Miért nem tudok jobban X nyelven?Miért nem tudok jobban X nyelven?

Frusztráló dolog, mikor az ember nagy elánnal beleveti magát egy új nyelv tanulásába, motivált, kitartó, nyomja-gyűri, eltelik fél év, elkopik a lendület, aztán rájön, hogy igazából ő nem is tud semmit azon kívül, hogy bemutatkozzon. Ezért kellett hat hónapot az életéből erre szánni? Nem kétséges, még a legkitartóbb tanulók is hajlamosak lehetnek feladni és hagyni a francba az egészet. De mi van akkor, ha az a nyelv mindenképpen kell nekünk? Ha a marha jó sorozat csak az adott nyelven elérhető? Ha az a kacér spanyol hölgyemény sajnos nem beszél semmilyen más nyelven, így kénytelen vagy megtanulni te az ő nyelvén, ha szorosabb kapcsolatba akarsz kerülni vele? Ha már csak fél év van a diplomáig, és azt meg ugye nem adják oda nyelvvizsga nélkül?

Az egész csak hozzáállás kérdése

Nyilván, ez egy közhely. De mégis, mint minden közhelyben, ebben is van igazság. Hadd kezdjem egy személyes példával. A minap spanyoltanulás közben keresgettem anyagot a LingQ oldalon. Rá is akadtam Alsuvi leckéire, amik nem csak jól megszerkesztettek, de engem érdeklő témákat is feszegetnek. A spanyol úriember mediterrán temperamentummal hadarja a különböző technológiai, kultúrális és egyéb szövegeket. Noha nagyon érdekel a dolog, hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindent elsőre értettem. Sőt, másodikra sem. “Ez gáz” – gondoltam. Aztán rájöttem, hogy igazából nem is. Khatzumoto okosságait már régóta olvasom, és eszembe jutott egy jó mondása:

A nyelvtanulásnál szívni fogsz. Keményen. De egyre kevesebbet.

Ennek fényében kicsit jobban körülnéztem az oldalon, és rá is akadtam ugyanannak a leckének a lassított verziójára. A srác nem volt rest két különböző verzióban rögzíteni az anyagot, egy lassabb verziót direkt a tanulóknak. Nem vagyok nagy híve a könnyített dolgoknak, hiszen ez a valós életben beszélt nyelvvel köszönőviszonyban sincs, ám el kell ismernem, neki sikerült úgy megcsinálnia a dolgot, hogy ne legyen zavaró és ne hasson vontatottnak. Újra elkezdtem hallgatni, és tádámm, csoda történt! Majdnem mindent megértettem. Rettenet büszkeség fogott el. Mi is történt itt valójában?

Sikerélmény, sikerélmény, sikerélmény

Biztosan neked is ismerős a helyzet, mikor valamiben sikerélményed van (legyen az tanulás, egy helyes fiú elcsábítása, sport, akármi), akkor elkezd bizseregni a gyomrod, úgy érzed tele vagy energiával, és tiéd a világ. Tovább akarsz menni, még többet akarsz, ledönteni minden korlátot és magadévá tenni azt, ami téged megillet (nem félrasszociálni! :))

Abban gondolom kiegyezhetünk, hogy a pozitív visszacsatolás rendkívül fontos. A negatív visszacsatolás meg rendkívül káros. Teendő: az előbbit szorgalmazni, míg az utóbbit kerülni kell. Na, de hogyan?

Nézzük meg a mérleg két oldalát: ha sorozatosan csak kudarcélményed van, akkor miért is akarnál folytatni valamit? Jön a lehangoló “nem érdekel”, “erre nekem nincs is szükségem”, “majd holnap újra nekifutok” érzés. Persze, hogy nem akarod. Ellenben, és most itt a nyelvtanulást vesszük alapul, ha állandóan, apró-pici sikereket érsz el, akkor biztosíthatlak, hogy holnap is le akarsz ülni a dologgal foglalkozni.

Csak a jó oldalt szabad nézni

Azt kell mondanom, hogy rendkívül zavaró  a dolog, hogy noha értek spanyolul, beszélni még korántsem tudok úgy, mint azt szeretném. Az értés és kifejezési képességeim, úgymond, kiegyensúlyozatlanok. De ezt magamnak csináltam, hiszen sokkal többet foglalkoztam az input befogadásával, mint a tényleges gyakorlással. Gyakorlás nélkül meg nincs eredmény. Sajnos erre csak most jöttem rá.

