Nem megy a beszéd? Akkor csalj!

Szerkesztőségünk néhány hete áthelyezte a főhadiszállását Barcelonába, szigorúan nyelvtanulási célzattal (természetesen a hideg sörnek, a tengerpartnak és a kreol lánykáknak ehhez semmi köze nem volt), melynek során rengeteg trükköt sikerült akkumulálnunk – felebaráti szeretetből pedig meg is osztjuk ezeket a tisztelt nagyérdeművel. Erre tessék!

A turista, aki még nem nyitotta ki a száját

Akik valamennyire figyelemmel kísérik a blogot és a projekt alakulását, azok tudják, hogy a spanyol nyelv bástyáit főleg az input módszerrel próbáltam bevenni – azonban ez igen kevés, hogy külföldön két számmal nagyobb úszógatyát vegyen az ember. Ehhez ugyanis ki kell nyitni a száját. De mit tesz az emberfia, akinek vajmi kevés beszédtapasztalata van? Úgy van. Csal.

Ha nem megy, akkor csalj!

Természetesen mindenféle negatív konnotációtól mentes a fenti cím, szigorúan a nyelvtanulásra értendő. Na, akkor magyarázzuk meg a bizonyítványt! Bizonyára többeknek ismerős a helyzet, mikor az izzadó hónaljú turista áll a büfé előtt és egyre növekvő hangerővel üvölti saját anyanyelvén, hogy “én mustárral rendeltem a hamburgert és nem majonézzel, cserélje már ki!” -, majd ledöbbenve konstatálja, hogy erőfeszítéseinek vajmi kevés foganatja van. A tisztelt eladó megrántja a vállát, belemosolyog a delikvens arcába, majd odafordul a következő vevőhöz.

Természetesen az olyan alap dolgokba felesleges belemenni, mint a normális hozzáállás, sokkal inkább szeretnék rávilágítani arra a tényre, hogy bizonyos, előre begyakorolt szófordulatokkal mennyire megkönnyíthetjük a saját dolgunkat, mondhatnók, megzsírozhatjuk a gépszíjat.

Így csalj beszéd közben!

1. Használj körbeírást!

Alap trükk, de nagyon jól működik: ha valami olyan mondanivalód akad, ami messze kívül esik a tudásodon, akkor írd körbe azt, amit mondani akarsz egyszerűbb szavakkal! Ez két dolog miatt is nagyon hasznos: sokkal folyékonyabbnak fog hangzani a beszéded, másrészt pedig az anyanyelvű delikvens eleve elismeréssel fog hozzád állni, hogy hallható akcentusod ellenére is erőfeszítést teszel, hogy az ő nyelvén szólalj meg, kérj segítséget (ez spanyóliában különösen érvényes: a lehető legkevésbé sem erőlködnek, hogy angolul beszéljenek – ami nekünk, nyelvtanulóknak remek gyakorlási terepet biztosít!).

A folyékonyabbnak “hangzó” beszéd már csak azért is jó, mert kontextust ad a mondanivalódnak. Ha a boltban állva annyit ismételgetnél fennhangon, hogy “pan” (spanyolul: kenyér), valószínűleg előbb hívnák rád a rohamrendőrséget, minthogy eszükbe jutna hozzád vágni egy zsemlét.

2. Tanulj be bármikor felhasználható szófordulatokat!

Ha előre betanulható szófordulatokkal vegyíted a dolgot, az olyan környezetbe ágyazza a tényleges mondanivalót, amit a másik fél könnyebben értelmezni fog – felkészíti a befogadót arra, hogy itten mi kérem szépen most próbálunk valami érdemlegeset, nekünk fontosat közölni. Példa: “Elnézést, meg tudná mondani, hogy…”, “Nem tudom jó helyen járok-e, de szeretnék…”, stb.

Néhány példa a körbeírásra

Mivel nagy híve vagyok a gyakorlati tanulásnak, ezért ímhol két kis szösszenet a barcelonai kiruccanásból.

1. Hostelünk fürdője némileg kihívásokkal küzdött komfort terén: az első nap több víz volt a szobában, mint a víztartályban. Leslattyogtam a portára és a nagyon kedves, idősödő hölgynek előadtam, hogy aszongya: “Jó napot, nézze, van egy kis problémánk a 307-es szobában. Nem működik a zuhany és a vécé – meg tudná nézni?” – ahelyett, hogy megpróbáltam volna erőlködni, hogy “De hát eldugult a víztartály és különben is, bla bla bla”. Fogalmam sincs, hogy hogy van az, hogy “eldugul”, nem beszélve a “víztartályról” – ellenben a probléma orvoslásra talált. Első számú szabály: mindig mond azt, amit tudsz, ne pedig azzal erőlködj, amit nem. Ez a természetesség és folyékonyság önbizalmat sugároz, amitől nagyságrendekkel megugrik a megítélésed az anyanyelvűek körében – amitől meg csak tovább nő az önbizalmad. Hát nem csodálatos?

