Mikor megáll a tudomány – a katyvasz pont

Egy új nyelv elkezdésénél az ember tele van energiával, önbizalommal, reménnyel és lelkesedéssel.

“Fél/egy/kettő/öt/tíz éven belül tudni fogok angolul/németül/japánul/urduul/klingonul, nincs más dolgom, mint keményen tanulni, gyakorolni, levelet írogatni, olvasni, beszélgetni anyanyelvűekkel, bejárni a tanfolyamra és meg lesz az eredménye.”

Aztán ez a kezdeti lelkesedés a legtöbbünknél viszonylag gyorsan átcsap a “majd holnap megtanulom a rendhagyó igék ragozását, ma már elég nagy káosz van a fejemben ahhoz, hogy átlássam a dolgot”-ba.

Persze mindannyian tudjuk, hogy a holnapból holnapután lesz, abból pedig jövő hét, aztán három év múlva azt vesszük észre, hogy “má’ megin’ újrakezdő vagyok”.

Vagyis elértük a katyvasz pontot (KP).

Az első akadály

Anno pár hónap tanulás után elértem azt a pontot az orosznál, ahol már bátran állíthattam, hogy teljesen jó rálátásom van az nyelvre, ugyanakkor azt is be kellett ismernem – mily nehéz is volt -, hogy átlátni és tudni/használni egy nyelvet két teljesen különböző dolog.

Az ember tisztában van a különböző esetekkel (németnél négyről, oroszból például hatról beszélünk), a melléknév-egyeztetésekkel, a direkt és indirekt igékkel, a keményítő és lágyító jelekkel, az igeidőkkel, nagyjából ÉRTI, hogy mi történik az adott nyelven.

Ha megláttam egy szöveget, akkor tudtam, hol visszaható egy ige, milyen ideje van, ki csinál kivel, mit, de az egész nagy-nagy massza volt a fejemben.

Ha jobbra döntöm a fejem, jobbra hullámzik a zöld, ragadós trutymó, ha balra döntöm, akkor meg arra.

Ha nagyon Szókratészesre akarnánk venni a dolgot, azt mondhatnók: “tudom, hogy nem tudok semmit”.

Ezek nem túl rózsás kilátások. Sőt, a rossz hír, hogy ez nem az orosz hibája. Ez minden nyelvnél előjön. Valamelyiknél előbb, valamelyiknél később. De ott van mindig.

Mikor a legmélyebben ülünk a mocsárban, mikor a jó élet nem tudja, hogy merre kellene megindulni, mert mindegyik irány tök reménytelennek látszik.

Isten hozott a katyvasz ponton!

A jó hír az, hogy a megoldás egyszerű:

  • Először is el kell ismerni és fogadni, hogy van egy ilyen jelenség. Nincs semmi abnormális a helyzetben.
  • Keményen összeszorítani a fogakat és tovább tanulni és gyakorolni, tovább nyomni, míg át nem mész a mocsáron.

Hogy melyik irányban? Igazából tök mindegy. Nem az a lényeg. Hanem az, hogy haladj. Hogy menj EGY irányba. Ha az az irány nem jó, bármikor változtathatsz rajta. De ha megállsz, akkor örökre a katyvasz ponton maradsz, és azt fogod gondolni magadról, hogy “neked nincs nyelvérzéked”, meg “neked ez nem megy”. Közben pedig ezen mindenkivel megtörténik. Csak valaki nem áll meg, és továbbnyomja. Ők átmennek a mocsáron.

Mit lehet tenni?

Egy újabb szót megtanulni. Egy kifejezést. Egy rettentő kellemetlen Skype órát végigizzadni. Egy újabb oldalt elolvasni. Egy újabb mondatot bevinni az Ankiba. Egy újabb podcastot meghallgatni. Egy újabb videót kielemezni. Bármit.

A mocsáron túl

El fog múlni a mocsár, a köd majd felszáll. Nem egy nap múlva, nem is egy hét múlva, lehet, hogy nem is egy hónap múlva. Nem érdekes. A hangsúly a mozgáson van. Nem egyhelyben kell toporogni és sopánkodni, hogy nem megy, hogy “hülyeség ez a nyelv”, hogy “nincs nyelvérzékem”, hogy “nincs időm”.

Mindenki minden más nyelvet hülyeségnek tart. Mindenki a másikról hiszi azt, hogy neki jobb a nyelvérzéke. Senkinek sincs a tanulásra ideje. És mégis vannak olyanok, akik sikerrel megtanulnak egy nyelvet.

Az egyetlen különbség a két csoport között az idő. Hogy a sikeres nyelvtanulók nem adják fel a katyvasz ponton. Hogy a sikeres nyelvtanuló TUDJA, hogy van egy katyvasz pont, tudja, hogy el FOG jönni, hogy előbb-utóbb becserkészi, bármennyire is nem tetszik.

Egyben a sikeres nyelvtanuló fel is készül rá. Türelemmel, kitartással. Csakis így lehet fél lábra kényszeríteni a dögöt. Egy újabb szó, egy újabb oldal, egy újabb óra, egy újabb hiba…

A sikeres nyelvtanuló tudja, hogy ott van és várja a katyvasz pont. Kidüllesztett mellel megy neki, megfeszül, a sebeit bátran viseli, mert tudja, csak idő kell és átjut ezen a ponton.

Első kézből tudom én is ezt. A szomorú, hogy tök mindegy, mennyi rutinnal rendelkezel, ez minden nyelvnél előjön. Minden egyes alkalommal újra le kell győzni a mocsarat. Nincs csalókód, vagy szintugrás.

Tudd, hogy van egy katyvasz pont, ne lepődj meg rajta, ha odaérsz, hajts fejet, tiszteld megfelelő ellenfélként és legyél türelmes, főleg kitartó. Az idő neked dolgozik – de csak akkor, ha mozgásban vagy. Mozogj! 

Szeretnél mindenre emlékezni, amit már egyszer megtanultál?

Akkor ismerd meg, hogy hogyan működik az elméd, a memóriád és hogy hogyan jegyezhetesz meg mindent az általad tanult nyelven. Katt ide a részletekért!

Ugrás az oldal tetejére