Kreatív Spanyol

A Kreatív Spanyolt és annak szerzőjét, Gaál Ottót valószínűleg nem sok nyelvtanulónak kell bemutatni.

A csomagot 20.000 pénzért mérik, ezért kapunk egy pakk (200 oldal) papírt meg audio cd-t, amin a hanganyagokat találjuk a cucchoz.

A módszerről olvasva nagyon tetszetősnek tűnt a dolog, főleg, hogy egybe is vágott több, máshol olvasott dologgal – például Stephen Krashen input hipotézisével, név szerint: minél több idegen nyelvű anyagnak tesszük ki magunkat, annál több minden meg fog ragadni. Ilyen egyszerű. Nincs varázslat. A trükk abban áll, hogyan lehet úgy leszűkíteni a dolgokat a feltétlenül szükséges inputra. No és persze az sem elhanyagolható, hogy az input helyes, nyelvtanilag tökéletes, stilisztikailag választékos, valamint konzisztens legyen. Az ehelyütt tapasztalt dolgok szigorúan magánvéleménynek minősülnek, de a felsorolt paramétereknek, hogy is mondjam, elég foghíjasan felel meg a Kreatív Spanyol. De erről később.

12 leckére bomlik az anyag, minden lecke elején kapunk egy talicskányi szót, amit bebiflázva (itt már kicsit elbizonytalanodtam, sosem voltam nagy barátja a szólisták tanulásának) neki is mehetünk a leckéknek. Rövid nyelvtani bevezető, aztán jön a lényeg: sok-sok mondat. Bal oldalon a magyar, jobb oldalon a spanyol. Mint egy szótárfüzet, csak éppen mondatokkal. A dolog lényege abban áll, ha megtanuljuk ezeket a mondatokat, akkor elvileg elő szóban is csípőből fogjuk tudni lökni őket, beszédkörnyezetben. Vagy a Rigó utcában.

A magam részéről (alapos felkészülés után) úgy döntöttem, hogy nem fordítgatom a szövegeket, mert ez többek egybehangzó véleménye szerint hátránnyal lehet a későbbi nyelvtanulásra. Nem a fordítást akarom megszokni, hanem magát a nyelvhasználatot. Ezért én csak a spanyol mondatokat néztem és azt, hogy értem-e őket, és ami nagyon nem ment, csak azt néztem meg magyarul. Egyszerűen hozzá akarok szokni, hogy csak és kizárólag spanyol szövegekkel foglalkozom, nem pedig a fordítgatásukkal. Ilyen szempontból jó az anyag, mert RENGETEG példamondatot ad a cucc, amiket jól betárazhatunk magunknak.

A magam részéről én csak bejelöltem az érdekes/hasznos mondatokat, a lecke végén pedig kiírtam őket az Anki-ba, és azzal gyakorolgattam őket – de szigorúan csak a spanyol-magyar irányban, fordítva nem. Szintén része az input hipotézisnek, aminek működését Khatzumoto és az Antimoon-os srácok is bizonyíthatják.

A problémáim ott kezdődtek a dologgal, hogy a mondatok gyakorlatilag nem összefüggőek, így nem adnak kontextust, ami még nem is olyan nagy baj, de egyáltalán nem konzisztensek. Értem én, hogy Gaál úr azt sugallja, hogy ne tanuljunk nyelvtant, vagy csak minimálisat, amit én is maximálisan támogatok, csak ha valamit egyszer leír, és másszor mást ír, akkor azt én elvárnám, hogy magyarázza meg, hogy miért van. Lehet, hogy csak én vagyok ilyen finnyás, de ha leteszem egy valami mellett a voksom, akkor vagy próbálom tartani magam hozzá, vagy ha változtatok, akkor megmagyarázom. Kis dolgokról van szó, de számomra fontosak. Az anyagban teljesen összekeveredik a latin-amerikai spanyol a kasztíliai spanyollal, mind szóhasználat, mind nyelvtan szintjén, ami persze nem nagy különbség, de ha én egy Spanyol hölggyel társalgok, akkor nem szeretnék bedobni neki mexikói szavakat, azt várva, hogy rácsodálkozzon, hogy milyen jól beszélem a nyelvet, mert jó esetben is csak egy enyhe megmosolygást kapok.  De ez biztos csak az én rigolyám.

A nagyobb bajom ott kezdődik, hogy ha nem is tele, de azért jócskán meg van hintve hibával az anyag, amit még én is észrevettem, amatőr létemre. Elírások, félreütések, összekeverések bizonytalanítják el az egyéni nyelvtanulót – és ugye nincs kitől kérdezni, mert a magunk tanárai vagyunk, és ha valami ellentmondást látunk, akkor gondolkodunk, hogy akkor ez most miért is. Nem is beszélve arról, hogy a rossz példát látjuk, ami remekül meg fog ragadni emlékezetünkben.

Ezenkívül átnézettem Arantzával (barcelonai hölgyemény) egy jó részét és bizony elég kerek szemmel nézett néha. Semmiféle életszerűség nincs a mondatokban, gyakorlatilag egy nyelvtankönyvből összeollózott montázs az egész, ami számomra nem elég természetes. Megint csak saját vélemény. A mondatok és szerkezetek nem konzisztens, az életben használt verzióinak begyakorlása nekem nem tűnik ésszerűnek.

Az viszont nem megengedhető, hogy még a magyar szövegekben is van hiba. Nem mintha ezen akarnék lovagolni, egyszerűen csak az anyag igénytelenségét jelzi (mint ahogy a kivitelezés is – kb. olyan, mintha egy 80-as évekből menekített írógéppel szerkesztették volna). De ezt nem róhatjuk fel hibának, gondolom az olcsó ár érdekében ilyen – de az elírásokat már nem lehet ezzel magyarázni.

Az anyaghoz mellékelt hanganyag sajnos kb. annyit ér, mint halottnak a beöntés – ebből, aki megtanul magabiztosan beszélni, mi több, az imádnivaló spanyol intonációt elsajátítani, azzal szívesen kezet ráznék, valamint fizetném a következő sörét. A magam részéről én inkább letöltöttem párszáz órányi podcastot és abból igyekszem ezen hiányosságait pótolni.

Mindazonáltal nem akarom elvitatni az anyag erényeit (olcsó, sok anyag, más megközelítés) és hiszem, hogy jó szándékkal készült a dolog, mindössze a tálalással van bajom. Megint csak magánvélemény.  Azért a honlapon található élménybeszámolókat érdemes elolvasni, én jókat derültem rajta.

Ja, elnézést, a legfontosabbat elfelejtettem: az anyag a nyelvvizsgára készít fel (ahogy azt a honlapon sem győzik hangsúlyozni), ezért minden eddigi rosszmájúságomat visszaszívom – hiszen egy szóval sem említették, hogy használható nyelvtudást adnak 20.000 forintért. Ennyit valóban megér.

Ugrás az oldal tetejére