Hogyan kezdjünk neki egy új nyelv tanulásának?

Disclaimer: ez a poszt tele van affiliate linkekkel (nem az összes), tehát, ha nem akarod támogatni a blogot, akkor ne kattints rájuk és még csak véletlenül se vedd meg azokat a termékeket!

Az input módszer hatékonyságához kétség sem fér, ám az eddigi posztokban valahogy hibádzik valami – hogyan lehet anyanyelvű dolgokat élvezni, ha gyakorlatilag semmit nem tudunk a célnyelven? 

A két lépcső

Barry Farber a "Hogyan tanuljunk meg bármilyen nyelvet" c. könyvében azt írja, hogy a nyelvtanulás alapvetően két lépcsőre osztható. Az elsőben megpróbáljuk a lehető leggyorsabban magunkba szívni annyi alapot, amennyi elegendő az anyanyelvű anyagok élvezéséhez. Vagy legalábbis bizonyos fokú élvezéséhez. 

Alapozó kurzusok

Hölgyeim és uraim, úgy döntöttek, hogy egy új nyelv megtanulására adják fejüket? Nagyon helyes. Amennyiben nem egy nagyon ritka nyelvet választottak célnyelvként, nagy valószínűséggel rengeteg alapozó nyelvkurzust lehet hozzá találni. Hogy csak néhányat említsünk: Pimlseur, Michel Thomas, Effortless English, Rocket Languages (például a spanyol), Assimil, Rosetta Stone és a többi. Aztán persze ott vannak a különböző nyelvtanuló oldalak: LiveMocha, Busuu, LingQ, satöbbi. 

Én kipróbáltam majdnem mindent (a spanyol nyelven keresztül), igazán nekem csak a Pimsleur és Michel Thomas tetszett igazán, a többivel nem is vesződnék. Bár hozzá kell tegyem, hogy a Pimsleur kínai szerintem használhatatlan (a spanyol viszont elég jó). 

Szóval a lényeg: válasszunk egyet és toljuk végig becsülettel. Csak ne várjuk azt, hogy a kurzus után perfektül fogunk kommunikálni a nyelven. Öreg hiba, amit én is elkövettem. Ilyen nincs. Tartsuk észben: az alapozó kurzus csak egy ugródeszka, ami arra kell, hogy igazán tudjuk majd a nyelvet tanulni: eredeti formájában. Az alapozó dolgok átkok, amiktől minél gyorsabban meg kell szabadulni. Mesterségesek, kreáltak, drágák és különben is, ma még csak kedd van és messze a hétvége. 

Nem szabad leragadni ezeknél a kurzusoknál: megvallom, én azt hittem, hogy ha végigcsinálok minden kurzust, akkor majd egyszercsak hipp-hopp tökéletesen fogom beszélni az adott nyelvet. Csak egy baj van ezzel: ezek a kurzusok csak horizontálisan szélesítik a tudásunkat, nem vertikálisan. Magyarul: egyhelyben toporgunk velük. 

Nemrég jutottam el a Praxis Languages oldalra, ahol is spanyolul, olaszul, franciául, angolul és kínaiul tanulhatunk. Vicces (és nagyon profi módon megszerkesztett) kis podcastokat hallgathatunk – minden szinten. A teljesen kezdőknek szólók éppen hogy csak tartalmaznak pár szót a célnyelven, azokon keresztül jól megismerhetők az alapvető nyelvtani funkciók úgy, hogy közben élő beszédet hallunk, anyanyelvűektől. Én jelenleg is nyomatom a középfokot spanyolból, kínaiból pedig a kezdő leckék pörögnek. Rettenetesen jók, én nagyon élvezem. 

Hátrány, hogy fizetős az oldal, de az alap csomag csak 14 dollár, ami mondjuk egy óra egy nyelvtanárnál – ezért viszont elérünk minden podcastot, korlátlanul. Ja, ha feliratkozol, akkor egy hétig ingyen próbálgathatod az oldalt, érdemes! Ha mást nem, tölts le annyi podcastot, amennyit csak tudsz az egy hét alatt! 🙂 További plusz, hogy a dialógusokat külön is le lehet tölteni – nekem állandóan mennek a fülemben, miután egyszer már meghallgattam a teljes podcastot és tudom, hogy miről van szó. 

