„Mindig is vágytam arra, hogy kipróbálhassam magam külföldön és szerettem volna egy másik kultúrát megismerni” – Tamás sikertörténete a némettel

Tamás egy régi olvasóm és nemrég úgy döntött, hogy leszámol a megszólalási parájával.

Részt vett a Szólalj meg! kurzusomon és nagyon szép eredményeket produkált 4 hét alatt: eljutott oda, hogy spontán tudott beszélni egy adott témáról fél órát – ehhez nem kellett más, csak a már meglévő tudását rendszerezni, hogy azt aktívan tudja használni. Az eredményről videóbizonyítéka is van (lent találod).

Mutatkozz be az Öt év – öt nyelv+ olvasóinak!

6 éve élek a családommal Svájcban, a kislányunk 5 éves, ő már itt született.

Gépészmérnökként dolgozom, tervezéssel és gyártás előkészítéssel foglalkozom.

A mindennapjaim a munka, család, német tanulás hármasa körül forognak. Hétvégénként jut idő a pihenésre, játékra és túrázásra, mert hegy az van bőven.

Milyen nyelvet és miért tanulsz? 

A németet tanulom már általános iskola óta. Én még abba a korosztályba tartozom, aki még az orosszal is találkozott az általános iskolában, igaz csak rövid ideig.

A gimnáziumban emelt szinten tanultam a németet, cserediákként jártam Frankfurtban is. Itt éreztem meg először, milyen az, amikor nyelvi környezetben vagy igazán. De nyelvvizsga nem lett belőle (nekem legalább is), ahhoz nem voltam elég kitartó.

Főiskolán is volt német, de nem vettem komolyan, a gimis tudásból éltem. A diploma megszerzéséhez pedig elég volt egy alapfokú nyelvvizsga, amit nem volt nehéz meglépni. És itt be is fejeződött a német nyelvtanulásom. Nem voltam elég tudatos, hogy meglássam a körülöttem lévő világban és a munkaerőpiacon (ahova elvileg készültem), hogyan lehetek versenyképesebb a nyelvtudással.

Első munkahelyemen a németre nem volt szükségem, így a korábbi tudás még tovább kopott, aztán kb. 12 év után jött a svájci munkalehetőség, egy nagyon jó barátom ajánlása révén, az ő cégükhöz kerestek gépészmérnököt.

Az első elbeszélgetésen mondták, hogy a németet erősítenem kellene. Itt egy olyan lehetőséget kaptam, amelyet nem akartam elszalasztani. Mindig is vágytam arra, hogy kipróbálhassam magam külföldön és szerettem volna egy másik kultúrát megismerni.

Elkezdtem napi 4-5 órában németet tanulni munka után, a motiváció esze veszett módon vitt előre.

Úgy éreztem, hogy most vagy soha. Aztán a második interjú sikerült és felvettek.

Mi okozta a legnagyobb nehézséget a nyelvtanulásban, mielőtt részt vettél a Szólalj meg! kurzusban? 

A beszéd… Bálint blogjával már 2014-ben találkoztam, érdekesnek és építőnek találtam a cikkeket. Ismeretlen és nagyon új fogalom volt számomra: „önálló nyelvtanuló”.

Nem tudtam, hogy mit takar ez.

Akkoriban iskolapad és nyelvtanár nélkül el sem tudtam képzelni a nyelvtanulást.

Munkahely mellett jártam itt Svájcban esti csoportos nyelvtanfolyamokra (~12 fő), fejlődtem tőlük, de inkább a passzív oldal erősödött.

Munkahelyemen a munkaköröm olyan, hogy nem sokat kell kommunikálni, mert egész nap ülsz a monitor előtt és tervezel. Sok minden megy emailben, az írásos oldalam szépen erősödött is. Írásban több idő van helyesen megfogalmazni a mondatokat, mit élőszóban.

Introvertált vagyok és ez sem kedvez a kommunikációban, eleve idegen környezetben vagyok, a nyelvi hátrány miatt még visszahúzódóbb lettem. A végén annyira, hogy már az embereket is kerültem. Egy idő után azt mondtam, hogy ez nem mehet így tovább. Valamit tennem kell…

Miért döntöttél úgy, hogy részt veszel a kurzusban? 

