Tamás munkája úgy hozta, hogy egyre többet kellett (volna) használnia az angolt, de mindig valamilyen negatív érzés vagy élmény társult ezekhez a helyzetekhez. Úgy döntött, hogy tenni akar ez ellen.
A története azért is fogott meg, mert nagyon hasonlít a sajátomhoz: én is inkább introvertált vagyok, aki nem feltétlenül akar bájcsevegni idegenekkel, csak azért, hogy fejlődjön. De valahogy kell gyakorolni a nyelvet, különben sosem leszünk jobbak.
Tomi azért is volt ideális a Szólalj meg! kurzusomra, mert tudta, hogy nem egy 27. angoltanfolyamra van szüksége, hanem valami teljesen másra. Valamire, ami a nyelvtanulás érzelmi részével foglalkozik és hogy a korlátozó hiedelmeit (nem tudok beszélni, nem szeretek beszélni, csak külföldön lehet jól megtanulni egy nyelvet, stb…) egyenként lebontsa.
Mert ezek állnak legtöbbször a haladás útjában.
Szerencsére a Szólalj meg! pont ezzel foglalkozik.
Megkértem Tomit, hogy foglalja össze a történetét – nem mindennapi, én imádtam olvasni minden sorát. Ez győz meg arról, hogy igenis kell az érzelmi résszel foglalkozni, mert sokszor hetek alatt ki lehet küszöbölni több éves elakadást. Erre Tomi példája a legjobb.
Át is adom neki a szót.
Kurzus előtti időszak
Nagyon régóta tanulok angolul, kb. épp 10 éve tettem középfokú nyelvvizsgát a diploma miatt. Akkor aktívabban tanultam az nyelvet, magántanárhoz is jártam.
Aztán teltek az évek, elhelyezkedtem, dolgoztam, de soha nem kellett szóban használni az angolt. Írásban ment – úgy ahogy – át tudtam gondolni mit akarok megfogalmazni, elvoltam így, de belül mindig zavart, hogy egyszerűen nem merek megszólalni, nem tudom kifejezni magam.
A következőket csináltam:
- Keresgéltem neten tanfolyamokat, több ezek közül elég borsos áron volt elérhető.
- Próbáltam telefonos appokat és vettem könyveket, de a passzív tudásomon kívül más nem fejlődött, de ez is inkább beállt egy szintre.
Ez a tanulási aktivitás aztán egyre csökkent és inkább csak időnként tanultam a nyelvet.
Talán amiatt, hogy kudarcként éltem meg az egy helyben toporgást, hogy nem tudok tovább lendülni bármit is csinálok.
Mindig vártam a tökéletes pillanatot, hogy ha majd tudok ennyi meg ennyi szót, meg majd jól megy a nyelvtan akkor megszólalok, de aztán ez a pillanat csak nem jött el.
Mindig kerültem annak a lehetőségét, hogy meg kelljen szólalnom.
Aztán ezekkel az érzésekkel vágtam bele a kurzusba.
Éreztem Bálint eddigi írásai és munkája alapján, hogy talán más lehet, mint a többi tanfolyam.
Más is volt.
És nekem ez segített, mindjárt le is írom, hogy miért.
Ez történt a Szólalj meg! Kurzusban
A kurzus 4 hétből áll, mindegyik hétnek meg van a témája (Megértés, Felkészülés, Beszélgetés, Bizonyíték).
Ezek a modulok apró pici lépésekre vannak bontva: Bálint pár perces videókban elmagyarázza a heti “tudnivalót”, majd jön a lényeg: az akciók! Ez egy gyakorlati kurzus, ahol a hetek egymásra épülnek, aminek a végén az volt a feladatunk, hogy felvegyük, hogy 20 percet beszélgetünk egy anyanyelvű emberrel az általunk tanult nyelven egy minket érdeklő témáról.
Megmondom őszintén, mikor először hallottam erről, elég szkeptikus voltam, főleg azért, mert meglehetősen introvertált ember vagyok és nem igazán láttam magam előtt, hogy ez hogyan fog megváltozni 4 hét alatt.
Nem is változott meg – hiszen nem is kellett! Bálint kurzusa megmutatta, hogy hogyan használjam ki az introvertált személyiségem előnyeit (szorgalom, tanulási készség) és hogyan fordítsam ezt aktív beszédbe. Minden lépésről lépésre ment, nem kellett gondolkodni, “csak” követni a kurzusban kijelölt utat.
Az elején azon is sokat agyaltam, hogy egyáltalán bemutatkozzak-e a csoporttársaimnak a zárt közösségben, de végül úgy döntöttem, hogy miért is ne:
2019-10-10
Mivel láttam, hogy nagyon nem vagyok egyedül ezzel (több csoporttársam jelezte ezt vissza), úgy döntöttem, hogy aktívan részt fogok venni a csoportban. Kellett ez az első lökés, de örülök, hogy megléptem!
Volt például egy lépés, ahol össze kellett írnom, hogy milyen akadályozó hiedelmeim vannak. Itt már éreztem, hogy ez a kurzus más lesz, mint egy hagyományos angoltanfolyam.
2019-10-16:
Később ki kellett dolgoznom egy témát, ami engem érdekel. Már ez is újdonság volt a sok nyelvtankönyv után. A kurzus intenzív és meg is csúsztam picit a feladattal – ilyenkor Bálinték egyből kérdezték, hogy minden okés-e. Nem hagytak magamra egy percre sem.
Annyira belejöttem a dolgokba, hogy már azt is megosztottam a csoportban, hogy hogyan gyakoroltam be a saját témámat angolul.
Október 30
Aztán a kurzusban keresni kellett embereket akikkel gyakorolhattuk a saját témánkat. Bálint egy csomó tippet adott erre, hogy hogyan a legegyszerűbb ezt megtenni, de még így is akadtak nehézségek.
