Nyelvi hibák és a beszéd gyorsaságaNyelvi hibák és a beszéd gyorsasága

Előző heti posztunkra több levelet kapott a szerkesztőség, miszerint “persze, persze, szép meg jó, de mégis hogy NE foglalkozzak azzal, hogy hibásan beszélek, és különben is, hogyan tudnék gyorsabban, folyékonyabban, egyszersmind természetesebben beszélni?”. E barokkos körmondat után örömmel közölhetjük, hogy 100%-os megoldás ugyan nem létezik erre (abból kifolyólag, hogy mindenki más), ám azért remek trükkök vannak a jó irányba való elmozdulásra.

A bevezető után gyorsan le kell hűtenünk a kedélyeket: nincsenek olyan hackek, amivel az ember egy perc alatt hipp-hopp átáll és teljes folyékonysággal fog kommunikálni. Sajnos ez nem így működik. Viszont a jó hír az, hogy csak pár kisebb dolgot, és főleg a hozzáállást kell megváltoztatni ahhoz, hogy látványos eredmények szülessenek. Nézzük is meg tehát a probléma gyökerét, honnan ki indul ez az egész és miről is van szó.

Túl sokat gondolkodnom és lassan beszélek

Az ember hajlamos erősen leértékelni a saját képességeit, és egy kudarc után azonnal levonni a teljes konklúziót: “nincs tehetségem a nyelvekhez, túl nehéz, hülyeség, nem is érdekel”. Azonban ha megnézünk több sikeres nyelvtanulót (Tim Ferriss – aki egyenesen azt állítja, hogy hibákat KELL elkövetni, hogy az ember tanuljon belőlük, Steve Kaufmann – ő egyszerűen nem foglalkozik velük, és mégis bátran csacsog 11 nyelven (miközben olyan hibákat vét, ami az én szerény spanyolomnak is feltűnik még)), akkor látható, hogy sikerük kulcsa éppen abban áll, hogy hibákat követnek el.

Kedvenc példám erre Thomas A. Edison (gyk. az égő feltalálója). Egy riporter egyszer megkérdezte tőle, hogy hogyan érzi magát több mint 800 sikertelen kísérlet után arra, hogy egy működő égőt hozzon létre. Edison válasza frappáns volt: “igazából egyetlen sikertelen kísérletem sem volt, inkább úgy mondanám, hogy találtam 800 módszert, ami megmutatta, hogy mi NEM működik. Ha megszabadulok mind a 800 hibától, megtalálom azt az egyet, ami működni fog.”. Nem adta fel az öreg, hiszen mint tudjuk, évekkel később (nem mellesleg újabb több ezer (!) “sikertelen” kísérlet után) végre sikerült megalkotnia azt az égőt, ami ma is bevilágítja kicsiny bolygónkat.

Minden a hozzáálláson múlik

Pontosan ezt a hozzáállást kell felvenni a nyelvtanulásnál is. Igazából sokkal kevésbé technikai dolgokról szól a dolog, semmint egyfajta belső önbizalomról. A siker kulcsa – és most világszám jön! – a gyakorlásban áll. A bukás viszont abban, hogy az ember miért NEM gyakorol. Ha valaki eleve úgy gondolja, hogy nem megy neki a 800 saját “sikertelen kísérletének”, akkor vajon mondhatja-e magáról, hogy “mindent megtettem?” Tehát elfogadhatjuk azt, hogy végeredményben, ha hibázni nem is jó dolog, ám szükséges a fejlődés szempontjából (ne felejtsük: a nyelvtanulás szívás. Szívni fogsz. De egyre kevesebbet – idézet Khatzumotótól). Ilyen értelemben viszont már egyenesen örülnie kell az egyszeri nyelvtanulónak, ha esélye nyílik valakivel az adott nyelven trécselnie, mert hibákat fog elkövetni. De nem fog vele foglalkozni. Legalábbis nem a szó hagyományos értelmében.

