Vállalj lehetetlent – avagy miért több a kevesebb

Az egyetlen baj a hosszú határidőkkel, hogy az ember hajlamos elkényelmesedni és azt gondolni, hogy “majd holnap dupla olyan keményen dolgozom” – ami valljuk be: sosincs így. Így történhet meg az, hogy a fű már térdig ér, amit le kellene vágni; a lakásban már tiszta por minden és ideje lenne porszívózni, de valahogy a tévéműsor mindig érdekesebb;  na meg persze, hogy “idén megtanulok spanyolul” – aztán valahogy mégsem. Nincs ezzel semmi gond, a lustaság talán a legalapvetőbb emberi “erény” – az egyetlen negatívum, hogy semmire nem jutunk így a kitűzött célokkal. Jelen posztunk nem is annyira a nyelvtanulásról, inkább a motivációiról szól, a cikk apropóját peidg a blog egyik olvasója, Cseh Tamás szolgáltatta: 6-7 hónapon belül le kell tennie egy középfokú nyelvvizsgát egy számára teljesen ismeretlen nyelvből. Sajnálatos módon összes ismerőse szerint ez teljesen lehetetlen. A saját példámból tudom, hogy nem, sőt, egyúttal igen jó motivációt is adhat a dolog. Lássuk hogyan!

A “majd holnap” effektus

Néha elgondolkodom, hogy nem választottam-e rosszul, mikor az “Öt év – öt nyelv” nevet adtam a projektnek. Az igazat megvallva az utóbbi időben ellustultam és korántsem foglalkoztam annyit a nyelvekkel, mint az első egy évben. Elkényelmesedtem, nem hajt a tatár, holnap is van nap, meg a többi szokásos kifogás. Nemrég olvastam pár igazán kiváló dolgot a témában – a furcsa az volt bennük, hogy noha teljesen különböző forrásokból származtak az adatok, nagyjából mégis egyetértettek valamiben: ha lehetetlenül szűk határidőt jelölsz ki magadnak egy adott feladat teljesítésére, sokkal valószínűbb, hogy sikerül azt végrehajtanod. Hogy miért? Mert egyszerűen “muszáj”. Ha holnap van a matek vizsga, és már csak egy éjszakád van tanulni, valószínűleg nem fogsz leragadni minden kis apró adatnál – csakis a lényeges, alapvető dolgokra koncentrálsz, hogy legalább a kettes meglegyen. Vagy talán nem?

Ugye mindenkinek ismerős az az érzés, mikor kapott egy feladatot (a főnökétől, tanárától, szüleitől, stb.), de nem mondták meg, hogy pontosan mikorra is kellene megcsinálni, ám x idő elteltével a felettesek igenis hangot adtak nemtetszésüknek, miszerint “még mindig nem csináltad meg?”. Na, igen. A hiba ott van, hogy nincs pontosan definiálva a mit és a mikorra fogalma.

Miért fontos definiálni a célokat?

Mikor bő másfél éve elindult ez a blog, ezt írtam: “A cél tehát 2014. január 25-ig öt nyelv magabiztos birtoklása”. Már belátom, hogy hibát követtem itt el. Mi az, hogy magabiztos tudás? Nincs rendesen definiálva. Nem tudsz valami olyan felé haladni, amiről azt sem tudod, hogy micsoda. Pontosan le kell szögezni. Legyen az egy nyelvvizsga, vagy akár az, hogy öt percet képes vagy folyamatosan beszélni az adott nyelven, esetleg képes akarsz lenni vitatkozni kínaiul a napenergiáról – bármi is a célod, konkretizálni kell azt. És persze hozzá kell rendelni egy időpontot, hogy mikorra akarod ezt teljesíteni.

