Hatékony szótanulás

Minden nyelvtanuló előbb-utóbb beleütközik a szótanulás procedúrájába – a rettegett nyelvtan után ezt utálják általában a legjobban. Pedig lehet ezt szórakoztató, mi több, élvezetes módon is csinálni! A továbbiakban megpróbálom összefoglalni azokat a módszereket, amiket magam is próbáltam, és amiből kialakítottam a számomra legjobban működőt. Próbálok általánosságra törekedni és mindenki számára felhasználható dolgokat írni.

A hagyományos módszer

Bizonyára mindenkinek ismerős az általános iskolában alkalmazott szótárfüzet: középen kettéválasztott lap, bal oldalra az idegen nyelvű szó, jobb oldalra a magyar megfelelő – aztán lehet tanulni. Amíg ez a füzet másra nem szolgál, mint a szavak rendszerezetlen gyűjtése, addig ez teljesen oké. De hogy a füzetből hogyan tudjuk a leghatékonyabban betárazni a szavakat elménkbe, az már inkább technikai, semmint pedagógia kérdés. Lehet unalomig ismételni, “magolni”, ismételni, oda-vissza lapozgatni, ismételgetni, míg az erőltetés hatására néhány szót véletlenül sikerül megjegyezni.

Ez minden, csak nem hatékony és nem élvezetes. Hány szót tudtunk megjegyezni, mondjuk fél óra alatt? Hány szónak tudjuk a jelentését? Értjük azt, amit meg akarunk tanulni? Mennyi idő kell ahhoz, hogy 30 új szót megtanuljunk? Sajnálatos módon elég kétségbeejtő válaszokat várhatunk ezen égető kérdésekre.

Áttekintés

A szavak tanulásának módszere ott kezdődik, hogy meg kell értenünk: NEM a szavak hangalakját kell megtanulnunk – a szó mögött húzódó jelentéstartalmat kell megértenünk, ahhoz, hogy utána építőkockaként használhassuk későbbi nyelvhasználatunk során. Ha nem értünk valamit, hogy várhatjuk el magunktól, hogy sikeresen tudjuk használni?

Ez talán egy számunkra teljesen idegen nyelven keresztül világíthatjuk meg a legjobban. Vegyük a kínai mandarint. Nyelvünk annyira messze esik a kínaitól, hogy semmiféle vonatkoztatási alappal nem rendelkezünk: nem tudunk szavakra asszociálni, alapvető felépítési különbségekből adódóan. Kínaiul (pinyin írással) a barát így van: péng. Tehát nekünk ezt a furcsa hangzású szót kéne “bemagolni”, és minden alkalommal, mikor használni akarjuk, elő kéne rántani a tarsolyból. Azonban a péng nem egy egy szótagú, emelkedő tónusú szó, hanem egy jelentéssel bíró fogalom: két ember kölcsönös, szeretetre épülő, (általában) mégsem szexuális töltetű kapcsolatát jelenti.  Egy olyan, a miénktől teljesen különböző (szándékosam nem írtam nehezebbet) nyelvben, mint a kínai, ha csak a hangalakok alapján akarnánk szavakat , kb. 2,5 perc alatt adnánk fel ilyen irányú tanulmányainkat.

Kanyarodjunk vissza egy kicsit a gyakorlathoz: saját tapasztalat következik, mégpedig arról, hogy még a megértés sem elégséges, pusztán szükséges lépcsőfoka egy szó/fogalom megjegyzésének.

Mikor spanyolból egy új szóval találkoztam (és most kérem senki ne emlegesse, hogy a spanyol “könnyebb”, mert nem. Csak más.), azt szépen felvéstem egy szótanuló kártyára, és alkalomadtán előrántottam és megnéztem, hogy emlékszem-e a jelentésre. 95%-ban nem ment. Egészen konkrétan, mikor a busuu.com-on csinálgattam az online leckéket, és ott találkoztam azzal a kifejezéssel, hogy “Jó étvágyat”, gyorsan kiírtam egy lapra, és mentem tovább. Szinte soha nem tudtam felidézni, hogy hogy van spanyolul ez a míves kifejezés. Miért nem? Noha a megértésem meg volt róla (hiszen tisztában vagyok vele, mit jelent az étkezés elején jó étvágyat kívánni), ám nem kapcsoltam hozzá semmihez. Nem volt, ami előrántsa, ami “kipiszkálja” elmémből a szót. Nem volt hozzá kontextus, nem volt “súlya” a dolognak. Nem volt az enyém. Ez a fogalom nem rendelkezett semmiféle érzelmi töltéssel számomra, tök érdektelen volt – annak ellenére, hogy tényleg tudni akartam. Hiányzott valami. A kapocs, ami ezeket a dolgokat összefogja.

