Olvasói sikersztori – Orbán Zsuzsanna

Zsuzsi meglehetősen hátrányból indult, mikor elkezdett angolul tanulni: a tanárja megmondta, hogy soha nem fog egy másik nyelven beszélni, amire rátett még egy lapáttal a diszlexiája is. Amerikába költözött, de rájött, hogy ez nem segített az angoltudásán.

A hozzáállását és a módszereit kellett megváltoztatni, nem pedig a helyszínt. Iszonyatos kitartással és kreativitással ma már folyékonyan csacsog angolul és bőszen tanulja a spanyol nyelvet is. Igazi példája annak, hogy munka + beletett idő = eredmény. Az ő története következik!


Mutatkozz be az Öt év – öt nyelv+ olvasóinak!

Sziasztok, Orbán Zsuzsi vagyok, 2019. szeptembere óta élek New Yorkban a férjemmel és a 6 éves kisfiunkkal. Szenvedélyem a tanulás, van is jó pár diplomám (közgazdász, ázsia szakértő, teológus stb). De mindig is a nyelvtanulás volt a gyenge pontom, amit sokáig a diszlexiámmal magyaráztam és el is könyveltem, hogy soha nem fogok megtanulni egy idegen nyelven sem.

Milyen nyelvet tanulsz, mióta és miért?

Jelenleg két nyelven tanulok: angolul és spanyolul, ami közül az angol nem meglepő, de akik éltek már New Yorkban, Miamiban vagy LA-ben, azoknak a másik sem, hiszen tudják, hogy a spanyol itt fontosabb, mint az angol.

Persze, amikor New Yorkba érkeztem, azt hittem pikk pakk felszedem a nyelvet. Mindenki azt mondta, hogy pár hónap alatt folyékonyan fogok beszélni és csak úgy ragad majd rám. Azt hiszem, egy köszönési forma ragadt rám az évek alatt. De “nyelvérzék” hiányában mit vár az ember? 

Ma már elég jól elboldogulok az angollal és ezt nem annak köszönhetem, hogy külföldön élek. Először is New York nem kimondottan angol nyelvterület.

Tudom bizarr, de az első 2 évben 1 angol anyanyelvűvel sikerült személyesen beszélnem. Másodszor, kiköltözésünk után elég gyorsan jött a covid, amit nem kell senkinek bemutatnom, akár otthon is lehettem volna, semmit nem segített, hogy külföldön vagyok.

Viszont 2020. január és 2021. június között 1500 órát fektettem az angol tanulásomba. (Van is egy gyönyörű táblázatom, amiben pontos kimutatások vannak.)

Az ezt következő időszakról nincs pontos adatom, de minden nap foglalkozom vele. Most épp egy “super challenge”-ben veszek részt, ahol 20 hónap alatt 100 könyvet olvasunk el és 100 filmet nézünk meg a célnyelvünkön, ami nagyon motiváló. Illetve egy adatelemző képzést csinálok a Google-nél, természetesen angolul, hiszen azt mondják, a legjobb mód, ha olyat tanulsz a célnyelveden, amit magyarul is szeretnél. 

Szóval visszatérve a New Yorki mindennapokra, bár anyanyelvi amerikaival nem találkozom túl gyakran, viszont annál több Dél-Amerikaival és rengeteg spanyol anyanyelvű barátom lett.

Szóval 2021. decemberében eldöntöttem, hogy kipróbálok egy teljesen más tanulási módszert, mint eddig. Első perctől beszélni fogok spanyolul és erre 3 hónapos időkeretet adtam magamnak.

Úgy gondoltam annyit még el tudok “vesztegetni” az életemből, hogy bebizonyítsam, nem megy ez nekem. (Éljen a magyar “optimizmus”!)

A közvetítő nyelvem az angol lett. Mexikói tanárt kerestem, aki nem tud magyarul csak angolul.

Hatalmas kihívás volt.

Viszont nagyon megérte.

Mexikói utazásunkkor (4 hónapra rá, hogy elkezdtem tanulni) már tudtam rendelni, ki és becsekkolni és picit beszélgetni a helyiekkel (na persze nem mindenről és nem mondom, hogy tökéletesen). Összehasonlítva ezt azzal, hogy a középiskolában kezdtem angolul tanulgatni 2002-ben és 2019-ben egy pohár vizet nem tudtam kérni, szerintem elég jól haladtam.

Mióta és miért olvasod az Öt év – öt nyelv+ blogot?

Talán 2013-tól, de lehet régebb óta. Miután teljes mértékben nyelvtanulási anti-talentumnak lettem nyilvánítva kellett a motiváció és az ötletek. Például a nyelvtanulási idő táblázatba vezetése, az Anki kártyák helyes használata és valószínűleg soha nem ismertem volna meg Benny Lewis munkásságát sem, ha nem olvasom a blogot.

Mi a kedvenc nyelvtanulási módszered?

Attól függ, hogy melyik nyelvről van szó. Angolban egyértelműen az olvasás és a sorozatnézés, spanyolban pedig a Duolingo. (Ami teljesen más mint az angol-magyar verzió.)

Persze nem azt mondom, hogy ezek a leghasznosabbak, ha például beszélni szeretnél. Ha tehetném, akkor csak olvasnék, de tudom attól nem fogok tudni megszólalni a célnyelven, legfeljebb a szókincsem lesz választékosabb. De ez elég nagy csapda, hiszen ha még választékosabb a passzív szókincs, attól az ember még frusztráltabb lesz, ha közben nem tanul meg beszélni.

Mi az, amiben a legjobb vagy, mi az ami jól megy, mi az erősséged a nyelvtanulásban?

