A hónap olvasója: Veller Gyöngyi

A hónap olvasója: Veller Gyöngyi

Mutatkozz be röviden az Öt év – öt nyelv+ olvasóinak! Ki vagy, mit kell tudni rólad?

Veller Gyöngyi vagyok, 40 éves, angoltanár. Valójában angol és orosz, de oroszt sosem tanítottam, az angol a nagy szerelmem.

Szabadidőmben egy zenekarban énekelek, ír népzenét ötvözünk magyar dallamokkal. Ezen kívül hobbim még mindenféle náció különböző nyelvű dalainak megtanulása, csak az íze kedvéért.

Vidéken lakunk, itt dolgozom a helyi általános iskolában, ahová a gyerekeim is járnak. Új terep, mert eddig nyelviskolákban tanítottam kis csoportokat, magántanítványokat, főként felnőtteket és középiskolásokat. Nagyon jókor jött a felkérés, mert már épp szükségem volt a váltásra.

Milyen nyelvet tanulsz, mióta és miért?

Világéletemben gyűjtöttem a nyelveket. Gyerekként a Világatlasz névmutatójából tanultam olyan fontos tudnivalókat, mint hogy a ‘sjö’ svédül tavat, tengert jelent. Jókaitól és az Idegen Szavak Szótárából latinul, a Sógunból pedig japánul tanultam (persze szigorúan fonetikusan, alap szinten).
Mivel az általános iskolában csak oroszt oktattak magántanárnál kezdtem el a németet. Aztán gimiben, miután megszereztem a nyelvvizsgát már nem kellett bejárnom angolra, hát beültem franciaórákra. Egyetem alatt az olasznak veselkedtem neki, mert tetszett, ráadásul egyik nyáron úgy nézett ki, hogy Olaszországba megyünk nyaralni. Végül Horvátországban kötöttünk ki, de az olasz-horvát határon azért sikerült hasznát venni annak a tizenhét leckének: olaszul kérdeztem meg, merre van a vécé, bár a választ sajnos nem értettem.

Jelenleg spanyolul tanulok. Idestova hat éve, hogy belekezdtem. Még az egyetemen tett valaki bogarat a fülembe azzal a megjegyzésével, hogy az angol és az orosz mellé, még spanyolul kéne megtanulnom, így a világ nagyobbik felén megértethetem magam.

Persze amúgy is tetszett a spanyol nyelv, úgyhogy vettem nagy lelkesen egy nyelvkönyvet, de a második lecke után abba maradt a projekt a közkedvelt “kevés az időm” kifogással.

Vagy tíz évvel (és három gyerekkel) később kaptam észbe, hogy hoppá, ezt már tíz éve tervezem, és ha akkor belevágtam volna (és nem adom fel) már hol tarthatnék. Hála az online nyelvtanulásnak ezúttal sikerült kitartanom az elhatározásom mellett (amúgy újévi fogadalom volt).

Mióta és miért olvasod az Öt év – öt nyelv+-t?

Úgy három éve, azt hiszem. Megláttam, hogy egy ismerősöm bejelölte, és nagyon megtetszett: először az alapötlet, aztán az írásaid is. Vicces, hogy addigra már véget ért a spanyol projekted, amit azóta sem olvastam vissza. (Bocsi! 😀 )

Mi a kedvenc nyelvtanulási módszered?

Imádok önállóan tanulni. Annak idején nyolcadikosként is önállóan vágtam bele az angoltanulásba egy könyvcsomaggal, és két kazettával (igen, ez még jóval az ezredforduló előtt történt).

Azt a csomagot egyébként azóta is rendszeresen használom az óráimon, mert szerintem nagyon jó anyag. A diákjaim pedig rácsodálkozhatnak a muzeális értékű felszerelésre. 😀

Módszer tekintetében egyébként nem vagyok válogatós. Jól tűröm akár az unalmasnak, monotonnak tartott fordításos módszert is, feltéve ha kihívást és sikerélményt jelent a feladatok megoldása.

