Emlékezz a megtanultakra – a nagy ANKI leírás (és videó)

Ha egyetlen dolgot kellene választani, hogy mi volt a legnagyobb hatással a nyelvtudásomra, akkor az egyértelműen az Anki lenne.

Hogy mi az az Anki?

Egy programocska, ami biztosítja, hogy amit egyszer már megtanultam (legyen az egy szó, kifejezés, dátom, akármi), azt soha többé ne felejtsem el. Nézzük meg közelebbről, hogy pontosan mit is tud, miért érdemes használni nyelvtanulásnál és hogyan is néz ki.

A régi módszer: szótanuló kártyák

Biztosan mindenki ismeri a könyvesboltokban kapható, előre elkészített szótanulókártyákat: az egyik oldalán rajta van a szó az adott nyelven (mondjuk angol), a másikon pedig gyönyörűséges anyanyelvünkön.

Így, mikor buszon, metrón, villamoson utazunk, a fürdőkádban pancsolunk, netán a fogorvosnál várakozunk az ítéletre, könnyen előkaphatjuk őket és egy átnézhetjük a csomagot, gyarapítva ezzel szókincsünket a célnyelven. Természetesen létezik ennek a csináld magad verziója is: kartonlapokra az ember fia (és persze lánya) maga irkálja rá a szavakat, amiket emlékezetébe szeretne vésni.

Pontosan mit is jelent az, hogy az emlékezetünkbe vésni?

Tudományosan szólva (nyugalom, ez az egyetlen okoskodó rész tényfeltáró cikkünkben) azt, hogy rövid távú memóriánkból átpakoljuk a hosszú távú memóriába. Így lehetséges, hogy hosszú külföldön tartózkodás után is keblünkre öleljük szeretteinket hazatérésünk után, hiszen még mindig emlékszünk arcukra, megismerjük őket.

Na, de miért?

Mert lényegében naponta találkozunk velük, „nem esik ki az arcuk a memóriánkból”. Volt már olyan veled, hogy egy általános iskolai volt osztálytárssal évekkel később találkoztál, tudtad, hogy évekig jártatok egy osztályba, könnyedén felismerted az arcát és mégsem jutott eszedbe a neve?

Na, ugye.

Memóriánk kép alapú, tehát az arcára inkább emlékszünk, a nevére azonban nehezebben.

Az analógiát átvetítve a nyelvtanulásra, könnyen beláthatjuk, hogy miért jók a szótanuló kártyák: mert bármikor átnézhetjük őket, így „a memóriánkban tartva” az új szavakat.

Igen ám, csak létezik egy olyan fogalom, hogy SRS (Spaced Repetition System) : ez lényegében azt jelenti, hogy mikor elménk egy új fogalommal (legyen az kép, szó, szám, bármi) találkozik, akkor az bizonyos ideig a rövid távú memóriánkban fészkel, azonban egy idő után az „kiesik” onnan, és fújhatjuk.

Ugye mindenki ismeri azt a kényelmetlen szituációt, mikor egy közös barát bemutat egy idegen embernek, kezet ráztok, mindketten elmondjátok a saját neveteket, aztán pár perc múlva, mikor meg akarod szólítani az illetőt, hogy ugyan, legyen már kedves odaadni azt a behűtött sört az asztalról, nos, nem jut eszedbe a neve, és valami lehetetlen személyes névmás használatával kell áthidalni a meglehetősen kényelmetlen szituációt?

Tipp: a bemutatkozás utáni 15 másodpercen belül használd valamilyen formában az illető nevét, majd a bemutatkozás utáni 2 percen belül is – így már áthelyezted hosszú távú memóriádba a nevét és megkímélted magad a fent vázolt kényelmetlen helyzetektől.

Tehát, amint az iménti példából is látszik, az állandó ismétlés előbb utóbb meghozza az eredményét, az új fogalom pedig átkerül hosszú távú memóriánkba és jó esetben ott is marad. Szemfülesebbek észrevehették, hogy két szám is szerepelt a példában: 15 másodperc, majd pedig 2 perc.

Ez azért van, mert minden egyes ismétlésnél egy picit tovább emlékszünk az új fogalomra – az időintervallum exponenciálisan növekszik.

Még szemfülesebbek felcsillanhat a szemük: akkor ez azt jelenti, hogy ha a szótanuló kártyákat mindig azelőtt nézném meg, mielőtt „kiesnének” a memóriámból, akkor tovább emlékeznék a megtanultakra?

Igen, azt.

A hiba a történetben ugye ott van, hogy mikor is jön el ez az idő, mikor át kellene ismételnünk az adott szót?

