Beáta régi olvasója az otevotnyelv.com-nak, és 2023. nyarán elkezdte a Szólalj meg! kurzusom. Az angollal sosem volt jóban, de érezte, hogy meg kell tanulnia. De mégis hogyan? Nem titok: a kitartásnak nagy szerepe van benne, de az önismeretnek még jobban. Az angol utálatát sikerült átfordítania, nemrégiben pedig sikereses felsőfokú nyelvvizsgát tett belőle. Sőt, a módszereket más nyelvek tanulásánál is felhasználja. Imádtam olvasni a soraiból áradó pozitív szemléletet – azt hiszem, erre mindannyiónknak nagy szüksége van mostanában. Az ő története következik.
Mutatkozz be az Öt év – öt nyelv+ olvasóinak!
Nagy Beáta vagyok, 23 éves. Szeretek új dolgokat megismerni és tanulni. A nyelvtanulást a nehézségeim ellenére is szenvedélyemnek érzem, mivel mindig elvarázsolt ez a csodálatos világ.
Milyen nyelvet tanulsz, mióta és miért?
Angol nyelvet komolyabban az általános iskola folyamán kezdtem el tanulni. Vele van a leghosszabb és egyben legnehezebb kapcsolatom, egyszerre szeretjük és utáljuk is egymást. Igazi kaland vele az élet. Kötelező mivolta miatt muszáj volt tanulnom. Az elején ez nem is volt probléma egészen az általános iskola végéig, amikor is úgy éreztem, hogy ezt a nyelvet az életben nem fogom megérteni.
Ennek ellenére ő nyitotta ki szinte az összes többi általam tanult idegen nyelvhez és érdeklődési körömhöz a kapukat; és küzdelmes áron, de ma már egy felsőfokú nyelvvizsgával lehetek gazdagabb belőle.
Gimnáziumban az erősebb csoportba kerültem… nagyon nehéz volt, minden órán izgultam, hogy utolérjem a többieket. A végére úgy ahogy megbarátkoztam a nyelvvel és lett egy középfokú nyelvvizsgám.
Viszont szóbeliből nem sikerült a vizsga csak többszöri alkalommal és eléggé rosszul éreztem magam miatta. Ezek után azt hittem itt végre vége is lesz a mi kapcsolatunknak… hát nem így lett.
Egyetemen a diplomához szükségem volt egy felsőfokú nyelvvizsgához, amit szintén sok nehézség árán, de sok munkával sikerült megszereznem. Ezalatt a folyamat alatt talán már merem kijelenteni, hogy elkezdtünk jó barátokká válni az angollal.
Legnagyobb sikerem az volt, hogy míg 2017-ben kint voltam Londonban és egy szót sem mertem szólni, addig idén annál több alkalmat kerestem, hogy ezt megtegyem és nagyon jó koronázása volt ennek az akadályokkal teli folyamatnak, aminek jelenlegi terveim szerint még nincs vége.
Olaszul a gimnáziumban kezdtem el második nyelvként tanulni. Vele sem indult rózsásan a kapcsolatom, de az angollal való haladásom és megértésem sokat lendített előre ennek a nyelvnek a tanulásában. Az angollal kitapostam egy olyan utat, amivel már nem görcsös akarással, hanem nyitottsággal és kíváncsisággal álltam hozzá egy nyelvhez és a sajátomat is jobban megértettem.
Vajon ez hogyan működik? Mi a saját különlegessége az angolhoz képest? Ők hogyan gondolkoznak?
Ezek után könnyen megszerettem a nyelvet, talán merem állítani, hogy az olasz áll hozzám a legközelebb. Hála a gimnáziumi tanáromnak többször is járhattunk az országban, ahol pedig még jobban megszerettem a nyelvet. Egyetemen a diplomához szükségünk volt még egy nyelvvizsgára, itt pedig erre a nyelvre esett a választásom. Egy kedves ismerős felkészítésével pedig sikeresen szereztem egy olasz középfokú szakmai nyelvvizsgát.
Japán nyelvet tanulni az általános iskola végén kezdtem el a japán kultúra hatására. Vele is küzdelmesnek mondanám egy kicsit a tanulás elejét, hiszen az angollal való csalódások párhuzamosan kihatottak erre a nyelvre is, még ha nem is közvetlenül. Emiatt lassan haladtunk vele, de számomra komfortosabb módon. Majd az angollal való megpróbáltatások alatt ennek a nyelvnek is kijártam az utat. Az egyetem alatt ez volt a választott idegen nyelvem, mert egy kihívásnak éreztem jobban elmélyülni benne, mivel elvarázsolt az írásrendszerük és a nyelv hangzása.
