Fél év alatt spanyolul

A múltkor ott hagytuk abba (vajon minden elkövetkező cikket így fogok kezdeni?), hogy hogyan lehet spanyolból egy év alatt elérni egy egészséges szintet – jelenlegi posztunkban pedig arról értekezünk, hogy hogyan is lehetne ugyanezt megtenni fél év alatt. Lássuk.

Megjegyzés: a cikk hipotetikus, mely saját tapasztalatból táplálkozik.

A tények

Ha keményen analitikus úton közelítjük meg a dolgot, akkor a következőkre van szükségünk:

  •  Nagyjából 500 befektetett óra
  •  Egy számítógép
  •  SRS program, audioszerkesztő program, videolejátszó
  •  Egy mp3 lejátszó legalább 4 giga memóriával
  •  Könyvek, referenciák, jegyzetek
  • Ja, majd elfelejtettem: hajlandóság.

Ha ez megvan, készen is állunk. Menjünk neki a feladatnak.

Felkészülés

Először is érdemes egy kicsit tájékozódni a nyelvről, annak felépítéséről, az anyanyelvűekről, az adott kultúráról. Ennek fényében már fel is csaphatjuk a wikipédiát a vonatkozó cikkeknél, valamint vegyük meg a lehető legkisebb nyelvtani összefoglaló könyvet. Azért a legkisebbet, mert a nagyban csak szét van nyújtva a lényeg és elveszik a sorok között.

A magam részéről a spanyol kisokossal nyitottam (elég silány minőség, de jobb, mint a semmi, valamint párhuzamot von a magyar és a spanyol között, ami hasznos lehet), de nemrég találtam rá a Lonely Planet könyveire. Egyszerűen annyira zseniálisak, hogy ezek után mással nem is próbálkozom. Lonely Planet amúgy utazás ügyben is a legjobb. Csak úgy mondom.

Olvasd át a könyvet egyszer, de ne törd magad, hogy megjegyezd a szabályokat, felesleges. Csak arra jó, hogy tudd, hogy mire számíts. Tanulmányaink során majd fokozatosan visszanézünk a kis könyvbe és felfedezzük, hogy hoppá, ezzel pont most találkoztam, dehát én ezt tudom! Egyfajta megerősítésként használjuk csak – és nem innen nyaljuk be, hogy abból építsük fel a nyelvet. Nem kell újra feltalálni – hogy stílszerűek legyünk – a spanyolviaszt.

Nyelvi alapozás

Ahogy azt egy előző cikkben már megtárgyaltuk, érdemes beszerezni egy alapozó kurzust, ami megadja a kezdő párszáz szavas szókincset, amivel, már ha nehezen is, meg botladozva, de elindulhatunk meghódítani a nyelvet. Személy szerint én a Pimsleur-t és Michel Thomas-t ajánlom (a kettő egyszerre a legjobb) – de megint csak magam tudom ismételni: jók ezek a kurzusok, csak ne várjuk, hogy az elvégzésük után bármiféle használható nyelvtudásunk is lesz.

Egyszerűen arra kellenek, hogy szilárd alapokat kapjunk, amire már rá lehet építeni. A Pimsleur 90 (+10) leckéből áll (45 óra), Michel Thomas kurzusa nagyjából 20 órát tesz ki. Ezt egy hónap alatt kényelmesen le lehet pörgetni. Igaz, hogy a Pimsleurre azt mondják, hogy csak naponta egy leckét hallgassunk meg belőle, de én semmiféle negatív hatást nem találtam a gyakoribb tanulásban.  Különben is, nem érünk rá.  A tanulás nagyjából napi másfél-két óránkat fogja kitenni – ha emellett még van idő TV-t nézni (szigorúan spanyolul), zenét hallgatni, valami egyszerűbb szöveget olvasni, akkor ragadd meg az alkalmat. Ne törődj vele, hogy a legtöbbjét nem érted, annak örülj, amit értesz! És persze veregesd magad vállon. Önálló nyelvtanulóként ez fontos.

Számokban: az első hónapban 65 óra befektetés napi két órát jelent. Többet lehet, kevesebbet nem.