Ki tudja ezt?

És ki tudja számon tartani minden egyes új szónál? Bárcsak lenne rá valami módszer, ami „figyeli” helyettünk az egészet, hogy nekünk minél kevesebb időt kelljen a tanulással/ismétléssel foglalkozni, helyette pedig bőszen űzhessük kedvenc hobbinkat. Jobb hely lenne ez a világ. Nos, kérem, a világbékét ebben az esetben az ANKI fogja elhozni.

Ugyanis ő fog gondoskodni a fent leírtakról.

Az új módszer: ANKI, a legyőzhetetlen memóriabajnok

Amint azt már háromrészes „Hogyan ne felejtsd el a megtanultakat” sorozatunkban kitárgyaltuk, rengeteg program létezik a megtanultak memóriánkban tartására, azonban kétség kívül az ANKI a király.

Nem kell mást tenni, mint naponta 10-20 percet használni – a többit rá lehet bízni. Az ANKI egyébként „tanulás általi emlékezést” jelent japánul.

Hogy miért is a legjobb, az elég technikai (matematikai algoritmusokkal talán nem untatnánk a nagyérdeműt) és az átlag nyelvtanulót rettentő módon hidegen hagyó dolog, úgyhogy higgyük el, hogy így van, és inkább koncentráljunk a használatra.

Három nagy előnye van még: teljesen ingyenes, a számítógéptől kezdve a mobiltelefonon keresztül a kenyérpirítóig mindenre létezik átirata, valamint hatalmas közösség áll mögötte.

Amint azt már a bevezetőben olvasható volt, jelen cikkünkben inkább a „hogyan”-ra szeretnénk koncentrálni, most, hogy már tudjuk a „miért”-et.

Az ANKI használata I. rész – Beállítások

[Frissítés: az alábbi videók 2012. tavaszán készültek, azóta az ANKI megújult, külsőre egy picit átalakult. Az új verzióról is fog készülni egy részletes cikk és videósorozat, addig is türelmedet kérem.]

Tekintve, hogy a program használata nem mindig egyértelmű, bátorkodtam a program trükkösebb részeit felvenni, hogy milyen beállításokkal érdemes nekiindulni a tanulásnak, egészen az elejétől.

Magát a programot a http://www.ankisrs.net oldalról lehet letölteni (valószínűleg a Windows verzió lesz a legmegfelelőbb a legtöbb embernek), egy gyors telepítés és már neki is eshetünk a dolognak.

A beállításoknál érdemes átállítani a nyelvet magyarra, azonban nem kell meglepődni, ha még így is találkozunk angol részekkel – még nem teljes a fordítás (arra viszont figyelj, hogy ha kiválasztottál egy nyelvet, később azt nem tudod már megváltoztatni!)

Szintén megéri rögtön a kezdésnél regisztrálni egy online fiókot, így kártyáinkat bárhol a világon elérjük majd, ahol van egy számítógép, rajta egy böngészővel és internetkapcsolattal.

Az ANKI használata II. rész

Rövid áttekintés, hogy pontosan hogyan is működik a program, majd pedig megnézzük, hogy honnan szerezhetünk már kész, előre „legyártott” kártyacsomagokat, gyakorlatilag a világ összes nyelvére.

Van itt minden: német csomag, spanyol, angol, japán, kínai, minden. Itt szeretném megjegyezni, hogy noha az ANKI-t elsősorban nyelvtanulásra fejlesztették ki, távolról sem ez az egyetlen funkciója: bármilyen más tárgy tanulására is használhatjuk (ideális például történelmi évszámok megjegyzésére, de akár fizikai fogalmakat is tanulhatunk vele.)

Komolyabb nyelvtanulási célokkal rendelkezők azonban a saját paklik gyártását fogják preferálni (magam is így vagyok vele), az ő kedvükért ezt is áttekintjük a videóban.

Az ANKI használata III. rész – Trükkök

A harmadik részben látható, hogy hogyan kell használni helyesen a programot, valamint számos apró trükkről is szó esik (tanulási intervallumok, online szinkronizálás, miért ne tanulj szavakat, sokkal inkább kifejezéseket vagy mondatokat, stb.)

Remélhetőleg a felvett videók hasznosak voltak, az elméleti bevezető pedig nem volt túl unalmas, azonban úgy vélem, hogy egy kis megértés sosem árt, mielőtt valamit vakul nekiállna az ember használni. Ha bővebben érdekel a téma és szeretnél mindenre emlékezni, amit egyszer már megtanultál, akkor ez érdekelhet. 

Tetszett ez az írás? Osszd meg másokkal is!

Ezek is tetszeni fognak