Fontos tisztában lenni azzal, hogy hibázol, hiszen csak akkor tudod kijavítani őket. Tehát nem érdemes ész nélkül hadarni, mert átesünk a ló túloldalára (rengeteg indiai ismerősöm ebbe a kategóriába tartozik, akik tipikusan egyáltalán nem foglalkoznak a hibákkal, csak mondják, csak mondják – végül is megértjük, hogy miről beszélnek, de egy idő után zavaró). Meg kell találni az arany középutat és persze a saját stílusodat. Tudnod kell, hogy gyakorolsz, hogy igenis sikeresen kommunikálsz, mégpedig azzal a céllal, hogy később még pontosabban és még könnyebben fejezhesd ki magad azon a nyelven.

Saját példa

Én a magam részéről ezt úgy csináltam, hogy mindig megkértem a partnereimet, hogy ne szóljanak közbe a beszélgetésbe, mert az széttöredezi azt és elveszti a lendületét és értelmét (magát a kommunikációt) – viszont legyenek szívesek a beszélgetés végén pár hibámra rámutatni. Tipikus dolgokra, amiket gyakran elkövettem, sokszor észrevétlenül. Ennek nem kell 2-3-nál többnek lennie. Akkor aztán irány haza és még frissiben kikeresni, hogy azok hogy is vannak, nézni rá pár példát, memória trükkökkel begyakorolni – és tádámm: holnaptól máris egy fokkal pontosabban beszélek. A trükk a sok kicsi sokra megy elvben van. Egyszerre úgysem tud megjegyezni az ember 2421 hibát – ezért mindig csak a legnagyobbakra figyelve, azokat folyamatosan korrigálva kell haladni.

Ez nem csak azért lesz jó, mert egyre pontosabban fogsz beszélni, hanem egyre többet is: megnő az önbizalmad, és még többet szeretnél kommunikálni, mert sikerélményed van. Ímhol a dolog folyamatábrája:

  1. Ne gondolkodj, hanem beszélj.
  2. Tudd, hogy mit beszélsz.
  3. Tudd meg, hogy miket hibáztál.
  4. Értsd meg, hogy miért követed el azokat a hibákat.
  5. Gyakorold be a helyes formulát.
  6. Használd.

Aztán menj vissza a kör elejére és ismételd meg. Csak rajtad múlik, hogy milyen gyorsan érsz el az általad kitűzött célig – annyit azonban mondhatok, hogy a saját angolom láttam: ez egy rettentően hatékony módszer.

Egyéb trükkök a beszéd gyorsítására

Természetesen egy csomó trükk létezik a beszéd felgyorsítására, ezek közül az egyik a prof. Arguelles által kidolgozott shadowing (mikor egy adott szöveget hallgatunk és együtt mondjuk a szöveget a beszélővel), melyet én is próbáltam, ám nem vagyok nagy híve. Hozzá kell tennem, többen esküsznek rá, hogy nekik működött – ez is olyan, hogy ki kell próbálni és megnézni, hogy neked működik-e. Ha igen, akkor abból kell minél többet csinálni. A shadowing módszerről itt informálódhatsz bővebben (az oldal alján vannak a videók).

Amit én még hasznosnak találtam, az az előre megtanult szófordulatok és szerkezetek. Ha találkozom valamivel, amiről úgy gondolom, hogy most azonnal hasznát vehetem (minek fektessek olyan dologba energiát, amire nincs most szükségem?), akkor memóriatechnikákkal megjegyzem, aztán pedig bevágom az ANKI-ba, hogy az ismétlés sem maradjon el, valamint megpróbálom használni, amennyit csak tudom (írásban és szóban is). Ezek a begyakorolt formulák természetesen hatnak és jól összekötik a folyamatos beszédet. A betanult példákból mintegy legóként összerakja a képet és “átáll” az adott nyelv használatára – egészen bámulatos módon.

