Az elsajátítandó nyelvek

Mint már írtam, az angolt lényegében "elsajátítottnak" tekintem, azonban tökéletesítése nem valószínű, hogy mostanában véget fog érni.

A nyelv, mint olyan, mindenkit érdekel. Rohanó világunkban azonban joggal gondolhatjuk úgy, hogy ha már annyi energiát befektetünk egy nyelv elsajátításába, akkor az legyen hasznos – éppen ezért mindenki a "világnyelveket" kezdi tanulni – angol, német, francia, spanyol, orosz, stb. Van is benne valami.

A magam szempontjából azonban fontosabb, hogy hogyan tudok megtanulni egy nyelvet – márpedig tanfolyami segítség nélkül kénytelen vagyok a véletlenül vagy éppenséggel nem is annyira véletlenül elém kerülő anyanyelvűektől tanulni. 

Éppen ezért a végleges öt nyelv még nem teljesen eldöntött. Szeretnék én is "hasznos" nyelvet tanulni, de ha mondjuk az iskolában éppenséggel egy mongollal, indonézzel vagy ukránnal barátkozom össze, nagyobb valószínűséggel kezdem el az ő nyelvét tanulni – hiszen mindig van egy tökéletes példa, aki ki tudja javítani a hibáimat. Persze ehhez az ő végtelen türelme is szükséges. 

Abból indulok ki, ha valaki elém állna azzal, hogy szeretne megtanulni magyarul, én nagyon szívesen segítenék neki mindenben. Heti egy-két óra kötetlen beszélgetés édes anyanyelvemen nem esne nehezemre. Remélem ilyen emberekkel fogok itt is összefutni. 

Az öt éves terv lényegében tavaly nyáron kezdődött. Gondos előkészületek után szeptember közepén elkezdtem tanulni a spanyol nyelvet. A következő hónapokban főleg ennek ismertetése várható – de persze mindig lesznek általános jótanácsok és érdekességek is. Mivel a spanyol rendkívüli módon megtetszett, a hozzá elérhető anyagok listája pedig konvergál a végtelenhez, ez biztosan benne lesz az öt nyelvben. 

Az ötből tehát kettő már fix: angol és spanyol.

Mivel Ausztráliában elég sok arab él, kacérkodom a gondolattal, hogy az arabnak fogok nekiállni a következőkben. Mielőtt felmerülne a gondolat, hogy az "nehéz, meg más meg különben is turbánosok", szeretném leszögezni, hogy semmiféle politikai meggondolás nem vezérel, egyszerűen figyelembe veszem, hogy sokkal nagyobb eséllyel találkozom itt anyanyelvűvel. Jelenleg az anyaggyűjtés folyik. Olyan tényezőket pedig számba sem veszek, hogy "túl nehéz, nem lehet megtanulni", egyrészt mert ilyen nincs, másrészt saját bőrömön tapasztaltam, hogy megfelelő előkészülettel, hozzáállással és módszerrel minden nyelvet meg lehet tanulni – a következőkben azt kutatom, hogy lehet ezt az időt minimálisra csökkenteni. Gondoljunk csak arra, hogy tanulnak a gyerekek. De ez egy későbbi poszt témája lesz. 

További lehetséges nyelvek: japán, indonéz, kínai. Anyanyelvűek szintén bőséggel laknak itt mindhárom nyelvből, így megint csak a legkisebb ellenállás irányába haladok. A japán mindig is érdekelt, kultúrájával együtt (melyik tizenéves kisfiút nem vonzották a ninják meg a szamurájok?), az indonéz a világ legkönnyebb nyelve, míg a kínait pusztán praktikussági okokból szemeltem ki: elég sokan vannak ahhoz, hogy valahol csak rájuk bukkanjak. 

Meglátjuk, menet közben még alakulhat. Mivel az iskola csak február elején kezdődik, nem tudom, milyen csoporttársaim lesznek – ezen is sok múlik. A munkahelyemen is sok múlik. Dehát így lesz ez érdekes. 

Ugrás az oldal tetejére