A működő módszer

Tisztában vagyok vele, hogy az itt leírt dolgok 99%-a ismert, megfejtett, az univerzum nagy koponyái már évszázadokkal ezelőtt leírták, mindazonáltal merészelem venni a bátorságot, és összefoglalom (ha mást nem, magamnak), hogy én hogyan is jutottam el ide, hátha valaki másnak is hasznára válik még.

Ismert tény, hogy memóriánk vizuális, a képekként tárolt emlékeket sokkal könnyebben idézzük fel. Minél színesebb, érzelemmel telibb, annál könnyebben. Igen sok órát belefektettem, mire végre elhittem, hogy ez tényleg így van – de muszáj volt más módszereket is kipróbálni. Tehát egy konkrét példán keresztül próbálom meg levezetni az egyenletet.

A Rosetta Stone spanyol 3. szintjén tanuljuk meg a “hajó” szót (“velero”). Már aki megtanulja. Noha sikeresen felismertem a képeken a hajót (passzív tudás), ha nekem kellett megnevezni, hogy hogy van spanyolul ez a jármű, gyakorlatilag sosem jutott eszembe (aktív tudás). Mivel nem olyan ritka szó, ráadásul főnév, amit még csak ragozni sem nagyon kell, gondoltam belefektetek egy kis energiát, és megtanulom. Kissé mulatságosan hangozhat a következő sztori, de pontosan ezért működőképes:

Először is ugye tisztában vagyok vele, hogy a hajó az az eszköz, ami a vízen úszkál, van vitorlája, és remekül lehet rajta naplementekor sörözni és pecázni különböző álló és folyó vizekben.

Ezután fogtam, és kettévágtam a szót: “vel” és “ero”. Az első kiejtése spanyolul valahol a “bel” és “bél” között van félúton. Hoppá, bél! Ez egy megfelelően gusztustalan szó ahhoz, hogy könnyű legyen asszociálni rá. Aztán jött az “ero”. Teljesen automatikusan, a hangalakból nekem az ugrott be, hogy “lelóg”. Lehet, hogy messze esik tőle, de hangzásra annyira nem. Mi több, remekül lehet kombinálni a bél szóval, és ami a legfontosabb: nekem ez ugrott be. És ez a lényeg – hogy nekem mit jelent. Figyelem, 18 feletti tartalom következik.

Tehát jómagam igen nagy játékrajongó vagyok, nem vetem meg az erőszakos, néha már totális mészárlásba torkolló anyagokat sem. Ilyen volt Playstation-ön a God of War anyag. Van benne egy rész, mikor a főhős egy hajó árbócáról próbálja meg móresre tanítani a kétfejű sárkányt (hydra?). Elképzeltem, ahogy a hydra egy erélyes mozdulattal felhasítja Kratos hasát, majd lelöki az árbócról – ám, egy csúnya véletlen folytán emberünk belei rátekerednek a rúdra, és annál fogva lóg le onnan. A “belénél” fogva “lelóg”. Velero. A hajó árbócáról. Megvan a kapocs. Direkt teszteltem utána, még aznap is, utána egy, kettő, három, öt nappal is, és mindannyiszor kristálytisztán előttem volt a szó. Az egy másik kérdés, hogy beszéd közben nincs annyi időnk, hogy felidézzük az egész történetet – ám ennek csökkentésére is léteznek remek jó módszerek, melyekről a későbbiekben szeretnék értekezni. A lényege ennek a technikának, hogy tudjuk a szót, az előhívásához kellő idő most nem lényeg. Csak ha egy szövegben olvassuk, akkor fel tudjuk idézni, hogy miről van szó. A sebesség most nem számít.

FRISSÍTÉS: Technikai helyesbítés: a velero vitorlást jelent, nem hajót. Köszi Zsolti!

