Bő két hete feküdtem neki az orosznak, jelen sorok írásakor csaknem 35 óra tanulás fekszik a dologban, így már van egy egészen jó képem róla, hogy mi könnyű és mi nehéz benne.
Az elején volt már egy tervem, hogy mit szeretnék csinálni a három hónap oroszozás alatt, ám ugye azt tudjuk, hogy a dolgok folyamatosan változnak és néha igen csúnya meglepetéseket tudnak okozni.
A túlélés alapvetése tehát az adaptálódás, úgyhogy sikerüljön túlélnem az orosz nyarat, némileg átszabom a kitűzéseket, eszközöket és módszereket. Az átszabás talán nem is jó szó, inkább átfogalmazni. Mert a pontos célkitűzés már fél győzelem. Először is lássuk, hogy mi vezetett ehhez.
Félállásban oroszt tanulni
Az első héten majdnem 15 órám ment bele a nyelvbe, a másodikon bő 11 óra, ami nem rossz, de nem is jó. És itt kezd előjönni, amit már a projekt elején sejtettem: ugyan tudom, hogy a befektetett munkának mindig meglesz a gyümölcse, kérdés, hogy mennyi időt tudok beletenni? Az időkeret adott, az a nem mindegy, hogy hogyan használom ki.
Persze én is dolgozom, konzultálok, anyagokat szerkesztek, blogolok, kapcsolatokat építek, kapcsolatban élek, szocializálódom, Ironmanre készülök, így belesűríteni még egy új nyelv tanulását: nem könnyű.
Ez itt nem a siránkozás helye, sőt, éppen ellenkezőleg: szeretném megmutatni, hogy az elég sovány kifogás a nyelvtanulás halogatására, hogy „nincs időm”. Most őszintén: kinek van?
Mindenkinek van jobb dolga, mindenki szívesebben szürcsöli a sört a Balaton partján és ha tanulásról van szó, a mosogatás, esetleg a fürdő kitakarítása hirtelen rendkívül vonzó időtöltési alternatívának tűnik.
Éppen ezért úgy döntöttem, hogy egy újabb céllal egészítem ki az orosz projektet: a három hónap alatt szeretnék beletenni 200 órát a nyelvbe.
Kétszáz óra célirányos tanulással azért már egy egészen jó szintet el lehet érni. Ez nagyjából havi 70 órát jelent, ami mondjuk heti 17-et. Ez naponta 2,5 óra dedikált tanulást jelent. Ez sok. Ha azonban tudja az ember, hogy honnan és hogyan lopja el, akkor kivitelezhető.
A legjobb, ha a dolgot megfordítjuk: hogyan tudok beletenni úgy napi 2,5 órát a nyelvbe, hogy utána még maradjon minden másra is időm?
Tehát a nyelv (vagy cél) köré építjük a dolgokat – mert most ez a legfontosabb. Ha úgy nézzük, hogy „előbb megcsinálok mindent, és utána foglalkozom a nyelvvel” – akkor abból egészen pontosan tudja mindenki, hogy mi lesz. Úgy van. Semmi.
Nehéz ez? Igen. Senki nem mondta, hogy könnyű. Na és?
Van már némi tapasztalatom az időmenedzsment terén, úgyhogy azokat elő is rántom, plusz nyakon öntöm egy jó adag lelkesedéssel és motivációt generálok magamnak. Ahogy már a projekt elején is írtam, ebben a három hónapban ez lesz az egyik legnehezebb: időt „teremteni”. Ezekről szeretnék majd bővebben írni a későbbiekben.
A 3000 mondat rejtélye
Mivel folyamatosan mérek és szabályozok egy csomó dolgot, értelemszerűen ezek is változnak útközben. Az egyik célkitűzés az volt, hogy megtanulok 3000 mondatot a három hónap végére.
Többen felvetették, hogy ez igen tág fogalom (milyen mondat, milyen hosszúak, orosz-magyar vagy magyar-orosz irányban, stb.), ezért elgondolkodtam rajta egy picit.
A 3000 mondatot úgy lehet ugye észben tartani, ha az ember ANKI-t használ – azonban, mivel az orosz számomra eddig tök ismeretlen volt, ezért nyilván a nyelvtant is tudnom kell.
Az ANKI-nak remek képességei vannak, így sok mindent könnyedén bele lehet passzírozni (képeket, hangot, stb.), így a nyelvtani dolgokat is bele fogom rakni, hogy azokat is észben tudjam tartani.
A német projektnél jöttem még rá (illetve inkább éreztem), hogy néhány megtanult mondat nagyon hosszú volt. Túl sok információ volt bennük, nehezen ragadtak meg. Aztán nemrég rájöttem, hogy miért. Mert minden egyes ANKI kártyának csak EGY dologra kell koncentrálnia. Sokkal könnyebb több pici mondatrészt megjegyezni, mint 20 szavas förmedvényeket. Fokozatos megközelítés, ugye.
Éppen ezért az orosznál azzal fogok kísérletezni, hogy csak kifejezéseket és rövidebb mondatokat teszek bele az ANKI-ba – inkább legyen több, de egyszerűbb dolog. Így tehát pontosítom ezt a célt is. Augusztus 25-re szeretnék 3000 ANKI kártyát létrehozni, amiben kifejezések, mondatok és nyelvtan is lesz.
Az egészet hóbelevancot egy mindenki számára elérhető online táblázatban tartom, amit naponta frissítek. Apropó: ez is megváltozott. A „Megtanult mondatok” oszlop „ANKI kártyák”-ra változott, plusz létrejött egy új oszlop is, amiben az ANKI-zással töltött időt rögzítem. Ez a csudajó kis progi az idő lehető legjobb kihasználására lett kitalálva, úgyhogy megérdemli a külön oszlopot.
Apróságok
Sajnálatos módon még mindig nem jött meg a Colloquial Russian könyvem a postán, de szerintem már csak napok kérdése, úgyhogy abba is bele fogom vetni magam. Közben az Assimil Russianba beleszerettem, nagyon jól felépített anyag, rengeteg példával, tök jó párbeszédekkel, emészthető darabkákkal (100 kisebb lecke). Ezekből igyekszem naponta kettőt végigtolni, hogy a második hónap végére kivégezzem.
A németnél nagyon bejött, hogy egy hónap tanulás után nem tököltem és amilyen keveset tudtam, azzal azonnal elkezdtem gyakorolni élőben a beszédet. Ha az ember keveset tud, nem hibáztathatja magát és nem „éghet” más előtt, hogy már ezt is és ezt is „illene” tudnia. Ha csak két szót tudok az adott nyelven, akkor azokat bátran használom. És akkor a két szóhoz majd menet közben hozzátanulom a harmadikat is.
Emellett az elv mentén szeretnék most is haladni, így ahogy lejár az első hónap a háromból, azonnal, mindennapos gyakorlásra ítélem magam – itt a fő feladat még az lesz, hogy partnereket (ÉRDEKES partnereket) találjak a dologhoz.
Ezekről a tapasztalataimról is szeretnék majd írni, mert nagyon sokan arról számolnak be, hogy nehezen találnak embert, akivel gyakorolhatnak. Hát igen, nem is olyan egyszerű, mint azt első ránézésre tűnik.
Hirtelen ennyi, nyomatom tovább a tanulást, mert őszintén szólva, az elején kicsit féltem az orosztól, de rettentően megtetszett menet közben. Úgyhogy köszi, hogy ezt választottátok. 🙂 Ha tetszett a cikk, akkor oszd meg másokkal is!