A belső motivációban különben is jobban hiszek, mint a külsőben. Érdekes, hogy amíg önállóan tanultam a nyelvet naponta több órát is képes voltam eltölteni tanulással, de amint elkezdtem órákra járni a felelősséget áttoltam a tanáromra, és tőle vártam a fejlődést.

Ráadásul, tanárként nagyon kritikus vagyok mások tanítási módszereivel szemben, szakmai szemmel is vizsgálom azt, aki a katedrán áll. Szóval mindenki jobban jár, ha magamban tanulok.

Mi az, amiben a legjobb vagy, mi az, ami jól megy, mi az erősséged a nyelvtanulásban?

Az egyik a precizitás, ami vicces módon gyakorlatilag csak tanulás és tanítás közben jellemző rám, egyébként irtó rendetlen, szétszórt és halogató tudok lenni. A másik a meggyőződés, hogy mindenben van logika, csak meg kell találni, és én képes vagyok rá, hogy megtaláljam ezt a logikát, a szabályt.

Az első anyag, amivel elindultam a Livemocha tananyaga volt. Ezt eredetileg tanulók számára készítették, aztán átültették más nyelvekre. Igen ám, de a spanyol nyelvtan felépítése nem feltétlenül követi az angolét!

Ami az angolban egy nyelvtani témakörbe tartozik, az a spanyolban két másikba is átlóg. Ami az angolban egy, és ugyanazon szóval kifejezhető, ahhoz másik nyelven négy-öt szóra van szükség. Arról nem is beszélve, hogy míg az angolban az igék én-te-mi-ti-ők alakja megegyezik, addig a spanyolban “rendes” igeragozás van, és ez öt különböző alakot jelent, ráadásul többféle ragozás létezik.

Ezekre a Livemocha anyaga nem tért ki, nekem kellett megpróbálni felfedezni a szabályszerűségeket.

Harmadik erősségem az, amit édesapám úgy nevezett, hogy “a majomkodás képessége”. Ha az ember tanul egy idegen nyelvet, akkor nem szabad félni leutánozni az adott nyelv kiejtését, a magyartól eltérő hangkészletét, intonációját.

Én ettől nemhogy nem félek, hanem kimondottan élvezem! Mai napig, amikor új dalt tanulok visszatérek a Livemocha-ra, és végigveszem az első néhány leckét, nehogy gond legyen a kiejtésemmel.

Szerintem nagyon ciki, ha valaki kiáll mondjuk egy színpadra elénekelni a Bossa nova-t portugálul, és nem jó a kiejtése, vagy nem is tudja pontosan a szöveget, csak halandzsázik. Ezt magamnak sem bocsátanám meg soha.

Milyen résszel szenvedtél a legjobban? Hogyan lendültél túl rajta?

Az eddigi legnagyobb mélypontot éppen most élem át, de nem egy bizonyos nyelvtani rész miatt, hanem mert úgy érzem, most tényleg nincs agyi kapacitásom a nyelvtanulásra. Direkt nem időt mondok (bár igaz, abból is kevés van), de most minden gondolatomat a munkám foglalja le.

Állandóan azon agyalok, mit hogyan kellene megközelíteni, hogy érthető és érdekes legyen. Dalokat válogatok, segédanyagokat gyártok, módszertani könyveket bújok. Már a facebookon is csak szakmai cikkek jönnek velem szembe, mert csak azokra kattintok rá. 😀

Azt, hogy hogyan fogok túllendülni rajta, még nem tudom pontosan, de van egy olyan érzésem, hogy egy okostelefonra telepíthető alkalmazásnak nagy szerepe lesz benne, ugyanis az mindig kéznél van.

Nagyon tetszik például a Drops app alapötlete, amit te is ajánlottál, bár én ha egyszer leülök tanulni, akkor nem csak öt percet szánok rá. Azt hiszem visszaolvasom a blogod spanyol részét is, persze majd csak a nyári szünetben.

Mi motivál téged a nyelvtanulásban?

