Nyelvkörülmények

A napokban rájöttem, hogy milyen fontos is valójában az, hogy egy nyelvre "ráérezzünk". Sokan mondják, hogy beleszerettek a francia nyelvbe (a zengésébe, a szépségébe, stb.), mert nagyon tetszik a kultúrájuk, az emberek, az ételeik, a zenéjük és még sorolhatnánk. Mások teljesen ráfüggenek a japánra, mert állandóan manga filmeket néznek. Némelyek az oroszt preferálják, mert viccesnek tartják és valamiért vonzza őket a tajga, meg a -40 fok. 

A helyzet azonban az, hogy sokkal könnyebb egy nyelvet tanulni, ha az ember szereti azt. Ezzel sok újat nem mondtam, feltételezem. De ezt a folyamatot mesterségesen is gerjeszthetjük! Persze ha alapból kiráz minket a hideg a francia kiejtéstől, akkor inkább ne erőltessük azt (hacsak nem valami csúnya fizetésemelés jár mellé. Most persze csak viccelek.).

Tehát vegyük az én esetemet: elkezdtem spanyolul tanulni – bevallom, részben azért, mert karrierem szempontjából még jól jöhet, hiszen világnyelvről beszélünk. Menet közben azonban nagyon megtetszett, a logikus átgondolása, a dallama, stb. Ennek következtében egyre többet akarok vele foglalkozni. Már nem csak a múlt idő képzését akarom megtanulni, hanem azt is szeretném tudni, hogy Kolombusz hogy fedezte fel Amerikát, hogy milyen hódításokat végeztek, hogy mit esznek, hogy mitől beszélnek olyan gyorsan, hogy miért tartanak állandóan sziesztát, hogy miért nem jó a sörük, hogy mitől van annyi energiájuk, hogy. A sor végtelen. Maga a kultúra kezdett el érdekelni. Nosza, ugorjunk bele! 

Amúgy is nagy kedvenc zenekarom a Ska-P, de mostanában extrán sokat hallgatom. Ezenkívül leporoltam a Cypress Hill spanyol nyelvű lemezéről is a port és bizony gyakran forog nálam. A napokban befejezem a Pimsleur harmadik szakaszát is, és azt megünneplendő, arra gondoltam, főzök valami tradícionális spanyol (mexikói, stb.) kaját – remélhetőleg jól sül el. A wikipedián olvasgatok egy kicsit a spanyol történelemről. A busuu.com-on spanyol emberek társaságát keresem. 

Ezt az egészet úgy hívják: belemerülés. Elmerülni a kultúrában, felvenni a ritmusát. Ráérezni az ízére. Megérteni, ami mögötte van. Ezerszeresen megkönnyíti és ami még fontosabb: élvezetesebbé teszi a nyelvtanulást. Becsület szavamra. Próbáljátok ki. Ja, és nem csak saját tapasztalatról beszélek, hanem A.G. Hawke is ezt mondja. Azt hiszem Paella lesz a menü jövő héten. 

Ugrás az oldal tetejére