Már csak egy bő hét van vissza az „egy hónap alatt kínai nyelvvizsga” projektemből, a jelenlegi írásban pedig szeretném bemutatni, hogy nekem, személy szerint, mivel volt a legnagyobb problémám, és hogy hogyan dolgozom az akadály legyőzésén.
Kínai nyelvvizsga: a nagy mumus
Aki olvassa a blogot, az tudja, hogy december 1-jén HSK2-es nyelvvizsgát teszek, amely két részből áll:
- hallás utáni szövegértés,
- szövegértés olvasásban.
Utóbbihoz természetesen „csak” annyi kell, hogy a vizsgázó tudja a szinthez elvárt 300 kínai szót, valamint alapvető nyelvtani ismeretekkel rendelkezzen, majd ezek használatával megfelelően meg tudja válaszolni a kérdéseket.
A szótanulási technikákat természetesen az írott kínai jelekre is lehet alkalmazni, de a memrise.com is rengeteget segített abban, hogy könnyedén elsajátíthassam a megfelelő karaktereket.
A kínai nyelvtan alapszinten meglepően könnyű, így annak megértése nem különösebben nehéz, ha az ember rááldoz néhány órát arra, hogy nagyobb rálátása legyen a nyelv rendszerére.
Ami viszont egyértelműen a legnagyobb nehézséget okozza számomra, az a hallás utáni szövegértés. Nem azért, mert a kínait lehetetlen megtanulni, hanem, mert annyira különbözik minden, általam ismert nyelvtől, hogy nincs hova kötnöm, nincs hova tennem a hangokat – sok idő kell, mire az ember füle „rááll”. Idővel viszont pont nem rendelkezem, úgyhogy más megoldás után kellett néznem.
Ultrafókusz
Az előző cikkben leírt fókuszt alkalmaztam itt is, csak egy kicsit még jobban leszűkítettem a dolgot. Tudom, hogy nagyjából melyik 300 kiejtett szót kell felismernem, ezek egy része csak úgy, magától rám ragadt tanulás közben (hiszen a memrise.com például ki is ejti nekünk, noha én csak az írott alakra figyeltem).
Teljesen nyilvánvaló, hogy egy hónap alatt képtelenség egy új, ennyire különös nyelvet tökéletesen megérteni a beszélt nyelv sebességével, ezért még lejjebb kellett ásnom: kifejlesztenem, illetve megerősítenem azon képességemet, hogy kihalljam a kulcsszavakat a szövegben, így a kontextus segítségével már következtethetek arra, hogy miről LEHET szó.
A kulcsszavak megtanulása
A szótanulás rendkívül unalmas dolog tud lenni – kivéve, ha azt valamilyen játékos formába öntik. Ezért is tetszik nagyon a Chinese in Flow oldal, aminek van egy audiotréner része. Itt az elhangzó szavakkal kell párosítani a karaktert (így az angolra/magyarra fordítást teljesen ki is kerüli), mindez pedig időre megy, ráadásul, ha egyet elrontunk, akkor elölről kell kezdenünk az egészet.
Sokszor azon kaptam magam, hogy már tizedszerre kezdem újra az adott szintet, mert bár majdnem megvolt, de mégsem… Közben pedig ötször, tízszer, hússzor hallottam újra a kiejtett szavakat, amikhez a karaktereket is kötnöm kellett – magyarul: nagyon hatékonyan és célirányosan ismételtem úgy, hogy az nem volt unalmas.
Miután sikerült mind a 10 szintet végignyomnom (ez magában foglalja a HSK2 300 szavát), már nagyjából tisztában voltam minden kiejtett szóval, de még mindig nem voltam elég jó abban, hogy ezt a normál sebességű beszédből kihalljam.
Éppen ezért tovább kellett szűkítenem a körön, és most már csak azokkal foglalkoznom, amelyeket nem tudtam felismerni.
Ehhez a Gurulu (sajnos már nem működik) nagy segítség volt, mert rengeteg, a szintemnek megfelelő anyag van rajta: van szótár, szótanító, színes, szagos, grafikonokat rajzol, de ami a legfontosabb: ki is ejti nekem a szavakat.
Ahogy egyre több és több leckét dolgoztam fel, bizonyos szavak mindig előjöttek (szín – 颜色, már – 已经, jelentés – 意思, stb.), úgyhogy fogtam magam, és egyszerűen elővettem egy online hangfelvevőt, rögzítettem ezeket a szavakat (amiket egyből kedvenc dropboxomba szinkronizál), és rácsaptam az én jó öreg, már sokat harcolt Samsung Galaxy 1-es telefonomra, hogy amikor edzek, utazom, vagy bármi mást csinálok, folyamatosan tudjam hallgatni azokat, és beleverjem a memóriámba.
Nincs mese: iszonyat mértékű ismétlésre van szükség egy új nyelvre való ráhangolódásnál, szóval, ezen túl kell tennünk magunkat…
A végeredmény
A Chinese in Flow oldalnak köszönhetően, nagyjából már képben vagyok az összes, szinthez szükséges szó kiejtésével, míg a felvett, lézeres pontossággal kiválogatott kulcsszavakat külön kiválogatva ismétlem, hogy azokat majd álmomból felébresztve is felismerjem – ergo, amikor a vizsgán ülök, ezekre fogok majd figyelni, és igyekszem is elkapkodni mindet a hallott szövegből.
A módszer hatékonyságát az is mutatja, hogy a múlt szerdai próbavizsgámon 66%-ot értem el hallás utáni szövegértésből, míg ez most csütörtökön már 71% volt, az összpontszám pedig 77%-ról 82%-ra nőtt, tehát bizakodva nézek a vizsga elé.
Konklúzió
Az előző írás azért is szólt a fókuszról, mert azt hiszem, ez jó bemelegítést adott a jelenlegi témához: az ultrafókuszhoz. Pontosan mindig arra figyelni, azt kiválogatni, ami kell, és azt gyúrni a lehető legkeményebben.
A sallangot, a felesleget, a pillanatnyilag nem hasznosat pedig kidobni, illetve későbbre hagyni. A lényeg tehát a minél mélyebbre való leásás, a minél pontosabb fókusz. Aztán jövő vasárnap meglátjuk, mire megyek ezzel a vizsgán.
