Mutatkozz be röviden az Öt év – öt nyelv+ olvasóinak! Ki vagy, mit kell tudni rólad?
Rideg József vagyok, 29 éves, fejlesztőmérnök. Lassan három éve egy német tulajdonú, nyugat-magyarországi autóipari multinál dolgozom. Ez az első munkahelyem az egyetem óta, ahol rögtön az elején volt szerencsém egy 8 hónapos kiküldetés erejéig a németországi életbe is belekóstolni.
Milyen nyelvet tanulsz, mióta és miért?
Nézzük nyelvek szerinti bontásban!
Angolul 6 éves korom óta tanulok, általános iskola és gimnázium alatt végig. 2003-ban felvételi többletpontért elmentem nyelvvizsgázni is, középfokú szinten. A gépészmérnöki BSc után a BME-n angol nyelvű Gépészeti Modellezés (Mechanical Engineering Modelling) MSc szakon tanultam tovább. Az egyetemi tanulmányaim végére szerintem valahol a felsőfok alján lehetett a tudásom, de nem éreztem fontosnak, hogy papírt szerezzek róla.
Röviden összefoglalva, az angol mindig is a kötelező, se nem igazán utált, se nem túlságosan kedvelt nyelv volt számomra, amit időközben megtanultam annyira, hogy ne kelljen erőlködni. Így a végére megszoktam, megkedveltem.
Olaszul gimnázium utolsó 4 évében tanultam, illetve még egy fél évet az egyetemen. 2005-ben gyorsan behúztam egy középfokú nyelvvizsgát, elsősorban felvételi plusz pontokért. Ez a nyelv tulajdonképpen a kedvencem, amolyan szerelem első látásra. Nagyon megtetszett a dallamossága, hangzása, és a szerintem jellemző nyelvtani egyszerűsége.
Egy nyelv, amiben úgy ejted ki a szavakat, ahogyan leírod (ellentétben az angollal). Ahol vannak ugyan nemek, hasonlóan a némethez, de a szó végéből kiderül, hogy mi a névelő, és nem kell semmit bemagolni.
Amivel nagyjából két hét tanulás után már Peter Griffinként kapálózva, és gesztikulálva hadarod, hogy „Scusi, Pappaprapuppi?”. Egy nyelv, amiben a mobiltelefon ‘mobile phone', vagy ‘handy' helyett egyszerűen ‘telefonino'. Vagyis telefonocska. A telefonálni pedig egyszerűen ‘telefonare'. Igen, ennyi. Már ragozhatod is.
https://www.youtube.com/watch?v=9JhuOicPFZY
Végül pedig a német. Egyetem alatt kezdtem el tanulni, egyszerű érdeklődésből, meg némi homályos, előre megsejtett munkaerő-piaci számításból. Amolyan „Jó lesz egyszer még valamire!” felkiáltással. Összesen két és fél évet tanultam németül, féléves megszakításokkal, sokszor ütközések miatt órákat is kihagyva. Házit az egyéb teendők miatt nem nagyon tudtam csinálni.
Nem mondanám sikertörténetnek a kezdeti szakaszt, arra viszont tökéletesen jó volt, hogy a nyelvtan 70%-áról legalább egyszer halljak, és nagyjából megszokjam a nyelv hangzását, alaplogikáját. Az igazi fejlődés akkor kezdődött, amikor elkezdtem dolgozni. Itt nagyon komoly támogatást kaptam a munkaadómtól, hiszen a mérnöki tudáson kívül a német az, ami a legfontosabb eszköz a munkám során.
Dióhéjban összefoglalva a munka melletti nyelvtanulást: egy hónap intenzív nyelvtanulás egy kollégával, és a német oktatóval. Utána 8 hónap kiküldetés Németországban, közben heti 2 nyelvóra anyanyelvi oktatóval, 3 fős csoportban. Az elmúlt 1,5 – 2 évben majdnem heti rendszerességgel 2×90 perc németóra magántanárral. Így sikerült két és fél év alatt kezdő szintről felsőfokra (Goethe C1-es nyelvvizsga) eljutni – sok munkával és persze sok külső támogatással.
Mióta és miért olvasod az Öt év – öt nyelv+-t?
Nagyjából 2010 óta olvasom a blogot. Ekkor Bálintnak spanyolul tanulós korszaka volt, lehetőleg tanár, nyelvtan, nyelvkönyv és magolás nélkül. Az volt akkoriban az elmélet, hogy megfelelő mennyiségű input (hanganyag, film) bevitelével egy idő után megtanulod magadtól az adott nyelvet, úgy, mint a gyerekek.