Nem is kell különösebben erőlködni és egyszer csak azt fogod észrevenni, hogy mindent jobban értesz. Ezt hívják inputnak, amiből majd a kis belső számítógéped összerakja magának a képet és képes leszel sokkal gyorsabban és folyékonyabban beszélni. Persze nem holnapra. De holnap már valamivel gyorsabban fogsz beszélni. Tehát a végére a tanulság: gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni. Ez a legjobb hack. 🙂

——————————————————-

Neked milyen tapasztalatod van a témában? Milyen trükköket alkalmazol? Milyen hibákat követsz el rendszeresen? Oszd meg a tapasztalataidat, hogy mások is tanulhassanak belőle! Tetszett az írás? Ne felejtsd el megosztani Facebookon!

Önállóan tanulsz nyelvet?

Csináld végig az ötnapos nyelvtanulási gyorstalpaló videókurzust és haladj háromszoros sebességgel! Katt ide a részletekért!

  • Zsuzsa

    Szia, nagyon tetszik az oldalad, rendszeres látogatód leszek! Most fogok vehemensen nekiállni a tanulásnak, bejelentkeztem nyelvvizsgára és fel kell készülnöm. Be akarom bizonyítani elsősorban magamnak, másodsorban az irigyeimnek, hogy meg lehet csinálni, csak akarni kell!! Nincs pénzem nyelvsulira, nem is szeretem a formális tanulást, önállóan szeretek tanulni. Némi tehetséggel rendelkezem, mert amit eddig tanultam németül és angolul, azt mind tanár nélkül tettem. Egyedül az oroszt tanultam iskolában, nem is nagyon tudok beszélni a 8 év ellenére…:-) Mikor kint voltam Dániában, egy hét alatt annyira megszoktam a nyelvi környezetet, hogy hazaérkezve is minden németül vagy angolul jutott eszembe. És ez csak egy hét volt… Ott azzal szórakoztattam őket, hogy felolvastam a napilapból egy cikket nekik, dánul. Nem értettem egy kukkot sem, de azt mondták, hogy szuper volt. Az ilyen dolgok, a sikerélmények nagyon tudnak inspirálni. Mielőtt olaszba utaztam, vettem egy könyvet, hogy legalább köszönni tudjak, meg ilyesmi. El voltak ájulva, mikor megkérdeztem, mikor indul a komp, hol van ez, mikor van az, stb. Látszott, hogy nincsenek ehhez hozzászokva és nekem ez szintén nagy sikerélmény volt. A hozzáállás nagyon fontos, sőt, talán a legfontosabb. Egy gondom van csak, de gyakorlással talán kiküszöbölhető, hogy ha a német szomszédommal megállok a kerítés mellett beszélgetni, minden angolul jut eszembe… Ha angollal találkozom, akkor fordítva….:-)
    Elnézést a terjengős hozzászólásért, hajrá mindenkinek!!!!
    Üdv, Zsuzsa

    • Anonymous

      Szia Zsuzsa,

      Köszi szépen, remélem még sok hasznos dolgot találsz itt. 😀 Ahogy te, én is jobban szeretek egyedül tanulni, a saját tempóban haladás a legjobb. 😀

      Hát igen, gyakorlással minden kiküszöbölhető. 😀 Nincs csodamódszer ugye, csak befektetett idő és energia. 😀 Hajrá!

  • Petko

    Szia! Tetszik az oldalad! Csak ma kezdtem el olvasgatni, de vissza fogok terni ra.
    Majdnem 6 ev kulfoldi elet utan meg mindig rengeteg hibat ejtek es egyertelmu a kelet-europai szarmazasom az akcentusom alapjan. 🙂
    Ehhez a temahoz annyit tennek hozza, hogy en azt vettem eszre, hogy ha nem probalok olyan gyorsan beszelni angolul ahogy azt magyarul tennem, akkor kevesebb hibat ejtek. Kicsit lassunak tunok igy magamnak, de helyesebb a nyelvtanom.
    Szinte soha nem javitanak ki, se kozben, se utana, pedig jo lenne. Megertik amit akarok, nekik ez a lenyeg. Es nincs annal idegesitobb, mikor kimondasz valamit es abban a pillanatban tudod, hogy ez bizony nem volt helyes….

