Mutatkozz be röviden az Öt év – öt nyelv+ olvasóinak! Ki vagy, mit kell tudni rólad?
Sziasztok! Röviden annyit érdemes tudni rólam a nyelvtanulás szempontjából, hogy 24 éves programozó vagyok, aki jelenleg Németországban él. Egyelőre nem a szakmámban dolgozom, mert nagyjából A2 német tudással ez nehéz, de folyamatosan fejlődöm.
Milyen nyelvet tanulsz, mióta és miért?
A németet március környékén kezdtem el kb. a nulláról, bár több hónapnyi kihagyásom volt a tanulásban az elmúlt hónapokban. Talán 3-4 hónap az az idő, amit be merek vállalni, hogy ténylegesen a tanulásnak szenteltem. A “miért” gondolom, elég egyértelmű: szeretnék itt kint letelepedni.
Az angollal régen sokat szenvedtem a rossz módszerek miatt, de a végén már azt is élvezetesen hoztam B2 szintre. Most ez kicsit szünetel, nem tanácsos egyszerre két nyelvet tanulni.
Mióta és miért olvasod az Öt év – öt nyelv+-t?
Végzős egyetemista voltam, amikor rádöbbentem, hogy kéne nekem angol nyelvvizsga, nagyjából fél éven belül. Ismertem az összes rossz tanulási módszert, így elkezdtem fölkutatni a jókat is. Nem akartam elhinni, hogy az a rengeteg ember, aki valamilyen nyelvet megtanult, mind a hagyományos módszereket használta.
Kizárt dolognak tartottam, hogy tanulni csak szenvedve lehet, amikor minden egyes magyarázat hülyeségnek hangzik, az alkalmazásukról meg nem is álmodhat az egyszeri diák. Ez nem passzolt a pozitív felfogásomhoz.
Innen már gyorsan rátaláltam a blogra, körülbelül 2012 tavaszán. Azért olvasom, mert Bálint elvégzi helyettem a piszkos munkát a tanulási technikák felkutatásában, így nekem már csak alkalmaznom kell őket, hogy sokkal hatékonyabb legyek. 🙂
Mi a kedvenc nyelvtanulási módszered?
A kedvenc sorozataimat célnyelven nézem, nekem ez a legszórakoztatóbb. Nem annyira hatékony, de nem is fárasztó és élvezetes. E mellett természetesen az Anki, hiszen szótanulásban verhetetlen.
Mi az, amiben a legjobb vagy, mi az, ami jól megy, mi az erősséged a nyelvtanulásban?
A legnagyobb erősségem az önálló nyelvtanulás. Eddig szinte mindent magamtól tanultam meg. Ami még erősségem, az a motiváció. Ha valaki képes észrevenni a sikereit és józan kritikával szemlélni a fejlődését, akkor mindig lesz hová fejlődnie. Én örülök neki és doppingol, hogyha egy épp aznap tanult szót tudtam használni az életben, de az sem tör le, ha valamit nem értek meg, vagy nem tudok elmagyarázni. Élvezem, hogy eddig eljutottam, de tudom, hogy még azért haladnom kell.
Így már az első naptól, a „Guten Tag”-tól van sikerélmény, ami hajt előre.
Milyen résszel szenvedtél a legjobban?
A szótanulás folyamatával. Keresek egy érdekes forrást, fogom a mondatot, kiszótárazom, hogy biztos legyen a fordítás, beteszem az Ankiba, végigpörgetem az Ankit. Iszonyat hosszú és unalmas feladat, és másfél óra munka után még mindig csak ott tartok, hogy van harminc új szavam mondatba rendezve, juhéé :S
Hogyan lendültél túl rajta?
Az ilyen feladatokat mindig reggel 6-ra időzítem, közvetlenül ébredés utánra. Az ember akkor a legkipihentebb. Ilyenkor olyan könnyedén meg lehet csinálni az unalmas dolgokat egy kávé mellett, hogy észre sem veszed, és már kész is. Azután pedig mindig jutalmazom magam, pl. sorozatnézéssel, ami persze szintén a tanulás része.