Tehát akkor most mi van?

Az van, vedd meg a lehető LEGKISEBB nyelvtankönyvet a nyelvhez (az én kedvencem a Lonely Planet). Miért a legkisebbet? Mert sokkal jobban össze van bennük foglalva a lényeg. Lapozd át, hogy legyen fogalmad a nyelv felépítéséről. Hú, a mindenit, az angolban 12 igeidő van! Ah, a spanyolban nem lehet kikerülni a subjunctive-ot? A kínaiban tényleg nincsenek igeidők? Nahát! Fontos, hogy ne akadj már most le a dolgokon.

Később is ráérsz aggódni az anyanyelvedtől eltérő szerkezetek miatt (súgok: később sem kell). A kis könyvet időnként lapozd át, és vizsgáld meg a már ismerős dolgokat. De ne törd össze magad. Mindig csak egy keveset. És mindig csak azt, ami ismerős. 

Közben válassz ki egy tanfolyamot és csináld végig. Figyelj oda, de ne feszülj meg! Felesleges szavak memorizálásával fárasztanod magad – ami fontos, úgyis előjön újra. Én sok időt elpazaroltam memorizálásra. Felesleges, hidd el. Amit meg akarsz jegyezni, arra ott az Anki (Hogyan ne felejtsük el a megtanultakat első, második, harmadik rész). Ha mondjuk a Pimsleur-t csinálod, az pont három hónapig tart. Ennél tovább nem is nagyon érdemes szórakozni ezekkel a tanfolyamokkal. Miért? Már volt róla szó: mert mesterségesek. Hiába próbálják meg bármennyire is visszaadni a valóságot, nem anyanyelvűeknek készült. Márpedig te az anyanyelvű anyagokat akarod majdan élvezni. Hagyd a mesterségest!

Amíg csinálod az alapozó tanfolyamot, lapozz fel néhány szót a szótárban, de ne vidd túlzásba! Láttál egy érdekes szót? Nézd meg. Egy szó állandó jelleggel újra meg újra előjön? Nézd meg. De ne ülj le szólistákat tanulni! Semmi értelme. Miért? Mert ha napi kapcsolatod van az eredeti nyelvvel, a szólisták értelmüket vesztik. Mindig csak azt nézd meg, ami éppen érdekel, vagy ami nem hagy nyugodni! Ez fontos. Ja, ezek a szavak mellesleg sokkal jobban meg is fognak maradni, mintha végtelen szólistákat próbálnál meg bebiflázni. Minőség, hölgyeim és uraim, nem mennyiség!

Vedd meg pár kedvenc könyvedet az adott nyelven (érdemes próbálkozni az egyszerűsített kiadásokkal) és lapozgasd őket. Hopp, nézd már, ezt a mondatot értem! Ne felejtsd el vállon veregetni magad! Ez szintén fontos. 

És persze emellett hallgass amennyi tévét/rádiót/podcastot, amennyit csak bírsz – még ha nem is érted őket. Fontos ráérezni a nyelv zenéjére/intonációjára és az senkinek sem árt, ha megy a háttérben, míg mosogatsz, vagy főzöl, nem? 

Három hónap után
bátran kijelentheted, hogy magabiztos kezdő vagy az adott nyelven. Mennyibe fájt a dolog? Mondjuk úgy 30.000 forintba (nagyon rossz esetben, jó esetben kijössz 5.000 forintból), meg úgy 100 óra "tanulásba". A holtidőket (passzív hallgatás) nem számoljuk ide. Többet lehet, kevesebbet nem. 

Ha én ezt csináltam volna, akkor nem egy év alatt érem el spanyolból a középfokot, hanem fél. Két hónap kínai tanulás után azonban már magabiztos kezdőként navigálok a nyelv dzsungelében. És rettentően élvezem. Te is tégy így! Ez a legfontosabb. 