Nagy rajongója vagyok Tim Ferriss-nek, a Négy órás munkahét c. könyvében sokat ír a témáról: ha egy feladat elvégzéséhez normál esetben mondjuk egy hét szükséges, akkor szabj magadnak két napot rá – és adj bele apait-anyait. Így csakis a lehető legfontosbb dolgokra tudsz figyelni és nincs időd elveszni a részletekben. Ha ezt nyelvtanulásra vetítjük, akkor a következőképpen néz ki a dolog:

Mondjuk az én célom az, hogy kényelmesen tudjak spanyolul társalogni velem egykorúakkal, és persze a minket érintő témákról. Mikor tanulok, és olyan szavakkal találkozom, mint “ágynemű”, vagy “kilincs”, egyszerűen nem fogom venni a fáradtságot, hogy megtanuljam őket. Mert abban a pillanatban nincs rájuk szükségem. Ha már egy erős felsőfokra gyúrok, az persze már más kérdés – de a kötetlen beszélgetéshez nincs szükségem ilyen szavakra. A maximalista hozzáállást egy kicsit meg kell változtatni és elfogadni, hogy ha rövid időn belül akarunk egy nyelven jól beszélni, kénytelenek vagyunk kiszórni a felesleges dolgokat. Inkább ismerek kevesebb szót, de azokat folyékonyan össze akarom tudni fűzni, viszonylag helyes nyelvtannal.

Megint csak számoljunk: ha a kitűzött szinthez nekem mondjuk 2000 szó ismerete szükséges, akkor az azt jelenti, hogy egy éven keresztül naponta 5,5 szót kell megtanulnom. Nevetségesen kevésnek hangzik, ugye? Akkor mégis, miért nem vagyunk képesek betartani? Hadd kérdezzek valamit: gondoltál már erre így? Leültél már valaha úgy, hogy igen, minden napra kijelölök 3 percet, hogy megtanuljak öt új szót az adott nyelven? Készítettél tanulási tervet, netalán szólistát a megtanulandó szavakról? Van egy konkrét terved és elképzelésed, ami mentén haladsz? Nincs? Rossz hír: sokkal nehezebb dolgod lesz.

Mi a megoldás?

Megoldás? Tűzz ki egy célt, jelöld ki (és írd le!) a hozzá vezető utat – készíts egy térképet. Becsüld meg a szükséges időt hozzá. Aztán felezd meg az időt és most azonnal állj neki tanulni! Tölts le egy podcastot, olvass el egy cikket, keress egy anyanyelvű embert, akivel beszélgetsz pár percet. És ne félj kiszórni mindent, amit úgy érzel, hogy pillanatnyilag nem segíti a céljaid elérését. Mindig az adott szintednek megfelelő dolgokat tanuld, valamint egy picit felette: így lesz gyors a haladásod. Honnan tudod, hogy mi az adott szinted? Megint csak rossz hír: tapasztalatból. De idővel sokkal könnyebb lesz. Ha nagyon nem értesz egy szöveget, túl sok az ismeretlen szó, nem érdekel, akkor keress egy újat, könnyebbet. Ennyi a trükk. De minden nap foglalkozz legalább valamennyit a nyelvvel. Sokkal jobban megéri napi 20 percet a nyelvre szánni, mint kéthetenként 2 teljes napot.

Tehát még egyszer, a szükséges lépések:

1. Tűzd ki a célt és írd le! Ez nagyon fontos. Írd le, és tedd ki a papírt az asztalodra, ahol mindig látod.

2. Dolgozz ki egy menetrendet, lehetőleg napi beosztással.

3. Felezd meg a szerinted reális időt, tervezd újra az egészet és írd be a tanulási menetrendet egy papír alapú naptárba, ami mindig szem előtt van.

4. Tanulj minden nap a kidolgozott terv szerint.

Jómagam is így fogok tenni. Októbertől újra teljes időben fogok tanulni és persze dokumentálni a tapasztalatokat. Most, hogy ezt leírtam ide, már nincs menekvés. 🙂

Egy élő példa: Benny, az ír poliglott

Aki nem ismerné Benny-t, annak hadd mutassam be röviden: egy 28 éves ír úriember, aki jelenleg 8 nyelven beszél és hivatásos nyelvtanuló. Nagyjából háromhavonta mindig egy új országba költözik és igyekszik az adott nyelvet elsajátítani ennyi idő alatt. Mielőtt felhördülne a tömeg, hogy ez meg miféle arcátlanság, tegyük hozzá: természetesen nem anyanyelvi szinten akar megtanulni, csak szeretne kényelmesen és érthetően beszélgetni a helyiekkel. Kifinomult és néha vicces módszereivel eleddig sikeresen vette az akadályokat, megtanult alapfokon csehül, három hónap alatt teljesen a nulláról megtanult németül és majdnem teljesen letette a C2-es nyelvvizsgát (Egy kis magyarázat: C2-es nyelvvizsga: EU szabvány, ami a felsőfok magasabb szintjét jelképezi; majdnem teljesen letette: az öt vizsgafeladatból négyen átment, a hallgatáson elbukott).

