Az Öt év – öt nyelv szerkesztőségének ázsiai felfedezőkörútja nyelvi szempontból (avagy miért nem voltak írások eddig)

Szerkesztőségünk (mely jómagamból valamint imádott laptopomból áll) az úr 2010. évének július havában felkerekedett, hogy felderítse a titokzatos Ázsiát, mely tett mögött nem titkoltan nyelvtanulási vonatkozások is húzódtak. Legalábbis áttételesen.

A körút egy teljes hónapig tartott, melynek során négy országot sikerült bejárni (sorrendben: Hong Kong, Thaiföld, Tajvan, Malajzia). Márai után szabadon tudjuk, hogy utazni párban több szempontból is jobb: társam az úton Zsófi volt, akinek ezúton is szeretnék köszönetet mondani, hogy elviselt. Nem szeretnék utazós blogot csinálni az Öt év – öt nyelvből, de azt hiszem, ennyi kulturális körkép belefér. Lássuk a lényeget, országokra lebontva.

Hong Kong (Kowloon)

Július hetedikén, hosszas repkedés és átszállás után végre sikerült leszállni délelőtt 11 magasságában, ahol mindenféle probléma nélkül megtaláltuk egymást Zsófival. Az első nyelvi kaland már a buszon kezdődött, mikor is – rossz nyelvtanulóként és még rosszabb turistaként arra gondolván, hogy ha már Hong Kong amúgy is angol gyarmat volt, akkor majd – megkérdeztem, hogy nekünk itt kell-e leszállni a buszról a szálláshoz.

Peeersze – jött a kétes válasz. Persze, hogy nem ott kellett. A városi klíma (értsd: irgalmatlan hőség elviselhetetlen párával) nem sarkallt gyaloglásra, ezért taxit intettünk, akit szintén sikertelenül ostromoltam angol instrukcióimmal. Tudtam, hogy a jó úton vagyunk, tehát csak nyíl egyenesen kellett volna menni, mutattam az út nevét a taxisnak, meg a házszámot, de a jó életnek nem akarta felismerni.

A történethez hozzátartozik, hogy ugye kedves angliai megszállóink miatt minden ki van írva angolul is (néha szívderítően mulatságos nyelvtannal), még az utcanevek is. Végül csak elvergődtünk a hotelbe. A szállásfoglalás neten történt, természetesen képek alapján – a recepciós hölgy igen erősen (és igen szerény angoltudással) erősködött, hogy ad nekünk egy nagyobb szobát ugyanannyiért.

A nagyobb szoba kb. egy franciaágy nagyságú szappantartó volt, amihez tartozott egy bőrönd nagyságú vécé. Na és hol a fürdőszoba? Hát a vécé falán: oda volt erősítve a zuhanyrózsa. A hölgy csak széttárta a kezét és ennyit mondott: Hong Kong-ban ekkorák a hotelszobák.

A városban öt napot töltöttünk, ennyi idő alatt vajmi kevés kultúrát sikerült magunkba szívni (a sörről ugyanez nem mondható el), ám az emberek kedvességétől, a rendszeretettől, a tisztaságtól, a pontosságtól, a tömegközlekedéstől, no meg természetesen a kajától egyszerűen csak elájulni lehet.

Aki itt jár, az feltétlenül menjen a világ legnagyobb kültéri Buddha szobrához, és menjen fel a bölcsesség ösvényén a hegyre, olyat fog látni, amilyet még soha. Szerkesztőségünk egyértelműen életre szóló élményként definiálta a dolgot.

Nyelv: Hong Kong-ban a kantoni nyelvjárást beszélik, mely nem mutat semmiféle hasonlóságot a legelterjedtebb kínai nyelvjárással, a mandarinnal (beszélt nyelv). Kínával ellentétben ők nem tértek át az egyszerűsített karakterek használatára, ám ez az átlagembernek nem okoz gondot: egy északról jött parasztember ugyanúgy el tudja olvasni az újságokat, mint a helyiek – viszont szóban nem tudná megértetni magát.

A kínaiak ugye egyetértettek abban, hogy jó lesz, ha lesz egy közös nyelvük, ez lett a mandarin, ezt nagyjából mindenki beszéli – ha nem anyanyelvként, akkor is valamilyen szinten elsajátították. Ez Ázsia angolja. Az esetek nagy százalékában valahogy megértettük magunkat angolul, néhány esetben még volt alkalmam pár mandarin mondatot is bedobni, amit látszólag megértettek (étterem), tehát dagadt a mellkasom. Nyelvtanulás élesben, kérném szépen.