Koreait önállóan kezdtem el tanulni az addig egyetlen megjelent magyar nyelvkönyvből, majdnem egyszerre a japánnal, hiszen a japán után a koreai kultúrát is hamar megismertem. A hangul (a koreai írásrendszer) hamar sikerélményt hozott, mivel úgy alkották meg, hogy könnyebb legyen elsajátítani a kínai írásjegyeknél (régen ott kínai írásjelekkel írtak). Nagyon szerettem és több vonásában is éreztem párhuzamot a japán nyelvvel, nem csak nyelvtanban, de a szavak területén is. Nagyon jó kis élmény volt ezeket felfedezni! Gimnázium alatt egy koreai ismerős segített tanulni a koreait, itt angol volt a közös nyelv. Egyetemen pedig lehetőség nyílt a japán mellett koreait is tanulni. Itt a haladó csoporthoz csatlakoztam és sikerélménynek éltem meg, hogy nem éreztem lemaradva magam a többiektől.
Ezeken a nyelveken kívül annak ellenére, hogy többször éreztem magam úgy, hogy azonnal feladom mintsem tovább szenvedjek a nyelvekkel, tanultam egy kis oroszt, kínait és svédet is. Közel jövőben célom a fent említett nyelveket tovább tanulni és újakkal megismerkedni, mint a norvég, a dán, a német, a spanyol, a finn, a szlovák vagy a francia.
Mióta és miért olvasod az Öt év – öt nyelv+ blogot?
A tanulás szeretete miatt sokat kerestem tanulási módszertanok után és így találtam meg a blogot is, teli hasznos tanáccsal és motiváló sikertörténettel. 2018 körül akadtam rá az oldalra és azóta volt szerencsém a Szólalj meg! kurzust is elvégezni, ami nélkül az angollal vívott csatából nem kerültem volna ki győztesen.
Mi a kedvenc nyelvtanulási módszered?
Minden nyelvnél más egy kicsit, de talán, ami közös, hogy az adott nyelven fogyasztok videós tartalmakat, illetve az olvasás. Angolból rengeteget segített, mikor egy általam ismert és érdekes könyvet a célnyelven olvastam el hangosan, ezzel talán két legyet ütve egy csapásra, hiszen szoktam a beszédet is.
Mi az, amiben a legjobb vagy, mi az ami jól megy, mi az erősséged a nyelvtanulásban?
Sorrendben: olvasás, írás, hallgatás és legutoljára a beszéd. Szeretek információkat gyűjteni és új dolgokról olvasni vagy hallgatni egy podcastot ez nagyon sokat segít az első három kompetencia erősítésében.
Milyen résszel szenvedtél a legjobban?
Mivel a saját anyanyelvemen is inkább csendesebb és visszahúzódóbb, introvertált ember vagyok és nagyon nehezen fogadtam el azt, hogy nem tudok a választott célnyelven megszólalni. Egy ismerősöm beszólása sem segített a helyzeten és nagyon nehezen küzdöttem le a megszólalási parát (még a saját anyanyelvemen is) és fogadtam el, hogy nyugodtan hibázhatok. Hiszen a nyelv arra van, hogy megértessem magam és kommunikáljak, nem pedig egy statikai számítás, amin az múlik, hogy összedől-e az épület vagy sem. A nyelvben lehet hibázni, hiszen azonnal ki is tudod magad javítani.
Hogyan lendültél túl rajta?
Nagyon lassú folyamat volt és ennek a bélyege az összes tanult nyelvemen rajta van. Abból, hogy a turistáknak nem mertem válaszolni tíz éve, oda jutottam, hogy egy angol ismerőssel tudok egy jót beszélgetni és a többi nyelven is bátrabban merek megszólalni.
Ehhez szükség volt a gimnáziumi tanáraimra, akik nagyon jól tanítottak és emellett az angol tanárom nyelvvizsga felkészítője alatt ösztönzött, hogy ne adjam fel annak ellenére, hogy a szóbeli rész nem sikerült elsőre. Az is segített, hogy a koreai ismerőssel csak angolul vagy koreaiul tudtunk beszélni és rá voltam kényszerülve a nyelvek használatára, ahhoz, hogy az általam szeretett nyelvet megtanulhassam. Egyetemen még többet kellett használni a nyelvtudást, mivel több csoporttársam külföldi volt. De így sem szerettem megszólalni magamtól, csak és kizárólag akkor, ha muszáj volt. Nem volt őszinte.
Első alkalommal pontosan így mentem angolból a felsőfokú nyelvvizsgára és nem is sikerült a szóbeli része.
A Szólalj meg! kurzus során a gyakorlatokkal előjött probléma forrása. Sokat volt görcsben a gyomrom és elgondolkoztam. A többi tanult nyelvemhez képest egyedül az angolra nem tudtam szenvedéllyel tekinteni, egy nyűg volt és egy felesleg, csak egy eszköz, ami ahhoz kell, hogy a hobbimat csináljam és a munkámat elvégezzem és hát persze önbizalmam sem volt a sok múltbeli csalódások miatt, erre rá még az ismerősöm is beszólt, hogy olyan vagyok, mint egy akcentusos japán.
Ezenkívül a zene tanulás is sokat adott abban, hogy saját magammal jobban együtt tudjak dolgozni.
