Ahogy így visszanézem az elmúlt hónapok statisztikáit, egyeseknek esetleg úgy tűnhet, hogy nekem jobb dolgom sincs, mint egész nap nyelvet tanulni.
Sajnos ez az igazságtól nagyon messze áll, ezért az Öt év – öt nyelv projekt sikeres kivitelezéséhez az időmenedzsment csodálatos világát kell erőteljesen tanulmányoznom, hogy ötről a hatra jussak. Vagy legalább egyről a kettőre.
Mindez csak azért jött most fel, mert többen írták már és kérdezték, hogy én miként osztom be az időmet. A következőkben egy kis összefoglalót készülök ide kanyarítani, amiből hátha más is hasznos dolgokat tud leszűrni magának. Persze semmiféle világmegváltó megfejtés nincs az itt leírtakban, egész egyszerűen csak azt használom, amit már okos emberek kitaláltak – mert ugye felesleges újra feltalálni a kereket.
Egy átlagos nap a nyelvtanulásra
[MEGJEGYZÉS: a cikk 2009-ben, Ausztráliában tartózkodásom alatt készült, azóta rengeteg minden változott és átalakult. Ha érdekel, hogy mi, olvasd el az újabb írásokat].
Az itt következő napom nem mondható átlagosnak, általában ennyire azért nem zsúfolt, az itt leirtakban mindössze azt szeretném vázolni, hogy szinte minden helyzetben és esetben lehet tanulni – már ha akar az ember.
Tehát reggeli kelés és koffeinmérgezéses hírolvasások után felcsapom az Ankit, amivel 10 percet szüttyögök – ezzel nem érek a napi ismétlés végére, csak egy általános átfutásra jó. Fürdés közben mehet valami kis zene (mondjuk legyen Ska-P, mert az jó), majd nekiesek az egyes számú munkámnak (fordítás).
A monitor mellé ki van téve a Kreatív Spanyol egy-egy lapja, és míg a gép a mentést végzi, vagy egy új weboldalt tölt be én megnézek két-három mondatot/szót. Ez az egész délelőttös fordítás során is minimum 3 lapnyi haladást jelent az anyagban.
Délben nekiesek az ebédfabrikálásnak – közben zúg a fülemben mp3 lejátszóról valami spanyol szöveg. Notes in Spanish anyag, podcast, Harry Potter, esetleg spanyol zene.
Dél körül megindulok bevenni a főiskola bástyáit, valamint magamévá tenni az aznapi tananyagot (áttételesen van köze a nyelvekhez – mondhatnók szintetikusan: programozást tanulok) – továbbra is hallgatok valami spanyol anyagot – Pimsleurt, Michel Thomast, esetleg a Kreatív Spanyolt forgatom. A jegyzetelés miatt nem aggódom, hiszen már régen bebizonyosodott, hogy semmi szükség rá. Ha az embernek napi kapcsolata van a nyelvvel, minden a helyén lesz idővel – méghozzá nem is olyan hosszú idő után! Semmi szükség erőködésre, jegyzetelésre, csak élvezem a leckéket.
Mikor gépközelben vagyok és ismételni támad kedvem, de nincs nálam a laptopom, elég csak felcsapni az Anki online verzióját, ahová kártyáinkat automatikusan szinkronizálja a program, így csak netelérés kell és máris tanulhatunk.
Nem kell sok, csak pár perc, ebből mondjuk 4-5 alkalom az egész napos okítás során. Szünetben diskurzus a csoporttársakkal (sajnos nincs Spanyol, csak két Brazil. Lehet, hogy a portugál lesz a következő nyelv?), majd irány a kettes számú vágóhíd (irodarabszolga) – mivel sűrű a program, ezért autóval kell mennem, ahol szintén remek alkalom nyílik a podcastok hallgatására – persze azért nem árt figyelni az útra sem.
De azért a háttérben mehet a dolog. Ha effektíve nem is figyelek a szövegre, ha a háttérben megy, abból baj nem lehet. Ha mást nem, legalább az intonációt szokom.
Munka közben folytatom az elcsent másodpercek felhasználását – két ügy között átnézek pár sort a Kreatív Spanyolból, szünetben diskurzus a munkatársakkal (angolul), majd hazafelé szintén még mehet valami spanyol zene, levezetőnek. Itthon egy laza Anki futam még, nem több 10 percnél.
Fürdés, fogmosás, borotválkozás közben is szól a spanyol zene. Lefekvés előtt még némi Harry Potter olvasás (szigorúan spanyolul), nem több egy-két oldalnál.
Mikor összeadom a számokat, a nap végére kijön 1,5-2 óra. És merem állítani, hogy sokkal hasznosabb így „szétdarabolva” tanulni – egyszerűen megszokjuk, hogy több felé figyeljünk és nem fog gondot okozni az egyik nyelvről a másikra váltani. Akkor haladunk jól, ha lefekvés előtt már spanyolul akarunk jóéjt kívánni kedvesünknek.
Nyilván egyfajta elkötelezettséget igényel a dolog, mindenesetre a saját példámon látom, hogy működik. Effektíve nincs olyan, hogy tanulási idő, mikor leülnék és felcsapnám a szótárakat (más kérdés, hogy nem használok szótárt, vagy csak nagyon ritkán).
Ezer meg ezer módja nyílik az idő hatékony kihasználásának – csak néhányat említettem, én ezeket használom, de tovább és tovább lehet fejleszteni. Például ha az utcán sétálok és meg kell állnom a zebránál, már reflexből nyúlok a szótanuló kártyák után – amíg zöldre vált a lámpa, átnézek öt kártyát.
A későbbiekben még szeretnék írni az idő hatékony beosztásáról, mert ez véleményem szerint rettentő fontossággal bír – és persze nem csak nyelvtanulás szempontjából.