Az új nyelv

Sajnálatos módon a múlt héten egy kissé felelőtlen voltam, így pár végtaggal kevesebbet tudok igénybe venni jelenleg, ami nem könnyíti meg a cikk írását. Gondoltam, hogy ezzel a drámai felütéssel vezetném be a számomra egyik legfontosabb lépést az idei évben, mely nem más, mint a negyedik nyelv beiktatása az ‘Öt év – öt nyelv’ programba. Későn jövők itt tudnak informálódni az eddig történtekről. No, vágjunk a közepébe.

Az új nyelv: NÉMET

Egy páran biztosan emlékeznek még rá, hogy nem egyszer negatív hangot ütöttem meg germán testvéreink anyanyelve iránt, melyre elsősorban a súlyos, gyermekkorban, galád tanárok által elkövetett sérelmeket tudnék felhozni okként, melynek szenvedő alanya ifjú elmém volt. Nos, hadd magyarázzam meg, stílszerűen, a bizonyítványom.

Miért a német?

Több prózai oka is van a dolognak. De kezdjük az elején. Anno 9 éves koromban kezdtek el németül tanítani, amit az első évben kedveltem (lám, milyen fontos a tanár személye!), ám utána olyan borzasztó és pocsék tanárokat kaptunk, akik nem csak elvették a kedvét mindenkinek a tanulástól, de még erősen meg is utáltatták velünk a nyelvet. Hat teljes éven keresztül ment ez, melynek során egészen hatékony burkot sikerült kifejleszteni bármiféle germán behatás ellen.

Mondanom sem kell, tudásom a hat év után is kimerült abban, hogy “Ich heiße Bálint und ein große bier, bitte” – bár ez utóbbiban sem vagyok biztos (helyesbítés: biztos, hogy nem jó), hogy nyelvtanilag helyes. Tehát az oktatás sikerességéről és jelenlegi szintemről ennyit. Pedig kisdobos becsszóra, én küzdöttem. Nemes csatában hullottam el.

Ugorjunk előre az időben 10 évet – akkoriban számítógépes játékok honosításával kerestem a kenyerem. Egy nap kezembe akadt egy War Leaders nevű anyag, mely egy második világháborús stratégiai cucc – a történelmet mindig is kedveltem (és mint minden böcsületes férfiegyedet, a második világháborús tankok pedig különösen érdekeltek), így erősen belevetettem magam a kor tanulmányozásába, hogy hű képet festhessek az anyagról a fordításban. Vicces módon az anyag tömve volt történelmi hibákkal, amiket puszta szorgalomból magam bogoztam ki, így a magyar verzióba már a történelmileg (többnyire) helyes adatok kerültek – viszont ez óhatatlanul is közelebb hozott mindkét oldalhoz. Aki szerint pedig nem a Tigris a világ legjobb tankja, nos, azzal még vitatkozni sem vagyok hajlandó.

Éreztem, hogy némileg dereng valami a bensőmben a nyelv iránt is, ám ezt sörkonzervekkel sikerült elfojtanom – ha már itt tartunk, egy újabb német csoda, melynek nagy rajongója vagyok: a bajor sörök. Hmm. Máris két dolog, ami érdekel a kultúrából (ugyanez nem mondható el a kajáról).

És mint tudjuk, a tanulás alapja, hogy legyen valami érzelmi kötődés a témához – a habzó sörök és az Oktoberfest hangulatánál erősebb motivációt pedig pillanatnyilag nem tudnék felsorolni.

A következő esemény Benny barátom német akciója volt – három hónap alatt, teljesen nulláról letett a C2-es (felsőfokú) német nyelvvizsga 5 megmérettetéséből 4-et (a hallgatáson elvérzett). Számomra ez volt a döntő bizonyíték, hogy az, amit csinál – működik. Csakúgy, mint ő, magam is műszaki ember vagyok, tehát szeretem látni, hogy valami működik. Benny amúgy kidobott egy kis elektronyos könyvet német kalandjairól, melyben leírja, hogy milyen rövidítések léteznek a nyelv gyorsabb elsajátítására.