Thaiföld (Phuket, Chiang Mai, Bangkok)

Thaiföld sokakban a távoli, varázslatos világ képzetét kelti, pálmafák, szép nők, olcsóság, tengerpart, kedves emberek, meg persze mosolygás minden mennyiségben. Nem szeretnék erről értekezni, ezt mindenki maga dönti el, maradjunk abban, hogy a távoli, meg a tengerpart igaz.

A többi meg részben, vagy sehogy. Tizenegy napot töltöttünk a három városban, sok mindent láttunk, sokat kajáltunk (nekem speciel egyáltalán nem tetszik a thai kaja: mindent televágnak gyömbérrel meg mentával), meg biztos bennem van a hiba (meg Zsófiban is), de engem nem igazán ragadott magával a hely.

Az ország gazdasága masszívan a turizmusra épül, ehhez képest még a hotelekben sem igazán beszélnek három szónál többet angolul, ami azért több mint érdekes. Maga a thai nyelv engem csak olyan szempontból érdekelt, hogy az Automatic Language Growth (ALG) nyelvtanulási módszer innen indult ki.

Szerencsére sikerült meglátogatnunk Bangkokban az American University Alumni Language Center iskolát, ahol ezzel a módszerrel tanítanak. Angolul és thai nyelven is lehet itt tanulni – a módszer lényege abszolút az inputra épül: bemegyünk szépen a nyelviskolába, leülünk a padra (amikor kedvünk tartja a hét hat napján) és figyelünk a tanárra.

Nincs füzet, nincs papír, nincsenek feladatok, csak figyelünk és “növesztjük” magunkban a nyelvet. 2000 elvégzett óra után állítólag anyanyelvi szinten fogunk beszélni. Ez a reklámszöveg – bár a suli boltjában kiderült a turpisság: 10 szintre van felosztva a kurzus, mindegyik nagyjából 200 órát ölel fel – és az első három szinten azért kell ám könyvet venni. Viszont az ötödik szintig az emberek meg sem szólalnak, nincs párbeszéd, nincs gyakorlat, semmi. Csak figyelnek.

Sőt, miután elhagyják a sulit, meg is van tiltva a tanulás (???), nem szabad a nyelvvel foglalkozni. Ha előre befizetjük a 2000 órát, akkor nagyjából 1,1 millió forintra jön ki (550 forint/órával számolva). Érdekes, de mondjuk Benny-t elnézegetve sokkal gyorsabban is el lehet sajátítani egy nyelvet. ALG-ék azzal érvelnek, hogy az a tudás viszont nem alapos, míg ha az ő módszerükkel tanulunk, akkor tényleg anyanyelvűként jövünk ki az iskolából.

A http://womenlearnthai.com/ oldalon olvasott interjúk alapján ez azonban nem teljesen igaz. A magam részéről hiszek abban, hogy ennél jóval rövidebb idő alatt is el lehet egy elég jó szintet érni.

Nyelvi vonatkozású még a következő kis történet is: Craig barátommal sikerült találkozni Chiang Mai-ban, akivel elmentünk mulatni és összetalálkoztunk pár barátjával Ausztráliából – mikor hazafelé tartottunk, a kocsiban az egyik srác megkérdezte, hogy miért beszélek úgy, mint egy Ausztrál? Igen szívmelengető érzés volt, még ha tudtam is, hogy az akcentusom még mindig sántít némileg. Az ilyen dolgok erősítik meg az embert abban, hogy igenis folyamatosan van fejlődés egy nyelvben, még ha nem is vesszük észre.

Tajvan (Taipei)

A körút fő célállomása, az egész herce-hurca kvintesszenciája. Tajvan ötlete egy kedves csoporttársamtól Vanesszától származik, ő taipeii és Ausztráliában találkoztam vele.

Rengeteget mesélt az országról, a kultúráról és persze a nyelvről. Minthogy a mandarint már az év elején elkezdtem feszegetni, gondoltam akár meg is nézhetném, hogy hogyan is fest az élő valójában.

Kissé tartottam is az egésztől, mert nagyon magas elvárásaim voltak az elmondottak alapján – de nem kellett csalódnom. Tajvanról az embernek általában a gagyik, meg az elektromos kütyühamisítványok jutnak eszébe – közben meg egyáltalán nem így van.

Mikor gurultunk be Taipei belvárosába a busszal a reptérről, egyből olyan érzés csapott meg (mindkettőnket), hogy ez itt az ázsiai Budapest. Egy az egyben ugyanúgy néz ki, csak kicsit modernebb és minden kínaiul van kiírva.

