Az elmúlt időben némileg kevesebb időm jutott irkálásra, a meglévő szabad órákat pedig értelemszerűen inkább nyelvtanulásba fektettem, semmint mellébeszélésbe. Úgy gondolom, érdemes inkább akkor írni, mikor van miről, nem pedig határidőkre. Na, elég a fecsegésből.
Az input
A csúnya angol szóra nem találtam csodaszép anyanyelvünkben megfelelőt, így hagytam úgy, ahogy van. De így talán egy kis magyarázatra szorul.
Inputnak nevezünk mindent, ami befelé jön – szöveg/kép és hang formájában. Magyarán ezeket nem mi állítjuk elő (output), hanem valaki más által (ideális esetben a célnyelv natívjai által produkált) kerülnek originálásra, melyeket magunkévá teszünk. Remélem elég tudományos volt, és mindenkit kellőképpen sikerült összezavarni.
A lényeg: nyelvtanulóként olvasunk és hallgatunk, nem pedig beszélünk és írunk. Ez az input. És hogy miért jó ez?
Az input fontossága
Sok-sok nagyszerű és sikeres nyelvtanuló, nyelvész és okos ember megmondta már (Stephen Krashen nyelvész, az input-elmélet megalkotója, Steve Kaufmann, Khatzumoto) hogy ha elég sok inputot beviszünk, akkor a végén valami ki is fog jönni – mégpedig úgy, hogy nem feltétlenül kell megszakadnunk előtte.
Ez magyarra lefordítva annyit jelent, hogy ha elég sokat hallgatunk és olvasunk anyanyelvű anyagokat, akkor egyszer csak megnyílik a szánk és csodaszép, cirádás mondatokat alkotunk, olyanokat, hogy még Shaw is belesárgulna.
Hogyan lehetséges ez, gyakorlás nélkül? Sehogy, persze. Gyakorolni kell. De nem kell túlzásba vinni. A lényeg a helyes, nyelvtanilag, stilisztikailag tökéletes és ízléses adat bevitele – a többit meg bízzuk rá elménkre. Majd ő szépen kiválogatja, hogy mit és hogyan akar. Nem kell erőlködni és megszakadni.
Ahogy a Zen Habits mondja: érj el többet, kevesebb munkával! Bízzuk csak rá szépen a dolgokat. Ha számítógépes hasonlattal akarnék élni, az egészet úgy kell elképzelni, mint egy töredezettség-mentesítést a merevlemezen. Mi betoljuk szépen a nagy adag információt a merevlemezre, a számítógép meg idő után megtelik, és nem tud mit kezdeni a sok adattal és belassul. Ekkor van szükség a töredezés-mentésítésre. Ezt nálunk az elme végzi. Belapátoljuk neki a jóságot, ő meg összekombinálja magának. Egyszerűen gyönyörű, hogy mennyire egyszerű. Még mondják, hogy a nyelvtanulás nehéz!
Példa az inputra
Sokkal jobban nem tudnám elmagyarázni a dolgot, mint az Antimoon-os srácok tették (két lengyel úriember, akik anyanyelvű szinten megtanultak angolul, nagyjából 3 év alatt), így hát álljon itt egy kis összefoglaló, hogy egy kicsit érthetőbb legyen a dolog:
1. Rengeteget olvasol és hallgatsz az adott célnyelven, érthető anyagokat – ezeket értelemszerűen megjegyzed, és később felismered őket, ha újra látod (az, hogy milyen hatásfokkal, most nem érdekes, remekül lehet fejleszteni az Ankival).
2. Mikor valamit írni vagy mondani szeretnél a célnyelven, elméd szépen előkotorja a hasonló, már hallott/látott mondatokat, majd azt átalakítva csodálatos új dolgokat alkothatunk. Mennyivel hatékonyabb ez, mint azon erőlködni, hogy „na vajon, most ez present perfect, vagy nem?”