És végül az utolsó érv

Ahogy az a projekt mottójában is benne van, a cél: hatékony kommunikációs szintet elérni az adott nyelvben – ami főleg a verbális kommunikációra vonatkozik. Benny módszere pontosan egybevág ezzel, ezért úgy döntöttem, hogy magam is alávetem a kísérletnek. Aki esetleg nem tudná, röviden a módszer: a folyamatos passzív tanulás mellet (zene, film, hírek, rádió, stb. állandó hallgatása) a minél több aktív nyelvhasználaton van a hangsúly. Magyarul: bármilyen szegényes is a szókincsed és bármilyen sovány is a nyelvtanod, gyakorolj valakivel – hiszen a célod úgyis a kommunikáció, miért ne kezdenéd el már a legelején gyakorolni? A hogyanokról is miértekről később.

Az élet úgy hozta, hogy egy nagyon közeli barátom, aki perfekt német (noha nem anyanyelvű) tud időt szakítani arra, hogy majdnem minden (hétköz)nap gyakoroljon velem élőben.

A felállás

Hogy egy kicsit izgalmasabbá és mozgalmasabbá tegyük a dolgokat, bevezetünk néhány játékszabályt. Tim Ferriss óta tudjuk, hogy a szoros határidők felállítása dupla teljesítményre ösztönöz, ennek tekintetében a következő mókát ötlöttem ki magamnak:

Három hónap alatt, egészen pontosan 2011. május 10-éig, meg akarok tanulni érthetően kommunikálni németül, bármilyen szabadon választott, hétköznapi témában. Nem tökéletesen, ám folyékonyan és magabiztosan.

Nem próbálkozom nyelvvizsgával (valamiféle ragacsos undort érzek irántuk), azonban, hogy legyen valami tétje a dolognak: a három hónap végén egy videóval szeretném a t. közönség elé tárni, hogy meddig jutottam, illetve mennyire volt sikeres/sikertelen a kísérlet.

A fenti elmélet alapján azt találtam ki, hogy az egyedül elvégezhető dolgokat (tanulás, hallgatás, film, stb.) mind magamra vállalom, a társammal rendelkezésre álló időt pedig majdnem teljes egészében a kommunikáció gyakorlására fordítom (némi nyelvtani magyarázat azért nyilván kelleni fog). Az elmélet tehát az, hogy bármilyen keveset is tud valaki, el kell kezdeni gyakorolni – legalább azt, amit tud. Aztán szépen hozzátanulni, és így fejleszteni és növelni szépen a nyelvet.

Ez látszólag és némileg (mondjuk úgy 99%-ban) ellentmond az eddig általam hangoztatottakkal (a passzív tanulás és az input fontossága) – én inkább szeretek erre úgy gondolni, hogy a különböző módszerekkel való kísérletezés, és a leghatékonyabb dolgok összeollózása a montázsból. A passzív nyelvtanulás tehát továbbra is fontos része marad a folyamatnak, azonban kibővül a képlet a folyamatos gyakorlással.

Egyelőre tehát ennyi, a részletekről hamarosan. Nos, jobb nekiállni, mert a február amúgy is csak 28 napos! 😀 (UPDATE: Azért május 10. a határidő, mert akkor van születésnapom :D)


Végezetül még egy fontos dolog:

2009 óta írom a blogot. Azóta több tízezer emberrel beszéltem a nyelvtanulási nehézségeikről. A leggyakoribb, hogy valaki ért az adott nyelven, de nagyon nehezen (vagy sehogy nem) tudja használni. Gyomorgörcse van, frusztrált lesz, ha meg kell szólalnia és szégyenkezik, hogy 'ennek már jobban kellene mennie'. Ha hasonló érzéseid vannak a nyelvtanulással kapcsolatban, akkor a Szólalj meg! online kurzusom segíthet neked. Nézd meg itt a részleteket!

Ugrás az oldal tetejére