Abszolút a sikerélmény! Én ebben vagyok jó. Másnak jó a kézügyessége, vagy sikeres a sportban, vagy nem téved el a dzsungelben, én pedig nyelveket fejtek meg.

Olyan ez, mint a kódfeltörés, nagyon izgalmas. Számomra az internet például mindig angol nyelvű volt. Aztán amikor már tudtam annyira spanyolul, hogy böngésszek is a nyelven, rádöbbentem, hogy hoppá, itt van nyolcmillió spanyol nyelvű oldal!

Olyan érzés volt, mintha valaki kinyitott volna egy ablakot ott, ahol addig azt gondoltam csak egy fal van. Konkrétan éreztem, ahogy tágul egy méretet a látóköröm! Gondolom ugyanilyen érzés lenne megtanulni mondjuk kínaiul, és felfedezni a kínai nyelven íródott internetet.

Ha csökken a motivációd, mivel pótolod, hogyan növeled?

Módszert, tananyagot váltok. A Livemocha nagyon tetszett, mert sok állandó segítőm lett, és én is tudtam segíteni másoknak.

Amikor végeztem ott, találtam a neten egy angol anyanyelvűek számára íródott oktatócsomagot, a nevére sajnos már .

Az azért volt jó, mert csak hanganyagokból állt, és határozottan előírták, hogy hallgatás közben meg se próbáljunk jegyzetelni, csak figyeljünk. Akkor jöttem rá, hogy a jegyzetelés valójában gátolja az aktív figyelést, az ember gépiesen másol, ahelyett hogy gondolkozna. Ezt azóta tanárként is alkalmazom. A diákjaim sokszor kérdezik, hogy “Tanárnő, ezt írjuk?”, mire többnyire az a válaszom, hogy még ne, most csak figyeljetek.

Ezek a hanganyagok egyórás egységekből álltak, én pedig akkoriban sokszor jártam Budapestre, ami pont egy óra busszal. Meghallgattam egy anyagrészt odafele menet, egyet hazafele jövet, és nagyon elégedett lehettem magammal. Ráadásul a spanyolt sokkal egyszerűbb is volt az angol felől megközelíteni, mint a magyar irányából.

Persze egy idő után elfogytak a hanganyagok. Akkor beláttam, hogy ideje vennem egy ‘”rendes” tankönyvet, és hús-vér nyelvtanár után nézni.

Ezen kívül olvastam e-bookot, meghallgattam sok száz dalt, és feliratkoztam az egyik nyelviskola emailes szolgáltatására is. Minden nap küldtek egy szót példamondattal az általam bejelölt nyelven, az általam megjelölt szinten. Én persze mindhárom szintet bejelöltem, és mindegyik szavait külön füzetben vezettem. Említettem már, hogy a tanulásban precíz vagyok? 😀

Mi az az egyetlen egyszerű dolog, ami a legnagyobb hatással volt a nyelvtanulásodra?

Amikor kb. 35 évesen, ráébredtem, hogy az élet és az időnk véges. Tizen-huszonévesen az ember úgy érzi bármikor, bármibe belevághat, ami azt is jelenti, hogy bármit, bármeddig halogathat, hiszen annyi idő van még.

Aztán egy nap felébredsz, és rájössz, hogy itt állsz az emberélet útjának felén, rengeteg fantasztikus terved van, amiket valahogy sosem valósítottál meg, és ez szánalmas. Mennyivel jobban hangzik az, hogy “spanyolul tanulok”, mint az, hogy “majd egyszer úgy szeretnék megtanulni spanyolul”! Hát nosza, mégis ki akadályoz meg benne?! Csakis saját magad.

Egy kevésbé patetikus, sokkal inkább praktikus felismerés az volt, hogy mekkora szükség van az anyanyelvre, főleg a kezdeti időkben. Angoltanárként az egynyelvű oktatásban hittem feltétel nélkül nagyon-nagyon sokáig.

