A nagyra becsült olvasók még emlékezhetnek, hogy februárban belekóstoltam a német nyelv tanulásába, ami egészen pontosan egy három hónapos villámprojekt volt, csak hogy lássuk, milyen szintre lehet eljutni ennyi idő alatt. Az érdeklődők itt tekinthetik meg az összefoglalót.
Május az nálam már nyár, így a nagy nyári szünetben főleg a spanyolom csiszolgatására figyeltem, melynek apropója egy barcelonai kiruccanás volt (ami egészen jól sikerült) – aztán beköszöntött az ősz (fúj!), és kissé lenyugodtak a dolgok (bizonyos szempontból viszont nagyon is felpörögtek).
Az www.iknow.jp-n volt egy akció, miszerint fél éves előfizetés nem több mint 10 ezer jó magyar forintot kóstált, úgyhogy muszáj volt beneveznem (későn jövők kedvéért: iknow.jp – kínai és japán írásjeleket/szavakat tanít SRS technikával), a napi nyelvtanulásom egy-két órára korlátozódik, mely főleg az oldalon való gyakorlásból áll (kisebb részben pedig a nyelvtan felderítésére koncentrálok – ami meglepően egyszerű. Sztereotípiák, helló!).
Tudom, hogy többeknek nem tetszik, (másoknak meg igen), hogy olyan elvont nyelvvel foglalkozunk a blogon, mint a kínai – ám a tanulás érzelemvezérelt dolog: ha valami érdekel, sokkal könnyebben meg fogod tanulni. Engem pedig jelenleg ez nagyon érdekel. Na, de elég ebből. Lássuk, mit történt a németemmel!
Mennyi ideig tart elfelejteni egy nyelvet?
A fenti kardinális kérdést már sokszor és sokan próbálták megválaszolni, pontos szám azonban nincs rá – általánosságban elmondható, hogy minél kevesebb a ráfutás, annál gyorsabban el is felejted. A spanyolnál egy évig rengeteg inputot vittem be (olvasás és hallgatás formájában), és úgy érzem, hogy a mai napig alig kopott valamit a tudásom (aminek a fenntartásában az SRS rendszernek nagy szerepe van).
Konkretizáljuk a dolgokat – a német projekt május közepén befejeződött, és megvallva az őszintét, azóta kb. egy percet nem foglalkoztam vele. Nem kell tehát csodálkozni, ha visszaértem a kiindulópontra (az egy percet sem foglalkoztam vele azt jelenti, hogy még az ANKI-t sem nyitottam ki, hogy a beírt mondatokat gyakoroljam. Szégyelld magad, Bálint!). Most persze védekezhetnék azzal, hogy direkt volt, hogy lássam, mennyi idő alatt felejtem el, és azt mennyi idő alatt lehet visszahozni. De ez csak egy ügyes hárítás lenne, amit jó eséllyel senki nem venne be.
Azonban ha már így hozta a sors, próbáljuk meg kihozni belőle a legtöbbet és tényleg tegyünk a fent leírt módon – azaz egy későbbi időpontban valamilyen formában visszatérünk a némethez és megnézzük, hogyan lehet feleleveníteni a rég halottnak hitt tudást.
Ha elfelejtetted, miért nem állítod át a százalékszámlálót a jobb oldalon?
Egyrészt – visszaállítottam, csak nem nullára, ugyanis ez nem lenne igaz. Másrészt pedig a szakirodalom áttúrása után, valamint egészséges önbizalomtól feszített mellkassal ki merem jelenteni, hogy az akkor elért szint 2-4 héten belül visszahozható. (Ha valakit érdekel a téma, Tim Ferriss úrnál olvashat egy kicsit róla).
A Ferriss által emíltett módszereket egy kicsit meg lehet turbózni: eleve szótanuló kártyák helyett Anki-t használunk, ami kb. 400%-al hatékonyabb a hagyományos módszernél. Khatzumoto óta tudjuk (az úriember másfél év alatt tanult meg anyanyelvi szinten japánul), hogy a már meglévő szint fenntartásához elegendő napi 10-20 perc Ankizás! És erre nem voltam én képes? Hát igen, szégyelljem magam! 🙂
Összefoglalva a dolgokat: sajnálom is, meg nem is, hogy a németem elhalványult. Profitálni belőle mindenképpen a t. olvasóközönség fog, hiszen amint odaérünk (azaz megunom a kínait), akkor visszatérünk a témára, és addig feszegetjük, míg tényleg el nem érem azt a szintet (illetve jobbat). Addig is, szokás szerint egy csomó mindent főzünk a boszorkánykonyhában, úgyhogy tessék szépen izgulni!
