Segítség, felborult a tervem!

Szeretek terveket faragni, mert így tudom, hogy hová és hogyan szeretnék elérni – mintegy térképet adnak előre, a nagy útra. Aztán persze jön az élet és egy marha nagy, fekete alkoholos filccel összefirkálja az egészet.

Ez persze csak akkor kellemetlen, ha az ember nem tudja előre, hogy ilyenek MINDIG lesznek. Így már sokkal nagyobb nyugalommal fogja várni a csapásokat – hogy aztán rögtönözhessen.

A német projekt első, tanulásos hónapja jól zárult, magamévá tettem a legfontosabb 1500 szót és átlátom a nyelv működését és nyelvtanát – irány a gyakorlás! Na, de…

Gyakorolni lehet így is…

Az ugye teljesen alap, hogy a nyelvtanulás két dologból jön: tanulásból ÉS gyakorlásból. Előbbit kényelmesen és viszonylag egyszerűen meg lehet tenni, akár otthon is. A gyakorlás már kicsit csücskösebb, mert ezt viszonylag nehéz egyedül, pont a már említett dolgok miatt.

Persze nyelvcsere partnert találni nem olyan nehéz, rengeteg oldal létezik erre (italki, sharedtalk, livemocha, hogy csak néhányat említsünk), ám JÓ partnert találni már közel sem ennyire egyszerű dolog. A projekt négy éve alatt számtalan beszélgetőtársam volt már, de kb. 2 ujjamon meg tudnám számolni, hogy kik voltak azok, akikkel minden alkalom után úgy éreztem, hogy tudásom érzékelhető mértékben gyarapodott és nem csak az önbizalmam rombolták le azzal, hogy mit NEM tudok.

Szóval, ekkor jött a verbling, ami amolyan nyelvtanulási chatroulette: beállíthatod, hogy milyen nyelvet tanulsz, hogy milyen nyelvet beszélsz, aztán az oldal összesorsol egy véletlenszerű emberkével (természetesen a megfelelő nyelvpárral), és van 5-5 percetek, hogy egyik, majd a másik nyelvet gyakoroljátok.

Verbling bejelentkező képernyő

Elméletben ez szép és jó, mert 5 percet bárkivel végig lehet dumálni, nincs meg az a kellemetlen érzés, mikor egy teljesen ismeretlen emberrel találkozol a városban valahol egy kávéra, leültök, megbeszélitek, hogy kit hogy hívnak és mi a hobbija, aztán kínos csend az óra hátralévő részéig.

Mivel a február 7-én lejárt az első 30 nap a 90 napos projektből, ezért a kő kemény tanulási időszaknak véget vetettem és bele akartam vetni magam a gyakorlásba, legyen tudásom bármily kevés is. Ha beszélni akarok, akkor gyakorolnom kell azt, amim van. Pont.

Elszámított lépés, kapkodás

Sajnálatos módon a Verbling nem így gondolta, mert akármikor próbálkoztam, a jó életnek nem tudott egy emberrel SEM összehozni (pedig megadtam, hogy folyékonyan beszélek angolul és németül szeretnék tanulni – azért ez nem olyan ritka páros).

Írtam a fejlesztőknek, hogy vajon a rendszer bibis, vagy én vagyok totál béna, mire azt a választ kaptam, hogy biztosan más időzónában vagyok a németül beszélőkkel, ezért rosszkor próbáltam. Rosszkor próbáltam reggel, délután és éjszaka is. Rosszkor próbáltam 20-30 percen keresztül, alkalmanként.

Elkövettem azt a hibát, hogy a gyakorlásomat erre akartam alapozni – és meg voltam lőve. Mert nem működött a dolog. Döntést kellett hoznom: keresek valami kifogást és elmélázgatok arról, hogy jajj, de kiszúrt velem az univerzum, majd valamelyik barátommal hetente gyakorlok 20 percet, és a 90. nap végén azt hazudom, hogy technikai okok miatt (az a szemét univerzum!) nem sikerült teljesíteni a projektet, VAGY villámgyorsan keresek valami megoldást.