Emiatt igyekeztem türelmesebb lenni magammal és élvezetesebbé tenni az angol tanulást, több jó élményt szerezni vele és átkeretezni az addigi tapasztalatokat vele kapcsolatban. Ezért megvettem a kedvenc könyvem angolul, számomra kedvesebb témákat néztem a nyelven, igyekeztem nem csak egy eszközként használni és jobban megismerni a kultúrát. Többet beszéltettem magam, akár itthon, akár ismerőssel. Emlékszem arra az általam támasztott kihívásra, hogyha beszélgetésbe elegyedek a kötelező választ még fűszerezzem meg egy-két plusz mondattal. Nagy sikerélmény lett.
Folyamatosan vettem fel videókat a haladásomról a tanfolyam alatt, majd rengeteg hangelvétel készült a vizsgára való felkészülésről. Elkezdtem megszeretni a folyamatot, hogy látom a haladást, hogy A-ból B-be jutok és tovább. Már nem azt láttam mi kell, hanem hogy mennyi fejlődés volt és hogy mennyire várom, hogy D-ből E-be jussak, szép fokozatosan! A nyelvvizsgára sem úgy mentem már, hogy csak legyünk túl rajta, hanem egy lehetőségként, hogy újra beszélhetek, és sikerült! Ez az élmény szintén hatással volt a többi tanult nyelvre is.
Mi motivál téged a nyelvtanulásban?
Szeretem felfedezni a nyelvek sajátosságait, a köztük lévő kapcsolódást, azt hogy hogyan hatnak egymásra, a hasonlóságokat meglelni köztük és logikát találni. Imádok újabbnál újabb tanulási módszereket is kipróbálni. Valószínű ez a kíváncsiság és szeretet vitt előre és nem hagyta azt, hogy feladjam, inkább bátorított, hogy folytassam tovább és hogy most itt legyek.
Ha lecsökken a motivációd, mivel pótolod, hogyan növeled?
Próbálok visszatekinteni arra, mi jót hozott az adott nyelv az életembe, milyen élményeim voltak. Mit szerettem meg legelőször benne.
Van hogy poliglottokat nézek vagy hallgatok, akik szintén nagy motivációt nyújtanak nekem.
Olyan is van, hogy csak átlapozom a füzeteimet és az tölt el jó érzéssel, hogy a kezdetekhez képest mennyit haladtam.
Valamikor csak az adott célnyelven nézek videót vagy hallgatok zenét, amivel szintén újra közelebb kerülök hozzá.
Esetleg mások történetét olvasom el az adott nyelvvel kapcsolatban, ami szintén tanulságos és motiváló, mert tudom, hogy nem vagyok egyedül a problémával.
Mi az az egyetlen, egyszerű dolog, ami a legnagyobb hatással volt a nyelvtanulásodra?
Az az eset, hogy egy tv műsor videóját néztem meg sokadjára, csak beraktam a háttérbe és pakolgattam. A sztorit tudtam, mert egy nálam jobban angolul tudó elmondta nekem. Feliratos volt és néha ránézegettem, a feliratot olvasgattam és próbáltam rájönni, hogy az a mondat miért is azt jelenti, amit mondott. Minden egyes alkalommal csak ezt akartam megtudni és egyszer csak összeállt. Egyszer csak úgy éreztem, hogy végre értem, végre értem mi hogyan áll össze. Megértettem, hogy egy szó jelenthet mást, hogy az a három szó az valójában egy igének a present perfect alakja és valójában csak egy szót takar. Itt felcsillant a remény.
Milyen vicces helyzetbe kerültél már az általad tanult nyelven?
Mikor találkoztam az angol ismerősünkkel és szóba került, hogy balettozom. Kissé hasonlít egymásra a ballet és a belly kiejtése és azt hitte hastáncolni járok.
Milyen jó tanácsod van más nyelvtanulók számára?
Úgy gondolom, hogy mindenki meg tud tanulni egy idegen nyelvet, csak meg kell találnia azt az utat, ami az ő saját személyiségéhez illik.
Nem veled van a gond, ha lemaradsz a csoportodtól! Neked valószínű más a tempód, több idő kell vagy többször kell ismételni, hogy magabiztosabb legyél bizonyos dolgokban.
Az is előfordulhat, hogy a tanár módszertana nem a te nyelveden szól és nem találjátok a közös hangot. Sok nyelvtanulóról hallani, akik csak a hatodik tanárral tudtak a legjobban együtt dolgozni. Voltak olyanok is, akiknek egy tananyag nem jött be, de egy másik az ő nyelvükön tudott magyarázni és jobban megértették.
Nem gondoltam volna, de a nyelvtanulás egy kis önismereti út is, ahol meg tudod ismerni saját magad. Azt, hogy mik az erősségeid, mik a gyengeségeid, azt hogy hogyan állsz ezekhez és hogyan tudod őket kezelni; és azt is hogy milyen tanulási formák válnak be a leginkább.
Bármi más, amit el szeretnél mondani?
Nekem azt tanította a nyelvtanulás, hogy legyek türelmesebb magammal és fogadjam el a gyengeségeimet és azokból próbáljam a magam módján kihozni a legjobbat; ne pedig másokhoz képest mérjem a tudásomat; ez alapján pedig azt tanította, hogy ismerjem fel a saját tempómat és az alapján lépdeljek előrébb.
Kitartást nektek! Sikerülni fog!
