A múltkor ott hagytuk abba, hogy hogyan érdemes nekirugaszkodni egy új nyelv tanulásának (már ha magunktól kíséreljük meg a dolgot).
Tehát, ha már így felderítettük és magunkévá tettük az alapokat (mondjuk úgy 3-6 hónap alatt), akkor jön az igazi móka! Mikor a nyelvet úgy sajátítjuk el, ahogy az a maga egyszerűségében létezik. Élő anyagokon keresztül. Hogy ez mit jelent?
- Nem veszünk elő munkafüzeteket és nem töltünk ki „hiányzó mondatrészeket”
- Nem próbálunk meg esetlen, háromszavas szókincsünkkel megalázni magunkat tanulótársaink és más emberek előtt.
- Nem erőlködünk, és nem feszülünk meg. Mindent csak kényelmes tempóban, ahogy jól esik.
Ez azt jelenti, hogy:
- Nincs stressz
- Nincs megfelelési vágy
Ellenben van:
- Szórakozás
- Eredmény
A lépések
Először is fontos tudni, hogy ez egy maraton és nem sprint. Persze, követhetünk sprint módszereket is, ám én hosszú távon ennek nem látom értelmét. Fel lehet szedni három hónap alatt egy jó közepes nyelvtudást, ám amint kihagyjuk életünkből a napi rutint, pillanatok alatt eltűnik a tudás. Kegyetlen igazság. Megoldás? Legyen a nyelv az életed része. Áldozat? Ha rosszul csinálod, akkor igen.
Tehát a legelső feladat: felhalmozni annyi anyanyelvű cuccot, amennyit csak bírsz. Újságok, könyvek, filmek, zene, képregény, bármi jöhet. Két kritérium van:
- Érdekeljen és élvezd
- Legyen az adott célnyelven
Az anyagok gyűjtögetése lényegében soha nem marad abba. Mindig kell friss, hogy ébren tartsa az érdeklődést, ugyanakkor tudni kell azt is, hogy az ismétlés is fontos. De erről majd máskor.
A következő lépésben egyszerűen el kell határozni, hogy az életed részévé teszed az anyagokat. Minden nap. Vagy legalább heti hat nap. Ha ez macerásnak tűnik, akkor menj vissza és keress olyan dolgokat, amik érdekelnek és nem lesz macera. Hogyan tedd?
Oszd be minden napra, hogy mit fogsz csinálni. Előre, legalább egy hétre, de inkább egy hónapra. Segíteni fog betartani, de ne legyél túl szigorú magaddal. Ha kimarad egy nap, ha nincs kedved olvasni, akkor ne tedd. De az nem kifogás, hogy nincs időd. Idő mindig van – főleg, ha előre beosztod.
Utolsó lépés: egyszerűen csak csináld. Ennyi. Nincs trükk, nincs varázslat. Hallgass, nézz, olvass, élvezd és olyan gyorsan fogsz haladni, hogy el sem hiszed. Élj a nyelvben! Ne tanuld, hanem éld át! Spanyolt tanulsz? Spanyol vagy. Kínait tanulsz? Kínai vagy. Angolt tanulsz? Angol vagy. (Tudod mit? Legyél inkább Ausztrál :))
Egy kicsit konkrétabban
Én a magam részéről tavaly januárban kezdtem spanyolul tanulni, de még semmit nem tudtam az egészről. Igazán fél év eltelte után találtam rá az input módszerre és azóta is nagy megelégedéssel használom. Decemberre elértem a (becsült) középfokot, akkor azonban magánéleti mizériák miatt abbahagytam majdnem három hónapra. De korántsem veszítettem belőle annyit, mint gondoltam volna. Miért? Mert a bevitt input nem kopik el. Mivel annyi mindent láttam és hallottam, mélyen megrögzültek. Ott folytatom, ahol abbahagytam.
Tizenegy hónap alatt naponta átlagban másfél órát fordítottam aktívan a nyelvre, passzívan pedig mondjuk úgy napi kettőt. Beletettem a spanyolba 500 órát és minden perce élvezet volt. Soha nem feszültem meg, soha nem kellett vizsgák meg tesztek miatt aggódnom, kedves spanyolokkal, argentinokkal és venezuelaiakkal társalogtam. Nem korrigáltak lépten-nyomon, nem osztottak le, hogy lehetnék jobb. Együtt nevettünk a hibáimon (valószínűleg ők jobban :D). És december körül azt vettem észre, hogy „jéé, most már tuti nem adnának el dél-Amerikába rabszolgának, ha a spanyoltudásomon múlna az életem”. Mennyit tanultam? Gyakorlatilag nulla percet. Egyszerűen csak belemerültem és átéltem. Remek móka, javaslom neked is!
Ui: Ne felejts el beszámolni róla, hogy hogy megy!