Keresgéltem a lehetőségeket, akkor találkoztam a Szólalj meg! kurzussal. Sok véleményt elolvastam azoktól, akik teljesítették a 4 hetes kihívást és azt mondtam magamnak, hogy ez kell nekem! Nem érdekel, hogy komfortzónán kívül kerülök – ha ez kell, hogy elmozduljak a holtpontról, akkor bele fogok adni mindent!

Mi volt a legnagyobb nehézséged a kurzus során? Hogyan győzted le? 

A 4 hetes kurzus nagyon szisztematikusan van felépítve, a nehézségi fok hétről-hétre emelkedik ugyan, de a „belecsomagolt” kihívás ügyesen csepegtetve van.

Ez nem riasztott el, nem éreztem teljesíthetetlennek.

Az apró sikerek így hétről-hétre vittek előre.

Az első nagyobb kihívás számomra az 500 szavas fogalmazás volt, hogy fogok én annyit írni, főleg németül. Itt nagy segítség volt a kurzus útmutatása. A legnagyobb nehézség az volt számomra, hogy erről egy külföldivel beszélgetnem kellett. De volt idő felkészülni és Bálint útmutatásai minden lehetséges problémára kitértek.

Ez nagy biztonságot adott.

Mi volt a legnagyobb sikered a kurzus során? Mit csináltál most máshogy, mint eddig?

Nagy sikerként éltem meg azt az érzést, amikor a Skype-os beszélgetés során belefeledkeztem a beszélgetésbe, és a témából adódó előzetes felkészültségemnél fogva nem szorongtam.

Ez nagyon felszabadító volt, és az idő észrevétlenül eltelt.

Persze nem ment minden gördülékenyen, de a beszélgető partnereim is segítőkészek voltak.

Németül kommunikáltam!

Az, hogy a skype-os beszélgetéseket le tudtam bonyolítani, komfortzónámon túl, nagyon ösztönzően hatot rám.

Itt láthatod Tamás beszélgetését a kurzus után:

Volt valami fontos felismerésed a kurzus során? Ha igen, mi?

A 4 hetes kurzus elvégzésével tudatosodott bennem, hogy ha nem gyakorlom a beszédet, akkor nem fogok tudni beszélni. Előtte mindig úgy képzeltem, ha gyakorlom a nyelvet (ergo tanulom) akkor automatikusan fogok tudni beszélni. De sajnos az utóbbi nem következik az előzőből. A beszédet is gyakorolni kell, nincs mese… Ez nagy felismerés volt számomra.

Hogyan tovább a némettel? 

Most egy költözés előkészületeiben vagyunk, már a fél lakás dobozban van; aztán nyári szünet Magyarországon. De az irány világossá vált számomra: a beszédre kell rámennem.

Úgy érzem, hogy ez a kurzus olyan ajtókat nyitott meg, amelyeken eddig nem sikerült átmennem. Ennek elvégzésével kaptam egy képességet, mint eszközt.

A korlátozó hiedelmeimmel sikerült szembenézni és legyőzni őket, ez nagy felszabadultságot ad.

Kitárult a világ.

És bizony itt is igaz az, hogy: „minden, amire vágysz, az a komfortzónádon kívül van”.

Köszönöm Bálint ezeket a felismeréseket!


Tamás elől elhárult az akadály, nincs többé lefagyás és gyomorgörcs, bátran beszélget, bátran gyakorol – amitől természetesen egyre jobb lesz. Lehet, hogy még nem tökéletes, de már nincs akadálya annak, hogy egyszer az legyen.

A Szólalj meg! kurzus nyelvtől független – így ha félsz, hogy nem értik meg, hogy mit mondasz, vagy nem érted meg, hogy neked mit fognak mondani, vagy egyszerűen csak gyomorgörcsöd van attól, hogy meg kell szólalnod a nyelven (de nagyon szeretnéd), akkor segíthet neked is.

A kurzus részleteit itt találod.

Remélem találkozunk és a következő sikersztori a tiéd lesz – mert mindez lehetséges!
-Bálint

Tetszett ez az írás? Osszd meg másokkal is!

Ezek is tetszeni fognak