Vendégposzt: Papp Norbert sikersztorija az angollal

Új sorozat indul a blogon, hogy ne csak az én ügyetlenkedéseimen lehessen kacagni, hanem mások sikerein felbuzdulhasson a t. olvasóközösség. Sikersztorik rovatunk első beszállója Papp Norbert olvasónk, aki az angoltanulását vette kézbe, majd kitartással és tervezéssel bámulatos fejlődésen ment keresztül. Át is adom neki a szót, innentől már ő vezeti tovább a tollat.  

A történetem egészen különleges. 7 nap Londonban, 21 nap Walesben. Hogyan jutottam el a kezdő kíváncsiságból a társalgási szintű angoltudásig? A kalandom mesébe illő, a nyelvi fejlődésem pedig remélem motiváló lesz számotokra. Engedjétek meg, hogy elkalauzoljalak titeket a nyelvtanulás sokat emlegetett, s immár számomra is bizonyított módszerébe.

Tudatlanságból a tudás felé

papp-norbert-2Középiskolában az angoltanárom csak elszomorított és megutáltatta velem a nyelvet a hozzáállásával és a tanítási módszereivel, ezért kezembe vettem a tanulásom. Beregisztráltam egy levelezőpartner-kereső oldalra. (www.interpals.net) Akkoriban egy kisebb terjedelmű levél megfogalmazása is órákat emésztett fel, de élveztem. Többször (ó, hányszor!) elhatároztam, hogy tényleg mindent beleadok a nyelvtanulásba.

Így találtam rá az Öt év – öt nyelvre is, így találtam rá megannyi nyelvtanulási módszerre, de lusta voltam. Meguntam. Nehéznek találtam foglalkozni a témával. Összességében a levelezés az, ami rengeteget lendített az írás és szövegértésem terén, azt hiszem leginkább azért, mert szórakoztatott. Mike barátommal való kapcsolatom egy YouTube kommenttel kezdődött, majd msn és skype segítségével ismerkedtünk meg jobban, végül 1 évvel később meghívott magához Londonba, minden költséget állva. Mai napig nem tudom elhinni, egész egyszerűen regénybe illő történet, de a fókusz ebben a cikkben maradjon a nyelvtanuláson.

„London, baby!”

Kint eleinte meg voltam szeppenve. Kevés volt a szókincsem, sosem beszéltem korábban angolul, de Mike a kezdetektől barátságos és segítőkész volt. Lassabban beszélt és körülírta a szót, amit épp nem értettem. Az első utazás a repülőtértől Enfieldbe kissé szótlanul telt, de a fejemben próbáltam mondatokat alkotni és néha bátortalanul kimondani, majd néhány nap elteltével egyre bátrabb lettem. A látottakat és az élményeim képtelen vagyok néhány mondatban összefoglalni, de a nyaralás végéhez közeledve több dolgot is sikerült megfigyelnem fejlődésem kapcsán.

Egyre többet megértettem a történeteiből (pl. a királyi családról a Windsor kastélynál), egyre többet beszélgettünk, egyre jobban ki tudtam magam fejezni, ugyanakkor már egyre fáradtabb voltam, egyre jobban fájt a fejem és egyre jobban abba akartam hagyni ezt az egészet.

Ez az a bizonyos holtpont, amit Benny Lewis is említ könyvében. Nagyon hamar feladnám itthon, a számítógépem előtt ülve, de legyen ez az élő példa arra, hogy túl lehet élni. Kicsit ki kell lépni a komfortzónából ebben az időszakban. Ha túl soknak érzed a nyelvtanulást, ne hagyd abba – van egy pont, amit elhagyva látványos fejlődésen mész keresztül. A kiutazásom előtt itthon is volt ilyen holtpont, aminek eredményeképp abbahagytam a nyelvtanulást, viszont kint erre nem volt lehetőségem.

Wales… egy új kaland

Elhatároztam, hogy 6 hónap alatt meg tanulok folyékonyan beszélni. A nyaralás utáni kezdeti motiváció hamar elszállt, a cél nem teljesült be. Mike ugyanakkor ismét kihívott magához, immár Walesbe az új lakásába, kaptam egy retúrjegyet és felültem a repülőre. 18 újabb napot töltöttem az Egyesült Királyságban, több alkalommal nem tudtam eldönteni, épp egy filmben vagyok, vagy csak álmodom. Csodálatos volt. Érezhetően jobban kezdődött a kommunikáció, mint 2 éve, mint tavaly, de a folyékony társalgási szint még messze volt.

