‘Öt év – öt nyelv’ – a második év

Jeles naphoz érkezett kicsiny háztájink (ami azt illeti, ez nem teljesen pontos, mert a jeles nap egészen pontosan január 25. volt), szóhoz is alig jutok (és nem csak a kínzó szamárköhögéstől). Hölgyeim és uraim: az ‘Öt év – öt nyelv’ projekt második szülinapját ünnepli!

Sajnálatos módon ez a cikk is kissé megkésve tűnik fel a horizonton, ami a kóros időhiánynak tudható be – de nem akarok mentegetőzni, lássuk, miből élünk, mi történt az elmúlt egy évben.

Kínai

Tavaly január elején, az újév hevében nekiestem nagy bőszen kínai karaktereket tanulni, egyszerűen nem tudtam ellenállni a kínai nyelv kísértésének – ebből 3 hónap alatt sikerült elsajátítanom 1500-at, amit semmiképpen nem neveznék rossz eredménynek. Aki ismeri a kínai nyelv alapjait, az tudja, hogy a karakterek ismerete még nem jogosít fel a folyékony olvasásra, sőt, semmilyen olvasásra – ehhez nyilván nyelvtan és egyéb dolgok is szükségesek, amikkel én csak érintőlegesen rendelkezem.

Kínai kalandjaim során akadtam bele a chinesepod.com oldalba, aminek hamar-gyorsan előfizetőjévé is váltam (2000 forint havonta a legalapabb csomag) – rettentő szimpatikus, igényesen csomagolt, nagyszerű iparos munka. Csak ajánlani lehet – profi szakemberek munkája, igényes körítéssel. Azt hiszem, hogy a rendes haladáshoz érdemesebb lenne igénybe venni valamelyik drágább csomagot, amihez már tanári segítség is jár (heti 1-2 alkalommal beszélgetés (skype-on keresztül), stb.) ez azonban 8-10000 pengőbe kerül, ami első hallásra soknak tűnhet, ám ha azt veszem, hogy egy nyelvtanfolyamért, vagy egy mangántanárért ennek többszörösét kifizetném egy hónapban, akkor nagyon is jó beruházás.

A kínai némileg pihenőpályára került, főleg magánéleti okok miatt, de nagy szívem vágya, hogy bekerüljön a hivatalos ‘Öt év – öt nyelv’ projektbe, azáltal, hogy elérek belőle egy kielégítő szintet. Már csak azért is, mert júliusban volt alkalmam Tajvanra és Hong Kongra látogatni – és mindkét hely annyira tetszet, hogy alig tudom szavakba foglalni.

Tehát a kínai terveimet már bőszen szövögetem, és ki tudja, mit hoz még a ködös jövő? Az biztos, hogy ide minden ki fog kerülni róla.

Spanyol

A spanyollal 2009 végéig nagyon aktívan foglalkoztam (napi 2-3 óra), ám akkor, megint csak magánéleti bonyodalmak miatt némileg lelassult a tempó. Addigra már elértem egy – véleményem szerint – középfokú szintet (sajnos csak passzív módon, mivel aktívan a nyelvet nem gyakoroltam annyit. Sebaj, jó tanulság lesz a következőkre nézve, hogy hogyan kell beosztani a tanulást.), ám ott megállni látszottam. A szintet fenntartottam olvasással és hallgatással, ám magát a beszélt nyelvet nem sikerült még elsajátítanom érdemi szinten.

Ez egész egyszerűen annak köszönhető, hogy – tádámm – nem gyakoroltam, beszéltem eleget. Tanulság: a jövőben több hangsúlyt kell erre fektetni. Szép dolog az input módszer és hatékony is, ám a kitűzött célhoz (folyékony kommunikáció) ez nem elég. Még mindig nem adnának el Dél-Amerikába rabszolgának, ha a spanyolomon múlna, ám maradjunk annyiban, hogy konferenciákat sem fogok tartani az űrkutatásról. Egyelőre. 🙂

Angol

A tavalyi év fordulópont volt az angol szempontjából – noha egy ideje már Ausztráliában éltem, addig viszonylag sok magyar vett körül, így nem mondhatnám, hogy tökéletes volt az idegen nyelvű környezet. A 2009-es év vége változást hozott a magánéletemben, minek köszönhetően már csak és kizárólag angol nyelvű környezet vett körül. A munkában angolul beszéltem, csak ausztrál és ázsiai barátaim voltak, akikkel csak angolul kommunikáltunk, valamint saját kis üzletemet is beindítottam, aminek kommunikációját természetesen angolul kell levezényelni.