Mi motivál téged a nyelvtanulásban?
Rengeteg dolog. A nagy célok abban segítenek, hogy egyáltalán foglalkozzak ilyesmivel. Ilyen a német nyelvterületen való érvényesülés. Bár nem ez vesz rá arra minden reggel, hogy nekiálljak az aktuális napnak, mert hát holnap is van egy nap, és mit számít ez a kis idő? 🙂
A napi motivációm egyrészt a sikerélményekből fakad, másrészt abból, hogy ma, ha munkába megyek, többet akarok megérteni, jobban akarok beszélni, mert tegnap is jó volt, hogy tudtam használni azokat a szavakat, amiket megtanultam. Szinte a bőrömön érzem a napi szintű fejlődést, ennél nagyobb érv nem is kell, hogy haladjak tovább.
Ha csökken a motivációd, mivel pótolod, hogyan növeled?
„Ha szorítod, és annál jobban lazul/engedj rajta, csak ne túl vadul.” – Supernem
Ha már minden perc nyelvtanulás szenvedés és elegem van az egészből, elfelejtem, hogy mi a jó ebben az egészben, akkor tartok egy hét szünetet, ami idő alatt rá se nézek, csak figyelem a történéseket, pl. „Na basszus, megint hülyeséget mondtam a boltban az eladónak, ezt meg kell tanulni rendesen…” Egyszerűen hagyom, hogy érződjön a napi fejlődés hiánya, eltűnnek a tanulás által generált sikerélmények, és egy nagy hiányérzet társul az egészhez. Következő héten már szinte várom, hogy ezeket pótolhassam.
Mi az az egyetlen egyszerű dolog, ami a legnagyobb hatással volt a nyelvtanulásodra?
A blogon és a hasonló oldalakon történő kutatás. Ráébredni arra, hogy lehet ezt másképp, sőt: jobban. Ha valaki csinál valamit, és azt jól csinálja, folyamatos pozitív megerősítések érik, gyorsan és élvezetesen fog fejlődni. Azonban ha rosszul csinálja, csak azt látja, hogy mindenki jobb ebben, mint ő. Ilyenkor szenvedés minden perc, és jönnek a „Nekem nincs nyelvérzékem” típusú önbecsmérlések.
Összefoglalva megtalálni a saját, működő módszereidet. Minden innen indul.
Milyen vicces helyzetbe kerültél már az általad tanult nyelven?
Na, ezekből van bőven. Esténként egy klinikán dolgozom segédmunkában. Itt Bajorországban sokszor gondom van a megértéssel, mert öregek, nem szépen, vagy valami tájszólással beszélnek. De semmi gond, van egy univerzális mondatom, ami az esetek 90%-ában megfelel: „Ich weiß nicht, Entschuldigung, fragen Sie bitte die Schwester.”
Ez akkor bukik be, amikor a páciensek valamit rólam akarnak megtudni, mondjuk, hogy mióta dolgozom itt, mi a feladatom, stb. Ilyenkor szoktak érdekes arcot vágni, én meg magamban elkezdem kibogozni a mondókájukat, hogy megint mire válaszoltam hülyeséget. 🙂
Vagy egy másik eset, mikor a boltban a pulton felejtettem egy kiló krumplit a nagy pakolás közben, az eladó meg megkérdezte, hogy azt esetleg nem akarom-e elvinni. Én meg nem is figyelve a kérdésre, mert gondoltam úgyis az érdekli, hogy a blokkot kérem-e, kapásból rávágtam, hogy „Nein, danke”.
Milyen jótanácsod van más nyelvtanulók számára?
Amit itt is sokan elfelejtenek: nem azt kell nézni, hogy 10-ből 9-szer nem értem, hanem hogy 10-ből 1-szer már értem. Mindig észre kell venni a saját sikereinket. Sosem az előttem álló tanulnivaló hegyet kell figyelni, mert ha végül nagy szenvedések árán el is jutok oda, hogy 10-ből 9-szer értem, még mindig elégedetlen leszek a maradék miatt, és nem tudok neki örülni.