Ezt később ANKI-val, nyelvtanozással korrigálta, finomította. De maga az alapgondolat, hogy pusztán szórakozva, passzívan, mint egy kisgyerek meg lehet tanulni egy idegen nyelvet nagyon megtetszett, még akkor is, ha ez így, ebben a formában nem feltétlenül a leghatékonyabb módszer (a passzív nyelvtudás megszerzésére tök jó, de sajna ettől még nem fog tudni beszélni az ember – ez volt a tanulsága annak a spanyol résznek. – Bálint)
Mi a kedvenc nyelvtanulási módszered?
Nálam egyértelműen a sorozatok nézése nyert. Dexter, Breaking Bad (Totál szívás), House of Cards (Kártyavár) összes évadját németül végignézve sokat fejlődött a szövegértésem. Megszoktam a kiejtést, csomó szót megtanultam úgy, hogy az adott jelenetből, szövegkörnyezetből kitaláltam a jelentését.
Talán ami hátránya lehet a módszernek, hogy mindegyik sorozat egy idő után limitált, adott témakörhöz tartozó szókinccsel operál, legyen szó sorozatgyilkosságról, amfetamin-főzésről, vagy az amerikai politika legsötétebb bugyrairól.
Ezenkívül sokszor beraktam „háttérzajnak” a német közszolgálati rádiót, sok beszéddel, kevés zenével. Néha órákon át! Egy-egy elkapott szót, mondatrészt időnként csak úgy poénból, magamnak hangosan megismételtem, néha úgy is, hogy nem értettem! Utolsó félévben ezt egészítettem ki német cikkek olvasásával, végül rendszeres levélírással célzottan a felsőfokú nyelvvizsgára készülve.
Mi az, amiben a legjobb vagy, mi az, ami jól megy, mi az erősséged a nyelvtanulásban?
Ami szerintem nagyon jól megy, az a hallás utáni szövegértés. Lehet, hogy van köze a zenei hallásomhoz, ugyanis kisgyerekként 4 évig zongoráztam, 6 évig fuvoláztam, 4 és fél évig pedig énekkarba jártam.
Emellett a szavak jelentésének kitalálása a szövegkörnyezetből, szóban és írásban egyaránt. Ez egy kicsit más készség, egyfajta logika feltérképezése. A lényeg megtalálása, minták, gondolatsorok felismerése. Nem akadok fönn, ha nem értek valamit, a lényeg, hogy az egész szövegről legyen egy általános képem. Ez egy nagyon nagy előny, és sokszor jól jön, ugyanakkor persze alkalmas a szűkebb szókincs elfedésére, ellensúlyozására.
Milyen résszel szenvedtél a legjobban?
Olasznál most nincs előttem kifejezetten nehéz, izzasztó rész. Talán mert egy kicsit régen tanultam. Angolnál az igazi „brit” kiejtés elsajátítása még várat magára. Ahogy a vonzatos igék (‘Phrasal verbs') területén is sokat szenvedtem annak idején.
A német egészen más tészta. Relatíve későn, felnőtt fejjel, bár még fiatalon, huszonévesen kezdtem el. A kötött szórendet nagyon nehezen szoktam meg. Nem tanultam, inkább „megszoktam”, hogy mikor kell egyenes, fordított vagy épp KATI szórendet használni. A névelőkkel ádáz küzdelmet folytattam, folytatok mind a mai napig.
És a prepozíciók vonzatait is (Dativ/Akkusativ/Genitiv) kőkemény magolással tudtam csak elsajátítani (ezen a ponton kénytelen voltam az ANKI-t is bevetni).
Hogyan lendültél túl rajta?
Angolnál elfogadtam, hogy valamilyen tipikus kelet-európai kiejtésem valószínűleg mindig is lesz. Legalább egyéniség vagyok. 🙂
Ami a németet illeti, nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy inkább beszéljek kicsit hibásan, de folyamatosan. Inkább hibázzak, minthogy 5 percig rakjak össze egy szórendileg, névelős szempontból tökéletes mondatot, miközben a beszélgetőpartnerem lemegy a boltba, hogy vegyen egy kiló kenyeret és egy iPhone-t.
Ekkor már lehet, hogy a blog hatása alatt álltam, ki tudja?! Viszont egy ponton ezen túl kellett lépni, és el kellet kezdeni a helyességre is figyelni. Német nyelvű e-mailek írásához mai napig szótárazgatok a neten, pont a helyes névelők miatt.
Úgy általában véve a nyelvtanulós holtpontokon egy jó filmmel lendültem túl. A legkisebb sikerélmény is elég jól csökkentette az aktuális frusztrációt, már-már gyűlöletet az adott nyelv iránt.
Mi motivál téged a nyelvtanulásban?
