológusával tovább szeretnénk kovácsolni: jövő hét kedden, 2013. február 26-án, este 6 órakor tartunk egy online nyelvtanulási tréninget (még csak meg sem kell mozdulnod, hogy meg tudd nézni, elég egy internetkapcsolat!).
Szó lesz arról, hogy hogyan lehet legyőzni a félelmeket, hogyan lehet megtuningolni a motivációt, és persze néhány csudijó tanulástechnikai dologra is ránézünk. A férőhelyek vészesen fogynak (a február 25-ére meghirdetett előadás kerete néhány óra alatt betelt), úgyhogy ha érdekel, akkor gyorsan regisztrálj!
További örömteli esemény, hogy a blog 4 éves történetében először értük el azt, hogy az elmúlt 30 napban több mint 10000 (tízezer!) ember olvasta. Azt hiszem, tényleg jó kis közösség kezd kialakulni és remek dolgok vannak itt születőben. Úgyhogy t. olvasó, köszönöm, köszönjük az eddigi figyelmet, a jövőben duplán igyekszem rászolgálni! Ha pedig tetszik a dolog és szeretnél segíteni, oszd meg másokkal is! 
Hasonló írások
21 komment
febr 20, 201314:06
Sziasztok!
Tudom, hogy a “tréning” élőben volt és lesz, mert úgy személyesebb.
DE nem volna megoldható annak rögzítése (felvétellel), vagy írni róla és megosztani legalább azok között, akik pl. kapnak hírlevelet?
Ugyanis én jelentkeztem a múltkorira, de nem jutottam be.
Most újra jelentkeztem, de ugye a 100 hely az “kevés”, vagyis rengeteg az érdeklődő.
Viszont engem tényleg nagyon érdekelne a konkrétabb tartalom.
Remélem, megtaláljátok ennek más módját is.
Üdv,
Egy rendszeres olvasó.
[Reply]
febr 20, 201319:12
febr 26, 201322:48
Érdekes a blog bejegyzésed címe, mert eszembe jutatja Benny Lewis Nyelvhack könyvét, amit te jól ismersz, és valószínűleg a módszereit beépítetted a tanulásodba, és ami arra ösztönöz, hogy beszélni, beszélni, beszélgetni.
Ehhez képest itt szenvedünk azzal, hogy kivel, mikor beszéljünk, mert a nyelv társas tevékenység.
Én, mint kezdő is próbálkozom, pld a Verbling élő óráin, de alig értek valamit, megszólalni meg pláne nem megy, ami kissé kellemetlen. A Livemonchán évek alatt sem találtam beszélgető társat, mert hát ki akar egy tő mondatokkal, kevés szókinccsel rendelkezővel beszélni? Pedig mindenki kezdőként kezdi.
Magántanárt fizetni azért, hogy beszélgessen velem, az hatalmas összeg, főleg, ha anyanyelvű, mert hát nem mindenkinek van jó fizetése, ebből is látszik, hogy akinek pénze van……..
A fenébe, nem akartam ennyire negatív, panaszos levelet írni, de ezek tények.
Beszélni, beszélni, de kivel, kikel? És most erre az alap igazságra emlékezett Benny Lewis módszere, beszélni, beszélni és beszélni!
Akkor beszéljünk, mutogassunk, gesztikuláljunk, akár csak a gyerekek!
[Reply]
Balint Reply:
február 27th, 2013 at 09:06
Szia Dorina,
Igen, jól ismerem (én fordítottam ), és Bennyvel is elég jóban vagyunk, elég sokat szoktunk dumálni.
Igen, abszolút valós a problémád, és szerintem nem vagy egyedül vele.
Meglepő módon, külföldön olcsóbban hozzá lehet jutni magántanárokhoz (főleg online) – én úgy vettem észre, hogy a kezdeti időszakban, amíg az embernek nincs meg a kellő szókincse és folyékonysága, valóban nehéz csak úgy bárkivel, bármiről beszélni, és ezt te is megerősítetted.
Beszélni és gyakorolni kell és muszáj, de a hogyan ugye megint más lapra tartozik. Megoldás lehet, ha valaki beszéli a környezetedbe az adott nyelvet és vele kezdesz el gyakorolni RÉSZLETEKBEN. Tehát nem kell mindent egyből az adott nyelven – először csak azt, ami jön (köszönés, köszi, add ide kérlek, stb.), aztán ha megszoktad, akkor mindig egy picivel többet.