Azért is aktuális felhozni őt példának, mert pozitív hozzáállása nem csak magával ragadó és inspiráló, de jelenleg éppen Budapesten tartózkodik és a magyar nyelv bástyáit igyekszik bevenni – valamint szétoszlatni azt a tévhitet, miszerint létezik “legnehezebb nyelv” a világon, ahová édes anyanyelvünket hajlandóak néhányan erős patriotizmustól nem mentesen besorolni. Célja, hogy október közepéig társalgási szinten megtanuljon magyarul – szeretné bebizonyítani, hogy igenis lehetséges ez három hónap alatt, még egy olyan “nehéz” nyelvvel is, mint a miénk.

Volt már alkalmam Benny-vel élőben is találkozni és sikerült leegyeztetni vele egy interjút október közepére: az Öt év – öt nyelv olvasói első kézből kaphatnak infót arról, hogy meddig lehet jó hozzáállással eljutni a magyar tanulással három rövid hónap alatt – ha minden jól megy, kamerával rögzítjük az eseményeket. Ha valaki csak egy utolsó lökésre vár nyelvtanulás-ügyileg, az bátran keresse fel Benny blogját és kövesse őt bizalommal, nekem rengeteget segített.

Utózöngék

Az írás végére még idekívánkozik egy bocsánatkérés mindazok felé, akiknek még nem volt időm válaszolni személyesen: a hazaköltözés korántsem zökkenőmentes, de azért mindenképpen izgalmas dolog. Egy kis türelmet mindenkitől. És ahogy ígértem: októbertől ismét teljes gőz. Addig is: tanulj meg ma öt szót a célnyelven!

Az egyetlen baj a hosszú határidőkkel, hogy az ember hajlamos elkényelmesedni és azt gondolni, hogy “majd holnap dupla olyan keményen dolgozom” – ami valljuk be: sosincs így. Így történhet meg az, hogy a fű már térdig ér, amit le kellene vágni; a lakásban már tiszta por minden és ideje lenne porszívózni, de valahogy a tévéműsor mindig érdekesebb;  na meg persze, hogy “idén megtanulok spanyolul” – aztán valahogy mégsem. Nincs ezzel semmi gond, a lustaság talán a legalapvetőbb emberi “erény” – az egyetlen negatívum, hogy semmire nem jutunk így a kitűzött célokkal. Jelen posztunk nem is annyira a nyelvtanulásról, inkább a motivációiról szól, a cikk apropóját peidg a blog egyik olvasója, Cseh Tamás szolgáltatta: 6-7 hónapon belül le kell tennie egy középfokú nyelvvizsgát egy számára teljesen ismeretlen nyelvből. Sajnálatos módon összes ismerőse szerint ez teljesen lehetetlen. A saját példámból tudom, hogy nem, sőt, egyúttal igen jó motivációt is adhat a dolog. Lássuk hogyan!

A “majd holnap” effektus

Néha elgondolkodom, hogy nem választottam-e rosszul, mikor az “Öt év – öt nyelv” nevet adtam a projektnek. Az igazat megvallva az utóbbi időben ellustultam és korántsem foglalkoztam annyit a nyelvekkel, mint az első egy évben. Elkényelmesedtem, nem hajt a tatár, holnap is van nap, meg a többi szokásos kifogás. Nemrég olvastam pár igazán kiváló dolgot a témában – a furcsa az volt bennük, hogy noha teljesen különböző forrásokból származtak az adatok, nagyjából mégis egyetértettek valamiben: ha lehetetlenül szűk határidőt jelölsz ki magadnak egy adott feladat teljesítésére, sokkal valószínűbb, hogy sikerül azt végrehajtanod. Hogy miért? Mert egyszerűen “muszáj”. Ha holnap van a matek vizsga, és már csak egy éjszakád van tanulni, valószínűleg nem fogsz leragadni minden kis apró adatnál – csakis a lényeges, alapvető dolgokra koncentrálsz, hogy legalább a kettes meglegyen. Vagy talán nem?

