Így követtem el 1440 hibát 24 óra alatt – és túléltem

Pár héttel ezelőtt megkérdezte egy barátom, hogy “mennyire jó a németem”. A szokásos válasszal éltem: nem adnak el rabszolgának. Miért? Mert szükségem lenne egy kis segítségre egy osztrák tetováló expón – így a válasz.

2013. tavasza óta eltelt egy teljes év, a némettel pedig nem nagyon foglalkoztam, ezért a beszélt németem erősen megkopott 2014. márciusára, de végül is volt még teljes 8 napom az expóig, hogy felkészüljek egy számomra teljesen ismeretlen témából és behozzam az egy éves lemaradásom.

A tét azért nagy volt, hiszen a tetoválóművészek és a kliensek között kellett tolmácsolni, így ha valami félremegy és rossz dolgot varrnak rá az úriemberek azért, mert félrefordítottam valamit, akkor azt hiszem nem kell részletekbe mennem a szúrós pillantásokat illetően.

Ne is menjünk bele abba, hogy mennyire rövid volt az idő és hogy mennyire csak a legszükségesebb dolgokat tudtam átnézni – maradjunk annyiban, hogy a beszélt németem IGEN messze volt a tökéletestől. Választási lehetőségem azonban nem volt, hiszen az esemény pénzügyi sikeressége nyilván attól függött a barátom stúdiója számára, hogy én mennyi embert tudok a tetoválók felé közvetíteni.

Az 1440 hiba története

Az, hogy pánikoltam, elég enyhén fejezi ki a dolgokat. Viszont volt egy komoly előnyöm: a rutin. Tudtam, hogy ha úgy teszek, mintha érteném, amit beszélnek hozzám, használom a kontextust és a testbeszédet és képes vagyok kikapni a kulcsszavakat a beszédből, valamint arra, hogy értelmesen visszakérdezzek, hogy “tényleg jól értettem-e, amit mondtak”, akkor van esélyem rá, hogy épp bőrrel megúszom a hétvégét.

Megúsztam, ám közben elkövettem 1440 hibát (becsült, de jó közelítésű érték). És szerencsére nem szakadt rám az ég, nem köveztek meg a helyen és senki nem kapott hűtőgépet sárkány helyett a hátára.

A trükk abban volt, hogy nem volt időm kétségbeesni, hogy “úristen ezt most hogy mondják?”, vagy “az Auge az most die vagy das?” (das). Iszonyatos mennyiségű érdeklődő volt, néha 2-3 emberrel kellett egyszerre szót érteni.

A két nap összesen 24 órát voltunk kint az expón, saccra óránként 10 emberrel beszéltem, nagyjából átlag 15 mondatot. Jóindulatú megközelítéssel a mondandóm 40%-ában volt valamiféle hiba: ez nagyjából 1440 hibát jelent LEGALÁBB. Ez a 24 órára leosztva óránként 60 hibát jelent – azaz percenként egyet.

Ha szemérmes nyelvtanuló lennék, akkor az első perc után rákvörösen illett volna elvonulnom valami csendes helyre a sebeimet nyalogatni. Erős a gyanúm azonban, hogy ez viszont nagyjából azt jelentette volna, hogy Klagenfurtból gyalog mentem volna haza és mire hazaérek egy baráttal kevesebb fogadott volna Facebookon is.

Csak a miheztartás végett, néhány gyöngyszem a hibáim közül:

  • Névelők teljesen ötletszerű használata
  • A magázást még hírből sem ismertem, ugyanúgy tegeztem a 18 éves punkot, mint a 65 éves nyugdíjast
  • A leggyakrabban használt mondatom az “elnézést, meg tudnád ismételni lassabban?” volt
  • Simán belekevertem a szövegembe angol szavakat, mert azt hittem, hogy azok németül is ugyanazok (a megrökönyödött tekintetekből rögtön rájöttem sherlocki eszemmel, hogy nem)

Most mi lesz?

  • Kapott valaki hűtőgépet a hátára sárkány helyett? Nem.
  • Az emberek boldogan távoztak egy vadiúj tetkóval, ami örök életükre megbélyegzi őket? Igen.
  • Volt lesajnáló pillanat bizonyos emberektől, hogy “ezek még németül sem tudnak”? Hát persze (szerencsére nem sok).
  • Sikeres expót zártunk a barátom stúdiója számára? Meglehetősen.
  • Tudtam teljesen ingyen és bérmentve egy nagy adag valós gyakorlatot szerezni? Igen.

Ezért egészen csekély ár az 1440 hiba, azt hiszem.

Ezzel a történettel csak arra szerettem volna rámutatni, hogy noha a gyerekkorunktól belénk nevelt dolgok miatt rettegünk a hibáktól (mert akkor megbüntetnek), ám ezt a nyelvtanulásnál és főleg a beszélt nyelvnél villámgyorsan el kell felejteni.

A hibákra jó tanárként, tanácsadóként, szövetségesként kell tekinteni. Én ezen a hétvégén 1440 ilyenre tettem szert, és még szándékozom néhányat összeszedni. Ki tart velem? 🙂


Végezetül még egy fontos dolog:

2009 óta írom a blogot. Azóta több tízezer emberrel beszéltem a nyelvtanulási nehézségeikről. A leggyakoribb, hogy valaki ért az adott nyelven, de nagyon nehezen (vagy sehogy nem) tudja használni. Gyomorgörcse van, frusztrált lesz, ha meg kell szólalnia és szégyenkezik, hogy 'ennek már jobban kellene mennie'. Ha hasonló érzéseid vannak a nyelvtanulással kapcsolatban, akkor a Szólalj meg! online kurzusom segíthet neked. Nézd meg itt a részleteket!

Ugrás az oldal tetejére