Az egyik régi Öt év olvasó, Pallagi Tamás is hasonlót csinál – ő minden nap felhív egy barátját és angolul mondja el neki a napját. Ha jól emlékszem, több emberrel is csinálja, de ha olvassa ezt, akkor majd kijavít.
[Reply]
febr 28, 201311:51
Elkezdtem megtanulni a szavakat kontextusban. Bevallóm, még az elején vagyok ennek a technikának az .
Vannak szavak, amikhez semmi nem jut eszembe amihez hozzá tudnám rendelni, pld: unexpected or incredible….etc
Azt is felfedeztem, hogy másnap amikor vissza idézem az előző nap tanult szavakat, akkor magára a képzeletbeli képre, a képzeletbeli történetre emlékszem, de a hozzá kapcsolat angol szóra, de leginkább annak a magyar jelentése már nem jut eszembe.
[Reply]
márc 5, 201316:03
Nekem a passzív tudás (ami végül is könnyen átmehet aktívba) fejlesztésében segített a harcos nőszemélyről elnevezett nagy internetes könyvvásárló oldal “Papírfehér” fantázianevű e-könyv olvasója, amin van egy olyan lehetőség, hogy ha rámutatsz egy szóra, akkor kikeresi a tetszőlegesen beállított szótárból. Így sokkal könnyebb kedvenc íróink/témáink adott nyelven olvasása, mint a szótárazgatás, vagy szótár nélkül próbálni kitalálni, miről is lehet szó. Nem fogyaszt sokat, könnyű, és szebb a kijelzője, mint a digitális gépeké (és olcsóbb is, mint egy tablet).
[Reply]
Balint Reply:
március 5th, 2013 at 17:55
Valóban, a Kindle jó dolog, én is nézegettem. De aztán rájöttem, hogy telón is lehet ugyanolyan jól (sőt még jobban) olvasni egy kis trükközéssel. Kinek mi, ugye. Köszi a tapasztalatokat!
[Reply]
krisk Reply:
március 6th, 2013 at 06:19
Én anno próbáltam angolul olvasni telefonon, de sajnos nekem a kijelzőm nem éppen nagy, szóval elfáradt a szemem, nem bírta az aksi, és a többi. A Kindlet én nem használtam eddig, mert egy részt egy lerakott CPE, 4 évnyi angol fizika, kémia, biológia, földrajz, történelem, és már 5-6 évnyi passzív tanulás után sem érezném, hogy “proficient” lenne a nyelvtudásom, főleg a nagyon latin, beszéd nyelvben idegen szókincs miatt, de hát tudjuk, hogy az angolban a felsőfok után egyre jobban nem térül meg a befektetett idő.
Úgyhogy irodalmi szövegekben / The Economist / etc. én maradtam az átugrálás híve könyveknél is, és későbbi szótárban megkeresgetés, ha annyira érdekel.
Szóval viva passzív nyelvtanulás, tényleg úgy tanultam meg valamennyire angolul, hogy nem is tanultam szinte semmit általános iskola óta.
[Reply]
krisk Reply:
március 6th, 2013 at 06:22
Ja, és ugye, pont a lényeget felejtem el írni: egyedül nem megy. Hiába néztem angol tv sorozatokat, filmeket, olvastam újságokat középszinttől, a beszédkészség az nagyon nyögvenyelősen sikerült csak, először sehogy, aztán lassan de biztosan, hibásan és gyorsan (fúj de rühelltem azt) aztán meg már egész tűrhetően, legalább is legtöbbször magamon is észreveszem, ha hibázok.
Balint Reply:
március 7th, 2013 at 16:47
Nekem is ez a tapasztalatom. Én is átugrálom, amit nem tudok, és valóban, egyedül nem megy. Gratula!
máj 8, 201315:20
Sziasztok!
Érdekelne, hogy Ti ismeritek-e, és mit gondoltok a
” Tanuljunk könnyen gyorsan…” nyelvkönyvekről? Tudom, hogy igen reklámszagú a cím.
DE engem az érdekelne, hogy a tartalmuk (szókincs, nyelvtan) milyen szinten van ténylegesen? Pl. a középfokúnak mondott szint valóban, hivatalosan is lefedi-e a középfokú szint követelményeit?
