A hónap olvasója: Vincze Judit

Többen mondták már, hogy szép meg jó, hogy sikeres nyelvtanulókkal csinálok interjút, de mi van az “átlagemberekkel”? Akiknek nincs idejük naponta órákat tanulni (súgok: senkinek nincs), akik nem fél év alatt tesznek le nyelvvizsgát. Aztán pár héttel ezelőtt jött a lehetőség: Judit története nagyon inspiráló, hiszen megmutatja a nyelvtanulás valódi oldalát. Hogy lehet ezt lassan, szépen, kimérten is csinálni és az eredmény nem fog elmaradni.

Mutatkozz be röviden az Öt év – öt nyelv+ olvasóinak! Ki vagy, mit kell tudni rólad?

Dr. Vincze Judit vagyok, átlagember, állatorvos, anya. Hét éve dolgozom kisállat-praxisban és négy éves a fiam, úgyhogy ez a 2 dolog az életemben kissé más időbeosztást és gondolkodásmódot követel mind a tanulás, mind a hétköznapi dolgok terén.

Általában akkor is dolgozom, amikor az emberek jó része már ráér (délután, este, hétvégén). Ennek sok hátránya van: az estéim és a hétvégéim egy jó részét nem tudom megfelelően használni.

Mindenkinek a saját napirendje a legbonyolultabb, legkaotikusabb. De ha valaki szülővé válik, csak röhög azokon, akiknek nincs gyereke és időhiányra panaszkodnak. Elnézést kérek a gyermektelenektől, de egyszer talán ők is megértenek majd.

Én is próbálok odaadó, szerető szülő lenni, ami ugye nem abból áll, hogy elviszem a gyereket az oviba, este meg érte megyek. Amíg az ember “bohó fiatal” hajlamos egy csomó időt elpocsékolni, és csak akkor jön rá, amikor már ott van valaki, akiért felelősséggel tartozik, akiért időre kell menni.

Ez nem olyan, hogy 4-kor VAGY 6-kor vásárolok be, itt minden kő keményen időhöz van kötve. Ha az ember nem ül le egy órára, és nem gondolja át, mit hogyan kellene, hogy a munka is el legyen végezve, a házimunka is, és a család is elégedett legyen, akkor elveszett, akkor nem lesz ideje sem magára, sem a tanulásra, belevész a szürke hétköznapokba, és csak a munkának fog élni.

Ezért biztatok mindenkit a környezetemben arra (legyen akár szülő, akár elfoglalt ember), hogy igenis gondolja át, mire kell és mire szeretne időt szánni, és tervezze meg a hetet előre. Nekem ez sokat segít.

Szabadidőmet szeretem aktívan eltölteni, folyton zizegek: ha tehetem olvasok, sportolok (úszom, lovagolok, futok, TRX-ezem) kirándulok, tanulok, a családommal vagyok. Ezen kívül természetesen én is főzök-mosok-takarítok-rohanok a gyerekért, és igyekszem az időt kitágítani! 🙂

Milyen nyelvet tanulsz, mióta és miért?

Természetesen a korosztályomhoz hasonlóan 7 éves korom óta angolt. Mindig kellett: először a suliban, majd a gimiben, utána egyetemen a diplomához, majd a továbbképzéseken, illetve szakmai anyagok olvasásánál és a munkában. Lényegében 24 éve tanulom, és valószínűleg életem végéig tanulni is fogom.

Gyermekként az első 8 évben izgalmasnak találtam. Aztán gimiben inkább kényszer volt, és mivel jócskán elmaradtam a többiektől, egyre jobban idegesített, hogy nem jutok ötről a hatra. Ekkor már 10 éve tanultam, és kikristályosodott előttem, hogy ez nem is olyan könnyű, mint 7 éves koromban hittem.

Ebben az időben a középfokú nyelvvizsga volt a cél (le is tettem), mivel matek-angolos osztályba jártam. Ekkor utáltam meg az angolt a rengeteg bemagolandó nyelvtannal együtt. Itt következett némi szünet, majd egyetem vége felé felvettem az “állatorvosi angol szaknyelv” című kétféléves fakultációt. Nem szerettem meg újra a nyelvet de elkezdtem látni a hasznát.

Ma viszont már máshogy állok hozzá a dologhoz és rendületlenül fejlesztem az angolom. Nem járok tanárhoz, mivel időm sincs és mert úgy vélem, van már annyi alaptudásom, hogy nem érdemes a nyelvtannal foglalkoznom, inkább a hallgatásra és a használatra kell fektetnem a hangsúlyt, illetve valamelyest a szókincs-bővítésére.

Gimiben kötelező volt második nyelvet választani. A franciát és az oroszt kapásból kilőttem, mert “imádom” mindkettő hangzását, így maradt a latin. Nyelvvizsgám ugyan nincs belőle, de a szakmában hasznát veszem. Négy évig tanultam, lényegében annyit, amennyit a mai gondolkodásmódommal és hozzáállásommal 2 év alatt is megtanulhattam volna. Kidobott idő? Ezen inkább már nem rágódom.

