A blog követői bizonyára tudják, hogy jelenleg az ausztrál akcentus fejlesztésén ügyködöm, ám a mai téma már többször felmerült a kommentekben és levelekben is, így ez kerül tárgyalásra.
Mi az a nyelvcsere?
Kezdjük az elején: nyelvcserének azt nevezzük, mikor két ember összejön nyelvgyakorlás céljából. Általában a két személy anyanyelve különböző, ám ami hasonló bennük az az, hogy a partner anyanyelvét szeretnék gyakorolni, illetve jobban elsajátítani. Adja magát a dolog: az összejövetel felében az egyik nyelven, míg a másik felében a másik nyelven trécselnek. A trükk ugye abban van, ahogy a régi mondás is tartja: gyakorlat teszi a mestert. Az ilyen nyelvcserék során gyakorlatilag magunkra erőltetjük a nyelvhasználatot, ami kezdetben kissé furcsa, mi több, természetellenesnek is hathat – már csak azért is, mert általában a felek nem is nagyon ismerik egymást, hiszen valamilyen közvetítő médiumon keresztül találták meg a másikat (pl. internet), és nem feltétlenül régi ismerősök, akiknek már megannyi közös témája van.
Mint már említettük vala, gyakorolni jó, ám miután túlestünk a kezdeti, formális dolgokon, akkor jön a trükkös rész: miről beszéljünk? Persze mindenki kíváncsi először a másik nevére/életkorára/zenei ízlésére, ám ezeket a témákat villámgyorsan ki lehet lőni. Akkor mi van? Súlyos és kényelmetlen csend? Az viszont nem gyakorlás, ugye. A „miről beszéljek” nem is annyira technikai dolog, semmint inkább hozzáállás kérdése (mint megannyi dolog a nyelvtanulásban). Engedtessék meg leírni a saját tapasztalataimat, valamint néhány ötlettel is hadd szolgáljak.
Hogyan csináljunk nyelvcserét?
Egy régebbi cikkben már volt róla szó, hogy hogyan használhatjuk az internet nyelvgyakorlásra: találunk néhány szimpatikus partnert, aztán hajrá. A szöveges chatelés közben azonban megvan az a privilégiumunk, hogy tetszőleges idő áll rendelkezésünkre a válaszok megfogalmazására, sőt, ha nem tetszik valaki, egy másodperc alatt ott is hagyhatjuk. Kész, passz, le van a gond. Ám egy élő találkozónál ez azért másképpen megy. Az emberben mégiscsak van annyi modor, hogy ha a partner vette a fáradtságot, hogy találkozik vele, akkor megpróbálja normálisan levezényelni a dolgot. Még ha nincs is ínyére. Ám tapasztalatból tudjuk, hogy ami nincs ínyünkre, az nem igazán gyümölcsöző haladásunk szempontjából. Megoldás? Könnyítsük meg a saját dolgunkat azzal, hogy eleve a megfelelő partnert választjuk ki az élő találkozóra – mondhatnók, alkalmazzunk szűrőket.
Valószínűleg úgyis az interneten keresünk partnereket – használjuk ki ezt. Nem rossz ötlet „meginterjúztatni” (mondjuk egy pár emailben, vagy chaten) a partnereket a találkozó előtt: fontos, hogy „ráérezzetek” egymásra. Az azonos életkor, hasonló zenei érdeklődés és kulturális tevékenységek eleve jó kiindulási alapot adnak. Azonban van az a tényező, amikor egyszerűen tudod, hogy ezzel az emberrel találkozni akarsz. Nem csak nyelvgyakorlás céljából, hanem azért is, mert mint ember érdekel. Számomra ez a legfontosabb, nem utolsó sorban pedig így a legkönnyebb eldönteni, hogy érdemes-e belevágni. És ez hogy dől el? Egyszerűen érezni fogod. Hogy ő is érdeklődik-e a személyed iránt, hogy kíváncsi-e rád. Ha nyögvenyelősen megy a dolog, akkor én személy szerint passzolnék. Nincs értelme erőltetni, és amúgy is csak kellemetlen lenne. Fektesd az energiádat a megfelelő partner megtalálásába, akivel nem csak a gyakorlás miatt akarsz találkozni. Ezerszeresen megtérül a befektetett energia – nem csak szívesebben fogsz vele gyakorolni, de kevésbé érzed majd kényelmetlennek a hibáidat is – sőt, még az is lehet, hogy életre szóló barátságot köttök majd. Nem is olyan rosszak ezek a „mellékhatások”. 😉 Igazán akkor csináltad jól a „kiválasztást”, ha már az első találkozónál úgy üdvözlitek egymás, mintha évek óta ismernétek már a másikat.