Az is zavaró, hogy ennek fényében nem mondhatom azt, hogy “tudok spanyolul”, mert az egyenlet egyik fele hibádzik. Nyelvcsere partnerekkel folytatott beszélgetéseim során nem tudok Cicerói magasságokba emelkedni és cirkalmas körmondatokban beszélni. Ellenben meglepődve vettem tudomásul, hogy az engem érdeklő dolgokról tudok beszélni, és ha az életem múlna rajta Dél-Amerikában, akkor megértetném magam a helyiekkel. Nem tökéletesen, nem folyékonyan, de tudok kommunikálni. Hát nem ez a nyelvtanulás célja? Dehogynem. Siker. Akkor nézzük, hogyan tovább? Mi az, amiből nekem sikerélményem volt? Az, hogy megértettem magam, hogy engem érdeklő emberekkel kommunikáltam, akik nem szólták le egyelőre elég limitált képességeimet.

Tehát ebből kell még több!

Egyszerűen csak meg kell nézni, hogy mikor értél el sikert, és újra megismételni azt. Lehet, hogy neked az lesz, hogy el tudsz olvasni egy fejezetet a Zabhegyezőből. Vagy meg tudod nézni a Star Wars-t eredetiben és megérted a lényeget. Az is lehet, hogy egy könyvesboltban ki tudsz segíteni egy külföldit, mert a pénztáros nem beszéli a nyelvet. A lényeg, hogy észre kell venni, mi az, amikor bizsereg a gyomrod – aztán azokat a pillanatokat megismételni.

Ismét közhely, de nagyon is igaz: a negatív dolgoktól nem lesz jobb. Nem lesz jobb, ha az mondod “ááá, miért nem tudok még angolul?”. Mondd azt inkább, hogy “ma is sikerült megtanulnom 10 új szót, amiket használni is tudtam”. És ennyi. Ez haladás. Egy lépéssel előrébb vagy. Persze látni kell a végcélt, de folyton azzal frusztrálni magad, hogy “mé’ nem vagyok má’ ott?” – nos, kontraproduktív.

Éppen ezért nagyon fontos egy gondos és aprólékos tervet felállítani: úgy kell megszerkeszteni a dolgot, hogy minden napra jusson, lehetőleg minél több, ilyen “AHA” pillanat. És akkor nem lesz kín a tanulás. Mi több, várni fogod, hogy leülhess újra és megint sikerélmény-túladagolásod legyen, ami után megint még jobban fogod várni a következő tanulási időt. Ez egy öngerjesztő folyamat, amibe ha belekerülsz, senki nem állíthat meg. Kapd el a ritmust, onnantól már könnyű! Jó mulatást!

————————————————————————

Neked mi okoz/okozott sikerélményt? Mi az, amiért nem tanulsz szívesen? Hogyan motiválod magad? Mi volt a legnagyobb elismerés számodra? Mikor voltál a legbüszkébb magadra? Oszd meg velünk a saját tapasztalatodat te is, hátha másnak is hasznára válnak! Ha tetszett ez az írás, ne felejtsd el megosztani!

Frusztráló dolog, mikor az ember nagy elánnal beleveti magát egy új nyelv tanulásába, motivált, kitartó, nyomja-gyűri, eltelik fél év, elkopik a lendület, aztán rájön, hogy igazából ő nem is tud semmit azon kívül, hogy bemutatkozzon. Ezért kellett hat hónapot az életéből erre szánni? Nem kétséges, még a legkitartóbb tanulók is hajlamosak lehetnek feladni és hagyni a francba az egészet. De mi van akkor, ha az a nyelv mindenképpen kell nekünk? Ha a marha jó sorozat csak az adott nyelven elérhető? Ha az a kacér spanyol hölgyemény sajnos nem beszél semmilyen más nyelven, így kénytelen vagy megtanulni te az ő nyelvén, ha szorosabb kapcsolatba akarsz kerülni vele? Ha már csak fél év van a diplomáig, és azt meg ugye nem adják oda nyelvvizsga nélkül?

