Vikitől kaptam egy emailt 2026. márciusában, amiben azt írta: „most minden angol tanulással kapcsolatos másfél éves frusztrációmat leírom.”
Így is tett, majd egy kis beszélgetés után elfogadta a felkérést és egy cikk formájába öntötte a gondolatait. Az tetszett benne, hogy nyers volt és nem köntörfalazott: hogy mennyire sz@r, nehéz és néha reménytelen az egész. Hogy mennyire nem fair az egész rendszer, a hátráltató környezet pedig még egy lapáttal rádob a nehézségekre. Ezek azok a dolgok, amikről csak egymás között halkan pusmogunk a sötétben, miközben úgy teszünk, hogy minden simán megy a tanulással. Az ő története őszinte, tanácsaival pedig csak egyet tudok érteni.
Mutatkozz be az Öt év – öt nyelv+ olvasóinak!
Forró Viktória vagyok, 42 éves, elvált, egyedül élő nő. Közgazdász diplomám van és 10+éve gazdasági/cégvezető pozíciókban dolgozom. A diplomámhoz német nyelvből csináltam szakmai középfokú nyelvvizsgát, és utána osztrák építőipari cégnél helyezkedtem el pénzügyi asszisztensként, de akkor még nem voltam annak tudatában, hogy attól, hogy van egy nyelvvizsgám, még nem jelenti azt, hogy tudom is használni a nyelvet.
Mivel sok kellemetlen helyzetem volt a munkahelyemen a nyelvismeret hiányából, azt éreztem, mintha ezt a szakmai tudásomra is rávetítenék – még mondjuk abban sem volt nagy tapasztalatom – és inkább úgy éreztem, hogy hagyom a német nyelvet és olyan helyre megyek tovább dolgozni, ahol a szakmai tudásomat erősíthetem.
Ez így is történt nem csak utána, hanem az azt követő 20 évben is. Soha többet nem használtam a munkám során a nyelvet, de idővel, 30 felett jött egy késztetés, hogy jó lenne az utazgatások miatt angolul megtanulni, meg már csak azért is mert úgy éreztem mintha a világon mindenki tudna angolul csak én nem.
Beiratkoztam nyelvtanfolyamokra, tanultam is, meg jártam külön tanárhoz is, de olyan igazi átütő siker nem volt. Megállapítottam, hogy nekem nem erősségem a nyelvtanulás.
Milyen nyelvet tanulsz, mióta és miért?
Német nyelvet 10 éves koromtól tanultam, és a főiskolán szereztem szakmaival bővített középfokú nyelvvizsgát. Angolt harminc pár évesen kezdtem tanulni, kb. B1 szintig jutottam, aztán sokat kihagytam és felejtettem.
Majd 40 évesen úgy gondoltam, hogy itt az idő komolyan foglalkozni vele, és egy fél évet csak arra szántam az éltemből, hogy egy erős B2 szinten megtanulok. Az erős alatt nem azt értem, amikor csak éppen hogy megvan 60%-kal a nyelvvizsgám, hanem amikor tényleg magabiztos B2 szinten vagyok. A munkámban is, a hobbimban is és a szabadidőmben is szerettem volna, valamint most is szeretném használni.
Mióta és miért olvasod az Öt év – öt nyelv+ blogot?
Szegeden éltem kb 3 évet, és ezalatt az idő alatt tanultam magán tanárnál, aki az Öt év – öt nyelvre felhívta a figyelmemet. Az ő hatására kerestem rá, kezdtem olvasni, meg valamire még elő is fizettem, de már nem emlékszem mire, mert több mint 10 éve volt, viszont a blogot azóta is olvasom. Ott ismertem meg az ankit, a duolingot, amiket ma is használok.
Mi a kedvenc nyelvtanulási módszered?
Angol dalokat énekelek, meg Jimmy Fallon/Jimmy Kimmel showkat nézek, illetve olyan egyszerű nyelvezetű meg történetű filmeket, amiket már láttam magyarul és először felirattal nézem angolul, aztán anélkül, és ami fontos, hogy 2-3 ilyen van, amiket orrvérzésig nézek angolul.
Mi az, amiben a legjobb vagy, mi az ami jól megy, mi az erősséged a nyelvtanulásban?
A nyelvtan talán, főleg ha van benne logika.
Milyen résszel szenvedtél a legjobban?
Szavak tanulása, meg megérteni adott esetben az angol gondolkodást, hogy ők mi alatt mit értenek, és azt megtanulni. Arra rájönni, hogy nem az a legnagyobb kihívás, hogy a nyelvet megtanuljam, hanem megtanuljak az ő fejükkel gondolkodni, és ne magyar fejjel.
Hogy ne a magyar gondolkodásomat fejezzem ki angol szavakkal, hanem hogy angolul gondolkodjak, és akkor azt sokkal egyszerűbben ki is tudom fejezni angolul. Na ez igazán nehéz, és fájdalmas, ezt megtanulni.
Nagyon sokan ott akadnak el, hogy komplexusuk van – mint a magyarok 90%-ának – és angolul akarják kifejezni, hogy ők amúgy nem hülyék. Mint én a fent leírt osztrák cégnél.