Belecsapunk a lecsóba

Harmadik lépésben tovább szilárdítjuk a tudásunkat – megfelelő kontextusba helyezett kiváló internetes anyagokkal. Az eddigi tapasztalataim alapján messze a SpanishPod oldala a legjobb (esetleg a LingQ). Nem idióta „töltsd ki a hiányzó mezőket” játékokkal próbál meg nyelvtudást árulni, hanem profi gárda által készített, az input elvre alapuló podcastokat csinálnak – és ami számomra nagyon fontos, ők maguk is nyelvtanulók. Tehát nem csak a levegőbe beszélnek (Pl. Jenny, a ChinesePod háziasszonya is a SpanishPoddal tanult meg spanyolul). Ne legyünk restek az alapoktól elkezdeni a tanulást – hallgass meg minden podcastot egyszer, majd ha végigértél mind a 118 leckén egy szinten, akkor menj vissza és dolgozd fel őket rendesen (érdekes/hasznos mondatok ANKI-ba való behajigálása), valamint töltsd le csak magukat a párbeszédeket is, és told rá az mp3 lejátszódra – ez egész nap mehet a füledben. Mivel a párbeszédek rövidek és érdekesek, jól meg fognak ragadni. A saját tapasztalatom az, hogy jobb egy kis rövid dialógust többször meghallgatni, és utána továbbmenni a következőre (a legtöbb mp3 lejátszón van olyan funkció, amivel egy számot játszhatunk a végtelenségig).

Számokban: napi 5 leckét meghallgatva a kezdő szint feldolgozása egy gyenge hónapot vesz igénybe, napi egy-másfél óra ráfordításával. Az elementary és intermediate leckék (139+113) hasonló tempóban további két hónapot vesz igénybe. Szintén érvényes, hogy naponta legalább 2 órát kell beletolnunk. A jó hír az, hogy mivel főleg audio alapú a tanulás, ezért bárhol lehet végezni. BKV-n, takarítás közben, bringázáskor, mindenhol. Időmenedzsment posztunk már készülőfélben van.

Természetesen itt is érvényes, hogy ezt a „mechanikus” tanulást élvezetes és nekünk tetsző dolgokkal kell kiegészíteni. Szerezz be minden számodra kedves filmet/sorozatot spanyolul és esténként azokat nézd lefekvés előtt. Vedd meg a kedvenc könyveidet spanyolul (egyszerűsített kiadás javallott), valamint kutasd fel a számodra kedves spanyol zenéket. Ne feledd, spanyol vagy. Spanyolul élsz.

Ezen a szinten már elkezdhetünk kifelé kacsingatni, hogy hogyan tudnánk gyakorolni a már megszerzett tudást (ugye senki nem élt
abban a tévhitben, amit a legtöbb nyelviskola „beszédorientált tanulásként" hirdet – hogy már az első napoktól fogva megpróbálunk szánalmas nyökögéssel megszólalni, és akkor az majd nekünk jó lesz?) – gyűjtsünk be pár anyanyelvű ismerőst (szintén készülőfélben lévő poszt) és készítsük fel őket, hogy nemsokára lerohanjuk őket dagadó spanyol tudásunkkal.

Úton a folyékonyság felé

Számításunk szerint van még két teljes hónapunk, hogy teljes mértékben középfokra tornásszuk tudásunkat. Gyerekjáték. Egyéni ízlés szerint lehet továbbmenni a SpanishPoddal (azért is jó, mert rengeteg kulturális betekintést ad  – ami rettentően fontos a nyelvtanulásnál), ám itt már lélekben készüljünk fel, hogy csak és kizárólag spanyol dolgokat hallgatunk/nézünk/olvasunk.

Hírek reggel? Spanyol híroldal. Lazítás este? Spanyol film. Ebédszünet a munkahelyen? Spanyol könyv/újság. Ebben a szakaszban felejtsük el (na jó, már a legelején is) hogy nyelvet tanulunk. Nem. Spanyolok vagyunk. Spanyollá kell válni előbb, hogy megtanulhassuk normálisan a nyelvet. Anomáliának hangzik, de így van (nem én állítom, hanem Khatzumoto, aki azért már letett egy-két dolgot az asztalra).