Még egyértelműbb példa:
Tegyük fel, hogy kezdő angolosok vagyunk, és ilyen mondatokkal hozott minket össze a sors:
I like golf.
I like fishing for salmon.
Golf is relaxing.
Ebből a három egyszerű mondatból mindenféle különösebb erőlködés nélkül tudunk produkálni egy ilyet:
Fishing for salmon is relaxing.
Jó, nem?
Ezt persze egészen művészi fokra lehet vinni – minél több adat/mondat áll rendelkezésünkre, annál szebb/jobb dolgokat tudunk kikombinálni.
A tények
A rossz hír az, hogy rettentő mennyiségű inputra van szükségünk, hogy értelmes és összefüggő outputot tudjunk létrehozni. De ez talán nem is olyan rossz – már tudjuk, hogyan érjük el egy majdnem tökéletes szintet – innen már csak rajtunk és a befektetett időn múlik, hogy milyen gyorsan. Nincsenek csodakurzusok, nincsenek rövidítések, nincsenek 2 hét alatt középfokú nyelvvizsga módszerek. Befektetett idő és energia van, ami idővel megtérül – az input módszer megtérülési ideje viszont kiváló, főleg, ha figyelembe vesszük a minőséget.
Tehát a tények: ha tökéletes példákat tanulunk meg (nem kell aggódni, nem vészes, az Anki leveszi a vállunkról a terhet), abból hogyan tudunk rossz és hibás dolgokat alkotni? Válasz: sehogy. Úgy van.
Khatzumoto esküszik, hogy 10000 mondat megtanulása után ő anyanyelvű szinten beszéli a japán nyelvet: a blogját és rajongótáborát nézegetve azt kell, hogy mondjam: én hiszek neki.
Steve Kaufmann 11 nyelven beszél, szintén az input módszer lelkes híve: nekem jó példát mutatott, szintén hiszek neki.
Az Antimoon-os srácok úgy beszélnek angolul, hogy néha még anyanyelvűek sem hiszik el, hogy ők nem amerikaiak.
Ramses, a Spanish-Only blog kreátora is szintén a módszere esküszik – és nála is működik.
Innentől kezdve nekem ez elég arra, hogy kövessem a példájukat. Az input módszer hatásos, bár tény, hogy nem holnap fogunk szecsuáni csirkét rendelni a sarki kínai büfében az elragadó kishölgytől.
Ha reálisak akarunk lenni: Khatzumoto 18 hónap alatt érte el nulláról az anyanyelvű szintet japánból, ám ő extrém eset és napi 24 órában volt kapcsolatban a nyelvvel (nem túlzás).
Ramses azt mondja, hogy 3-4 év alatt simán elérhető egy felsőfok.
Steve Kaufmann számításai szerint 1000 befektetett óra tanulással szintén elérhető a haladó/felsőfok, ez napi egy óra tanulással mondjuk 3 év. Reálisnak tűnik a dolog – a spanyolba 500 órát fektettem magamtól és elértem egy jó középfokot, és akkor még nem is tudtam a leghatékonyabb módszerekről!
Lezárás
Így állunk most, a magam részéről ezt tartom a legjobb módszernek egy nyelv megtanulására. Természetes módon, mindig a szintünknek megfelelő, élvezetes anyagokat hallgatunk és olvasunk, sokszor-sokszor ugyanazt az anyagot, a minták beépülnek elménkbe, a haladás pedig elképesztően gyors.
Két hónap kínai tanulás után már magabiztos kezdőnek nevezem magamat. Persze rengeteg trükk van input témában is: honnan szerzünk jó
, éppen a szintünknek megfelelő anyanyelvű anyagokat? Mennyit kell ismételni? Hogyan nem felejtjük el, amit már megtanultunk? Hogyan gyakoroljuk a már megtanultakat? Hogyan érjünk el stabil beszédkészséget magunktól? És a többi. Ezekről és még sok minden másról lesz szó a jövőben.
