Mexikóból Guatemalába két keréken – interjú a nem hagyományos nyelvtanulásról Füstös Attilával

Mindig is nagyra tartottam az olyan embereket, akik képesek arra, hogy gondolnak egy nagyot és megcselekszik a mások számára talán őrültségnek látszó, ám szívüknek oly’ kedves dolgokat – az Öt év – öt nyelv háztájijának személyes jó barátja, Füstös Attila (alias Füsti) tavaly letekert Mexikóból Guatemalába, útjának célja pedig spanyoljának minél természetesebb csiszolása volt, ezen átlagosnak nem nevezhető módszerrel. Lássuk az eredményeket!

Mondj pár szót magadról, illetve a saját kis nyelvtanulási projektedről!

Az utolsó 15 hónapomat azzal töltöttem (2010. októbertől 2012. decemberig), hogy megvalósítom az ötletemet és megtanulok spanyolul. Ennek érdekében otthagytam az előző munkahelyem, fogtam a spórolt pénzem és kitaláltam, hogy én akkor most tényleg megtanulok spanyolul. A terv az volt, hogy pár hónapos alapozó nyelvtanulás után elhúzok Latin-Amerikába, és körülbelül 1 éves, anyanyelvi környezetben történő utazgatás és nyelvtanulás után újabb egy évig ott is maradok úgy, hogy szakmámban munkát vállalok. A terv egy kicsit átalakult – de hát ilyenek a tervek. 🙂

Miért pont Dél-Amerikát választottad a kísérlet helyszínéül?

Úgy két évvel ezelőtt mesélte egy barátom, hogy amikor Közép-Amerikában utazgatott, Guatemalában talált egy-két helyet, ahol olcsón lehet spanyolul tanulni (100USD / hét – szállás, kaja, spanyoltanár napi 5-6 órára). Letétben van egy diplomám, amit csak akkor kapok meg, ha bemutatok két nyelvvizsga-bizonyítványt. A helyzet az, hogy ekkor csak angolul tudtam. Nulla nyelvérzékkel meg kellett tanulnom még egy nyelvet, és akkor a fenti történeten felbuzdulva elhatároztam, hogy spanyolul tanulok és Latin-Amerikába megyek utazgatni – ez így mégiscsak jobban hangzik a száraz nyelvtanulásnál.

Hazaköltöztem a szüleimhez, és a négy fal között keményen tanultam körülbelül 4 hónapig, napi 12 órában, heti kétszer tanárral is. Mikor úgy éreztem, hogy szükségem van az anyanyelvi környezetre, vettem egy repjegyet Mexikóba – teljesen véletlenül április 1-jére.

Két-három héttel az indulás előtt ráébredtem, hogy unom a négy fal látványát és nyelvtanulási szempontból sem lenne előnytelen, ha…. Jött egy ötlet a márciusi tavasszal, hogy Mexikóvárosból Guatemalába ne busszal menjek, hanem kalandosabb módon vágjak neki az útnak. Ezért aztán becsomagoltam a bringámat és vittem magammal. Majd három hónap alatt, nyugisan bő 2500km-et megtéve letekertem Mexikón keresztül Mexikóvárosból Guatemalába. Guatemala Xela nevű városában béreltem egy szobát és megint a négy fal közt éltem hónapokig, spanyolul tanulva.

Füsti az asztalnál


Kérlek nyugtass meg mindenkit, hogy utazni nem olyan drága, mint ahogy sokan gondolják!

Igazából, vagy a barátom kamuzott, vagy erős volt az infláció. 🙂 A legolcsóbb spanyol tanulási lehetőség ellátással együtt 140-150 dollárba kerül hetente. Mivel én otthagytam a munkahelyem, ezért időm volt, mint tenger. Pénzem viszont nulla – a legolcsóbb lehetőséget kerestem. Úgy, hogy magamnak szerveztem mindent és csak annyi órát vettem, amire szükségem volt, a megélhetés költségeit le tudtam húzni heti 50-60 dollár körüli összegre – szállás, kaja, spanyol tanár (3×2 óra hetente) és így hetente egyszer belefért egy sörözés is vagy kirándulás a helyben kialakult csapattal. Persze ehhez azért még hozzáadódik a repülőjegy, a biztosítás és a „hopp erre nem számítottam” költségek… így utánaszámolva, alsó hangon is legalább havi 100 ezer forintra van szükség a megélhetéshez. Megnyugtatni nem tudok senkit, azért ez a 15 hónap összességében elég drága volt. De nagyon megérte – még úgy is, hogy még nem tudom, meg van-e a nyelvvizsgám. [FRISSÍTÉS: Igen, meglett neki, méghozzá a közgadasági szakmaival bővített középfokú.]

Mik a legfontosabb nyelvtanulási tapasztalatok, amiket felszedtél az úton?