A szállásunk szerény volt, de elsősorban az ajánlók alapján foglaltuk le – a hostel tulajdonosa egy nálunk pár évvel idősebb kínai lány/hölgy (szintén Vanessa) volt, aki végtelenül kedves és segítőkész volt. Nem csak elintézett nekünk amúgy problémás dolgokat (átalakító, telefon, bérlet, stb.), de még saját költségen is elvitt minket egy autentikus kínai étterembe, ahol csodálatos dolgokat ettünk.

Az én kínaim nem lett volna elegendő, hogy elboldoguljunk (szinte sehol nem beszélnek angolul), de ezekről a dolgokról nagyon nagy kár lett volna lemaradni. A tajvaniak rettentő segítőkészek, állandóan, kérés nélkül útbaigazítottak minket, az egész város tiszta, békés, mégis nyüzsgő, soha nem áll meg egy percre sem (este 11-kor nyitva tartó kisállat üzletek? Sima ügy.) Mindig történik valami, mindig van mit nézni.

Nyelvi szempontból nagyon tanulságos volt a túra, nem csak azért, mert egy csomó anyagot gyűjtöttem (ilyenkor még a haszontalan szórólapok is jól jönnek – hiszen autentikus nyelvezetet hordoznak, a tanulás szempontjából ez elengedhetetlen), de már jó elképzelésem van róla, hogy mennyi energiát kell befektetnem, hogy rendesen megtanuljam a nyelvet. Örömmel nyugtáztam, hogy rengeteg karaktert felismertem (annak ellenére, hogy én az egyszerűsített karaktereket tanultam, Tajvanon pedig a tradicionálisakat használják), de természetesen kontextusban még nem értettem őket.

Esetlen kommunikációs próbálkozásaimat cinikus mosolyok kísérték, azonban nem a rosszindulat látszott ezeken, hanem inkább az a tipikusan fehér embereknek fenntartott “úgysem fogod megtanulni az életben a nyelvünket” mosoly volt. Na, majd meglátjuk.

Malajzia (Kuala Lumpur)

Itt mindössze két napot töltöttünk – a szerkesztőség legmegrázóbb élménye vallási okokra vezethető vissza: irtózatosan megadóztatják az alkoholt, ezért fordulhat elő, hogy a boltban egy 0,33-as sör 700 forintba kerül.

A kezdeti sokkon túltéve magunkat megnézegettük a helyi nevezetességeket (Petronas tornyok), kajáltunk párat, majd a Nemzeti Mecsetben egy rendkívül érdekes beszélgetésbe keveredtünk egy önkéntes misszionáriussal, aki meggyőződésből okította a tudatlan turistákat az iszlám tanaira.

Nyelvileg nem sok érdekes történt, noha Malajziában sok kínai él, meglepő módon kevés kínai felirattal találkoztunk. A nyelv igen közel áll az indonézhez, ugyanúgy latin betűket használ, de engem speciel semmilyen szinten nem mozgatott meg. A turizmusnak hála angolul nagyjából mindenhol beszéltek.

Összefoglaló

Azt kell mondanom, hogy csodálatos élményekkel gazdagodtunk, semmiképpen nem hagytam volna ki ezt a túrát. Sok dologra rávilágított és meggyőződtem róla, hogy igenis Taipeiben fogok megtanulni kínaiul. A kérdés még az, hogy mikor.

Az Öt év – öt nyelv szerkesztőségének bázisa jelenleg kis hazánkban van, ám természetesen nem állunk meg, tervben van egy pár hónapos spanyolországi túra is, ahol az eddigi passzív tudásomat akarom átalakítani folyékony beszéddé – mert ha nagyon őszintére akarom venni az egészet, az elmúlt hónapokban igen-igen elhanyagoltam a tanulmányokat.

Jó hír viszont, hogy csomó új dologról olvastam és tanultam, így megint csak van mit próbálgatni és van miről írni. Kérjük, maradjanak vonalban, szeptembertől ismét több írás várható.

 

Önállóan tanulsz nyelvet?

Csináld végig az ötnapos nyelvtanulási gyorstalpaló videókurzust és haladj háromszoros sebességgel! Katt ide a részletekért!
  • Pingback: Hong Kong, Makaó, Tajvan - turistáskodás nyelvi szemszögből - Öt év - öt nyelv+()

  • Pingback: Bizonytalan kezdőből magabiztos turistáig - 3 hónap alatt kínaiul - Öt év - öt nyelv+()

  • Pingback: Sport és nyelvtanulás - pár perc mozgás és sokkal jobban tanulsz! | Öt év - öt nyelv+ | Szórakoztató nyelvtanulás()

  • Pingback: Liebster díj | Öt év - öt nyelv+ | Szórakoztató nyelvtanulás()

  • Pingback: 'Öt év - öt év' - a második év | Öt év - öt nyelv | Szórakoztató nyelvtanulás()

  • Pingback: Jobb akcentust szerezni passzív módon? | Öt év - öt nyelv | Szórakoztató nyelvtanulás()

  • [balint]

    @FAQlyás Menyét: nézem, köszi! 😀

  • FAQlyás Menyét

    Szép napot! Épp most megy egy spanyol keleti orvoslással foglalkozó tévében (dusontv.com) egy kínai írásjyegyeket magyarázó műsor. Ha valaki ért eléggé spanyolul és kínaiul is tanulna, két legyet üt egy csapásra.

