Áprilisi tréfa

A tervezett világvége (legalábbis a blog világának vége) elmaradt. Nagy levegő kifúj, fennakadt szemek leereszkednek, éles torokköszörülés. Hölgyeim és uraim, már több mint 12 órája nem írunk ÁPRILIS 1-et, így lelőhetem a poént. Az Öt év – öt nyelv marad, mi több, töretlenül robog tovább – ki tudja még meddig!

Hülye vicc

Az elmúlt négy évben egyszer sem volt április elsejei vicces cikk, úgyhogy gondoltam most egy kicsit behozom a lemaradást. Néhányan úgy gondolták, hogy egy kicsit túlzásba vittem a dolgot.

Őszintén szólva néhány nagyon közeli barátom is tök komolyan elhitte a dolgot (sőt, még a saját testvérem is) – lehet, a húsvéti locsolkodás korán indult és addigra már a fejeket némileg ködbe borította a pálinka (helyes!)? 🙂

Szóval a blog nem megy sehova, mi több, fejlődik, terjeszkedik, és ha tartjuk az ütemtervet, jövő ilyenkor már világuralomra is törünk. Utána ingyen sör jár minden olvasónak, aki hitelt érdemlően tudja bizonyítani, hogy már legalább egy éve olvassa a blogot.

Akik egy pillanatig mellkasra vették a dolgot, azoktól elnézést kérek, akik átláttak rajta, azok nevessenek velem együtt. Aztán fogjuk meg egymás kezét és libbenjünk tova a sikerek felé.

Mi volt igaz a tegnapi viccből?

Nos, meglepő módon kettő dolgot kivéve minden: az egyik, hogy vége lesz (nem lesz), másrészt pedig a Lufthansa is csak részben tréfált meg: nem törölték a jegyem, mindössze egy hülye módosítást tettek bele és a direkt járat helyett Münchenben át kell szállnom, amire meglehetősen kevés időm lesz (amúgy ez adta az tréfa ötletét). Tehát lesz itt minden: Berlin, sör, német beszámoló, interjú, videó, toronyóra lánccal.

A cikk többi része azonban igaz:

– Tényleg vannak emberek akik vélt vagy valós dolgok miatt támadják a blogot/engem. A felhördülő tömeg reakciója (ne törődj velük, kukába/vécébe velük, meglincselni őket, stb.) szívet melengető volt, de amúgy sem vagyok egy szívbajos gyerek. Tudom, amit tudok, tudom, hogy amit csinálok, az jó, az, ha valakinek nem tetszik, különösebben nem érdekel, ha pedig nem olyan stílusban adja ezt elő, mint ahogy azt jobb helyeken szokás, akkor az az ő szegénységi bizonyítványa. Csókoltatom őket.

A rengeteg támogatónak/olvasónak/barátnak viszont ismét köszönömöket kell kiosztanom – nagyon sokat jelent. Érdekes, hogy ha az ember néha ilyen drasztikus eszközökhöz nyúl, hogy megnyílnak tőle az emberek. De nem csalódtam az olvasókban, köszönöm még egyszer!

– Tényleg rengeteg időt és energiát beleteszek a blogba, de ez lenne az utolsó, amiről lemondanék. Előbb jönne az alvás és a sport. És igaza volt mindenkinek, aki azt mondta, hogy amit már leírtam, az örökre itt marad – jól rávágnék a saját kezemre, ha a blogot törölné valaki, beleértve magam is. 🙂

Bizonyos szempontból ez csak a kezdet – mert rengeteg átalakítást, fejlesztést, designváltást tervezek, amiknek csak egy töredéke publikus egyelőre (ide tartozik ugye az utolsó nyelv is).

Engem őszintén meglepett, hogy nem is egy ember javasolta, hogy miért nem csinálok a blogból pénzt, ők nagyon szívesen fizetnének, ha továbbra is olvashatnák az agymenéseimet – ez tényleg nagyon jól esett. Nem a pénz miatt, hanem hogy valakinek tényleg ennyit számít.

Erről annyit, hogy a blogot továbbra is írni fogom, mindig is elérhető lesz, továbbra is igyekszem tartani a színvonalat – azonban nem titok, hogy valóban dolgozom pár dolgon (többek között egy online tanfolyamon, valamint egy előadáson), amik majd mélyebben belemennek a dolgokba, a miértekbe és hogyanokba. Ezek természetüknél fogva pénzmagot fognak kóstálni, azonban a jó hír, hogy ez amúgy sem mindenkinek készül és végképp nem lesz rákényszerítve senki, hogy megvegye. 🙂

Tehát…

Aki csak a végét olvassa el: nem, nincs vége. Legalábbis 2014. január 25-ig még tuti.

Őszintén köszönöm a sok kedves aggódó levelet, könnyekig meghatódtam tőlük (képletesen) – viszonzásképpen megígérem, hogy nem viccelek többet ezzel. Amíg ilyen csodálatos közösség van itt, addig megéri csinálni és a rengeteg pozitív visszajelzés (ezalatt főleg azt értem, hogy nektek miben/hogyan segített a blog, sikertörténetek, motivációs dolgok, stb.) miatt továbbra is szeretnék beletenni ennyi energiát és munkát. Nem csak az írásba, hanem a tanulásba is – mert rengeteget számít, hogy ennyien olvassák és drukkolnak a dologért.

Gőzerővel folynak a készülődések a háttérben és lesz itt még annyi meglepetés, hogy hajjaj! Az utolsó nyelvről is nemsokára lehullik a lepel, a sulikkal szemben nálunk nem lesz nyári szünet, a projekt végére pedig egy igazi csemegét szeretnék majd tenni. Na de psszt, többet nem mondhatok egyelőre.

Lassan megyek pakolni, mert holnap koradélután indul a gépem Berlinbe, jövő héten találkozunk. Aki addig is akut Öt év hiányban szenved, az látogassa a Facebook oldalt, oda fogok írogatni okosságokat távollétemben.

Üdvözlettel, és nevető szívvel:
Bálint

Ugrás az oldal tetejére