Az utolsó két hónapban rámehetünk az outputra (persze természetesen az input bevitelét sosem hagyjuk abba) – a nyelcsere-partnerekkel hetente többszörös beszélgetés, fogalmazások írása, fordítás ésatöbbi. Kedvenc módszerem, hogy mikor egyedül vagyok és nincs kivel gyakorolnom, előkapom a Lonely Planet spanyol mondatgyűjteményét és végigolvasok egy oldalt, majd elképzelem az ott használt helyzeteket és hogy én mit mondanék, és hogyan. Ha valamit nem tudok, akkor azt leírom és kikérdezem a következő anyanyelvűtől.

Számokban: napi 10-15 perc beszélgetés egy partnerrel, fél óra fordítás, fél óra beszélgetés magunkkal, valamint persze a szokásos input bevitele (legalább egy óra) összesen bő két órát tesz ki naponta. Természetesen ez csak az aktív időt mutatja – mikor nem figyelünk oda, akkor is kell valami spanyol menjen a háttérben (Khatzumoto még álmában is japán szövegeket hallgatott.).

Lezárás

Egyértelműnek hangzik, de azért emeljük ki itt is: minél több időt fektetünk be, annál hamarabb jön vissza fáradozásunk eredménye. Ha pedig jól csináljuk, nem is fáradozás. Nincsenek csodakurzusok. Befektetett idő és energia van. Ötszáz órát nem lehetetlen beletenni a nyelvbe fél év alatt (nekem egy év alatt sikerült, de lehet rajta javítani bőven) – egy stabil és magabiztos haladó szinthez nagyjából 1000-1200 órára van szükségünk. Ha a megfelelő módszerekkel töltjük ki ezt az 1000 órát, egy csodálatos és gyönyörű nyelvet mondhatunk magunkénak. Hát nem éri meg?

A múltkor ott hagytuk abba (vajon minden elkövetkező cikket így fogok kezdeni?), hogy hogyan lehet spanyolból egy év alatt elérni egy egészséges szintet – jelenlegi posztunkban pedig arról értekezünk, hogy hogyan is lehetne ugyanezt megtenni fél év alatt. Lássuk.

Megjegyzés: a cikk hipotetikus, mely saját tapasztalatból táplálkozik.

A tények

Ha keményen analitikus úton közelítjük meg a dolgot, akkor a következőkre van szükségünk:

  • Nagyjából 500 befektetett óra
  • Egy számítógép
  • SRS program, audioszerkesztő program, videolejátszó
  • Egy mp3 lejátszó legalább 4 giga memóriával
  • Könyvek, referenciák, jegyzetek
  • Ja, majd elfelejtettem: hajlandóság.

Ha ez megvan, készen is állunk. Menjünk neki a feladatnak.

Felkészülés

Először is érdemes egy kicsit tájékozódni a nyelvről, annak felépítéséről, az anyanyelvűekről, az adott kultúráról. Ennek fényében már fel is csaphatjuk a wikipédiát a vonatkozó cikkeknél, valamint vegyük meg a lehető legkisebb nyelvtani összefoglaló könyvet. Azért a legkisebbet, mert a nagyban csak szét van nyújtva a lényeg és elveszik a sorok között.

A magam részéről a spanyol kisokossal nyitottam (elég silány minőség, de jobb, mint a semmi, valamint párhuzamot von a magyar és a spanyol között, ami hasznos lehet), de nemrég találtam rá a Lonely Planet könyveire. Egyszerűen annyira zseniálisak, hogy ezek után mással nem is próbálkozom. Lonely Planet amúgy utazás ügyben is a legjobb. Csak úgy mondom.

Olvasd át a könyvet egyszer, de ne törd magad, hogy megjegyezd a szabályokat, felesleges. Csak arra jó, hogy tudd, hogy mire számíts. Tanulmányaink során majd fokozatosan visszanézünk a kis könyvbe és felfedezzük, hogy hoppá, ezzel pont most találkoztam, dehát én ezt tudom! Egyfajta megerősítésként használjuk csak – és nem innen nyaljuk be, hogy abból építsük fel a nyelvet. Nem kell újra feltalálni – hogy stílszerűek legyünk – a spanyolviaszt.