2. Kedvenc útitárs Orsolyám mindenképpen szerette volna meglepni szeretteit egy csomag trükkös Lucky Strike cigivel: ugyanis a füstszűrőn van egy kis gomb, amit megnyomva a normál cigi mentolossá “alakul”. A kaland elején Orsi egy ismerőstől kapta, viszont nem tudta, hogy hogy hívják. Hozzátenném, utolsó nap, szombat éjszaka van, éjjel-nappali, ahol a közértes hölgyön látszik, hogy egy szó angolt nem beszél. Mit teszel? Elkezdesz magyarázni, hogy “Lucky Strike”, meg elkezdesz forogni, ami az “átalakulást” szimbolizálja? Na, de mi van a mentollal? Hogy magyarázod el, ha az epilepsziás rohamra emlékeztető performanszod közben még mindig nem vágták volna le, hogy mi a jó életet akarsz? Sokkal inkább célszerű így megközelíteni a dolgot: széles mosollyal lépj oda a pult mellé, majd: “Jó estét, a hölgyek egy Lucky Strike cigarettát szeretnének venni. Nem tudom a nevét, de biztosan ismeri, aminek az oldalán van egy gomb…”, stb. Teljesen alap szókészlet (sablon, amit bármikor lehet használni: nem tudom a nevét, biztosan ismeri, stb…), magabiztos fellépés – eredmény: két mp múlva, 6 euróval könnyebb zsebbel el is távoztunk kedvenc bárunk felé.

Természetesen nagyon fontos, hogy az ember miként éli meg ezeket a dolgokat: rengeteget számít a testbeszéd, a hanglejtés, a kiállás – ezekről későbbiekben szeretnék majd egy külön cikket kanyarítani.

3. Bólogass!

Ha a lelkes nyelvtanuló először vándorol a célországba, esélyes, hogy nem fog minden egyes felé irányított szót és mondatot érteni – de a figyelmes tanuló könnyedén kiszűri a kontextusból, hogy mire is gondoltak, mit akartak vele közölni. Nem kell tehát leragadni minden szónál, amit nem értesz – figyelj a nagy képre és koncentrálj arra, hogy mit akarhat mondani a másik? Ebből a megközelítésből már sokkal könnyebben tudsz érdemben hozzászólni is a témához.

Példa: az utolsó napokra, kis hanyagság miatt külön szállást kellett találnom, amire az Airbnb jelentette a megoldást (magánszemélyek adják ki a felesleges szobájukat/szállásukat – százszor olcsóbb, mint egy hostel és sokkal személyesebb. Csak ajánlani tudom!) – kimentem a megadott címre, ám szállásadóm munka miatt nem tudta személyesen átadni a kulcsomat, ezért elküldte a barátját. Az úriember igazi égimeszelő, mindig mosolygó, száját soha be nem fogó tag volt – a közhelyeket lezavarva megmutatta a szobámat és elmagyarázta a szabályokat.

Tekintve, hogy a helyi virtusnak megfelelően kb. 369 szó/perc sebességgel beszélt, esélyem sem volt mindent megérteni – viszont elkaptam kulcsszavakat. Ágy, kulcs, itt van a fürdő, meleg van, focimeccs, stb. A felém megszavazott bizalmat daliás kiállásomnak tulajdonítom: az első másodpercben levágta, hogy nem vagyok perfekt spanyol, ugyanakkor azt is látta, hogy nem jövök zavarba tőle – ezért bizalommal megnyílt és ontotta rám az igét, mintha csak egy haverja lennék egy másik városból. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindent értettem – de a már említett kulcsszavak elegendőek voltak ahhoz, hogy megfelelően reagáljak: bólintsak, mosolyogjak, nyugtázzak, bosszankodó arcot vágjak (ez a meccsre vonatkozott), helyeseljek (milyen meleg van!) – egyszóval úgy tettem, mintha mindent értenék. És ennyi elég is, mert a kis finomságokkal elég később foglalkozni. Megértettem a lényeget, tudtam érdemben reagálni, majd 10 perc trécselés után ment mindenki a maga dolgára – én pedig elégedetten veregettem meg képzeletben a saját vállam.

Mert előtte piszkosul be voltam gyulladva. Tanulság: ha jó kiállást mutatsz, akkor azt is fogják látni rajtad. Ha bénázol, szerencsétlenkedsz, rossz testbeszédet használsz -, akkor nem igazán fogsz gyorsan haladni és nem lesz hatalmas kulturális életed az adott helyen.

Ez a pár apró kaland már olyan lökést adott, hogy egyáltalán nem féltem a következő helyzetektől, sőt, egyenesen kerestem őket – az utolsó nap (a már említett bárban), a tulajdonos sráccal dumálgattam a helyi dolgokról, valamint viccelődtünk a kocsmában lakó kutyáról. Tehát a legvégső trükk az ez: nyisd ki a szád.


Végezetül még egy fontos dolog:

2009 óta írom a blogot. Azóta több tízezer emberrel beszéltem a nyelvtanulási nehézségeikről. A leggyakoribb, hogy valaki ért az adott nyelven, de nagyon nehezen (vagy sehogy nem) tudja használni. Gyomorgörcse van, frusztrált lesz, ha meg kell szólalnia és szégyenkezik, hogy 'ennek már jobban kellene mennie'. Ha hasonló érzéseid vannak a nyelvtanulással kapcsolatban, akkor a Szólalj meg! online kurzusom segíthet neked. Nézd meg itt a részleteket!

Ugrás az oldal tetejére