Az egész csak hozzáállás kérdése

Nyilván, ez egy közhely. De mégis, mint minden közhelyben, ebben is van igazság. Hadd kezdjem egy személyes példával. A minap spanyoltanulás közben keresgettem anyagot a LingQ oldalon. Rá is akadtam Alsuvi leckéire, amik nem csak jól megszerkesztettek, de engem érdeklő témákat is feszegetnek. A spanyol úriember mediterrán temperamentummal hadarja a különböző technológiai, kultúrális és egyéb szövegeket. Noha nagyon érdekel a dolog, hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindent elsőre értettem. Sőt, másodikra sem. “Ez gáz” – gondoltam. Aztán rájöttem, hogy igazából nem is. Khatzumoto okosságait már régóta olvasom, és eszembe jutott egy jó mondása:

A nyelvtanulásnál szívni fogsz. Keményen. De egyre kevesebbet.

Ennek fényében kicsit jobban körülnéztem az oldalon, és rá is akadtam ugyanannak a leckének a lassított verziójára. A srác nem volt rest két különböző verzióban rögzíteni az anyagot, egy lassabb verziót direkt a tanulóknak. Nem vagyok nagy híve a könnyített dolgoknak, hiszen ez a valós életben beszélt nyelvvel köszönőviszonyban sincs, ám el kell ismernem, neki sikerült úgy megcsinálnia a dolgot, hogy ne legyen zavaró és ne hasson vontatottnak. Újra elkezdtem hallgatni, és tádámm, csoda történt! Majdnem mindent megértettem. Rettenet büszkeség fogott el. Mi is történt itt valójában?

Sikerélmény, sikerélmény, sikerélmény

Biztosan neked is ismerős a helyzet, mikor valamiben sikerélményed van (legyen az tanulás, egy helyes fiú elcsábítása, sport, akármi), akkor elkezd bizseregni a gyomrod, úgy érzed tele vagy energiával, és tiéd a világ. Tovább akarsz menni, még többet akarsz, ledönteni minden korlátot és magadévá tenni azt, ami téged megillet (nem félrasszociálni! :))

Abban gondolom kiegyezhetünk, hogy a pozitív visszacsatolás rendkívül fontos. A negatív visszacsatolás meg rendkívül káros. Teendő: az előbbit szorgalmazni, míg az utóbbit kerülni kell. Na, de hogyan?

Nézzük meg a mérleg két oldalát: ha sorozatosan csak kudarcélményed van, akkor miért is akarnál folytatni valamit? Jön a lehangoló “nem érdekel”, “erre nekem nincs is szükségem”, “majd holnap újra nekifutok” érzés. Persze, hogy nem akarod. Ellenben, és most itt a nyelvtanulást vesszük alapul, ha állandóan, apró-pici sikereket érsz el, akkor biztosíthatlak, hogy holnap is le akarsz ülni a dologgal foglalkozni.

Csak a jó oldalt szabad nézni

Azt kell mondanom, hogy rendkívül zavaró  a dolog, hogy noha értek spanyolul, beszélni még korántsem tudok úgy, mint azt szeretném. Az értés és kifejezési képességeim, úgymond, kiegyensúlyozatlanok. De ezt magamnak csináltam, hiszen sokkal többet foglalkoztam az input befogadásával, mint a tényleges gyakorlással. Gyakorlás nélkül meg nincs eredmény. Sajnos erre csak most jöttem rá.

Az is zavaró, hogy ennek fényében nem mondhatom azt, hogy “tudok spanyolul”, mert az egyenlet egyik fele hibádzik. Nyelvcsere partnerekkel folytatott beszélgetéseim során nem tudok Cicerói magasságokba emelkedni és cirkalmas körmondatokban beszélni. Ellenben meglepődve vettem tudomásul, hogy az engem érdeklő dolgokról tudok beszélni, és ha az életem múlna rajta Dél-Amerikában, akkor megértetném magam a helyiekkel. Nem tökéletesen, nem folyékonyan, de tudok kommunikálni. Hát nem ez a nyelvtanulás célja? Dehogynem. Siker. Akkor nézzük, hogyan tovább? Mi az, amiből nekem sikerélményem volt? Az, hogy megértettem magam, hogy engem érdeklő emberekkel kommunikáltam, akik nem szólták le egyelőre elég limitált képességeimet.