Tipikusan az a harcos vagyok, akit minden nyelvtanár elátkozott. A nyelvtanulási készségem és képességem nagyon alacsony volt. Mindig sokkal tovább tartott (és tart) megérteni valamit nyelvtanulási témában, mint az átlagnak. A kihívás, hogy legyen még egy nyelvvizsgám, szinte elérhetetlennek tűnt pár éve. Nem tartom magam olyan típusnak, aki az elérhetetlen kihívásoktól elmenekül. Inkább keresem a lehetőséget, hogyan lehetne megugrani… Jelen esetben azzal, hogy kiléptem és azt határoztam el, hogy spanyol nyelvterületen fogok dolgozni.

A motiváltság a nyelvtanulásnál nagyon fontos, ez az első és legfontosabb tapasztalat. Más, amikor mesélik, vagy olvasod valahol, de megérteni: ez fontos felfedezés volt. A másik a blogon is sokszor emlegetett mondat: úgy kell tanulni, hogy az ember élvezze. Mindig ezt kell keresni. Ez persze mindenkinél más és időben sem állandó!

Milyen szinten van most a spanyolod?

Mikor megérkeztem Mexikóvárosba és a helyi emberekkel spanyolul próbáltam beszélgetni, sokan átváltottak angolra, már azok, akik beszélték valamilyen szinten. Mikor a tanulós hónapok után újra visszamentem Mexikóvárosba, azt vettem észre, hogy még a kényesebb témák esetében is ragaszkodtak inkább a spanyolhoz, talán mert kényelmesebbnek érezték. Ez tetszett. De voltam spanyol nyelvű állásinterjún, ahol ajánlatot is kaptam és persze emellett nagyon sokféle problémát oldottam meg spanyolul. Érzésem szerint tudnék tanulni vagy dolgozni spanyolul.

Őszintén szólva, a nyelvvizsga szerintem nem tükrözi igazán a valós nyelvtudást. Fontos a nyelvvizsgarendszer, mint intézmény, de nem biztos, hogy megtanít arra, ami a magabiztos megszólaláshoz kell. Illetve fordítva is igaz, a magabiztos beszéd nem feltétlenül eredményez sikeres nyelvvizsgát. Most csináltam végig egy másfél hónapos, szuperintenzív, nyelvvizsgára való felkészülést. Úgy érzem, hogy ez a szisztematikus felkészülés viszont sokat segített a nyelvismeret elmélyítésében, javításában. Jó lenne az elkövetkező 5 évben újra spanyol nyelvterületen élni, hogy be is vésődjön rendesen. Középfokú nyelvvizsgán most voltam januárban. Még nem tudom az eredményt.

Mi az a helyzet, amit úgy érzed, hogy nem tudnál megoldani spanyolul?

Bármi, amihez nagyon mély nyelvismeret kell. Szépirodalommal például még angolul is problémám van, pedig majdnem három évig éltem Angliában és napi szinten használom az angolt. Ha valahol számít az, hogy 100 százalékig helyes legyen, amit mondok vagy leírok, azt mindig ellenőriztetem.

Kedvenc spanyol szó?

Bonita, increíble, igualdad – főleg a hangzás miatt, és az angol megfelelőjükkel párban valahogy furcsák. Ezek a szavak nekem visszatérő vendégek voltak. Egyébként baromira szeretem a különböző akcentusokat a spanyolban. Különösen a spanyolföldi az, ami megdobogtatja a szívem. Valahogy úgy érzem, a madridi és a baszk területek nyelvjárása inkább pikáns, míg a latin-amerikai, bár nagyon jó tanuláshoz, nagyon közel van az angolhoz – olyan fűszertelen nekem.

Latin csajok? 🙂

Csajozni mentem, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy megtaláltam a számításom – bár volt barátnőm a Mexikóban. Nem szeretem a sztereotípiákat, de rá kellett jönnöm, hogy nehezen találok Közép-Amerikában olyan lányt, akitől eldobom az agyam. Másra számítottam ezen a téren, de azért nincs miért panaszkodni. 🙂

Legviccesebb esemény az úton?

Álljon itt egy nyelvi történet. Bringázás közben volt egy tábla a hátamon egy Móricka-rajzzal (én mosolygok egy platós teherautó hátulján a bringámmal), egy cél megjelöléssel (a következő város neve) és a felirattal: „Necesito un aventón, por favor”. Ez a mexikói nyelvjárásban annyit jelent, hogy „vegyél már fel, lécci”. Sokan fel is vettek és együtt utaztunk tíz percet, fél órát, épp amennyit… és ez mindig nagyon jó élmény volt. Mikor azonban Guatemalába érkeztem, jelezték, hogy ez a tábla itt elég veszélyes lesz, mert errefelé az utak keskenyek, nagyon kanyargósak, a helyi buszvezetők pedig viccesek (konkrétan őrültek). Mint kiderült, az aventón spanyol szó Guatemalában lelökést jelent. Konkrétan arra szólítottam fel a mögöttem közlekedő autósokat, kamionosokat és őrült buszvezetőket, hogy ugyan, lökjenek már bele az árokba…

Lökj le az útról!