    • Anonymous

      Szia Petko,

      Köszi szépen! Semmi baj azzal, ha valaki lassabban beszél. Személy szerint inkább lassabban, de helyesebben beszélek – ez a hallgatónak is jobb. Egy természetes sebesség meg majd úgyis jönni fog magától. Van egy jó cimborám, Mat, ő olyan gyorsan beszél, hogy még az ausztráloknak is nehezére esik megérteni a mondandóját – arra gondoltam, hogy ilyen sebességgel már felesleges lenne megtanulni beszélni. Akkor meg miért ne beszélhetnék egy nekem kényelmes tempóban? 🙂

      Igen, én is ismerem azt az érzést, mikor kimondtad és utána egyből rájössz, hogy nem is úgy kellett volna. De ebből rengeteget tanul az ember (főleg, ha tényleg rájön, hogy mi volt a hiba) – és legközelebb már nem fogja elkövetni. Hajrá! 😀

  • Marta

    Nem NIKOLA TESLA TANÄLTA FEL AZ ÄRMAT!nem EDison edisonnak csak volt penze belefektetni!ugy tudom en!

  • Tomi

    Szia!

    Először is: Eszméletlen állat az oldal, a tippeid, a cikkek, az egész. Örök hálám, imádom. 😀

    Viszont lenne egy nagyon fontos kérdésem. Az angol nyelvtanon nagyjából végigértem, tudom a főbb részeket. Amin javítanom kéne az a szókincsem. Oké, nem tudnának már eladni, de az egyes nyelvvizsga témakörök szókincse bővítésre szorulna. Tehát az alaphelyzet: Van mondjuk 500 szó a Jobs témakörben, és ezt meg kell tanulni úgy, hogy TUDJAM IS HASZNÁLNI, nyilván ez a leges legfontosabb dolog. Emellett az is probléma, hogy nincsen végtelen időm (sajnos), tehát napi 1-2 órát tudok rászánni, persze ebben benne vannak olyanok is, hogy olvasgatok angolul stb.
    A kérdésem az lenne, mik a tuti módszerek arra, hogy egy listából (van hozzá szövegkörnyezet is, tehát a szavak egy szövegből vannak kiszedve. 1000q 1000a) viszonylag gyorsan, és hatékonyan megtanuljuk a szavakat.
    Remélem tudsz segíteni. Köszi, és így tovább 😀

    • Anonymous

      Szia Tomi!

      Nagyon köszi a dícséretet, igyekszem. 🙂

      Ami a kérdés második felét illeti: javallom ezen posztok elolvasását:

      https://otevotnyelv.com/hogy_ne_felejtsunk_el_a_megtanultakat_i_resz
      https://otevotnyelv.com/hogy_ne_felejtsunk_el_a_megtanultakat_ii_resz
      https://otevotnyelv.com/hogy_ne_felejtsunk_el_a_megtanultakat_iii_resz

      Ez segít megjegyezni a dolgokat, azonban érdemes kontextusban tanulni őket, tehát egész mondatokat. Legjobb, ha egy szóhoz keresel legalább 3 külön példát (erre remek pl. http://www.online-languages.info/english/examples.php valamint a http://tatoeba.org/eng/).