Tehát ebből kell még több!

Egyszerűen csak meg kell nézni, hogy mikor értél el sikert, és újra megismételni azt. Lehet, hogy neked az lesz, hogy el tudsz olvasni egy fejezetet a Zabhegyezőből. Vagy meg tudod nézni a Star Wars-t eredetiben és megérted a lényeget. Az is lehet, hogy egy könyvesboltban ki tudsz segíteni egy külföldit, mert a pénztáros nem beszéli a nyelvet. A lényeg, hogy észre kell venni, mi az, amikor bizsereg a gyomrod – aztán azokat a pillanatokat megismételni.

Ismét közhely, de nagyon is igaz: a negatív dolgoktól nem lesz jobb. Nem lesz jobb, ha az mondod “ááá, miért nem tudok még angolul?”. Mondd azt inkább, hogy “ma is sikerült megtanulnom 10 új szót, amiket használni is tudtam”. És ennyi. Ez haladás. Egy lépéssel előrébb vagy. Persze látni kell a végcélt, de folyton azzal frusztrálni magad, hogy “mé’ nem vagyok má’ ott?” – nos, kontraproduktív.

Éppen ezért nagyon fontos egy gondos és aprólékos tervet felállítani: úgy kell megszerkeszteni a dolgot, hogy minden napra jusson, lehetőleg minél több, ilyen “AHA” pillanat. És akkor nem lesz kín a tanulás. Mi több, várni fogod, hogy leülhess újra és megint sikerélmény-túladagolásod legyen, ami után megint még jobban fogod várni a következő tanulási időt. Ez egy öngerjesztő folyamat, amibe ha belekerülsz, senki nem állíthat meg. Kapd el a ritmust, onnantól már könnyű! Jó mulatást!

————————————————————————

Neked mi okoz/okozott sikerélményt? Mi az, amiért nem tanulsz szívesen? Hogyan motiválod magad? Mi volt a legnagyobb elismerés számodra? Mikor voltál a legbüszkébb magadra? Oszd meg velünk a saját tapasztalatodat te is, hátha másnak is hasznára válnak! Ha tetszett ez az írás, ne felejtsd el megosztani!

Önállóan tanulsz nyelvet?

Csináld végig az ötnapos nyelvtanulási gyorstalpaló videókurzust és haladj háromszoros sebességgel! Katt ide a részletekért!

  • Gabor_1

    Találtam egy szimpatikus hölgyet, aki a videó sorozatában nagyon hasznos tanácsokat ad a nyelvtanuláshoz:
    http://www.youtube.com/watch?v=vRwFAKSRIoQ (ez épp a 6-os, nyelvtani videó linkje, de meg kell nézni mindet, hogy átfogó képet kapjunk.)

  • Szabolcs

    Szeva Bálint.

    Az előbb vettem észre,hogy nem jó helyre írtam a történetet ha rossz helyen van az előző akkor törölheted:)

    Nagyon jó cikk.Leírom az én kis történetemet:)
    Nemrég voltam kint Németországban munkakeresés céljából.Amikor kiértem az első 2 nap nagyon nehezemre esett megszólalni németül >>>kerültem a társalgási szituációkat.

    A fordulópont a harmadik napon következett be amikor állásinterjúra mentem >>>szépen összeszedtem a gondolataimat sőt vezérfonalakba le is írtam, hogy miről szeretnék beszélni és ezt többször el is gyakoroltam.Oda is értem lassan a megbeszélt helyre >>>amikor beléptem az ajtón rögtön egy azzal a szituációval szemben találtam magam, hogy meg kell kérdeznem hol van az az iroda ahol a az állásmegbeszélés lesz.No para gondoltam ez sima ügy 🙂 >>>az is volt >>> odamentem >>>bemutatkoztam és mondtam hogy nekem van egy megbeszélt időpontom az xy cégnél és megkérdeztem , hogy hol találom az irodát.>>>