Az erősségem az olvasás, szövegértés, szókincs és talán a nyelvtan. Na persze a nyelvtan nem akkor, ha beszélni kell, inkább csak ha haszontalan nyelvi teszteket kell kitölteni.

De talán a legnagyobb erősségem a kitartásom.

Ha valaki azt mondja napi 3-4 órát kell tanulnom, hogy elérjek egy bizonyos szintet minden egyes nap, 1 évig, én megteszem.

Megpróbálom százféleképp a dolgokat, ha valami nem megy. Minden okom meg lett volna, hogy feladjam a nyelvtanulást is, de iszonyat boldog vagyok, hogy végül nem tettem.

Egy teljesen más világ nyílt meg előttem.

Korábban el se tudtam képzelni, hogy lesznek barátaim Mexikóból, Brazíliából, Svájcból, Jordániából, Argentínából, Koreából stb. 

Hogy képes leszek beszélgetni velük és igaz barátságokat kötni. Mint ahogy azt sem, hogy képes leszek egy idegen nyelvű könyv történéseit ugyanúgy elképzelni, mintha magyarul olvasnám.

Ez számomra igazi csoda.

Milyen résszel szenvedtél a legjobban?

Egyértelműen a beszéd a gyenge pontom.

Még mai napig küzdök vele, mivel túl sok a mentális akadály, amit le kell győznöm. Azonban van egy csodálatos angol tanárom, aki nem csak a nyelvi részében segít, de sokszor a “pszichológusom” is.

Az utóbbi 3 évben rengeteg mentális akadályt segített leküzdeni. Olyanokat, mint:

“Túl butának érzem magam, ha angolul kell beszélnem.”

  • „Nekem azt mondta a középiskolai tanárom, hogy soha nem tanulok meg egy nyelven se.”
  • „Már túl öreg vagyok hozzá, hogy elsajátítsak egy nyelvet.”
  • „Diszleksziás vagyok.”, stb.

Az olyan tanár/barát, mint Tünde egy igazi kincs.

Átsegít a nyelvtanulás hullámvasútján.

Hogyan lendültél túl rajta?

Nem tudom azt mondani, hogy igazán túl lendültem rajta. De mindent megteszek, hogy minden nap kilépjek a komfort zónámból.

  • Angol nyelvű podcastot vállalok el (életem egyik legnagyobb kihívása volt).
  • Egy Franciaországban élő amerikai barátnőmmel elindítottunk egy “english language party”-t, ahol különböző angol anyanyelvűek a vendégeik (amerikai, brit, ausztrál, kanadai.).
  • A spanyol barátaimmal könyvklubbot csinálunk illetve vannak magyar barátaim is akikkel angolul beszélgetünk.
  • Most gondolkodom, hogy elkezdek egy podcast-ot/Youtube csatornát angol nyelven.

De ez egyelőre még túl nagy ugrásnak tűnik.

Mi motivál téged a nyelvtanulásban? 

Engem 3 dolog motivál, a táblázatok, a csoporthoz tartozás és az elszámolhatóság.

Nagyon szeretem látni, ahogy közeledek a havi/éves célom felé. A nyelvi fejlődés egy megfoghatatlan dolog számomra, sokszor nem érzem, hogy fejlődök, csak legfeljebb azt látom, hogy 2 éve még nem tudtam egy egyszerű cikket elolvasni, most meg egy egész könyvet képes vagyok.

De ez nem segít a mindennapokban.

Nekem kell az, hogy legyen valami számszerűsíthető adat, hogy lássam fejlődök mégha nem is érzem.

A másik dolog ami motivál az a elszámolhatósági partner/csoport. Ha elmondom valakiknek, hogy mit szeretnék elérni és minden nap beszámolok nekik, hogy hogyan haladok és Ők is nekem.

Látjuk egymás sikereit és küzdelmeit.

Ez segít átlendülni a mélypontokon.

Ha lecsökken a motivációd, mivel pótolod, hogyan növeled? 

Jelenleg egy olyan nyelvtanuló társaság vesz körül, akik motiválnak minden nap. Ha egy olyan közösséghez tartozol, ahol nincsenek illúziók, hogy hogyan lehet valaki “fluent” és ahol ugyanúgy vannak mélypontok (a 10. nyelv után is), akkor az segít átlendülni mindenféle motivációs holtponton.

Szóval általában ilyenkor beszélgeteg az egyik nyelvi coach-al vagy csak írok a csoportunkba és valaki biztos hogy átsegít a mélyponton.

Persze rengetegszer csak a szokás visz tovább (2019. óta összesen 4 napot hagytam ki) és az segít át azokon a napokon, amikor semmi kedvem tanulni. 

Mi az az egyetlen, egyszerű dolog, ami a legnagyobb hatással volt a nyelvtanulásodra?

Nem tudom azt mondani hogy egyszerű, de a legnagyobb hatással a spanyol nyelvtanulásomra az első perctől beszélés, videók készítése és a “nyelvi szigetek” (“language islands”) kialakítása volt.

Elképesztő ereje van, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Milyen jótanácsod van más nyelvtanulók számára?

Bármilyen könyörtelenül hangzik, az egyetlen mód, hogy tudj a cél nyelveden beszélni, az az ha kilépsz a komfortzónádból, minden egyes nap és beszélsz.

Nincs más mód.

Soha nem lesz megfelelő az idő.

Ha most vágsz bele egy nyelvbe akkor beszélj az első naptól.

Itt még nem lesznek elvárásaid, nem fogod butának érezni magad, hiszen még az út elején vagy.

Viszont az előnyöd iszonyat nagy lesz.

Ha nekem sikerült, mindenkinek fog.

Tetszett ez az írás? Osszd meg másokkal is!

Ezek is tetszeni fognak