      Az anki használatával napi 1-2 óra bőven elég. Csak ne feledd a kontextust és minden simán fog menni. Remélem segített! 😀

      • Tomi

        Köszi a választ, a két oldal nagyon jó. Az utóbbiban nagy fantáziát látok, csak kár hogy még ilyen kevés anyag van rajta.
        A linkeket már olvastam, és egyetértek. Viszont azt nem tudom, ami nekem fontos lenne, hogy hogy tudom azt elérni, hogy a megtanult szavak (mondjuk napi 60) ne csak a passzív szókincsemben ragadjanak meg, hanem azonnal, villámgyorsan, pillanatok alatt elő tudjam kapni a tarsolyból amikor kell. Tehát amikor beszélek valakivel, akkor ne egy gagyi, alap szókészletet használjak, hanem változatosan tudjak beszélni azokkal a szavakkal, amiket megtanultam. Mert tudom mondjuk pl. hogy a make ends metet az a kijön a fizetéséből, de ha most le kéne ülnöm beszélni, akkor hótziher hogy nem használnám. De még az ennél egyszerűbbeket sem. Úgy érzem nem tudom beleépíteni a megtanult szavakat a mondani valómba, mert nem tudom őket pillanatok alatt előszedni, és belepakolni. Hm? 😀

        • Anonymous

          Szia Tomi,

          Saját tapasztalatból tudom, ha napi 60 szót megtanulsz, akkor abból jó ha kettőt-hármat ha tudsz használni azonnal. 🙂 Egyszerűen így működik. Ezt nem lehet siettetni, az anyagnak le kell üllepednie benned. Az, hogy megtanultad a szavakat, azt jelenti, hogy benne vannak a rövidtávú memóriádban, onnan át kell szépen pakolni a hosszútávúba (ismétléssel, erre jó az Anki), majd pedig egyszerűen minél több kontextusban meg kell nézned. Egy idő után automatikusan beépül a szókincsedbe (a fent említett két oldal példamondatai ezt a folyamatot próbálják szimulálni, de ez mesterséges és csak bizonyos mértékben segít).

          Egyetlen jó tanácsot adhatok: ne aggódj az miatt, hogy hogyan beszélsz. Tudom és ismerem a problémádat, én is voltam így vele – úgy éreztem, hogy nem beszélek elég “szépen” meg “választékosan”. Aztán kimentem Ausztráliába és rájöttem, hogy igazából az emberek 90%-a, akivel érintkeztem, sem beszélt választékosan. Egyszerű mondatokban beszéltek. Így tehát le is tettem az aggódásról. Aztán szépen, idővel felduzzadt a szókincsem és fokozatosan tudtam egyre “szebben” kifejezni magam. Emlékszem még olyan is volt, hogy az ausztrál pajtásaimnak én magyaráztam el egy amerikai szlenget. 🙂

          Szóval a jó hír az rossz is: idő, türelem, gyakorlás kell hozzá. Kitartás!

  • Peter Kis

    Nagyon szuperjó az oldal!
    Várjuk a következő posztot!! 😀 Nagyon…

    • Anonymous

      Hello Peti,

      Köszi szépen! 😀 Poszt a jövő hét elején lesz, sajna a héten semmi időm nem volt. 😀

  • English

    Imádom ezt az oldalt.
    Én már egy ideje használok skypeot nyelvtanulásra, szoktam egy-egy órácskát beszélgetni angolul. Viszont sokszor van olyan érzésem, hogy gőzöm nincs miről beszéljek, nincs témám amit feldobhatnék, nem tudnál adni egy két általános témát meg hozzá egy-két hasznosabb kifejezést, akár egy külön cikkben. El tudok egyébként beszélgetni, csak pl. 1 óra múlva totálisan nincs miről beszélnem és el kell köszönnöm. Ez a problémám, egyébként tényleg nagy élmény angolul beszélgetni, csak ugye azok a fránya hibák 🙂

    • Anonymous

      Szia English,
      Köszi szépen! 😀

      Valóban, a téma megér egy külön cikket. Értem, amit mondasz, az elején nekem is volt vele bajom. Aztán rájöttem a dolog nyitjára: nem kell erőltetni, ami nem megy. 🙂 Ha valakivel nem gördül természetesen a beszélgetés, akkor ott nincs érdeklődés, ahol nincs érdeklődés, ott kommunikáció sem lesz. Pedig ugye a nyelvtanulásnak/gyakorlásnak pontosan ez a lényege.