    Megértettem amit mondtak nekem és nagyon megörültem, hogy én is tudok válaszolni ezt mintha egy kisebb lökést adott volna nekem az önbizalom terén.>>>Az apró sikertől felbátorodva léptem be az iroda ajtaján >>> rendkívül kedvesen fogadtak leültettek meg is kínáltak egy pohár vízzel:) >>>aztán kezdődött az interjú >>>az elő fele simán is ment a bemutatkozásnál meg a munkahelyek felsorolásánál :)>>>na ezután jött amire nem számítottam beszélnem kellett volna arról részletesen hogy az előző munkahelyeimnél miket csináltam >>>és hirtelen megfagytam és kerestem a szavakat hogy hogyan is tudnám ezeket elmondani de semmi nem jutott az eszembe >>>na most akkor KO van gondoltam én >>>de nem így történt 🙂 >>>szerencsére annyira segítőkészek voltak velem hogy felajánlotta a felvételiztető nekem hogy használjam a google Übersetzert (fordítót) és onnantól kezdve nem volt para >>>így sikerült befejeznem az állásinterjút 🙂

    Innentől kezdve ez nekem olyan lökést adott ez a szituáció, hogy minden nap keresem a TÁRSALGÁSI LEHETŐSÉGEKET valamint a gyakorlási, tanulási szituációkat.Minden nap találok valami érdekességet a nyelvben a kultúrában a szép német épületekben, hölgyeményekben stb ….:D

    Bocsi ha untattalak ezzel titeket >>>számomra ez adta meg a lökést a tanuláshoz 🙂

    UI:Bálint utólagos engedelmeddel jelöltelek mert szeretnék veled konzultálni >>>persze a nyelvtanulással kapcsolatban.:):):)

    • Szia Szabi,

      Szép kis sikersztori és ez is azt mutatja, hogy aki mer, az nyer. 😀 Csak így tovább!

  • dp

    Szia Bálint,
    Bocs, egy picit off…
    Egy ideje olvasom a blogot, lelkifröccs gyanánt az angoltanulásomhoz.
    Először is gratula az eddigiekhez és kitartást kívánok a továbbiakhoz.
    Egyetlen észrevételem van: nem szeretnél kétnyelvű (esetleg többnyelvű) blogolásba átváltani? hasznos lenne mindnyájunknak…

    • Anonymous

      Szia dp,

      Köszi. 🙂
      Megmondom az őszintét, ez is része volt a desginváltásnak, amikor kiterveltem, még úgy akartam. De már két nyelven is iszonyatos extra munka lenne a dolog. Egyelőre örülök, hogy ez összejött, de tervben van az angol-magyar írás. 😉 esetleg lesz néhány poszt, amit átfordítok teszt gyanánt, aztán meglátjuk. 🙂 Köszi mégegyszer!

  • BonFire

    Nekem az volt a sikerélmény, hogy amikor regisztráltam az Effortles English fórumába, csodálkozva vettem észre, hogy tudok angolul gondolkodni, így mondatokat szerkeszteni is. Ez jólesett, mert egy évvel ezelőtt nem voltam erre képes, és ebből le lehet szűrni, hogy mennyit fejlődtem.

    A célról és a hozzá vezető útról. Kissé offnak tűnhet, de végül csatlakozik a témához.

    Hogyan szoktam le a dohányzásról? Ilyenkor is célt kell kitűzni, különben nem fog sikerülni. Én kitűztem azt a célt, hogy ha felkelek, nem gyújtok rá egy egész óra hosszát. Láncdohányos voltam, így egy óra is kínszenvedés volt.

    Miután túléltem az órát, azt mondtam magamnak: Ha kibírtam egy órát, kibírok én kettőt is. Ez volt a következő cél, amit sikeresen teljesítettem is. A következő célkitűzés mindig a duplája volt. Előbb 4 óra lett belőle, majd 8, 12, 24 és végül elérkeztünk odáig, hogy egy egész nap nem gyújtottam rá.

    Ekkor jött a következő mérce. Mondom magamnak: Ha kibírtam egy napot, akkor én biza kibírok kettőt is. A két napot négyre emeltem, azt meg egy hétre, a hetet kettőre, a két hetet egy hónapra.

    Nem sorolom tovább: ezzel a módszerrel sikerült leszoknom a dohányzásról, pedig egy percig sem hittem, hogy sikerülni fog.

    Ez annyiban kapcsolódik a nyelvtanuláshoz, hogy egy kezdőnek sokkal kisebbek legyenek a céljai, mint a haladónak. A haladó pedig ne elégedjen meg olyan kicsi sikerélményekkel, aminek a kezdő örül, mert akkor csak ellustul.

