“Az első igazi beszélgetés után elmúlt a remegés a hangomból, az izgulás elhagyásával egyszerre elkezdtek eszembe jutni a szavak és kifejezések.” – Klári sikertörténete az angollal

Klári ugyan tudott angolul, azonban nem szerette használni – a munkában azonban hirtelen követelmény lett, így nem adhatta át mindig másnak a szót. A megoldáshoz egy dolog kellett: az első sikerélmény, az első sikeres beszélgetés – utána már minden sokkal könnyebben ment.

Mutatkozz be az Öt év – öt nyelv+ olvasóinak!

Egy külföldi gyártó cég magyarországi képviseletén kezdtem nemrég dolgozni, ami magával hozta azt is, hogy az angol berobbant az életembe munkanyelvként.

Az általános- és középiskolai sokszor stresszes és/vagy érdektelenségbe fulladó nyelvtanulás után az elmúlt években igyekeztem korlátozni magam a magyarra, és csak a feltétlen szükséges helyzetekben vettem elő a korábban tanult idegen nyelveket – az angolt és a németet -, aminek meg is lett az a negatív eredménye, hogy

“ó, ezeket a nyelveket már egyszer egészen jól tudtam, hát nyelvvizsgáztam is belőlük, mi bajom lehet?”

Az, hogy a megszólalás pillanatában a mesékben hallott ciripelés öntötte el a kis fejemet.

Hogyan találtál rá a Szólalj meg! kurzusra/az Öt év – öt nyelv blogra?

Az első angol nyelvű e-mail megírása utáni sokkhatásban elkezdtem barangolni az internet útvesztőjében, hogy mi lehet velem a gond, miért nem jutnak eszembe kifejezések, miért kell  A1-es szavakért is szótárt ragadnom.

Aztán némi lélektani kitekintés után jött velem szembe az Öt év – öt nyelv, ahol végigolvastam Bálint útját, a beszámolókat a korábbi tanulóktól és éreztem, hogy ez lesz az a kurzus, ami segíthet helyretenni a fejemben néhány dolgot. 

Milyen nyelvet és miért tanulsz?

Fő csapásirányban angolt, a munkám miatt pedig másodlagosan a csehet. Az angolt nem kell kifejteni: ma már elkerülhetetlen az ismerete akár érvényesülésről, akár kapcsolatépítésről legyen szó.

A cseh azért kezdett el foglalkoztatni, mert valahogy úgy vagyok vele, ha már az anyacég cseh, milyen jó buli lenne az éves értekezleten pár mondattal az ő nyelvükön nyitni.  Plusz, tök érdekes látni a magyaron kívül olyan nyelvet, ami toldalékolást használ.

Mi okozta a legnagyobb nehézséget a nyelvtanulásban, mielőtt részt vettél a Szólalj meg! kurzusban?

Mint ahogy a hosszadalmas internetes keresésem rávilágított, ugyanaz, mint oly’ sok embernél: a megszólalás. Volt minden a fejemben:

‘hú, mit fog szólni, ha rossz a szórend?’

‘mi lesz, ha nem jut eszembe a szó?’

‘mi lesz, ha nem is érthető, amit mondok?’

Aztán ezekre a kérdésekre gyorsan meg is adtam magamnak a választ. Nem lesz jó a szórend, nem fog eszembe jutni és érteni sem fognak. Szóval észrevétlenül mindig továbbadtam a kommunikáció adta lehetőségeket másoknak.

Miért döntöttél úgy, hogy részt veszel a kurzusban?

Mert elég lett abból, hogy saját magamat túráztatom a ‘mi lesz ha..?’ típusú kérdésekkel + a rengeteg jó vélemény és az oldal felépítése miatt 🙂

Mi volt a legnagyobb nehézséged a kurzus során? Hogyan győzted le?

Elkezdeni.

Mármint, megkaptam a hozzáférést, körbenéztem és egyre csak arra gondoltam, hogy akik előtt eddig nem mertem megszólalni, most biztosan azt is látják, hogy itt vagyok, és majd ezért is jól ki fognak nevetni.

Aztán elfogadtattam magammal, hogy saját magam miatt vagyok itt, Bálinték sem nézik az egerem mozgását és valójában a saját magam által felépített fal áll előttem és a tanfolyam elkezdése között.

Mi volt a legnagyobb sikered a kurzus során? Mit csináltál most máshogy, mint eddig?

A videók segítségével olyan felületeket fedeztem fel, amelyekről korábban fogalmam sem volt.

Ahol rengeteg nyelvtanuló volt jelen, és akik pontosan ugyanazt akarták, mint én.

Gyakorolni a nyelvet.

Abban a pillanatban, ahogy egy közösségben éreztem magam velük, valahogy átfordult az egész addigi parázós hozzáállásom, az első igazi beszélgetés után elmúlt a remegés a hangomból és a kezemből, plusz az izgulás elhagyásával egyszerre elkezdtek eszembe jutni a szavak és kifejezések.

Volt valami fontos felismerésed a kurzus során? Ha igen, mi?

Az, amit oly’ sok helyen mondanak: hogy nem kell félni.

Tudom, hogy ennek így nem sok értelme van, de nálam ez a három hétnyi befektetett energia után úgy történt meg, hogy péntek reggel még felváltva féltem és rettegtem, aztán estére azt vettem észre, hogy lenyomtam egy Skype-beszélgetést úgy, hogy mivel közben egy harmadik nyelvre koncentráltam, fel sem tűnt, hogy rendszerszinten kezelem az angolt.

Tehát annyira volt szükség, hogy ne arra gondoljak, vajon hogy fogok megszólalni, mert azért voltam ott, hogy még egy másik nyelvet gyakoroljak, ahonnan nézve az angol hirtelen mumusból mankóvá vált.

Hogyan tovább?

Minél több nyelvet megtanulni és beszélni, beszélni, beszélni 🙂


Klári elől elhárult az akadály, nincs többé lefagyás és gyomorgörcs, bátran beszélget, bátran gyakorol – amitől természetesen egyre jobb lesz. Lehet, hogy még nem tökéletes, de már nincs akadálya annak, hogy egyszer az legyen.

A Szólalj meg! kurzus nyelvtől független – így ha félsz, hogy nem értik meg, hogy mit mondasz, vagy nem érted meg, hogy neked mit fognak mondani, vagy egyszerűen csak gyomorgörcsöd van attól, hogy meg kell szólalnod a nyelven (de nagyon szeretnéd), akkor segíthet neked is.

A kurzus részleteit itt találod.

Remélem találkozunk és a következő sikersztori a tiéd lesz – mert mindez lehetséges!
-Bálint

Ugrás az oldal tetejére