Nyelvi alapozás

Ahogy azt egy előző cikkben már megtárgyaltuk, érdemes beszerezni egy alapozó kurzust, ami megadja a kezdő párszáz szavas szókincset, amivel, már ha nehezen is, meg botladozva, de elindulhatunk meghódítani a nyelvet. Személy szerint én a Pimsleur-t és Michel Thomas-t ajánlom (a kettő egyszerre a legjobb) – de megint csak magam tudom ismételni: jók ezek a kurzusok, csak ne várjuk, hogy az elvégzésük után bármiféle használható nyelvtudásunk is lesz.

Egyszerűen arra kellenek, hogy szilárd alapokat kapjunk, amire már rá lehet építeni. A Pimsleur 90 (+10) leckéből áll (45 óra), Michel Thomas kurzusa nagyjából 20 órát tesz ki. Ezt egy hónap alatt kényelmesen le lehet pörgetni. Igaz, hogy a Pimsleurre azt mondják, hogy csak naponta egy leckét hallgassunk meg belőle, de én semmiféle negatív hatást nem találtam a gyakoribb tanulásban. Különben is, nem érünk rá. A tanulás nagyjából napi másfél-két óránkat fogja kitenni – ha emellett még van idő TV-t nézni (szigorúan spanyolul), zenét hallgatni, valami egyszerűbb szöveget olvasni, akkor ragadd meg az alkalmat. Ne törődj vele, hogy a legtöbbjét nem érted, annak örülj, amit értesz! És persze veregesd magad vállon. Önálló nyelvtanulóként ez fontos.

Számokban: az első hónapban 65 óra befektetés napi két órát jelent. Többet lehet, kevesebbet nem.

Belecsapunk a lecsóba

Harmadik lépésben tovább szilárdítjuk a tudásunkat – megfelelő kontextusba helyezett kiváló internetes anyagokkal. Az eddigi tapasztalataim alapján messze a SpanishPod oldala a legjobb (esetleg a LingQ). Nem idióta „töltsd ki a hiányzó mezőket” játékokkal próbál meg nyelvtudást árulni, hanem profi gárda által készített, az input elvre alapuló podcastokat csinálnak – és ami számomra nagyon fontos, ők maguk is nyelvtanulók. Tehát nem csak a levegőbe beszélnek (Pl. Jenny, a ChinesePod háziasszonya is a SpanishPoddal tanult meg spanyolul). Ne legyünk restek az alapoktól elkezdeni a tanulást – hallgass meg minden podcastot egyszer, majd ha végigértél mind a 118 leckén egy szinten, akkor menj vissza és dolgozd fel őket rendesen (érdekes/hasznos mondatok ANKI-ba való behajigálása), valamint töltsd le csak magukat a párbeszédeket is, és told rá az mp3 lejátszódra – ez egész nap mehet a füledben. Mivel a párbeszédek rövidek és érdekesek, jól meg fognak ragadni. A saját tapasztalatom az, hogy jobb egy kis rövid dialógust többször meghallgatni, és utána továbbmenni a következőre (a legtöbb mp3 lejátszón van olyan funkció, amivel egy számot játszhatunk a végtelenségig).

Számokban: napi 5 leckét meghallgatva a kezdő szint feldolgozása egy gyenge hónapot vesz igénybe, napi egy-másfél óra ráfordításával. Az elementary és intermediate leckék (139+113) hasonló tempóban további két hónapot vesz igénybe. Szintén érvényes, hogy naponta legalább 2 órát kell beletolnunk. A jó hír az, hogy mivel főleg audio alapú a tanulás, ezért bárhol lehet végezni. BKV-n, takarítás közben, bringázáskor, mindenhol. Időmenedzsment posztunk már készülőfélben van.