A nagy szerelmem a spanyol és az olasz. Spanyolt az egyetem alatt kezdtem el tanulni, de nem volt rá időm, így hamar abbahagytam. Az olaszt még általánosban kezdtem el. Egy kisebb, lelkes csoportot tanított az ének tanárnőnk, akinek olasz volt a férje (megismerkedésükkor 1 szót sem tudott olaszul!!!). Viszont nyugdíjazták a hölgyet, így 1 év után ez abbamaradt.

Én 4 éve kezdtem el újra az olaszt, felnőtt fejjel, diploma után, féléves gyerek és részmunkaidős állás mellett. Itt még könnyen be tudtam osztani az időm, akkor tanultam, amikor épp nem volt más dolgom. Nővérem néhány éve Olaszországba költözött, és 2 éve meglátogattam. Elég jól tudtam útbaigazítást kérni és étteremben rendelni. Ennél a nyelvnél ez a fő cél, hogy külföldön boldoguljak, de ki tudja?! Lehet, egyszer olasz nyelvű melóm lesz.

Mióta és miért olvasod az Öt év – öt nyelv+-t?

Körülbelül 2,5 éve olvasom a blogot, addig csak annyit tudtam a nyelvtanulásról, hogy vannak a könyvek (pénzért), meg a nyelviskolák (szintén pénzért). Akkor mesélted, hogy ez így nem igaz, és olvassak bele a blogodba, mert sok jó ötletet és ingyenes anyagot is találhatok benne. Természetesen ezekkel kezdtem, de azóta a személyes sztorik is megfognak.

Mi a kedvenc nyelvtanulási módszered?

Hmmm, nem is tudom. Változó. Angol nyelven más szinten vagyok mint, olaszból, így más módszerek válnak be. Már van egy nyelvvizsgám és egy erős alapom, úgyhogy a további fejlesztések más jellegűek.

Angolul filmeket nézek, könyveket olvasok. Ez azért is jó, mert két legyet ütök egy csapásra: megvan az esti kikapcsolódás és a tanulás is egyszerre. Emellett olykor hallgatom az Effortless Englisht, kb. 1 órámba telik eljutni a munkahelyemig, ezalatt szoktam hallgatni. Valamint vannak anyanyelvi ismerősök, akikkel levelezek, vagy személyesen találkozom és beszélgetünk.

Az olasz más tészta, azt kedvtelésből kezdtem el tanulni. Más vele a cél és alapom sem volt. Az egyik kedvencem a Duolingo, és szerintem az ELO olasz sorozata is könnyen emészthető. Rövid részekre van tagolva, így bármikor abba lehet hagyni, ha épp halaszthatatlan dolgom akad, és gond nélkül fel tudom újra venni a fonalat.

Szavakat és összefüggéseket ANKI-val tanulok, bármikor elővehető, én leggyakrabban a kádban szoktam használni.

A lyricstraining dalait pedig a hallás utáni szövegértésre használom, és még kornyikálni is lehet tanulás közben! 🙂

Mi az, amiben a legjobb vagy, mi az, ami jól megy, mi az erősséged a nyelvtanulásban?

Nem mondom magam jó nyelvtanulónak. Inkább kitartó vagyok. Nem mondhatnám, hogy sikersztorijaim vannak. Egy nyelvből sem sikerült 2 év alatt középfokra jutnom, nyelvvizsgát szereznem és nem is célom a gyors haladás. Ráérek.

Angolból 24 év alatt jutottam el oda, hogy azt merem mondani, van egy erős középfokom, amivel elketyegek, és ezt szépítem, csiszolom. A nyelvvizsgám megszerzése 10,5 év alatt sikerült, ami lássuk be, nem túl gyors. Ma már látom, hogy az csak a szükséges rossz volt.

Az olaszt is 4 éve tanulom, kisebb nagyobb megszakításokkal, mert az életem kb. félévente változik, mindig van benne valami új, ami miatt mindent újra kell terveznem, de még egy középfokú nyelvviszga közelében sem vagyok. Lassan haladok, erős alapfokom van, amit utazások alkalmával tudok használni, illetve a tesóm olasz pasijával szoktam levelezni. De nem adom fel!

Így azt mondanám: a lelkesedés az, amiben jó vagyok!

Másik dolog amire büszke vagyok: a hallás utáni értés! Érdekes, hogy minden más területen vizuális típus vagyok, de a nyelvtanulásban a hallás számít nekem a legtöbbet.

Milyen résszel szenvedtél a legjobban?

Az olaszt élvezem, nem szenvedek vele. Csak olykor tanácstalan vagyok, hogy mivel folytassam, merre menjek.

Az angol nyelvtannal viszont sokat szenvedtem. Soha nem értettem, miért kell ilyen hülyeségeket magolni, mint “prezent pörfikt kántinyúz”.