És hogy hogyan tovább? Legközelebb erről lesz szó.

Disclaimer: ez a poszt tele van affiliate linkekkel (nem az összes), tehát, ha nem akarod támogatni a blogot, akkor ne kattints rájuk és még csak véletlenül se vedd meg azokat a termékeket!

Az input módszer hatékonyságához kétség sem fér, ám az eddigi posztokban valahogy hibádzik valami – hogyan lehet anyanyelvű dolgokat élvezni, ha gyakorlatilag semmit nem tudunk a célnyelven?

A két lépcső

Barry Farber a „Hogyan tanuljunk meg bármilyen nyelvet” c. könyvében azt írja, hogy a nyelvtanulás alapvetően két lépcsőre osztható. Az elsőben megpróbáljuk a lehető leggyorsabban magunkba szívni annyi alapot, amennyi elegendő az anyanyelvű anyagok élvezéséhez. Vagy legalábbis bizonyos fokú élvezéséhez.

Alapozó kurzusok

Hölgyeim és uraim, úgy döntöttek, hogy egy új nyelv megtanulására adják fejüket? Nagyon helyes. Amennyiben nem egy nagyon ritka nyelvet választottak célnyelvként, nagy valószínűséggel rengeteg alapozó nyelvkurzust lehet hozzá találni. Hogy csak néhányat említsünk: Pimlseur, Michel Thomas, Effortless English, Rocket Languages (például a spanyol), Assimil, Rosetta Stone és a többi. Aztán persze ott vannak a különböző nyelvtanuló oldalak: LiveMocha, Busuu, LingQ, satöbbi.

Én kipróbáltam majdnem mindent (a spanyol nyelven keresztül), igazán nekem csak a Pimsleur és Michel Thomas tetszett igazán, a többivel nem is vesződnék. Bár hozzá kell tegyem, hogy a Pimsleur kínai szerintem használhatatlan (a spanyol viszont elég jó).

Szóval a lényeg: válasszunk egyet és toljuk végig becsülettel. Csak ne várjuk azt, hogy a kurzus után perfektül fogunk kommunikálni a nyelven. Öreg hiba, amit én is elkövettem. Ilyen nincs. Tartsuk észben: az alapozó kurzus csak egy ugródeszka, ami arra kell, hogy igazán tudjuk majd a nyelvet tanulni: eredeti formájában. Az alapozó dolgok átkok, amiktől minél gyorsabban meg kell szabadulni. Mesterségesek, kreáltak, drágák és különben is, ma még csak kedd van és messze a hétvége.

Nem szabad leragadni ezeknél a kurzusoknál: megvallom, én azt hittem, hogy ha végigcsinálok minden kurzust, akkor majd egyszercsak hipp-hopp tökéletesen fogom beszélni az adott nyelvet. Csak egy baj van ezzel: ezek a kurzusok csak horizontálisan szélesítik a tudásunkat, nem vertikálisan. Magyarul: egyhelyben toporgunk velük.

Nemrég jutottam el a Praxis Languages oldalra, ahol is spanyolul, olaszul, franciául, angolul és kínaiul tanulhatunk. Vicces (és nagyon profi módon megszerkesztett) kis podcastokat hallgathatunk – minden szinten. A teljesen kezdőknek szólók éppen hogy csak tartalmaznak pár szót a célnyelven, azokon keresztül jól megismerhetők az alapvető nyelvtani funkciók úgy, hogy közben élő beszédet hallunk, anyanyelvűektől. Én jelenleg is nyomatom a középfokot spanyolból, kínaiból pedig a kezdő leckék pörögnek. Rettenetesen jók, én nagyon élvezem.

Hátrány, hogy fizetős az oldal, de az alap csomag csak 14 dollár, ami mondjuk egy óra egy nyelvtanárnál – ezért viszont elérünk minden podcastot, korlátlanul. Ja, ha feliratkozol, akkor egy hétig ingyen próbálgathatod az oldalt, érdemes! Ha mást nem, tölts le annyi podcastot, amennyit csak tudsz az egy hét alatt! 🙂 További plusz, hogy a dialógusokat külön is le lehet tölteni – nekem állandóan mennek a fülemben, miután egyszer már meghallgattam a teljes podcastot és tudom, hogy miről van szó.