Legneccesebb esemény az úton?

Amikor átléptem a Guatemala – Mexikó határt, elfelejtettem pecsétet kérni az 5 km-rel lejjebb (nagyon lejjebb) lévő határon, amire a guatemalai oldalon figyelmeztettek. Nem sok kedvem volt újra feltekerni az utolsó emelkedőn. Az arckifejezésemből ezt a határőrök is megsejthették, mert megengedték, hogy ott hagyjam az irodájukban a bringámat, míg egyszerűen taxival visszamegyek a pecsétért. Otthagytam a bringám, teljes felszereléssel, laptoppal, mindennel az egyik legkisebb közép-amerikai határátkelőhelyen, lezáratlanul a hivatali helységben. Tíz métert se tettünk meg taxival, mikor újból átgondolva a dolgot, nagyon elkezdtem izgulni – fél óra full para. Visszatérve minden ott állt érintetlenül.

Szóval semmi megrázó vagy negatív élményem nem volt, tényleg. Olyan előfordult, hogy ismerősöktől loptak el telefont, vagy kisebb betegségek, de semmi komoly. Nagyon rendes emberek, hihetetlen, hogy nyitott hozzáállással az emberek mennyire rendesek – állítom mindenhol.

Legjobb élmény az úton?

Nincs olyan, hogy legjobb. Eszméletlen jó volt egy az egyben és részleteiben. Lehetetlen kiemelni bármit… Talán az emberek szeretete, úgy összességében. Ezt megtapasztalni nagyon nagy élmény volt.

Hová utazol legközelebb? Ott is megtanulod a nyelvet?

Említettem, hogy állást kerestem valahol a kontinensen, spanyol nyelvterületen. Nagyon nehéz a latin álláspiacra betörni, Ázsiából és Ausztráliából viszont több megkeresést is kaptam. Még Mexikóban voltam, mikor aláírtam az egyik ilyen szerződést, úgyhogy most már Koreában vagyok. Szöulban most kezdtem el dolgozni (az interjú, annak papírra vetése és a megjelenése között eltelt pár hét…).

Bár a munka nyelve itt az angol, a koreait egyszerűen muszáj lesz megtanulni. Mondjuk, ezzel a céllal is jöttem ki. Az első 4-6 hónapot biztosan keményen fogom tolni. Ha megvannak az alapok, akkor utána az anyanyelvi környezet már megteszi a hatását. De az alapok kellenek. Nem mellesleg a koreai csajok így első pár nap után nagyon bejönnek… úgyhogy van is értelme.

Szerinted rá lehet kattanni a nyelvtanulásra?

Kicsit olyan érzésem van most, hogy bárhová is keveredjek a világon, az első hónapokban érdemes sok energiát befektetni, hogy tudjak beszélni a helyi emberekkel. Ez az, ami komolyan képes lebontani a falakat. Látom azokat a külföldieket körülöttem, akik tudnak koreaiul és én is szeretném azt érezni, amit ők.

A spanyol tapasztalatból és főleg a nyelvvizsgára való felkészülésből eredően van pár ötletem arra, hogyan csiszoljam tovább az angolomat. Ha lesz időm, jó lenne ebbe is energiát fektetni. A spanyolnál megelégszem a szinten tartással, ha szükség lesz rá valamikor a jövőben, akkor úgyis rá kell feküdni megint. Nem tudom, ez függésnek számít-e, de az biztos, hogy másképp állok a kérdéshez, mint mondjuk két évvel ezelőtt. Akkor biztos nem gondoltam volna, hogy ma folyékonyan beszélek spanyolul… és ez baromi jó érzés ám.

Ha hazajössz majd Koreából, hogyan fogod a tapasztalataidat kamatoztatni? Itt nem konkrétan a koreai nyelvre gondolok, hanem arra, amit az évek alatt megtanultál.

Ez maradjon titok. 🙂 Főleg azért, mert fogggalmam se nincsen. De nem sok az esélye, hogy épp két év múlva hazaköltözöm. Vannak irányok, tervek nagy vonalakban, de élvezem, mikor az élet fogja a radírt meg a ceruzát és új vonalakat rajzol a papírra. Biztosan szeretnék otthon élni legalább 5 évet, valamikor az elkövetkező 15 évben.

Sör vagy bor? 

Pálinka, amit sajnos Latin Amerikában nem volt lehetőségem megismertetni az ismerőseimmel. A szigorú koreai szabályok miatt most is csak három üveggel tudtam ide kihozni. Ez meg elég gyorsan elmegy ajándékba, aztán félek, hogy nem marad a bulikra, amikor meg lehetne mutatni, hogy milyen az igazi magyar nedű. 

Évek óta tanulod a nyelvet, érted, tudsz olvasni és mégsem tudsz megszólalni? Akkor olvasd el Lívia történetét itt, tetszeni fog!

Ugrás az oldal tetejére