Hogyan lendültél túl rajta?

Ezeket a dolgokat bemagoltam nyelvvizsgára, de a használatukat akkor sikerült elsajátítanom, amikor 2 évig amerikai tanárom volt, illetve sikerült 2 hetet Amerikában, anyanyelvi környezetben eltöltenem. Rögtön utána le is tudtam nyelvvizsgázni.

Az olaszhoz eleve másképp állok hozzá, mert látom, hogy az angoltanítást hogyan cseszték el. Az anyanyelvét is hogyan tanulja meg az ember? Anyukád nem azt magyarázza 1 éves korodban, hogy mi az a jelen idő, hanem beszél hozzád. Így megpróbálom összefüggéseiben tanulni az olaszt.

Mi motivál téged a nyelvtanulásban?

Szerintem vagány dolog idegen nyelveken beszélni. Mások csodálnak, hogy ilyen életforma mellett vállaltam az olaszt, és a csodálatuk mindig motiváló. Pedig elhihetitek, sokszor gondolkodtam már én is azon, hogy feladom. Folyton rohanok, fáradt vagyok, sok a dolgom, stb. stb. De ezekről a siralmakról le kell szokni.

Másrészt nem tudhatom, hogy mikor fog kihúzni a slamasztikából egy idegen nyelv ismerete, pl. új meló formájában. Harmadrészt pedig olyan nyelvet választottam, ami tetszik, ez már önmagában is motivál. Próbálkoztam 2,5 éve a finnel, egy esetleges meló miatt, de nagyon fárasztott, és nehéznek találtam. Abba is hagytam, de mivel tetszett a nyelv, nem tartom kizártnak, hogy egyszer újra belefogok.

Ha csökken a motivációd, mivel pótolod, hogyan növeled?

Szünetet tartok és elkezd hiányozni a tanulás.

Mi az az egyetlen egyszerű dolog, ami a legnagyobb hatással volt a nyelvtanulásodra?

A gimimnek több külföldi testvériskolája is volt. Így sikerült eljutnom Amerikába 2 hétre. Ekkor voltam életemben először valóban anyanyelvi környezetben. Észrevettem az első hét után, hogy mennyivel egyszerűbben tanulom az angolt, ha nem a nyelvtannal foglalkozom, egyszerűen csak beszélek vagy hallgatok.

Milyen vicces helyzetbe kerültél már az általad tanult nyelven?

10 éves koromban voltam egy angoltáborban. Egyik órán a legjobb barátnőmről akartam mesélni. Össze is raktam szépen a szót: ‘girlfriend’. Mondanom sem kell, hogy a nálam idősebbek ezen mekkorát kacagtak. Én meg persze nem értettem. De ha jobban elgondolkodnék, tuti lenne még egy pár jó sztori.

Milyen jótanácsod van más nyelvtanulók számára?

Szeretnék példával szolgálni azoknak, akik azon keseregnek, hogy nincs idejük nyelvet tanulni, vagy nem haladnak elég gyorsan. Nekem is csak 24 órából áll egy napom, az is eléggé sűrű. Én sem haladok gyorsan, mint már említettem. De az a legfontosabb, hogy ha elkezdted, ne add fel, mert sikerülni fog! Lehet, nem 1 év alatt, hanem 10-20 év alatt, de sikerül! És ez nemcsak a tanulásra érvényes.

Természetesen az utazással töltött időt is nagyon jól kell tudni kihasználni. Én például napi 2×50 percet vezetek, közben anyagokat hallgatok. Nem figyelem mindig, de szerintem az is sokat számít, ha csak duruzsol a fülembe. Ha megunom, akkor zenére váltok és pihenek. Ezeket az apróságokat azért írom le, mert sokan vannak, akik hajlamosak kicsit irigykedni másokra, hogy gyorsabban haladnak, hogy több idejük van. Ez hatalmas tévedés!

Senkinek sincs több ideje, legfeljebb másra használja. Aki nagyon akar tanulni, akár nyelvet akár mást, az talál rá időt. Nem baj, ha csak heti 1-2 órát, már az is valami!

Tehát ne csüggedjen senki, mert nyelveket nemcsak nyelvzsenik tanulhatnak és nem kell tökéletesnek lenni!

Van egy hasonló történeted? Segíts másoknak a saját tapasztalataiddal és oszd meg őket az Öt év – öt nyelv+ blogon! Ha szeretnél szerepelni a Hónap olvasója rovatban, írj egy levelet a balint kukac otevotnyelv pont com címre és ha a tiéd a legjobb az adott hónapban, akkor te motiválhatsz majd 20.000 embert! 🙂

Önállóan tanulsz nyelvet?

Csináld végig az ötnapos nyelvtanulási gyorstalpaló videókurzust és haladj háromszoros sebességgel! Katt ide a részletekért!

Ugrás az oldal tetejére