    A célok viszont reálisak legyenek. Egy abszolúte kezdő ne várja, hogy egy hónap vagy 10 nap alatt társalogni fog az adott idegen nyelven, még akkor sem, ha millió kiadvány ezt hirdeti. A nyelvtanulás ugyanis egy jó biznisz. Mindenki tud egy tuti módszert, és kiad egy könyvet, amit vesznek a tudatlanok, mint a cukrot, mert alapvetően lusták, és el is hiszik, hogy 10 nap alatt meg lehet tanulni angolul. Az ilyeneknek ez a tanulópénz.

    Tudás, csak a szorgalomból, és a következetes hallgatásból és gyakorlásból lesz.

    • Anonymous

      BonFire, köszi szépen a dohányzós sztorit 😀

      Ami pedig a többit illeti, jobban egyet sem érthetnék. Annyira jól megfogalmaztad, hogy ezen nincs is mit variálni. Magam is pont így gondolom!

    • Zola

      Tudom Benny ről már többször írtunk de meghallgattam interjúkat amit Katzumoto,Moses, Scott etc.. vel készített.. Főleg Moses és Katzumoto nál éreztem azt hogy ők valóban oda vannak a nyelvtanulásért, maximális rajongás. Zulu nyelv? 🙂 Megmondom őszintén nem követtem eddig blogjukat de lehet felnézek rájuk… nagyon jók, érdemes meghallgatni őket.

      Scott ot hallgattam épp ma és ő említette meg zenhabits.net t jó kor jött a hozzászolásod 🙂 lényeg hogy nem lehet életmódot váltani egyik napról a másikra, és nyelvben se lehet egyszerre mindent.

      viszont most már én is inkább úgy gondolom output ba kell időt fektetni, pl. német snowboard forum oldalakra irkáltam volt pár kérdésem, persze 20x gyorsabban meglett volna ez angolul.. mind1 idővel menni fog ez…

      • Anonymous

        Igen, az interjúk motivációnak nagyon jók. 😀
        Hát igen, az én véleményem is napról napra változik, de inkább úgy mondanám: alakul. Most már kezdek rájönni, hogy nekem hogyan jó nyelvet tanulni. Meg arra is, hogy nagyon úgy tűnik, hogy vannak általánosan érvényes dolgok, de mindenkinek saját magának kell megtalálnia a neki működő dolgokat. 😀 Gratula a felismeréshez!

      • szzsömi

        Ez a zenhabits nem rossz. 🙂

        “Whatever course you decide upon, there is always someone to tell you that you are wrong” – Ralph Waldo Emerson

        Az én módszerem: beszerzek minden(!) elérhető tananyagot, főleg netről és azokból tanulgatok, mindig épp amelyikből kedvem van. 🙂

        Kitartás. “Diamonds are nothing more than chunks of coal that stuck to their jobs.” – Malcolm Stevenson Forbes
        :DD

        • Anonymous

          Bizony, a Zenhabits nagyon jó. A mai “Napi SRS Adag” twitter cucc is onnan került ki. 😀

          Én is ezt csináltam: beszereztem minden elérhetőt, aztán végig akartam mindent csinálni, hogy lássam, mi a jó. De egy csomó annyira élvezhetetlen és botrányosan rossz, hogy félbehagytam. Azt hittem, hogy bennem van a hiba. Aztán olvastam róla egy csomót, és rájöttem: ha szívás, abba kell hagyni. 😀

          Nekem nem működik az “egyszer egy kicsit ebből, egyszer egy kicsit abból” módszer, nekem a pontosan felállított, terv szerinti haladás válik be. De szerencsére különbözőek vagyunk. 😀

          • szzsömi

            Mai srs választottam a zenhabitsről: “Success isn’t about achieving something in the future, but about doing something r[ight now] that you love.”
            😀
            (cloze deletion bejelölve)
            (bocsi, ígérem nem szemetelek többet) 🙂

          • szzsömi

            Bocsi, de elírtad asszem az új NSA-t a twitteren. “Breathe – lélegezz”-nek kellene lennie, nem “breath – lélegzet”-nek. Bocs, ha tévedtem. 🙂

          • Na, kész, már írni sem tudok. 😀 Javítottam, egyúttal új csatornanevet adtam az egésznek, mert az NSA megtévesztő lehet. 😀

          • Anonymous

            Na, kész, már írni sem tudok. 😀 Javítottam, egyúttal új csatornanevet adtam az egésznek, mert az NSA megtévesztő lehet. 😀 Köszi!