      Megoldás? Keress olyat, aki érdekel. Nem lesz ilyen gondod. 😉 Amúgy szerintem témaindítónak nagyon jó, a “Mesélj az országodról/városodról”. Meg arról, hogy miért akarja megtanulni a nyelvet. Aztán te is ugyanezeket elmondhatod. Ha nem harap rá a témára, nem kérdez, nem érdeklődik, akkor ideje illedelmesen lezárni a beszélgetést, mert sok érdemleges tapasztalatot nem fogsz szerezni belőle. 🙂 Keress addig, amíg barátokat találsz, ne pusztán a nyelv érdekeljen, hanem a mögötte lévő _személy_. 😉

      Remélem segített 😀

  • BonFire

    Üdw Bálint.

    Megfogadtam a tanácsodat, és ma beruháztam egy webkamerába, és immár vadul Skype-olok. Túl vagyok az első “mélyvízen”, elég sikeresen. Egy cseh csajjal folytattam kábé másfél órás diskurzust angolul. Persze mindketten ott hibáztunk, ahol csak lehetett, de egyikőnk sem akadt fenn rajta. Amíg megértjük egymást.

    Igazad volt: ezt kell csinálni. Beszélni. Ha nem beszél az ember, olvashat vagy írhat bármennyit, mindig nehezére fog esni.

    Már úgy érzem, vagyok olyan szinten, hogy – a te szavaiddal élve – már nem adnának el külföldön rabszolgának. 🙂

    • Anonymous

      Helló BonFire,

      Remek, csak így tovább! 😀 Őszintén örülök, hogy sikerült ilyen áttörést elérned, remélhetőleg jót dumáltatok a hölggyel (remélhetőleg csinos is! :D) – amíg van érdeklődés, addig baj nem lehet! Ha tudod, hogy hibáztál, akkor azt majd a beszélgetés után azért nézd át, nézz rá egy-két helyes példát, és a legközelebbi dumálásnál pedig próbáld beleszőni. Pillanatok alatt megtanulsz felsőfokon angolul 😉

      Hajrá-hajrá! 😀

  • Melorin83

    Köszi Bálint a cikket!

    Én már igyekszek úgy tenni, ahogy tanácsoltad. Pont a cikked után hívtak megint dolgozni ideiglenesen a külföldi céghez, ami egy jó gyakorlópálya követni az útmutatásaidat 🙂 El is mondtam az emberkének, akivel beszélnem kell angolul, hogy mostantól ne csodálkozzon, ha több hibát fog tapasztalni tőlem 🙂

    Úgy vettem észre, hogy már 2 nap alatt is egy picit változtak a dolgok. Egyrészt rengeteg hibába szaladok bele, amikbe azelőtt nem nagyon, mert jobban megfontoltam a szavakat, mielőtt kimondtam volna azokat. 😛
    Másrészt kezdek kevesebbet gondolkozni azon, hogy miként lehetne a legjobban kifejezni bizonyos dolgokat. Rákényszerítem magamat, hogy csak akkor találjam ki a mondandómat, miközben már beszélek. Így nem lesz olyan bemagolás ízű a beszédem. De azért ez nem könnyű sokszor. Valamikor másodpercekig kell 1-1 szón(szavon?) gondolkoznom, amit pedig ismerek, csak valamiért nem jut az eszembe.
    Ami bosszant még, hogy túl egyszerűnek érzem sokszor a mondatszerkezeteimet.
    Írásban sokkal választékosabban és pontosabban tudok dolgokat kifejezni angolul, de amikor beszédre kerül a sor, ez egyáltalán nem megy. Talán azért, mert mivel még nem folyamatos és gyors a beszédem, a hosszú mondatok szétszakadnak, és a közepén elbizonytalanodok? Nem tudom, de bosszantó.