Ugye mindenkinek ismerős az az érzés, mikor kapott egy feladatot (a főnökétől, tanárától, szüleitől, stb.), de nem mondták meg, hogy pontosan mikorra is kellene megcsinálni, ám x idő elteltével a felettesek igenis hangot adtak nemtetszésüknek, miszerint “még mindig nem csináltad meg?”. Na, igen. A hiba ott van, hogy nincs pontosan definiálva a mit és a mikorra fogalma.

Miért fontos definiálni a célokat?

Mikor bő másfél éve elindult ez a blog, ezt írtam: “A cél tehát 2014. január 25-ig öt nyelv magabiztos birtoklása”. Már belátom, hogy hibát követtem itt el. Mi az, hogy magabiztos tudás? Nincs rendesen definiálva. Nem tudsz valami olyan felé haladni, amiről azt sem tudod, hogy micsoda. Pontosan le kell szögezni. Legyen az egy nyelvvizsga, vagy akár az, hogy öt percet képes vagy folyamatosan beszélni az adott nyelven, esetleg képes akarsz lenni vitatkozni kínaiul a napenergiáról – bármi is a célod, konkretizálni kell azt. És persze hozzá kell rendelni egy időpontot, hogy mikorra akarod ezt teljesíteni.

Nagy rajongója vagyok Tim Ferriss-nek, a Négy órás munkahét c. könyvében sokat ír a témáról: ha egy feladat elvégzéséhez normál esetben mondjuk egy hét szükséges, akkor szabj magadnak két napot rá – és adj bele apait-anyait. Így csakis a lehető legfontosbb dolgokra tudsz figyelni és nincs időd elveszni a részletekben. Ha ezt nyelvtanulásra vetítjük, akkor a következőképpen néz ki a dolog:

Mondjuk az én célom az, hogy kényelmesen tudjak spanyolul társalogni velem egykorúakkal, és persze a minket érintő témákról. Mikor tanulok, és olyan szavakkal találkozom, mint “ágynemű”, vagy “kilincs”, egyszerűen nem fogom venni a fáradtságot, hogy megtanuljam őket. Mert abban a pillanatban nincs rájuk szükségem. Ha már egy erős felsőfokra gyúrok, az persze már más kérdés – de a kötetlen beszélgetéshez nincs szükségem ilyen szavakra. A maximalista hozzáállást egy kicsit meg kell változtatni és elfogadni, hogy ha rövid időn belül akarunk egy nyelven jól beszélni, kénytelenek vagyunk kiszórni a felesleges dolgokat. Inkább ismerek kevesebb szót, de azokat folyékonyan össze akarom tudni fűzni, viszonylag helyes nyelvtannal.

Megint csak számoljunk: ha a kitűzött szinthez nekem mondjuk 2000 szó ismerete szükséges, akkor az azt jelenti, hogy egy éven keresztül naponta 5,5 szót kell megtanulnom. Nevetségesen kevésnek hangzik, ugye? Akkor mégis, miért nem vagyunk képesek betartani? Hadd kérdezzek valamit: gondoltál már erre így? Leültél már valaha úgy, hogy igen, minden napra kijelölök 3 percet, hogy megtanuljak öt új szót az adott nyelven? Készítettél tanulási tervet, netalán szólistát a megtanulandó szavakról? Van egy konkrét terved és elképzelésed, ami mentén haladsz? Nincs? Rossz hír: sokkal nehezebb dolgod lesz.

Mi a megoldás?