  • ez az ㋐ is én vagyok…

  • Anonymous

    Ha már nyelvtanulás: itt olvashattok egy magyar nyelvzseniről:
    http://wangfolyo.blogspot.com/2010/10/ferfi-macskaval.html

    • Anonymous

      impresszív. 😀 hasonlókat olvastam druszámról, Kőrösi Csoma Sándorról is, a naplója rettentően érdekes. Hogy nekünk mennyivel könnyebb dolgunk van a technika korában a tanulásban!

      Mindazonáltal az, hogy ennyi nyelven tudott, nem egészen értem, hogy pontosan mit jelent. A tudás, főleg a holt nyelveken gondolom ki is merült az írott szövegek megértésében. Másrészt pedig nincsenek nyelvzsenik, szorgalom van 😉

      • Azért vannak, akik holt nyelveken társalognak vagy éppen blogolnak 🙂

        “Másrészt pedig nincsenek nyelvzsenik, szorgalom van ;)”

        Az akkori diákok gondolom a suliban latint és ógörögöt tanultak, ami talán jó alapot nyújtott a további (indoeurópai) nyelvek elsajátításához.

  • Anonymous

    ez andrás45 én (安徳拉希/andelaxi) voltam, csak nem tudom, hogy miért nem andelaxi-ként küldte el a kommentet…

    • Anonymous

      új komment motor van. regelni kell, de vendégként is lehet írni. működnie kell, különben visszateszem a régit. 😀

  • Anonymous

    ”esetleg a célnyelveiden is írhatnál jó mondatokat”

    今天的中文? 🙂

    • Anonymous

      今天,只有英语 😀

  • szzsömi

    Hogy a cikkhez is hozzászóljak..

    Jó dolog többször meghallgatni valamit, mert így lehet hozzászokni a nyelv hangzásához. Velem előfordult, hogy egy japán podcastot hallgattam, és semmit (!) se értettem meg elsőre. Meghallgattam 25-ször. Na nem egyszerre, kb. két hét alatt. Fokozatosan egyre többet értettem belőle, kiderült, hogy az elhangzott szavak, kifejezések már több, mint felét régről ismerem, csak nem ismertem fel. Azóta mindig, ha tehetem, többször hallgatom meg a dolgokat.

    Lehet sok jó hanganyagot találni, ingyenes podcastok, hangoskönyvek, akár zenék formájában az interneten. Apropó, a hangoskönyvekről: én nagyon szeretek olvasni, és sokáig lenéztem a hangoskönyveket, nem voltam hajlandó kipróbálni sem. Aztán mikor mégis belehallgattam egybe, nagyon kellemesen csalódtam. Mindenkinek csak ajánlani tudom, nyelvtanuláshoz, hallás utáni értés gyakorlásához meg egyenesen kiváló. 🙂

  • szzsömi

    “If hard work were such a wonderful thing, surely the rich would have kept it all to themselves.” unknown via Khatzumoto

    • Anonymous

      Hehe, jó szöveg! 😀

      • szzsömi

        Az jutott eszembe, hogy esetleg a célnyelveiden is írhatnál jó mondatokat, amik felkeltették az érdeklődésedet, vagy jól hangzanak, ilyesmi.. Mondjuk “Napi Mondat”, vagy hasonló (bár ez a cím eleve nagyon bután hangzik). Aztán azt nekünk meg lehetne ankizni, vagy egyéb srs. 🙂

        Ha rossz helyre írtam ezt a javaslatot, akkor nyugodtan áthelyezheted, vagy törölheted.:)

        • Anonymous

          Szuper ötlet. 😀 Csak naponta egy posztot fellőni az egy mondatért nem éri meg. De twitterre tökéletes lesz. Akkor mától “Napi SRS adag” az Öt év – öt nyelv twitteren! 😀 Csatlakozzatok. 😀 Öt év – öt nyelv Twitter

          • QD

            Ez sztem is tök jó ötlet!

  • Anonymous

    test

Ugrás az oldal tetejére