Tehát akkor most mi van?

Az van, vedd meg a lehető LEGKISEBB nyelvtankönyvet a nyelvhez (az én kedvencem a Lonely Planet). Miért a legkisebbet? Mert sokkal jobban össze van bennük foglalva a lényeg. Lapozd át, hogy legyen fogalmad a nyelv felépítéséről. Hú, a mindenit, az angolban 12 igeidő van! Ah, a spanyolban nem lehet kikerülni a subjunctive-ot? A kínaiban tényleg nincsenek igeidők? Nahát! Fontos, hogy ne akadj már most le a dolgokon.

Később is ráérsz aggódni az anyanyelvedtől eltérő szerkezetek miatt (súgok: később sem kell). A kis könyvet időnként lapozd át, és vizsgáld meg a már ismerős dolgokat. De ne törd össze magad. Mindig csak egy keveset. És mindig csak azt, ami ismerős.

Közben válassz ki egy tanfolyamot és csináld végig. Figyelj oda, de ne feszülj meg! Felesleges szavak memorizálásával fárasztanod magad – ami fontos, úgyis előjön újra. Én sok időt elpazaroltam memorizálásra. Felesleges, hidd el. Amit meg akarsz jegyezni, arra ott az Anki (Hogyan ne felejtsük el a megtanultakat első, második, harmadik rész). Ha mondjuk a Pimsleur-t csinálod, az pont három hónapig tart. Ennél tovább nem is nagyon érdemes szórakozni ezekkel a tanfolyamokkal. Miért? Már volt róla szó: mert mesterségesek. Hiába próbálják meg bármennyire is visszaadni a valóságot, nem anyanyelvűeknek készült. Márpedig te az anyanyelvű anyagokat akarod majdan élvezni. Hagyd a mesterségest!

Amíg csinálod az alapozó tanfolyamot, lapozz fel néhány szót a szótárban, de ne vidd túlzásba! Láttál egy érdekes szót? Nézd meg. Egy szó állandó jelleggel újra meg újra előjön? Nézd meg. De ne ülj le szólistákat tanulni! Semmi értelme. Miért? Mert ha napi kapcsolatod van az eredeti nyelvvel, a szólisták értelmüket vesztik. Mindig csak azt nézd meg, ami éppen érdekel, vagy ami nem hagy nyugodni! Ez fontos. Ja, ezek a szavak mellesleg sokkal jobban meg is fognak maradni, mintha végtelen szólistákat próbálnál meg bebiflázni. Minőség, hölgyeim és uraim, nem mennyiség!

Vedd meg pár kedvenc könyvedet az adott nyelven (érdemes próbálkozni az egyszerűsített kiadásokkal) és lapozgasd őket. Hopp, nézd már, ezt a mondatot értem! Ne felejtsd el vállon veregetni magad! Ez szintén fontos.

És persze emellett hallgass amennyi tévét/rádiót/podcastot, amennyit csak bírsz – még ha nem is érted őket. Fontos ráérezni a nyelv zenéjére/intonációjára és az senkinek sem árt, ha megy a háttérben, míg mosogatsz, vagy főzöl, nem?

Három hónap után
bátran kijelentheted, hogy magabiztos kezdő vagy az adott nyelven. Mennyibe fájt a dolog? Mondjuk úgy 30.000 forintba (nagyon rossz esetben, jó esetben kijössz 5.000 forintból), meg úgy 100 óra „tanulásba”. A holtidőket (passzív hallgatás) nem számoljuk ide. Többet lehet, kevesebbet nem.

Ha én ezt csináltam volna, akkor nem egy év alatt érem el spanyolból a középfokot, hanem fél. Két hónap kínai tanulás után azonban már magabiztos kezdőként navigálok a nyelv dzsungelében. És rettentően élvezem. Te is tégy így! Ez a legfontosabb.

És hogy hogyan tovább? Legközelebb erről lesz szó.