[Reply]
Balint Reply:
május 9th, 2013 at 14:29
Nekem a spanyol van meg, még azért vettem meg, mert ha jól emlékszem újonnan volt vagy 400 Ft. Ennyi pénzt megér, de én töménynek és rohadtul unalmasnak találtam. Ettől függetlenül vannak, akik dícsérték, szóval ez csak saját tapasztalat.
[Reply]
Moi108 Reply:
május 9th, 2013 at 15:29
Szia Bálint!
Köszönöm szépen a választ!
Mit értesz az alatt, hogy “töménynek találtad”? Sok szót és nyelvtant tanít egy leckében? Vagy mi a probléma vele e téren?
Én szeretem a hagyományos nyelvkönyveket (is). Csak a tényleges szint érdekelne ez esetben.
[Reply]
Balint Reply:
május 9th, 2013 at 15:38
Hát, leginkább, hogy totál irreleváns dolgokról magyaráz – hozzátenném: nekem. Én nem ilyen sorrendben tanulnám meg a szavakat, ha egy új nyelvet kezdenék. De mondom: ez csak az én véleményem.
Nem emlékszem már, hogy mennyire jó, vagy nem jó. Adj neki egy esélyt és döntsd el te magad
« Segítség, felborult a tervem! Következő írás
Mi a különbség a nyelvtanulás és a nyelvgyakorlás között? »
Az "Öt év - öt nyelv" projekt 2009. január 25-én kezdődött, célja pedig, hogy bebízonyítsa: lehetséges öt év alatt öt nyelvet hatékony kommunikációs szinten, egyedül elsajátítani, úgy, hogy közben azt még élvezni is lehet.
A jelenlegi állás a következő (a százalék a becsült szintet jelöli):
Angol: 99%
Spanyol: 80%
Német: 80%
Kínai mandarin: 10%
11:16
Egyetértek veled, bár mint tudjuk vannak ellen példák, mert én is ismerek olyan személyt aki önállóan tanulta a nyelvet, nyelveket, és sikerrel.
Személy szerint én is úgy voltam vele, hogy megmutatom, elsősorban önmagamnak, hogy megtudok tanulni önállóan egy nyelvet.
Négy éven át, napi szinten tanultam, olvastam, hallgattam a nyelvet, végig vittem több onlyne tanfolyamot, tankönyvet.stb. Elkeserítő az eredmény és mára beláttam, hogy ez önállóan nagyon lassan megy.
Mivel anyagilag tartósan nem állok jól, így az onlyne beszélgetős közösségeken való részvételtől várok fejlődést, mert az aktív és nem egy passzív tanulási forma.
[Reply]
Balint Reply:
február 21st, 2013 at 12:04
Pontosan. Nekem az volt a legnagyobb felismerés, hogy a tanulás és a gyakorlás NEM ugyanaz. A gyakorlást valahogy kifelejtik a képből, és csodálkoznak, hogy nem megy a beszéd. Kérdem én: ugyan mitől menne?
[Reply]
Gabor Reply:
február 21st, 2013 at 13:32
Most kicsit Off leszek, de mit gondolsz a Kacagva Angol-ról? Elolvasva az oldalukat, nekem aktívnak és abszolult beszédcentrikusnak tünik.
A másik az IHS nyelviskola, ami valami hasonló lehet.
Kár, hogy ezek csak a BP-tieknek elérhető lehetőségeket, és annak nem aki 200km él a fővárostól.
Azt is észrevettem, hogy a külföldi (Koreai, Brazil…stb) kezdő nyelvtanulók is jobban beszélnek, jobban használják a szókincsűket, mint mi Magyarok.
Az is feltűnt, hogy a kelet európaiak nagyon harapnak a nyelvtani hibákra, míg egy anyanyelvi amerikaival szimpla tőmondatokkal is jól el lehet beszélgetni, nem igazán érdekli a nyelvtan.
[Reply]
Balint Reply:
február 21st, 2013 at 16:17
Őszintén szólva soha nem hallottam róluk, így nem tudok véleményt mondani. Ha még őszintébb akarok lenni, akkor azt kell mondanom, hogy egy nyelviskoláról sem tudok véleményt alkotni, nem lenne releváns, utoljára 15 éve voltam nyelvsuliban, akkor is csak másfél hónapra.