Nem megy a beszéd? Akkor csalj!

Szerkesztőségünk néhány hete áthelyezte a főhadiszállását Barcelonába, szigorúan nyelvtanulási célzattal (természetesen a hideg sörnek, a tengerpartnak és a kreol lánykáknak ehhez semmi köze nem volt), melynek során rengeteg trükköt sikerült akkumulálnunk – felebaráti szeretetből pedig meg is osztjuk ezeket a tisztelt nagyérdeművel. Erre tessék!

A turista, aki még nem nyitotta ki a száját

Akik valamennyire figyelemmel kísérik a blogot és a projekt alakulását, azok tudják, hogy a spanyol nyelv bástyáit főleg az input módszerrel próbáltam bevenni – azonban ez igen kevés, hogy külföldön két számmal nagyobb úszógatyát vegyen az ember. Ehhez ugyanis ki kell nyitni a száját. De mit tesz az emberfia, akinek vajmi kevés beszédtapasztalata van? Úgy van. Csal.

Ha nem megy, akkor csalj!

Természetesen mindenféle negatív konnotációtól mentes a fenti cím, szigorúan a nyelvtanulásra értendő. Na, akkor magyarázzuk meg a bizonyítványt! Bizonyára többeknek ismerős a helyzet, mikor az izzadó hónaljú turista áll a büfé előtt és egyre növekvő hangerővel üvölti saját anyanyelvén, hogy “én mustárral rendeltem a hamburgert és nem majonézzel, cserélje már ki!” -, majd ledöbbenve konstatálja, hogy erőfeszítéseinek vajmi kevés foganatja van. A tisztelt eladó megrántja a vállát, belemosolyog a delikvens arcába, majd odafordul a következő vevőhöz.

Természetesen az olyan alap dolgokba felesleges belemenni, mint a normális hozzáállás, sokkal inkább szeretnék rávilágítani arra a tényre, hogy bizonyos, előre begyakorolt szófordulatokkal mennyire megkönnyíthetjük a saját dolgunkat, mondhatnók, megzsírozhatjuk a gépszíjat.

Így csalj beszéd közben!

1. Használj körbeírást!

Alap trükk, de nagyon jól működik: ha valami olyan mondanivalód akad, ami messze kívül esik a tudásodon, akkor írd körbe azt, amit mondani akarsz egyszerűbb szavakkal! Ez két dolog miatt is nagyon hasznos: sokkal folyékonyabbnak fog hangzani a beszéded, másrészt pedig az anyanyelvű delikvens eleve elismeréssel fog hozzád állni, hogy hallható akcentusod ellenére is erőfeszítést teszel, hogy az ő nyelvén szólalj meg, kérj segítséget (ez spanyóliában különösen érvényes: a lehető legkevésbé sem erőlködnek, hogy angolul beszéljenek – ami nekünk, nyelvtanulóknak remek gyakorlási terepet biztosít!).

A folyékonyabbnak “hangzó” beszéd már csak azért is jó, mert kontextust ad a mondanivalódnak. Ha a boltban állva annyit ismételgetnél fennhangon, hogy “pan” (spanyolul: kenyér), valószínűleg előbb hívnák rád a rohamrendőrséget, minthogy eszükbe jutna hozzád vágni egy zsemlét.

2. Tanulj be bármikor felhasználható szófordulatokat!

Ha előre betanulható szófordulatokkal vegyíted a dolgot, az olyan környezetbe ágyazza a tényleges mondanivalót, amit a másik fél könnyebben értelmezni fog – felkészíti a befogadót arra, hogy itten mi kérem szépen most próbálunk valami érdemlegeset, nekünk fontosat közölni. Példa: “Elnézést, meg tudná mondani, hogy…”, “Nem tudom jó helyen járok-e, de szeretnék…”, stb.

Néhány példa a körbeírásra

Mivel nagy híve vagyok a gyakorlati tanulásnak, ezért ímhol két kis szösszenet a barcelonai kiruccanásból.

1. Hostelünk fürdője némileg kihívásokkal küzdött komfort terén: az első nap több víz volt a szobában, mint a víztartályban. Leslattyogtam a portára és a nagyon kedves, idősödő hölgynek előadtam, hogy aszongya: “Jó napot, nézze, van egy kis problémánk a 307-es szobában. Nem működik a zuhany és a vécé – meg tudná nézni?” – ahelyett, hogy megpróbáltam volna erőlködni, hogy “De hát eldugult a víztartály és különben is, bla bla bla”. Fogalmam sincs, hogy hogy van az, hogy “eldugul”, nem beszélve a “víztartályról” – ellenben a probléma orvoslásra talált. Első számú szabály: mindig mond azt, amit tudsz, ne pedig azzal erőlködj, amit nem. Ez a természetesség és folyékonyság önbizalmat sugároz, amitől nagyságrendekkel megugrik a megítélésed az anyanyelvűek körében – amitől meg csak tovább nő az önbizalmad. Hát nem csodálatos?