A helyes hozzáállás: alkalmazkodás

Fogadalmat tettem, hogy az első 30 nap után MINDEN NAP fogok beszélni és gyakorolni valamennyit. Mivel az óra ketyegett (február 8-at írtunk és beszéd még sehol), azonnal léptem: elővettem a féltve őrzött bankkártyát és azonnal kerítettem egy embert, akivel rögtön, még aznap tudok gyakorolni.

Persze, elhúzhattam volna az időt még napokig, hetekig, keresve valakit, aki nem csak ingyen vállalja, de jó fej is, érdekel is, és nem pusztán a nyelv köt össze minket. De akkor nem haladnék. Úgyhogy ezt benyeltem, de nem érdekelt. Tudom, hogy csak áldozatokkal lehet haladni.

Hála az égnek, az univerzum kegyes volt: Marcot (jelenlegi társam, beszélgetőpartnerem, mentorom, okítóm) kb. 3 perc keresés után találtam meg. Miután elmagyaráztam neki, hogy mit szeretnék, mi a célom három hónap után, vett egy nagy levegőt, majd kihajította a „Wie heißt du…” típusú, előre elkészített tananyagot és azonnal belevetettük magunkat az igazi, valódi, utcai német nyelv feltárásába és gyakorlásába. Marc képzett angoltanár, de németet is tanít – ideje tehát pénzbe kerül.

Bármilyen hihetetlen is, az Öt év – öt nyelv daliás főszerkesztője is pénzből él, a rajongók által beküldött sörökért sajnos nem adnak kenyeret a boltban, valamint az edzőteremben sem akarnak elfogadni egy rekesz sört a bérletért cserébe. Azonban ezen a ponton úgy gondoltam, hogy megéri befektetni a gyors haladás érdekében. Meg persze az olvasóközönség okulására is. Mindent az olvasókért, ugye! 🙂

A tanulság: legyél rugalmas!

Számomra ebből a tanulság annyi volt, hogy néha fontos mérlegelni, hogy mi is fontosabb az ember számára. Ez az én esetemben így néz ki: jelenleg idő az, amiből a legkevesebb van (bő másfél hónap van a német projektből!), ezért ahol tudok rövidítek, jelen esetben egy képzett, gyakorlati szemléletű tanárral/beszélgetőpartnerrel – ugyanakkor fontos belátni, hogy ez csekély áldozat azért, hogy mennyi időt és energiát megspórol nekem.

Máshol ezeket a dolgokat nem tudnám megtanulni (Marc egy picit fiatalabb, mint én, tehát kb. ugyanazok a dolgok érdekelnek minket), legalábbis nem így, nem ennyi idő alatt. Én úgy döntöttem, hogy ez nekem megér X összeget, és biztos vagyok benne, hogy áprilisban, mikor véget ér a projekt, nem fogom ezt megbánni. De ezt eldöntitek majd ti! 🙂

Mit gondolsz? Volt már hasonlóban részed? Megrekedtél valahol? Mit csináltál? Oszd meg velünk lent a kommentekben!

———————————————————————-
Apropó, ha már az elérhető segítségről van szó, a témához kapcsolódóan: amint azt már pedzegettem az elmúlt időkben, nagy dolgok vannak készülőben, és az egyikről végre leránthatom a leplet!

Petrával, a Nők Külföldön szakértő pszichológusával összefogtunk és egy online gyakorlati tréning keretében szeretnénk segíteni mindazoknak, akik úgy érzik, hogy egy helyben toporognak nyelvtanulásilag, hogy nem képesek haladni a céljaik felé.

Aki úgy érzi, hogy motivációra van szüksége, aki szeretne szembesülni a rárakódott félelmekkel és pár érdekes tanulási trükkre is kíváncsi, az február 25-én csatlakozzon hozzánk! A részletekről jövő héten, addig is jó haladást mindenkinek!

Tetszett ez az írás? Osszd meg másokkal is!

Ezek is tetszeni fognak