    Egyelőre ennyi, majd még beszámolok a tapasztalatokról 🙂

    • Anonymous

      Tök jó! 😀 Hajrá! 😀

      Hasonló a tapasztalatom, mint neked: mikor Ausztráliában elkezdtem dolgozni és állandóan telefonálgatnom kellett, akkor eleinte azért izgultam és állandóan percekig fogalmaztam magamban a hívás előtt, hogy mit fogok mondani. Azonban erre nem mindig volt lehetőség, és akkor úgy gondoltam, hogy a franc megeszi ott ahol van, és hívtam az embert. Igazából csak saját magamat akadályoztam, azt HITTEM, hogy nyökögni fogok, hogy nem fogok tudni elég gyorsan reagálni és persze, hogy izgulni fogok. Ami mind így is volt. Ha jól emlékszem három teljes napig. De lehet, hogy egy hét is volt. És ez nem az én érdemem, egyszerűen csak azt mutatja, hogy csinálni kell.

      Nincs idő = rá vagy kényszerítve a gyors cselekvésre. Sok cselekvés = sokkal jobban fog menni. Ennyi. 😀

      Az, hogy túl egyszerűnek érzed a mondataidat, ne zavarjon. Én is így voltam vele. Írni én is szerettem, meg szerettem átgondolni a dolgokat. Beszédnél azonban ez máshogy van: az emberek sokkal egyszerűbben is beszélnek. Mindenki. Nem csak te. Ne aggódj miatta, amíg ki tudod fejezni magad, amíg el tudod mondani, amit akarsz. Inkább figyelj a többi dologra, amit már Bonfire is mondott: kiejtés, hangsúly, testbeszéd, mimikák – az emberek le lesznek döbbenve és garantáltan azt fogják kérdezni, hogy hogyan tanultál meg ilyen gyorsan ilyen jól angolul. 😉

      Hajrá!

  • BonFire

    Az egyik EE lecke (3/15), aminél éppen tartok, pont ezt taglalja. Többek között, hogy szabaduljunk meg a rosszul beidegződött címkézéseinktől, ami mindent kudarcnak minősít, ami esetleg nem úgy sikerült, ahogy eltervezték. A “kudarc” és a “siker” címkéket váltsák fel az “érdekes kimenetelű eredmények” és “lehetőség” címkék – ha már mindenáron óhatatlanul ragaszkodunk a címkézéshez.

    Valamint azt, hogy a kis képzelőerővel megáldott emberek foggal-körömmel ragaszkodnak az “előbb gondolkodj, azután cselekedj” szabályhoz, amivel gúzsba kötik a kreativitást, ami mindig arról szól, hogy egy kicsit felrúgjuk a szabályokat. Zeneszerzőként és dizájnerként ebben van jócskán tapasztalatom. Néha abból jön a legjobb ötlet, hogy az ember félreüt egy akkordot a zongorán, vagy “mellényúl” a gitáron, és szerfölött érdekesen hangzik, amit tudatosan soha nem rakott volna bele a zenébe, mert “nem szabályos”.

    Ezt a shadowing módszert én is sokszor csinálom (egy-két szóval vagyok lemaradva az eredeti szövegtől, így nem kell azt megtanulni…), csak azt hittem, hogy ezt én találtam ki! :DD Nem mondhatnám, hogy különösebben fejleszti a beszédkészséget, talán inkább a kiejtést javítja. Segít a szavak helyes ritmusának és kiejtésének gyakorlásában, amivel a magyarok igencsak hadilábon állnak, ha angolul kell beszélni. Ez a shadowing rászoktatja, hogy azt próbálja utánozni, amit hall, ne azt, amit ismert. Pl, hogy az angolban igen gyakran nem az első szótagon van a hangsúly. Nem csak az számít érthetőségi szempontból, hogy a zöngés és zöngétlen “th”, az R-t, a W-t hogy ejtjük – ez majdnem mellékes. Szerintem sokkal fontosabb a szavak ritmusa és a hangsúly. Amikor néha meghallom a ‘BIkóz, ‘Abót szavakat, a hangyák masíroznak a hátamon.

