A szavak “elfelejtéséről”

Tegnap vendégség bonyolódott le nálunk, majd a beszélgetés valahogy a gyorsulási versenyekre és azok közönségére terelődött. Nyelvi szempontból ott kezdett érdekes lenni a dolog, mikor szóba került az az Ausztrál szlengszó, hogy: revheads. Először nem értettem, nem tudtam a rev igét és a fej szót érdemben összepárosítani. Tulajdonképpen nem tudtam, hogy mi az a rev. Mint kiderült, ezek azok az emberek, akik számára csak a kocsik léteznek, egész életüket azok, illetve az azokkal történő versenyzés teszi ki. Csúnyául úgy is mondhatnánk: autób**i. 

Mikor ezt felfedték előttem, akkor ugrott be, hogy én ismertem már a rev igét, kutyafáját! Mert az egyik Effortless English leckében benne volt, el is magyarázták mit jelentett, tehát tudnom kellett volna, azonnal be kellett volna ugrania a jelentésnek, egyből tisztán kellett volna látnom a revheads jelentését. Ám ez csak az után történt meg, miután megmondták a megfejtést. Ekkor jött fel az a dolog, hogy hiába "tudok" egy szót, azt később újra meg kell néznem, át kell futnom rajta, hogy valóban tudjam. Igaza lehetett tehát Pimsleur doktornak az "időszakonként végzett felidézés" módszerével. Már csak azt kellene megfejteni, hogy ezek az időszakok hogyan alakulnak. Miután megtanultunk, letisztáztunk, értünk egy szót, véleményem szerint x ideig hagyni kell "ülni", majd újra elővenni (például egy ilyen helyzetben, mint a fenti), majd megnézni ismét. Most már tuti tudni fogom legközelebb. A legmagasabb szintje ennek az egésznek, ha a szó automatikusan beépül szókincsünkbe, azt teljes természetességgel használjuk. Gyanítom ehhez egy újabb felidézés, és persze pár használat szükséges. Mindenesetre érdemes ezzel a résszel kísérletezni, azt hiszem.  

Ugrás az oldal tetejére