Abban, hogy az órán csakis angolul beszélünk, és az új szavakat sem magyarul kell leírni, hanem elég, ha jól megmagyarázom, körülírom, definiálom és példamondatokkal illusztrálom. Hát nem elég!

Emlékszem, mennyit bajlódtam az ‘ir’ és az ‘irse’ alakok közötti különbséggel még a Livemocha-s időszakban. Anyanyelvi segítőim hosszas, angol nyelvű magyarázatokkal próbáltak fényt gyújtani az agyamban, de sehogy se fért a fejembe, hogy akkor ez most hogy van?! Aztán jött valaki, aki magyarul is tudott, és azt mondta: hát az egyik a ‘megy’, a másik meg az ‘elmegy’. És ennyi.

Milyen vicces helyzetbe kerültél már az általad tanult nyelven?

Annak ellenére, hogy többnyire egyedül tanultam a nyelvet, amikor először kellett megszólalnom az első spanyolórámon nem volt gond. Ha lassan, egyszerűsítve is, de mindent el tudtam mondani, amit akartam. Nem voltak feleslegesek a hosszas monológok a fürdőkádban és a mosogató fölött.

Viszont egyszer váratlanul összefutottam a tanárnőm spanyol barátjával, és mivel a találkozás teljesen felkészületlenül ért, alig tudtam makogni valamit. Jóformán azt sem tudtam megkérdezni tőle, hogy hogy van, vagy amikor tüsszentett, nem jutott eszembe, hogy mondják azt, hogy egészségedre. Szóval egy dolog az elméleti nyelvtudás, és teljesen más a gyakorlati.

A másik persze zenével kapcsolatos. Az angol és a spanyol szókincs között nagyon sok a hamis barát. Tehát az olyan szó, ami hasonló alakkal, de nagyon is eltérő jelentéssel bír, ezért különösen vigyázni kell velük, mert könnyen félreérthető egy mondat jelentése.

Én például Shakira Grandes Éxitos c. albumáról gondoltam sokáig, hogy a jelentése ‘Nagy kilépők’, vagy valami ilyesmi. Aztán észrevettem, hogy más együtteseknek is van pont ugyanilyen című albuma, és akkor jöttem rá, hogy az ‘éxito’ sikert jelent, tehát egy ‘Grandes Éxitos’ c. album tulajdonképpen egy ‘Best of’ válogatás.

Milyen jó tanácsod van más nyelvtanulók számára?

Kezdjenek hozzá most! Ne halogassák, ne kössék valami jövőbeli eseményhez. Hány olyan tanítványom volt már, aki azt mondta, hogy “majd szeretnék megtanulni spanyolul”, vagy “az orosz bezzeg mennyivel könnyebben ment annak idején”, vagy “igazából a német jobban tetszik, de előbb meg kell tanulni angolul, mert az a fontos nyelv”.

Míg az angolt csak kötelességből, nyögvenyelősen tanulták, addig a számukra kedvesebb nyelv tanulását elodázták – miért? Én hiszek abban, hogy mindenkinek az agya be van huzalozva bizonyos nyelvekre.

Ezeket nagyon könnyen megtanuljuk, átlátjuk, érezzük a logikájukat, kedveljük a kultúrájukat, míg más nyelvekkel csak küszködünk. Igen, az angol fontos, angolul tudni kell. De lehet, hogy ha mellette elkezd tanulni az ember egy olyan nyelvet, amit igazán szeret, az segítene az angol tanulásában is, nem?

Lehet, hogy amiről most azt gondoljuk, hogy “csak az angolok találhatnak ki ilyen őrültséget”, arról kiderül, hogy az általunk kedvelt nyelvben is létezik. Így már mindjárt könnyebb elfogadni az angol “furcsaságait”!

Szeretnél mindenre emlékezni, amit már egyszer megtanultál?

Akkor ismerd meg, hogy hogyan működik az elméd, a memóriád és hogy hogyan jegyezhetesz meg mindent az általad tanult nyelven. Katt ide a részletekért!

Ugrás az oldal tetejére