A nyelvcsere menete
A nyelvcserék lebonyolítására általában kávéházak/kocsmák szolgálnak, kinek-kinek ízlése szerint. Maga a folyamat nagyjából 1-2 órás. Érdemes először az egyik nyelvre koncentrálni, majd félidőben átváltani a másikra, hogy mindenkinek egyenlő ideje legyen a gyakorlásra. Egyezzetek meg előre, hogy mennyi időt fogtok beszélni az adott nyelven és ragaszkodjatok hozzá. Ez fontos, én elkövettem párszor azt a hibát, hogy nem tettem, aminek az én gyakorlásom látta a kárát. Jusson mindenkinek egyenlő ideje a gyakorlásra – mégpedig a szintjétől függetlenül.
Az első alkalom valószínűleg úgyis a másik mélyebb megismerésének jegyében zajlik, ám ha elakad a beszélgetés (ami a fenti módszer alkalmazásával szinte lehetetlen), akkor íme néhány remek kérdés, amit bármikor bedobhatsz:
- Mesélj a hazádról/városodról.
- Mesélj a barátaidról (ez remek táptalaja lehet a további vicces sztoriknak, kiváló a múlt idő gyakorlására).
- Mi volt a legőrültebb dolog, amit életedben csináltál?
- Mit csináltál tegnap?
- Mi a kedvenc (alkoholos) italod? Tegyük a szívünkre a kezünket hölgyeim és uraim: az esetek 90%-ban ez úgy beindítja a beszélgetést, hogy nem győzzük követni. 😉
A további találkozókon érdemes a már megismert dolgokra felépíteni a beszélgetéseket, valamint átbeszélni a legutóbbi találkozó óta történteket. Személy szerint inkább szeretem megvárni, míg a másik is kérdez tőlem, magamtól nem kezdek el beszélni a saját dolgaimról (inkább kérdezek tőle, majd arra reagálok) – ez remek módszer arra, hogy leszűrjem: valóban érdeklem-e az illetőt. Ha nem, akkor a továbbiakban nem valószínű, hogy érdemes találkozni. Ne vesztegesd olyanokra az idődet, akik nem érdemlik meg. Akkor jársz jó nyomon, ha már úgy váltok el, hogy megbeszéltétek egy közös bulit, valamikor a közeljövőben. Ott baj már nem lehet. Számomra a legfontosabb tanulság a nyelvcserében az volt, hogy nem is igazán a nyelv a lényeg, hanem az ember maga.
A személy érdekeljen, utána a többi jön magától. Inkább legyen egy vagy két ember, akivel rendszeresen találkozol és élvezed a társaságát, mint több olyan, aki egyáltalán nem is érdekel, és csak azért akarsz vele találkozni, hogy az éppen tanult nyelvtani szabályokat begyakorold vele. Ne is fáradj vele, nem sokat fog érni. Találkozz érdekes és neked szimpatikus egyénekkel: sokkal gyorsabban is fogsz fejlődni, valamint sokkal jobban is fogsz szórakozni. Mert ugye nem felejtjük el, hogy a nyelvtanulást csupán szórakozásból, a magunk örömére csináljuk, igaz? Úgyhogy hajrá, gyakorlásra fel!