Ausztráliában 2010 júliusáig voltam, volt tehát bő fél évem teljesen idegen nyelvű környezetben – és ez bizony meg is látszott a beszédemen (és írásos kommunikációmon). Nemcsak rengeteg szlenget és kifejezést tanultam (köszönhetően Russell és Mat barátaimnak), de teljesen megszoktam, hogy angolul fejezzem ki magam, bármiről is van szó. Ennek pedig egy oka volt – mert rá voltam kényszerítve. Szociális ember lévén muszáj volt kommunikálnom, ezt viszont csak angolul tehettem meg. Ez hatalmas fejlődést jelentett, (amit ugye magán az ember kevésbé vesz észre), ugyanakkor elvezetett ahhoz a felismeréshez, hogy ha sikerül valahogy a “szeretnék egy nyelvet tudni” hozzáállást átfordítani “muszáj egy nyelvet tudnom“-ra, akkor rettentő nagy áttöréseket lehet elérni. Sok utána olvasással rájöttem, hogy ez nem is olyan nehéz. De erről majd a későbbiekben.

Az év végén belekezdtem egy két hónapos projektbe, minek keretében kicsit ki akarom gyúrni az akcentusomat (General Australian Accent), mert úgy érzem, hogy egyéb tekintetben már a lehető legközelebb állok az anyanyelvi szinthez (amit úgy fogalmaznék meg, hogy ismeretleneknek, akik nem angol anyanyelvűek, el tudnám adni magam, hogy ausztrál vagyok.)

Az angolhoz tartozik még, hogy volt szerencsém lefordítani Benny Language Hacking Guide-ját (Nyelvhack Kézikönyv) – melyben rengeteg jó tippet kaphat az átlag nyelvtanuló, és melyek nagy része a saját tapasztalataimmal is egybevág és magam is sok dolgot felhasználtam belőle.

A második év értékelése

Összevetve a 2010-es év nem volt olyan hasznos és eredményes, mint amennyire szerettem volna. Ez részben köszönhető időhiánynak, lustaságnak, saját életem körüli herce-hurcának. De ezek olyan kifogások, amiket bárki fel tud hozni a saját életéből – és teljességgel nem tartoznak a tárgyhoz. Én inkább vállalom a felelősséget, hogy igenis tehettem volna többet, ami egyben jó tanulság is: a jövőben fogok is. Egyszerűen csak új módokat kell találni, hogy hogyan lehet több időt a nyelvtanulásra fordítani. És ezeket a módokat mindig meg lehet találni – erre már sikerült rájönnöm.

Amint már említettem, fő tanulsága az évnek az volt, hogy gyakorolni kell, ehhez embereket/barátokat kell keresni – mert a nyelv a kommunikációról és az emberekről szól, nem pedig a nyelvtanfolyamokról, könyvekről és kurzusokról meg nyelvtanról. Benny barátom rávilágított, hogy ha az embert helyezzük a nyelvtanulás középpontjába, akkor egy egészen új perspektívába kerül az egész – hirtelen megszűnik kényszernek lenni és átalakul hasznos és élvezetes időtöltéssé. Ez olyan egyértelmű dolog, hogy már-már kiveri a szemünket – mégsem hallottam egyetlen nyelvtanfolyamon vagy tanártól sem.

Ezekkel a tapasztalatokkal felvértezve vágunk bele a harmadik évbe, amiről már most annyit elmondhatok, hogy jócskán fog tartalmazni érdekes és meglepő dolgokat. Végezetül pedig szeretném minden olvasó és kommentelő figyelmét megköszönni, nem kevésbé azoknak, akik bíztató szavaikkal és emailjekkel folyamatosan tartották és tartják bennem a lelket. Ezt mindig elmondom, így most is: már csak ezért is megérte az egészet elindítani. Hogy emberek írnak arról, hogy mennyire meghozta az egész projekt a kedvüket, hogy egészen új perspektívákat és motivációt nyertek. Sikerek és sikertörténetek – soha ne apadjon el, küldjétek őket bátran! Nincs más hátra, mint előre! Jó szelet!

UI: Az érdeklődők kedvéért: az akcentusos cikk jövő csütörtökön fog kikerülni az oldalra, azt követően pedig jön egy új nyelv. Na, vajon mi lesz az?

Évek óta tanulod a nyelvet, érted, tudsz olvasni és mégsem tudsz megszólalni? Akkor olvasd el Lívia történetét itt, tetszeni fog!

Ugrás az oldal tetejére