A nyaralás végéhez közeledve értettem meg annak a bizonyos inputnak a jelentőségét. Esős idő esetén otthon maradtunk, rengeteget néztem az angol Comedy Centralt, angol felirattal. A tudtom nélkül egyre többet és többet megértettem belőle. Rengeteget beszélgettem, akadtak szituációk, amikor nem tudtam kifejezni magam, nem találtam egy bizonyos szót, de kifejezőkészségem rengeteget fejlődött – mert a körbeírás (majdnem) mindig segített.

Tudás a gyakorlatban

Mike mellett biztonságban éreztem magam és nyelvi tudásom, de mi a helyzet nélküle? Hazautazásom előtti utolsó éjszakát messze Walestől, egyedül töltöttem. Kalandos utazás volt. Chesterben várost néztem, eltévedtem, leszólítottam az első velem szembe jövő úriembert, aki készséggel elkísért egy darabon és útbaigazított, hogy hol találom az állomást. Az első pillanat, mikor valóban éreztem a nyelvi fejlődésem.

Milton Keynesben szálltam meg, de nem tudtam merre van a hotelem. Tudtam a címet pechemre olyan embert kérdeztem meg, aki sikeresen elküldött egy másik irányba – másfél órás gyaloglás lett a röpke 15 perces út helyett. Legalább 8 emberrel beszéltem utam során, végül a recepción is zökkenőmentesen vettem az akadályt. Mindenképp élmény volt. Hazautazásom is rejtegetett izgalmas perceket, órákat. Viharba került a Luton reptér, viharba kerültünk Németország felett és kényszerleszállást hajtottunk végre Pozsonyban, mert nem kaptunk engedélyt Budapesten landolni. Röpke 4 óra késéssel és 2 új külföldi ismerőssel érkeztem meg – Pozsonyban másfél órát vártunk, elkezdtem beszélgetni a mellettem ülőkkel, majd a kaland folytatódott velük a fővárosban.

Összességében…

… a tapasztalatom az, hogy ha életed részévé teszed a nyelvet, akkor érhetsz el fejlődést. Nekem szerencsém volt, hogy ennyi időt tölthettem el anyanyelvi környezetben (még mielőtt mindenki felháborodna – az anyanyelvi környezet hiánya nem lehet kifogás, enélkül is meg vannak az eszközök a haladásra! – Bálint) és már tudom, hogy alkossam meg körülöttem azt, ami kint körülvett. Nem tudom elégszer hangsúlyozni, mennyire fontos az „input”.

Mióta hazajöttem szabályosan felfalom a vígjáték-sorozatokat. Eleinte keveset értettem és angol felirattal néztem, évadról évadra, részről részre viszont már szinte nem is fordítottam le magamban, természetesnek tűnt. Egy újabb sorozat 4. évadjánál tartok, eleinte fura volt felirat nélkül, nem minden szót hallottam ki, viszont napról napra érzem a fejlődésem, hihetetlen gyorsan haladok. Ne add fel az elején, mikor kényelmetlenné válik, hogy angolul nézed, használj magyar feliratot, ha túl soknak érzed.

Olvass cikkeket angolul, olvass könyveket angolul, hallgass angol rádiót, nézz angol tv-t, sorozatot, filmet, levelezz vagy skype-olj külföldiekkel. Egy a lényeg: élvezd! Szórakoztasson, érdekeljen… és meg lesz a várva várt mézédes gyümölcs! Mostanában esténként BBC One és ITV1 megy a számítógépemen, szabadidőmben kedvenc sorozatom nézem angolul felirat nélkül, minden gond nélkül olvasok szakmai blogokat angolul, napi rendszerességgel kommentelek angolul kedvenc facebook oldalaim posztjaihoz vagy épp elmegyek sörözni erasmus diákokkal. Sikerült beépítenem a mindennapokba a nyelvet úgy, hogy abszolút nem kényelmetlen, sőt, minden nap egyre jobban élvezem. Te mit teszel ezért?

—————————————————————————————-

Tetszett Norbi története? Van hasonló élményed? Oszd meg velünk lent a kommentekben, hogy mások is tanulhassanak belőle! 🙂

Ugrás az oldal tetejére