Na kérem, új év, új tervek, új fogadalmak, új élet, új célok, új minden. Kisebb (nagyobb) magánéleti átszervezések után némileg tisztulni látszanak a felhők, így végre újra tudok írkálni. Többen kérdezgették, hogy behalt-e a projekt, és őszinte meglepetésemre sokan igen mély sajnálatukat fejezték ki – igazán jól esett, köszönöm. A jó hír, hogy a projekt továbbra is fut, mi több az elmúlt két hónapban is futott (némileg kisebb intenzitással).
A még jobb hír, hogy az Öt év – öt nyelv újabb nyelvet mondhat magáénak – az angol és a spanyol után immár a kínai mandarin is szerepel a repertoárban. De ne rohanjunk ennyire előre, lássunk egy kis nyelvi összefoglalót:
Angol
A már említett magánéleti manővereknek köszönhetően a magyar nyelvtől szinte teljesen elszakadtam (eltekintve a barátokkal való MSN/Skype-olást), akarva-akaratlanul is totálisan angol környezetbe kerültem (ami végülis nem hátrány, ha már az ember ugye elbattyog ezért egy másik kontinensre) – a munkahelyemen csak angolul beszélek, mi több, az angollal keresem a kenyerem. Szocializálódni csakis angolul tudok, hiszen a barátok, haverok, munkatársak egyike sem beszéli a magyart, ezenkívül helycserés támadás történt párkapcsolati ügyben, így jelenleg egy csodálatos Ausztrál hölgy társaságát élvezem minden este – ez ám a motiváció a fejlődésre! Tehát totális immerzió, aminek hatását érzem is:
Nem gondolkodom rajta, hogy „most angolul beszélek”, meg „most de jó lesz mert fejlődök”. Felesleges. Nem kell. Egyszerűen azért nem, mert nincs más választásom. Csak és kizárólag az angol segítségével maradhatok a víz felett – és bár nem vagyok anyanyelvű (jó eséllyel soha nem is leszek), mégis úgy érzem, mintha második anyanyelvként használnám, mindenféle megerőltetés nélkül. Természetessé vált, meglepően rövid időn belül. Bizony, ha az ember kiszakad a komfortzónából, hajlamos jobban összekapni magát, minden tekintetben.
Angolilag még érdemes megjegyezni, úgy döntöttem, elvégzek egy angoltanári tanfolyamot (egészen pontosan ezt), egyrészt mert miért ne, másrészt meg távlati terveim között szerepel a Kínában, illetőleg más ázsiai országokban való angoltanítás, de ez egyelőre még messze van. Mindesetre efelé dolgozom. Ha másra nem is volt jó, az elmúlt pár hónap (mikor szünetelt a posztolás) lehetővé tette, hogy átgondoljam a dolgaimat és prioritást állítsak fel – egyre inkább tűnik úgy, hogy a nyelvek lesznek az én karrierem. De elég ebből.
Spanyol
Decemberben kissé lelassult a tanulás, korántsem fektettem a spanyolba annyit, amennyit szerettem volna, nem mondanám, hogy megtört a motiváció, egyszerűen így jött ki. 1 év alatt elértem egy jó középfokot, ami mindenféle tanári segítség nélkül azt hiszem egészen jónak mondható (a hogyanról egy kicsit később). A tényállás az, hogy a középfokról a haladóra, majd a teljesen folyékonyra való ugrás egy kicsit másképpen zajlik, és egyelőre még nem teljesen tiszta, hogy hogyan fogom végrehajtani. De már van elképzelésem. Rengeteget olvastam a témában, és nem fogom sajnálni megosztani a tapasztalatokat. 😀
A legnagyobb haladás, hogy stabil nyelvcsere időpontokat állítottam fel spanyol ajkú barátaimmal, így nincs kifogás, nincs menekvés, csinálni fogom (igaz többnyire csak online, de az is jobb, mint a semmi). Számításaim szerint 6 hónapon belül elérhetem a folyékony szintet – már ha tudom úgy rendezni időügyileg a napi tréninget. Egyelőre még nem tisztázott, főleg azért, mert a
Kínai
pillanatnyilag átvette a vezetést. Két hete, az új év hevében egyszerűen úgy döntöttem, hogy nekiállok és kész. Némi rákészülés után (két hét, nyelvi, etimológiai dolgok átolvasása, némi rendszerezett nyelvtani áttekintés, stb) megmarkoltam Heisig könyvét, és neki is estem, immáron majdnem 400 kínai karaktert birtoklok. De erről megintcsak később. Gondolkodtam, hogy mi lenne a legmegfelelőbb módszer a kezdésnek, hiszen a karakterek ismerete csak egy dolog, a beszélt kínaiban nem sokat segítenek, ezért beneveztem a ChinesePod-ra, egyelőre innen gyorsan elsajátítom az alapokat, aztán irány az anyanyelvű anyagok.
Tolom még mellé a Michel Thomas féle Mandarin oktatóanyagot is, persze nem vérmes reményekkel (10 óra tanulás után ne várjunk csodákat), de az alapok megértésében remek cucc – kár, hogy nem magam Michel okít minket. Sebaj.
Mint már említettem, távlati terveim között szerepel a Kínában való huzamosabb láblógatás, ez jó apropót adott, hogy ne kerülgessem tovább az egészet, és nekiálljak a tanulásának. Július körül tervezem, hogy Tajvanra látogatok, addigra már kézzel fogható tudást fogok birtokolni.
Összegzés
Nagyjából így állunk most, tehát mégegyszer köszönöm a sok kedves levelet, igyekszem a jövőben kicsit jobban dokumentálni a dolgokat. Rengeteg csudajó dologról olvastam, egy kazal tapasztalat felgyülemlett már, tehát lesz miről írni. Kérjük, maradjanak vonalban!