Találtam egy kedves tanárt, akivel gyakoroltam volna, de pár órával a megbeszélt időpont előtt lemondta a beszélgetést…
Arra jöttem rá, hogy ez ilyen. Nem fog minden ideálisan menni – és erre a nyelvtanulás a legjobb példa. Ez csak egy olyan dolog volt, amin “túl kellett lendülni”. Ezt írtam Bálintéknak:
Beigazolódott a megérzésem: hiszen alig egy héttel később túl voltam az első, igazi beszélgetésemen angolul, egy olyan emberrel, aki nem tudott magyarul! Bár nem volt anyanyelvű angol (szerb), ez cseppet sem zavart (amint azt a kurzusból megtudtam, nem is kell, hogy zavarjon!).
Álljon itt az összefoglalóm a beszélgetés utánról:
Nem volt könnyű menet, de minden percét megérte!
Nekem a legnehezebb az volt, hogy a beszélgetés előtt extra erős volt az érzés, hogy mondjam le. Egy hajszálon múlt, hogy nem töröltem az órát.
A kurzusnak az a vetülete segített, hogy Bálint elmagyarázta, hogy biológiailag ez természetes és a szervezet tiltakozik a kellemetlennek vélt helyzet miatt, és hogy más is így van vele és ha átlépem ezt, akkor arra gondoltam, hogy komoly sikerélményben lehet részem.
Volt is!!
Az óra előtt (kb. egész nap) konkrétan belegondoltam milyen érzés lenne ha lemondanám és mi lenne ha megcsinálnám.
Arra gondoltam mit éreznék, melyiktől mit kapnék.
- Amikor arra gondoltam, hogy nem csinálom meg, nagyon elkeseredtem és rosszul éreztem magam.
- Amikor arra gondoltam, hogy megcsinálom, akkor jó érzés volt és, hogy végre egy olyan akadályon lehetek túl amit eddig még nem tudtam megcsinálni.
Nagyon komoly belső őrlődés volt, de sikerült 🙂 Büszke vagyok magamra. Elhárult egy olyan akadály előlem, ami már évek óta nem hagyott fejlődni!
A kurzus eredménye
Ezeket a sorokat pár nappal a kurzus befejezése után írom.
A kurzus miatt a nyelvtanulással kapcsolatos félelmeim, hiedelmeim teljesen megváltoztak. Kaptam egy nagyon jó módszert és egy felépített rendszert, ami helyre tette a dolgokat a fejemben és túl tudtam lépni azon, hogy meg merjek szólalni.
Évekkel ezelőtt volt, hogy majdnem regisztráltam egy órára egy online angoltanárnál, de nem mertem meglépni.
Persze teljes kudarcként éltem meg és még lejjebb süllyedtem érzelmileg.
Utólag már tudom, hogy pont az hiányzott, amit a kurzustól „pszichológiailag” megkaptam.
Szerintem ez a kulcsa ennek a kurzusnak, nincs még egy ilyen, ami foglalkozna a nyelvtanulás érzelmi oldalával.
Segített a zárt tanulói közösség is, láttam, hogy más is hasonló problémákkal küzd, nem vagyok egyedül, sok kedves és támogató kommentet kaptam.
Nagyon pozitív érzéseim vannak és legfőképp tettvágy, hogy most valami más történt, legyőztem egy akadályt és tudom, hogy menni fog.
Megmondom őszintén sokat olvastam a blogodat és sok hasznos infót és eszközt használtam onnan, de az áttörést, hogy meg merjek szólalni (persze még hibákkal, elakadásokkal ) nekem ez a kurzus adta meg.
Még úgy is sikerült teljesíteni a célt, hogy inkább introvertált típusú ember vagyok. Legfőképpen attól féltem, hogy emiatt sikerülhet-e nekem.
Azt hiszem, hogy elég egyértelmű, hogy sikerült!
A kurzus után – hogyan tovább?
Tudom, hogy hosszú még az út, de már jók az alapok és mindenképp használni fogom a megszerzett tudást és elraktározott pozitív érzéseket, főleg a „belső” visszahúzó hangok legyőzésére.
Heti szinten fogok online beszélgetést gyakorolni a választott tanárral.
Be is fizettem egy óra csomagra, hogy biztos meglegyen a további lendület.
Saját, engem érdeklő témákkal, számomra hasznos szavakkal, kifejezésekkel fogom fejleszteni a beszédem.
A dolgok úgy alakultak, hogy a munkámhoz nagy szükségem lesz a folyékony angol beszédre, szóval maradnia kell a lendületnek és menni tovább az úton! De már meg van a módszer, csak csinálnom kell!
Bálinték (és a tanulói közösség) végig aktívan segített és támogatott, ez nagyban hozzájárult a sikeremhez. Nagyon pozitív volt és kellett, hogy a végén tényleg angol beszéd legyen belőle. 🙂
–Tamás
Tomi nem kis dolgot vitt véghez – ugyanakkor jól mutatja, hogy lehetséges átlépni a megszólalási parán. A történetében jól leírja, hogy ezek döntések voltak, amiket ő hozott meg. Ezért fontos a nyelvtanulás érzelmi részével is foglalkozni, nem csak a ragozási táblázatokkal.
A Szólalj meg! kurzus nyelvtől független – így ha félsz, hogy nem értik meg, hogy mit mondasz, vagy nem érted meg, hogy neked mit fognak mondani, vagy egyszerűen csak gyomorgörcsöd van attól, hogy meg kell szólalnod a nyelven (de nagyon szeretnéd), akkor segíthet neked is.
A kurzus részleteit itt találod.
Remélem találkozunk és a következő sikersztori a tiéd lesz – mert mindez lehetséges.
Bálint