Korábban főleg racionális érvek: felvételi pont, fizetésemelés, stb. Minden nyelvnél van egy olyan szint, valahol az erős alap, gyenge középfok magasságában, amikor az ember elkezd megérteni ezt-azt. Elkapsz egy-egy mondatot, megérted egy cikk nagy részét. Amint eléred azt a szintet, hogy tudsz filmet nézni, vagy könyvet olvasni az adott nyelven már sokkal könnyebb. Akkor igazából a könyv, a film a fő motiváció, ami magába szippant. Ekkor a nyelvtanulás már csak amolyan „járulékos előny”.
Az is nagyon jó, amikor végre szemtől szembe tudsz valakivel kommunikálni az adott idegen nyelven. Ebből a szempontból szintén az olasz a kedvencem. Attól, hogy valakivel angolul, vagy németül kommunikálsz, az illető nem feltétlenül esik hasra. Egy olasz sokkal jobban meglepődik, örül neki, hogy az ő nyelvén beszélsz, vagy legalábbis próbálkozol.
Ha csökken a motivációd, mivel pótolod, hogyan növeled?
Nincs igazán bevett módszerem. Témát, nyelvtanulási részterületet váltok (nyelvtan helyett szövegértés, névelők helyett legyen akkor egy új cikk, stb.). Kisebb, egyszerűbb, és kicsit más célok jól jönnek ilyenkor. Vagy akár egy rövid szünet. Addig is ülepedik egy kicsit a már megszerzett tudás.
Mi az az egyetlen egyszerű dolog, ami a legnagyobb hatással volt a nyelvtanulásodra?
Inkább két dolog. Egyfelől a megfelelő mennyiségű input. Mindegy, hogy olvasol, nézel, vagy hallgatsz valamit. Ha a téma érdekel, végigmész az adott anyagon, és a végére akár akarod, akár nem, kicsit tanulsz is valamit.
A másik pedig, hogy a tökéletlenség néha jobb, főleg az elején. Majd később kijavítod az adott nyelvtani részt, csak tudd, mikor kell visszatérni.
Milyen vicces helyzetbe kerültél már az általad tanult nyelven?
Amikor szervizbe kellett vinnem a kocsit Németországban, még nem tudtam, hogy hogy mondják azt, hogy kicserélni valamit, például egy alkatrészt.
Teljes Activity-be fulladt a konzultáció a szerelővel, és egyáltalán nem értettem, miért kéne az egyik alkatrészt papírba, celofánba, egyáltalán bármibe becsomagolni. Az illető a cserét mutatta a kezével, amolyan focipályákról ismert jelekkel, de ez nem esett le elsőre.
A másik vicces helyzet pedig akkor állt elő, amikor olaszországi turistáskodás alatt próbáltam útbaigazítást kapni. Amolyan félig olasz, félig angol keveréknyelven kaptam választ. Mivel az olaszok minden szót magánhangzóval fejeznek be, ezért az angol „right” és „left” helyett, „rájti”-ra (right-e) és „leftire”(left-e) váltott a beszélgetőpartnerem. Lenyűgözött ez a „feljavított” változata az angolnak. 🙂
Milyen jótanácsod van más nyelvtanulók számára?
Kicsit a fentiekre rímel. Szerintem a legfontosabb, hogy keress egy olyan témát, ami érdekel. De nagyon! Utána pedig egy olyan forrást, amit a legjobban szeretsz, legyen akár film, rádió, könyv vagy cikk.
Érdemes először a legerősebb készségedet fejleszteni a téged érdeklő téma segítségével. Ez sokáig szinte magától „viszi a hátán” a nyelvi fejlődésed. Néha persze neki kell állni nyelvtanozni, levelet írni, szókincset bővíteni, prepozíciókat magolni, és egyéb, gyengébb területeket fejleszteni. De ahhoz, hogy meglegyen a lendület, kell a sikerélmény, lehetőleg minél hamarabb!
A másik, hogy nincs olyan, hogy kidobott tanulás. Hogy valamit tökéletesen elfelejtesz. A legkisebb befektetett tanulás is hasznos, és idővel igenis kumulálódik. Nincs kedved olvasni, se könyvet, se cikket? Se nyelvtanozni? Nem érdekelnek a névelők, prepozíciók? Nézz egy jó filmet, vagy sorozatot!
Nincs kedved egy új sorozattal vesződni, koncentrálni, de imádod a Csillagok Háborúját? Már megnézted százszor, és kívülről fújod az összes párbeszédet? Remek, nézd meg százegyedszerre is, ezúttal németül/olaszul/spanyolul/kínaiul!
Ehhez sincs kedved? Jó, akkor inkább takarítsd ki a szobát, és közben hangosíts fel egy online rádiót. Menj el kocogni, sétálni, és rakj föl valamilyen idegen nyelvű hanganyagot az mp3-lejátszódra. Akkor ma ennyire futotta. Van ilyen, de legalább ezt a kicsit tedd meg!