    • Anonymous

      Ez a “mellényúlásból új felfedezés” nagyon tetszik. 😀 Szerintem a nyelveknél ez egy picit másképpen van, de a két év, amióta intenzíven foglalkozom velük bebizonyítottad, hogy a hibák NEM ártanak, sőt, hosszú távon segítenek. Ha valaki azonban úgy hagyja a hibákat, nem megy utánuk, nem csiszolja ki őket, akkor viszont valóban árthatnak: ugyanis azzal saját magát járatja le, nem csak mások, de maga előtt is.

      Igen, a magyar akcentus valóban érdekes (egy apró megjegyzés: a kiejtés és az akcentus két külön dolog. Amiről te beszélsz az az akcentus), kint is volt alkalmam eleget hallani, még azoktól is, akik már 10-20 éve kinn éltek. Persze ezt nem mindenkinek lehet a szemére vetni, hiszen elboldogul vele. Én azonban azon az állásponton vagyok, mint te: nem túl nagy befektetéssel nagyban javíthatjuk a beszédkészségünket – véleményem szerint is rettentően fontos a ritmus és a hangsúly. Többetközött erre is gondoltam, mikor azt írtam, hogy hibásan (nyelvtanilag) beszélve, de az adott környezetre jellemző (az én esetemben ausztrál) mimikrit felcsapva emeletekkel természetesebbnek tűnik a beszédünk. 😀

      • Zovi

        Szia Bálint és mindenki!

        Teljesen egyetértek a post-al, leginkább én anno a német nyelv tanulásakor (gimi) futottam bele a hibák kontra gyorsaság problémával. Akkoriban az volt a fontos, hogy amit mondj, abban ne legyen hiba, különben a tanár jól leoltott, hogy ‘miért nem tanultál már megint kislányom?’! De szerencsére az élet nem így működik 🙂
        Az angollal kapcsolatban szerintem könnyebb a helyzet, mivel ezt lépten-nyomon lehet használni még itthon is, persze aki akarja! Elég csak elmenni egy Budapesti romkocsmába vagy belvárosi szórakozóhelyre, tele van külföldiekkel 🙂

        Egy apró megjegyzésem lenne az oldallal kapcsolatban: sokkal-sokkal jobb, mint a blog.hu volt, de elég fárasztó a szemnek a fekete alapon a fehér írást olvasni 🙂

        És persze az írásaid még mindig nagyon hasznosak!

        Üdv: Zsófi

        • Anonymous

          Szia Zsófi!

          Aha, tipikus iskolai hozzáállás: rosszat mondasz, buksz. Így aztán biztosan minden nebuló AZONNAL megszereti a nyelveket. A nyelvtanulás nem matek, nem fizika, teljesen máshogy megy a dolog. Véleményem szerint rettentő fontos dolog, hogy az ember élvezze, amit csinál – különben valóban kínszenvedés.
          Én egész nap el tudok hallgatni egy 20 perces műsort spanyolul, mert egyszerűen imádom a sorozatot (a Big Bang Theory-ról van szó egyébként) és nem lesz unalmas. Én ebben látom a kulcsot. Meg persze a kitartásban. 🙂

          A romkocsmák jók, magam is elég sokat megfordulok bennük. Lehet, hogy már találkoztunk is 🙂

          Köszi, igyekeztem az új oldallal, volt benne munka bőven. Sajna nem áll módomban megváltoztatni a színét, mert ezzel is eleget szenvedtem. 🙂 Szerintem ez sokkal olvashatóbb, de persze ez személyfüggő. Ha jobban szereted a fehéret, akkor használd a Google Readert (www.google.com/reader). Regisztrálj, majd pedig jelentkezz fel az Öt év – öt nyelv feed-jére. (A google readerben bal felső sarokban: Add a subscription, majd írd be azt, hogy otevotnyelv.com Ezentúl minden egyes írást megkapsz azonnal, és fehér háttérrel olvashatod. 🙂

          Sok sikert!

Ugrás az oldal tetejére