Megoldás? Tűzz ki egy célt, jelöld ki (és írd le!) a hozzá vezető utat – készíts egy térképet. Becsüld meg a szükséges időt hozzá. Aztán felezd meg az időt és most azonnal állj neki tanulni! Tölts le egy podcastot, olvass el egy cikket, keress egy anyanyelvű embert, akivel beszélgetsz pár percet. És ne félj kiszórni mindent, amit úgy érzel, hogy pillanatnyilag nem segíti a céljaid elérését. Mindig az adott szintednek megfelelő dolgokat tanuld, valamint egy picit felette: így lesz gyors a haladásod. Honnan tudod, hogy mi az adott szinted? Megint csak rossz hír: tapasztalatból. De idővel sokkal könnyebb lesz. Ha nagyon nem értesz egy szöveget, túl sok az ismeretlen szó, nem érdekel, akkor keress egy újat, könnyebbet. Ennyi a trükk. De minden nap foglalkozz legalább valamennyit a nyelvvel. Sokkal jobban megéri napi 20 percet a nyelvre szánni, mint kéthetenként 2 teljes napot.

Tehát még egyszer, a szükséges lépések:

1. Tűzd ki a célt és írd le! Ez nagyon fontos. Írd le, és tedd ki a papírt az asztalodra, ahol mindig látod.

2. Dolgozz ki egy menetrendet, lehetőleg napi beosztással.

3. Felezd meg a szerinted reális időt, tervezd újra az egészet és írd be a tanulási menetrendet egy papír alapú naptárba, ami mindig szem előtt van.

4. Tanulj minden nap a kidolgozott terv szerint.

Jómagam is így fogok tenni. Októbertől újra teljes időben fogok tanulni és persze dokumentálni a tapasztalatokat. Most, hogy ezt leírtam ide, már nincs menekvés. 🙂

Egy élő példa: Benny, az ír poliglott

Aki nem ismerné Benny-t, annak hadd mutassam be röviden: egy 28 éves ír úriember, aki jelenleg 8 nyelven beszél és hivatásos nyelvtanuló. Nagyjából háromhavonta mindig egy új országba költözik és igyekszik az adott nyelvet elsajátítani ennyi idő alatt. Mielőtt felhördülne a tömeg, hogy ez meg miféle arcátlanság, tegyük hozzá: természetesen nem anyanyelvi szinten akar megtanulni, csak szeretne kényelmesen és érthetően beszélgetni a helyiekkel. Kifinomult és néha vicces módszereivel eleddig sikeresen vette az akadályokat, megtanult alapfokon csehül, három hónap alatt teljesen a nulláról megtanult németül és majdnem teljesen letette a C2-es nyelvvizsgát (Egy kis magyarázat: C2-es nyelvvizsga: EU szabvány, ami a felsőfok magasabb szintjét jelképezi; majdnem teljesen letette: az öt vizsgafeladatból négyen átment, a hallgatáson elbukott).

Azért is aktuális felhozni őt példának, mert pozitív hozzáállása ne
m csak magával ragadó és inspiráló, de jelenleg éppen Budapesten tartózkodik és a magyar nyelv bástyáit igyekszik bevenni – valamint szétoszlatni azt a tévhitet, miszerint létezik “legnehezebb nyelv” a világon, ahová édes anyanyelvünket hajlandóak néhányan erős patriotizmustól nem mentesen besorolni. Célja, hogy október közepéig társalgási szinten megtanuljon magyarul – szeretné bebizonyítani, hogy igenis lehetséges ez három hónap alatt, még egy olyan “nehéz” nyelvvel is, mint a miénk.

Volt már alkalmam Benny-vel élőben is találkozni és sikerült leegyeztetni vele egy interjút október közepére: az Öt év – öt nyelv olvasói első kézből kaphatnak infót arról, hogy meddig lehet jó hozzáállással eljutni a magyar tanulással három rövid hónap alatt – ha minden jól megy, kamerával rögzítjük az eseményeket. Ha valaki csak egy utolsó lökésre vár nyelvtanulás-ügyileg, az bátran keresse fel Benny blogját és kövesse őt bizalommal, nekem rengeteget segített.

Utózöngék

Az írás végére még idekívánkozik egy bocsánatkérés mindazok felé, akiknek még nem volt időm válaszolni személyesen: a hazaköltözés korántsem zökkenőmentes, de azért mindenképpen izgalmas dolog. Egy kis türelmet mindenkitől. És ahogy ígértem: októbertől ismét teljes gőz. Addig is: tanulj meg ma öt szót a célnyelven!

Ugrás az oldal tetejére