És nem tudják félre tenni az ebből adód önbecsülési problémáikat, és úgy próbálnak beszélni angolul, mint magyarul, és hát mily meglepő: nem megy. Senki nem mondja el, hogy tedd félre azt, hogy kevésnek érzed magad, és koncentrálj arra, hogy azt tanuld meg, ahogy egy angol gondolkodik. Egyszerűen gondolkodik, egyszerű fejezi ki magát, és akard megtanulni te is angolul egyszerűen kifejezni magad. Ezen legyen a fókusz, ne az önbecsüléshiányos állapotodon, mert abból nem fog menni.
Hogyan lendültél túl rajta?
Túl lendülni nem tudtam, ez egy örök tanulás, inkább már megszoktam. Az első időkben – hívőként – azt csináltam, hogy amikor nagyon küzdöttem – ez kb másfél év intenzív tanulás alatt volt – heti párszor lementem a kedvenc pékségembe, teletömtem magam kakaóscsigával, elmondtam a barátaimnak, hogy mindenkit utálok aki tud angolul, meg az angol tanulást is utálom, meg azt is utálom hogy nem megy, aztán mentem meggyónni, hogy szitkozódtam.
Mi motivál téged a nyelvtanulásban?
Az, hogy megnyílik az angol nyelv által egy új – nagyon nagy – világ.
Ha lecsökken a motivációd, mivel pótolod, hogyan növeled?
Kakaóscsigával. 😊
Mi az az egyetlen, egyszerű dolog, ami a legnagyobb hatással volt a nyelvtanulásodra?
Amikor azt mondták, hogy nincs instant 3 hónap alatt csoda történik tanulás, 2-3 év minimum, és kő kemény munka. Nekem ezt megnyugtató volt több nyelvtanár szájából hallani. Rájöttem, hogy nem én vagyok a hülye, ha nulláról fél év alatt nem jutottam el az aktív B2 szintre.
Milyen vicces helyzetbe kerültél már az általad tanult nyelven?
Totál hülyeségeket beszéltem külföldi turistáknak, miközben azt hittem, milyen jó vagyok 😊 de nem értették, hogy mit akarok, én meg nem értettem, hogy ők mit nem értenek. A német után az angol szavak kiejtésével küzdöttem, mindent németesen ejtettem ki, így nem volt nehéz a másik félnek, hogy egy kukkot se értsen belőle.
Milyen jótanácsod van más nyelvtanulók számára
Ne higyjék el, hogy instant meg lehet tanulni, ne akarjanak azonnal eredményt, fogják fel, hogy a nyelvtanulás arról szól, hogy évekig teszed bele az időt/energiát/pénzt, presszionál mindenki is a környezetedben, és ezt bírni kell.
Aztán majd idővel egyszer csak eljön az a pillanat, hogy kezdesz egyre több mindent megérteni, kezded élvezni, DE kudarc élmény „hócipőm tele az egésszel”, „sose fog ez jól menni” érzés mindig lesz. Mindig lesz ami/aki meg fog szavak nélkül is győzni, hogy miért nincs neked erre szükséged. Ehhez nagyobb pszichés erő kell, mint magához a nyelvtanuláshoz.
Nincs nyelvtanulási kultúra Magyarországon, van viszont sok lusta, irigy, nyomorult ember, akik előszeretettel győznek meg róla, hogy maradj csak velük a posványukban, nem kell neked itt nyelvet tanulni, vagy ha annyira akarsz, a konyhanyelv teljesen elég neked. Ha valaki elég erős ahhoz, hogy ennek ellenálljon, akkor hiszem, hogy előbb utóbb beteremti a segítő közeget is, ami viszont már mindenben támogatni fogja, de addig bizony bírni kell az ellenállást.
Bármi más, amit el szeretnél mondani?
Talán az tud segíteni, ha a nyelvtanulás körülményei vannak kidomborítva. Nem a módszer, mert abból már van rengeted, hanem az, hogy:
- ez évekig tartó hosszú nehéz folyamat, amihez acél idegrendszer kell
- hogy a magyar ember a „dögöljön meg a szomszéd tehene is” hozzáállásával alapból nem az a típus, aki támogatja ha valaki adott esetben nyelvet akar tanulni
- hogy nincs nyelvtanulási kultúra Magyarországon és ezek az instant tudást ígérő nyelviskolák a megélhetésre mennek és nem arra, hogy te tényleg jól megtanulj adott nyelvet. Ez nem azt jelenti, hogy rosszak, sőt, jók a nyelviskolák, csak meg kell érteni a működésüket, és hogy mit várhatuk tőlük, és nem várjunk többet
- nincs az a nyelvtanár, módszer…stb semmi ami helyettünk fogja megtanulni, és nincs az az autodidakta helyzet sem. Nem lehet megúszással nyelvet tanulni akkor sem, ha az adott nyelv országában élünk.
- nem baj, ha néha megállunk, pihenőt hagyunk, akár fél évet, aztán folytatjuk, a lényeg, hogy mindig tegyük oda magunkat, tudjuk, hogy mit akarunk. Ha azt hogy egy darabig takarékon csak duozzunk, akkor azt, ha azt, hogy fél évig napi 6 órában nyomjuk, akkor azt, a lényeg, hogy a saját tudatosságunkkal legyünk tisztában, hogy mire van időm, energiám, mit tudok tartani hosszú távon. Érdemes lenne minden embernek mély önismeretet is tanulni, mielőtt nyelvtanulásba kezd.