A legfontosabb dolog ennél a technikánál, hogy minél színesebb, ingergazdagabb, személyesebb legyen a sztori! És ez az, ahol számomra hibádzott a dolog. Régebben, mikor próbáltam használni ezt a technikát, csak gyorsan hozzárendeltem a szóhoz a legközelebb
i eszembe jutó dolgot, aztán csodálkoztam, hogy egy nap múlva már nem emlékeztem rá.

A videojátékok számomra hatalmas érzelmi tartalommal rendelkeznek, ezért nem esik nehezemre elhelyezni bennük a különböző történeteket. Minél több ismerős dolog szerepel a sztoriban, annál könnyebb a dolgunk. Miután kigondoltuk a sztorit, szánjuk rá az időt, és színezzük ki! Mikor történik, hol történik, kik szerepelnek benne, miket látunk, hogy néz ki, ahol vagyunk, mennyi ideig történik, stb. Lényeg, hogy színes ÉS személyes legyen. Érdekeljen minket a dolog!

Azt gondolhatnánk, hogy ez rengeteg idő, és nem “éri meg” erre pazarolni azt. A valóságban azonban egy ilyen történet kiötlése, kiszínezése és fixálása nem több 1-2 percnél. Ahogy pedig egyre nagyobb gyakorlatot szerzünk benne, egyre gyorsabb lesz.

Mennyire időigényes ez a módszer?

Vegyük a legrosszabb esetet:

A beszélt angol nyelv 79,7%-át 2000 szó teszi ki – ez többé-kevésbé megfelel minden nyelvnek (az új-latin nyelveknél ez még kedvezőbb). Jómagam folyékony beszédre törekszem ezzel a projekttel, tehát azt mondhatom, hogy ez a 2000 szó nekem elég lesz. 2000 szó, mondjuk szorozva 2 perccel darabonként az 4000 perc. Ez órára átszámítva 66,6 óra, ami mondjuk napi egy óra tanulással számítva, bő két hónapon belül elsajátítható, kényelmes tempóban. Persze ezek sarkított eredmények, mert ugye az egyes szavak különböző jelentéseit nem veszi figyelembe (amik lényegében külön szónak számítanak), de azért mégis van képünk az egészről.

Hangsúlyoznám: ez a szavak megjegyzését, és nem a valós beszédekben való felhasználását segíti. Azzal később foglalkozunk.

Egyéb trükkök

Egy pár személyes trükköt még leírnék:

Az új-latin nyelveknél általában igen kellemetlen jelenség a főnevek neme (hím, nőnem, egyes esetekben még több is), ennek problémáját én a következőképpen hidaltam át: mivel spanyolban csak hím (el) és nőnem (la) van, ezért a választás igen egyszerű volt: ha egy szó hímnemű, akkor a sztoriban rossz idő van, villámok, vihar; ha nőnemű, akkor ragyogó napsütés, csodaszép bárányfelhők és pihe-puha szél lengedez.

Ezenkívül a ragozó nyelveknél ugye általában nem kellemes dolog a szóvégződések gyakori változása. Ez a spanyolban még nem is olyan vészes, mint mondjuk az oroszban. Én a következő technikát használtam:

Sok szó (például folyamatos jelenben) végződik -ido-ra. Ehhez kapcsoltam egy számomra jól ismert fogalmat (a The IDOru együttest), majd ha egy szó erre végződik (pl. “Bienvenido” – “Isten hozott”), egyszerűen csak beleteszem a történetbe az együttest. Mondjuk a háttérben az ő zenéjük szól, vagy az ő koncertjükön történik valami. Ennek analógiájára ki lehet alakítani a gyakori végződésekre egy-egy ilyen “jokert”.

Lezárás

Foglaljuk tehát össze a dolog menetét:

1. Új szó – megérteni a szót/fogalmat

2. Valamiféle asszociációt találni hozzá (lehet hangalak is)

3. Történetet kreálni köré

4. A történetet rendesen kiszínezni, egyénivé tenni

5. Élvezni az eljárás gyümölcsét

Önállóan tanulsz nyelvet?

Csináld végig az ötnapos nyelvtanulási gyorstalpaló videókurzust és haladj háromszoros sebességgel! Katt ide a részletekért!

Ugrás az oldal tetejére