2. Kedvenc útitárs Orsolyám mindenképpen szerette volna meglepni szeretteit egy csomag trükkös Lucky Strike cigivel: ugyanis a füstszűrőn van egy kis gomb, amit megnyomva a normál cigi mentolossá “alakul”. A kaland elején Orsi egy ismerőstől kapta, viszont nem tudta, hogy hogy hívják. Hozzátenném, utolsó nap, szombat éjszaka van, éjjel-nappali, ahol a közértes hölgyön látszik, hogy egy szó angolt nem beszél. Mit teszel? Elkezdesz magyarázni, hogy “Lucky Strike”, meg elkezdesz forogni, ami az “átalakulást” szimbolizálja? Na, de mi van a mentollal? Hogy magyarázod el, ha az epilepsziás rohamra emlékeztető performanszod közben még mindig nem vágták volna le, hogy mi a jó életet akarsz? Sokkal inkább célszerű így megközelíteni a dolgot: széles mosollyal lépj oda a pult mellé, majd: “Jó estét, a hölgyek egy Lucky Strike cigarettát szeretnének venni. Nem tudom a nevét, de biztosan ismeri, aminek az oldalán van egy gomb…”, stb. Teljesen alap szókészlet (sablon, amit bármikor lehet használni: nem tudom a nevét, biztosan ismeri, stb…), magabiztos fellépés – eredmény: két mp múlva, 6 euróval könnyebb zsebbel el is távoztunk kedvenc bárunk felé.

Természetesen nagyon fontos, hogy az ember miként éli meg ezeket a dolgokat: rengeteget számít a testbeszéd, a hanglejtés, a kiállás – ezekről későbbiekben szeretnék majd egy külön cikket kanyarítani.

3. Bólogass!

Ha a lelkes nyelvtanuló először vándorol a célországba, esélyes, hogy nem fog minden egyes felé irányított szót és mondatot érteni – de a figyelmes tanuló könnyedén kiszűri a kontextusból, hogy mire is gondoltak, mit akartak vele közölni. Nem kell tehát leragadni minden szónál, amit nem értesz – figyelj a nagy képre és koncentrálj arra, hogy mit akarhat mondani a másik? Ebből a megközelítésből már sokkal könnyebben tudsz érdemben hozzászólni is a témához.

Példa: az utolsó napokra, kis hanyagság miatt külön szállást kellett találnom, amire az Airbnb jelentette a megoldást (magánszemélyek adják ki a felesleges szobájukat/szállásukat – százszor olcsóbb, mint egy hostel és sokkal személyesebb. Csak ajánlani tudom!) – kimentem a megadott címre, ám szállásadóm munka miatt nem tudta személyesen átadni a kulcsomat, ezért elküldte a barátját. Az úriember igazi égimeszelő, mindig mosolygó, száját soha be nem fogó tag volt – a közhelyeket lezavarva megmutatta a szobámat és elmagyarázta a szabályokat.

Tekintve, hogy a helyi virtusnak megfelelően kb. 369 szó/perc sebességgel beszélt, esélyem sem volt mindent megérteni – viszont elkaptam kulcsszavakat. Ágy, kulcs, itt van a fürdő, meleg van, focimeccs, stb. A felém megszavazott bizalmat daliás kiállásomnak tulajdonítom: az első másodpercben levágta, hogy nem vagyok perfekt spanyol, ugyanakkor azt is látta, hogy nem jövök zavarba tőle – ezért bizalommal megnyílt és ontotta rám az igét, mintha csak egy haverja lennék egy másik városból. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindent értettem – de a már említett kulcsszavak elegendőek voltak ahhoz, hogy megfelelően reagáljak: bólintsak, mosolyogjak, nyugtázzak, bosszankodó arcot vágjak (ez a meccsre vonatkozott), helyeseljek (milyen meleg van!) – egyszóval úgy tettem, mintha mindent értenék. És ennyi elég is, mert a kis finomságokkal elég később foglalkozni. Megértettem a lényeget, tudtam érdemben reagálni, majd 10 perc trécselés után ment mindenki a maga dolgára – én pedig elégedetten veregettem meg képzeletben a saját vállam.

Mert előtte piszkosul be voltam gyulladva. Tanulság: ha jó kiállást mutatsz, akkor azt is fogják látni rajtad. Ha bénázol, szerencsétlenkedsz, rossz testbeszédet használsz -, akkor nem igazán fogsz gyorsan haladni és nem lesz hatalmas kulturális életed az adott helyen.

Ez a pár apró kaland már olyan lökést adott, hogy egyáltalán nem féltem a következő helyzetektől, sőt, egyenesen kerestem őket – az utolsó nap (a már említett bárban), a tulajdonos sráccal dumálgattam a helyi dolgokról, valamint viccelődtünk a kocsmában lakó kutyáról. Tehát a legvégső trükk az ez: nyisd ki a szád.

Évek óta tanulod a nyelvet, érted, tudsz olvasni és mégsem tudsz megszólalni? Akkor olvasd el Lívia történetét is itt, tetszeni fog!

Ugrás az oldal tetejére