Akik olvasgatják a blogot, azok bizonyára tisztában vannak azzal, hogy az ausztrál angol iránt kifejezetten elfogult vagyok, nem csak azért, mert volt szerencsém huzamosabb időt eltölteni az említett közegben, hanem mert egyszerűen rettentően viccesnek, egyszersmind szerethetőnek vélem. Nézetemet a világ kisebb hányada osztja csak, általánosan elterjedt vélemény (főleg amerikai barátaink körében), hogy az ausztrál angol érthetetlen, hülyeség, tele van szlenggel és különben is, mekkora parasztok ezek.
Rajongásom iránta nyilván nagy részben köszönhető annak, hogy sok barátom és élményem köt oda, így nem tudok pártosság nélkül beszélni róla. Öt év – öt nyelvileg kisebb változásokon estünk át a közelmúltban, így gondoltam, hogy némileg felpezsdítem az egész projektet, mégpedig konkrét célkitűzésekkel. De erről később. Előbb lássunk egy keveset az ausztrál angolról, akcentusról és szlengről.
Az ausztrál angol kialakulása
Köztudott, hogy Ausztrália első fehér lakói angol (és mintegy 25%-uk ír) fegyencek voltak – egyesek az angol munkásosztálynak otthont adó Cockney akcentus tekintik az ausztrál alapjának (ha az érthetetlenséget vesszük alapul, nem járunk messze az igazságtól). A legenda szerint azért beszélnek olyan sajátosan Ausztráliában, szinte már csukott szájjal, mert a kontinensen rengeteg, valamint rettentően szemtelen légy van (megerősíthetem), amik nem átallnak egyenesen az ember szájába is belerepülni, ha már ott vannak. Mások a száraz időszakban keletkező homokviharokat jelölték meg a már hasbeszélés számba menő akcentus kiindulási pontjának. Természetesen az ottani nyelvészek két kézzel (és lábbal) tiltakoznak ezen légből kapott teóriák ellen. Mindenesetre viccesek.
Az ausztrál akcentus
Alapvetően a nyelvész urak három nagy csoportra osztják fel az ottani akcentust: széles, általános és művelt. Nem biztos, a fordítások teljesen pontosak, de ez mindegy is.
A széles, mint azt neve is mutatja, az a tipikusan erős, kicsit nyávogós, némileg parasztos beütésű akcentus, ilyet beszélt például a néhai Steve Irwin krokodilvadász is. Ímhol egy videó, csak hogy legyen képünk az egészről:
Nagyjából a népesség 10%-a beszéli ezt az akcentus.
Következő a sorban az általános ausztrál akcentus, melyet a népesség 80%-a beszél. Kevésbé erős, ám azért még így is elég jellegzetes. Nichole Kidman és Kylie Minogue is ezt beszéli.
<iframe width=”560″ height=”315″ src=”https://www.youtube.com/embed/qtsNbxgPngA” title=”YouTube video player” frameborder=”0″ allow=”accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture; web-share” allowfullscreen></iframe>
A sorban az utolsó, az angol örökségből táplálkozó “művelt” akcentus, mely amolyan angolosan pöffeszkedő egy kicsit. Cate Blanchett és Geoffrey Rush is ezt beszéli:
Összefoglalva annyit lehet elmondani róla, hogy elég erőteljes (sosem felejtem az első találkozásomat egy igazi belső-Ausztráliából származó úriemberrel, akinek egyetlen szava nem sok, annyit sem értettem), valamint, hogy orrból beszélnek. Ehhez párosul még a szinte zárt ajak, valamint a teljesen egyedien, és főleg elnyújtva ejtett magánhangzók (ez elsősorban a queenslandi lakosokra igaz, ahol az élet jóval lassabb, és miiiindent, oooolyan meeegfontooooltan mooondanak). Természetesen a három kategória hellyel-közzel keveredik, de nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy így lehet rendszerezni őket. Személy szerint én rettentő viccesnek és szórakoztatónak találom a széles akcentust. És ezzel el is érkeztünk posztunk egyik fő mondanivalójához.
Tökéletes akcentus – lehetetlen?
Több felől hallottam már, hogy nekünk, magyaroknak sokkal könnyebb úgy megtanulni németül, hogy ismeretlenek egy bizonyos ideig elhiggyék rólunk, hogy mi is anyanyelvűek vagyunk. Ez egyszerűen szánk kialakítása, a hangzókészletünk, és megannyi más dolog miatt mondják. Azonban azt sosem felejtik el megemlíteni, hogy igazán tökéletesen megtanulni angolul “nem lehet”. Mert arra születni kell, bla, bla, bla. Nos, igen. Nehéz. Azonban egy emberről már biztosan tudok, akinek még amerikaiakkal is sikerült elhitetnie, hogy ő is amerikai (pedig nem, mert lengyel). Az úriember honlapja erre található. Érdemes átfutni azoknak, akik angolul tanulnak.
Tehát, hogy van már egy elöljáró példánk, nem átalkodok arra vállalkozni, hogy a következő két teljes hónapot az ausztrál akcentus minél tökéletesebb elsajátítására fordítsam. Hogy bebizonyítsam, hogy ez annyira nem is nehéz, hogy még évek múlva is, mikor az emberben már “benne van” a hibás kiejtés, meg lehet tanulni egy adott akcentust. Hogy miért pont két hónap? Pont január 25-én lesz két éve, hogy elindult a blog. Addig pont két hónap van. Mi kell még? Nos, némi bizonyíték. Felvettem pár másodpercet a jelenlegi szintemből, és két hónap után majd szépen összehasonlítom az akkorival – ti meg majd eldöntitek magatoknak, hogy megérte-e.
Frissítés: Ha érdekel az ausztrál angol, akkor ide kattintva tudsz róla többet olvasni, valamint egy interjú is kapcsolódik hozzá.
Remélhetőleg tanulságos lesz mindenki számára, én már nagyon régen elhatároztam, hogy szeretném letenni a voksom egy adott akcentus mellett és azt a lehető legjobban elsajátítani – csak mindig lusta voltam rá. Sok hasznos dologról olvastam, hogy hogyan lehet ezt fejleszteni, ezeket fogom szépen végig próbálni és közölni az eredményeket.
Frissítés (2016. január): Időközben elértem az anyanyelvi szintet angolból és készítettem egy ötnapos videókurzust, amiben összefoglaltam 7 év nyelvtanulási tapasztalatát, amelyeket felhasználva háromszor gyorsabban haladhatsz angollal. Katt ide, ha kíváncsi vagy rá!