Természetesen itt is érvényes, hogy ezt a „mechanikus” tanulást élvezetes és nekünk tetsző dolgokkal kell kiegészíteni. Szerezz be minden számodra kedves filmet/sorozatot spanyolul és esténként azokat nézd lefekvés előtt. Vedd meg a kedvenc könyveidet spanyolul (egyszerűsített kiadás javallott), valamint kutasd fel a számodra kedves spanyol zenéket. Ne feledd, spanyol vagy. Spanyolul élsz.

Ezen a szinten már elkezdhetünk kifelé kacsingatni, hogy hogyan tudnánk gyakorolni a már megszerzett tudást (ugye senki nem élt
abban a tévhitben, amit a legtöbb nyelviskola „beszédorientált tanulásként” hirdet – hogy már az első napoktól fogva megpróbálunk szánalmas nyökögéssel megszólalni, és akkor az majd nekünk jó lesz?) – gyűjtsünk be pár anyanyelvű ismerőst (szintén készülőfélben lévő poszt) és készítsük fel őket, hogy nemsokára lerohanjuk őket dagadó spanyol tudásunkkal.

Úton a folyékonyság felé

Számításunk szerint van még két teljes hónapunk, hogy teljes mértékben középfokra tornásszuk tudásunkat. Gyerekjáték. Egyéni ízlés szerint lehet továbbmenni a SpanishPoddal (azért is jó, mert rengeteg kulturális betekintést ad – ami rettentően fontos a nyelvtanulásnál), ám itt már lélekben készüljünk fel, hogy csak és kizárólag spanyol dolgokat hallgatunk/nézünk/olvasunk.

Hírek reggel? Spanyol híroldal. Lazítás este? Spanyol film. Ebédszünet a munkahelyen? Spanyol könyv/újság. Ebben a szakaszban felejtsük el (na jó, már a legelején is) hogy nyelvet tanulunk. Nem. Spanyolok vagyunk. Spanyollá kell válni előbb, hogy megtanulhassuk normálisan a nyelvet. Anomáliának hangzik, de így van (nem én állítom, hanem Khatzumoto, aki azért már letett egy-két dolgot az asztalra).

Az utolsó két hónapban rámehetünk az outputra (persze természetesen az input bevitelét sosem hagyjuk abba) – a nyelcsere-partnerekkel hetente többszörös beszélgetés, fogalmazások írása, fordítás ésatöbbi. Kedvenc módszerem, hogy mikor egyedül vagyok és nincs kivel gyakorolnom, előkapom a Lonely Planet spanyol mondatgyűjteményét és végigolvasok egy oldalt, majd elképzelem az ott használt helyzeteket és hogy én mit mondanék, és hogyan. Ha valamit nem tudok, akkor azt leírom és kikérdezem a következő anyanyelvűtől.

Számokban: napi 10-15 perc beszélgetés egy partnerrel, fél óra fordítás, fél óra beszélgetés magunkkal, valamint persze a szokásos input bevitele (legalább egy óra) összesen bő két órát tesz ki naponta. Természetesen ez csak az aktív időt mutatja – mikor nem figyelünk oda, akkor is kell valami spanyol menjen a háttérben (Khatzumoto még álmában is japán szövegeket hallgatott.).

Lezárás

Egyértelműnek hangzik, de azért emeljük ki itt is: minél több időt fektetünk be, annál hamarabb jön vissza fáradozásunk eredménye. Ha pedig jól csináljuk, nem is fáradozás. Nincsenek csodakurzusok. Befektetett idő és energia van. Ötszáz órát nem lehetetlen beletenni a nyelvbe fél év alatt (nekem egy év alatt sikerült, de lehet rajta javítani bőven) – egy stabil és magabiztos haladó szinthez nagyjából 1000-1200 órára van szükségünk. Ha a megfelelő módszerekkel töltjük ki ezt az 1000 órát, egy csodálatos és gyönyörű nyelvet mondhatunk magunkénak. Hát nem éri meg?

Évek óta tanulod a nyelvet, érted, tudsz olvasni és mégsem tudsz megszólalni? Akkor olvasd el Lívia történetét itt, tetszeni fog!

Ugrás az oldal tetejére