  • [balint]

    @Zovi: Kuba már nekem is régi álmom! Irigyellek! Ne felejts el beszámolni róla! 😀
    @安徳拉希:
    Hajrá! 😀

  • Zovi

    Sziasztok!
    Köszi Bálint az élménybeszámolót, biztos nagyon jó lehetett!
    Én az első igazi spanyol élményemet (lévén, hogy majdnem 1 éve tanulom) novemberben Kubában fogom megtenni, kíváncsi vagyok rá nagyon, mennyire fog menni!
    Én is tervezek egy hosszabb-rövidebb spanyolországi tartózkodást (2-4 hónap), csak a melóból igen problémás lenne megoldani 🙂

  • 安徳拉希

    @[balint]:

    謝々! :)
    Igen elszánt vagyok a mongollal kapcsolatban 🙂

  • [balint]

    @安徳: minden nyelv csak annyira nehéz, amennyire te annak gondolod. 😀 látom nem adod fel a mongollal, minden elismerésem. 😀
    @Juan de Keserű, a keselyű:
    én Ausztráliából mentem, repjegyek, szállás, kaja és főleg pia: egy misi. de fele ennyiből is bőven-bőven ki lehet hozni. 😀

    dobj mailt ha gondolod, bár most egy hétig nem leszek gépközelben 😀

  • Juan de Keserű, a keselyű

    Bálint, ha nem túl insider infó, kb. mennyiből lehet egy ilyen túrát kihozni?

    Én valami hasonlóban gondolkodom, mint Benny, középtávon tervezek egy 2,5 éves immerziós túrát, 10 országot érintve, csak mondjuk ahhoz elég sok aspektust meg kell tervezni még.

    Bár, szerintem majd dobok egy mail-t is, ha szoktad nézegetni, érdekelne egy-két konkrétabb vonatkozás, ha nem bánod.

    Az élménybeszámoló klassz volt!

  • 安徳拉希

    A mindenit! Nem tétlenkedtél! 🙂
    A kínai-nyelvjáráskutatás-tanárom szerint kantoni az brutális, egy északinak szinte lehetetlen megtanulni:)

    ” a módszer lényege abszolút az inputra épül: bemegyünk szépen a nyelviskolába, leülünk a padra (amikor kedvünk tartja a hét hat napján) és figyelünk a tanárra. Nincs füzet, nincs papír, nincsenek feladatok, csak figyelünk és “növesztjük” magunkban a nyelvet. 2000 elvégzett óra után állítólag anyanyelvi szinten fogunk beszélni. “

    Ez érdekesen hangzik!
    Mondjuk a thai nem nagyon vonz, de ha lenne olyan nyelv is, amelyik engem is érdekel, szívesen kipróbálnám.

    Más:
    Időközben kaptam egy kínai kiadású mongol nyelvtanuló pakkot (蒙古语标准音电视讲座 barimdzsá őrőr mangal hel szorah televisz hicsélleg), amiben egy nyelvkönyv és kb 6 DVD található. Mivel kínai, a DVD-k minősége elég változó, az első kettőt még nem tudtam lejátszani 🙂
    A könyv maga elég jó, az első felében szavak találhatók mindenféle témában-különösen a számítógéppel kapcsolatos szavaknak örültem-, a második felében pedig társalgási leckék vannak.
    Mivel a tananyagot kínaiaknak szánták, ezért kénytelen vagyok időnként kínaizni is-de ez egyáltalán nem hátrány, sőt!

  • [balint]

    @tdk.112: köszi 😀 Pedig nem beszélnek. Vagyis kevesen. Amúgy akarok majd egy ilyen tesztet csinálni itthon, hogy felmérjem turista szempontból mennyire vágják itthon az angolt. Szerintem nem olyan rossz a helyzet itthon. De majd meglátjuk. 😀

  • tdk.112

    Köszi! Már vártam a beszámolót. 🙂

    Mondjuk nekem furcsa, hogy Tajvanon nem nagyon beszélnek angolul. Na, nem mintha itthon így lenne… 😀

Ugrás az oldal tetejére