A hónap olvasója rovat egy éve megy, ezek a cikkek rettentően népszerűek és nem véletlenül: noha az Öt év – öt nyelv+ az én gyermekem, szeretném, ha a nyelvtanulásról szólna, nem pedig (csak) rólam.
Ennek fényében egy kis csavar jön a dologba.
Zsófi (ehavi nyelvtanulónk) pár héttel ezelőtt írt egy emailt, amelyben elmesélte, hogy mennyire szenvedett a német megtanulásával (újrakezdés, helló). Aztán rátalált a blogra és annyira inspirálta, hogy vett egy nagy levegőt és azt mondta: ebből elég.
Akkor is megtanulok németül.
Készített egy tervet, majd a levélben megkérdezte, hogy írhatna-e nekem néha arról, hogy hogyan halad.
Tekintve, hogy én ezek miatt a levelek miatt csinálom az egész blogot, természetesen ráugrottam a dologra, illetve egy kicsit tovább is gondoltam.
Zsófi elhatározása, pozitív kisugárzása és törénete annyira megfogott, hogy felkértem: mi lenne, ha a blog olvasói az Ő német kalandjait követnék végig itt a következő hónapokban?
Biztosan sokan tudnak azonosulni a helyzetével: százszor nekifutott már a németnek, mindig elvette valami a kedvét, most viszont kitűzte, hogy 2016. május 28-án nyelvvizsgázni fog belőle.
Terveink szerint kéthavonta beszámolna róla, hogy hogyan áll, én pedig a meglévő nyelvtanulási tapasztalatommal igyekszem támogatni őt a haladásban. Az egész teljesen publikus lesz, egy valós esettanulmány, ami végre nem rólam szól! 🙂
Az interjú végén olvashatsz a részletekről, de előbb Zsófi!
Mutatkozz be röviden az Öt év – öt nyelv+ olvasóinak! Ki vagy, mit kell tudni rólad?
Sziasztok! Zsófi vagyok, 23 éves, budapesti lány. Jelenleg szegedi egyetemistaként élem a hétköznapjaimat. Imádok kávézni, gyűjtöm a régi fényképezőgépeket, és gyakran hallgatok év közben is karácsonyi zenét. 🙂
Milyen nyelvet tanulsz, mióta és miért?
Németet tanulok. Ha az éveket nézem, túl régóta, érdemben viszont még csak 1 hónapja kezdtem el vele foglalkozni. Éppen az aktív újrakezdés stádiumánál járok.
Hivatalosan már az általános iskolában a némettel kezdtem, és benne is ragadtam kényelmesen, tulajdonképpen végigkísérte az egész közoktatásomat. Legerősebb szinten talán 12 évesen álltam, a tudásom azóta csak kopott, rendületlenül.
Mióta és miért olvasod az Öt év – öt nyelv+-t?
Nyár végén találtam rá a blogra, amikor meghoztam a döntést, hogy kirángatom magamat az önsajnálatból és nem dobálózom többet a „Nekem ez nem megy”, vagy a másik kedvenc “Én mindent megpróbáltam, de egyszerűen nincs nyelvérzékem” jellegű szövegekkel.
Szóval elköteleztem magamat a tudatos tanulás mellett.
Óriási vízválasztót jelentett nekem a blog, mert a segítségével megvalósítható formát öltöttek az elképzeléseim.
Olyan egyszerű, kézzel fogható módszereket ismertem meg általa, amiken keresztül tényleg nagyon megszerettem a nyelvtanulást, bár az elején ezt elképzelni se tudtam.
Mi a kedvenc nyelvtanulási módszered?
Nagyon szeretek leveleket írni a lang-8.com-ra. Eredetileg úgy terveztem, hogy csak havi néhány alkalommal írok, de hamar napi szintű felhasználó lettem.
Rengeteg kifejezést, általam sokszor használt szófordulatot tanulok meg így helyesen használni, és néha már ösztönösen jönnek a német szerkezetek, ami nagy sikerélmény.
Itt ért a nagy felismerés is, hogy nem keveset hibázom.
Fontos tapasztalat volt, hogy elengedjem a tökéletesség iránti görcsösségem, és elfogadjam, hogy nincs mese, a hibázás elkerülhetetlenül a tanulás része.
Sokat segítettek a kitartó javítóim abban, hogy átlendüljek a nehezebb pontokon. Jó kis közösségnek lettem a része.
Mi az, amiben a legjobb vagy, mi az, ami jól megy, mi az erősséged a nyelvtanulásban?
A következetesség.
Hogy ne teljen el úgy nap, hogy nem foglalkozom a nyelvvel. Ha csak egy részt nézek meg a német nyelvű sorozatomból, azzal is megelégszem, még akkor is, ha eredetileg más volt tervben.
Ha minden nap szívesen foglalkozom az aktuális dologgal, az már fél siker.
Milyen résszel szenvedtél a legjobban?
Erre bezzeg sokkal könnyebb válaszolni! 🙂
Rögtön két dolog is eszembe jutott.
- Az egyik, amire nem vagyok túl büszke, hogy sokszor egyszerűen lusta vagyok szavakat tanulni.
- A másik pedig, hogy nagyon tartottam az anyanyelvűekkel való beszélgetéstől.
Hogyan lendültél túl rajta?
A szótanulásban az Anki rengeteget segít, de a biflázást sajnos nem vállalja be helyettem. (Hát igen, az Anki nem tanulásra, hanem ismétlésre való. – Bálint)
Ha nagyon nincs hangulatom a szokásos gyakorláshoz, akkor dalszövegeket tanulmányozok.
Szeretem a musicaleket, és szerencsémre, szinte mindegyiknek van német verziója.
Új engedményt vezettem be magamnak: a napi szómennyiséget kiválthatom egy-egy általam ismert dal német refrénjének megtanulásával.
Így elmúlik a szótanulással járó feszültség, de mégis sikerül új kifejezéseket elraktározni.
A beszélgetésparán túllendülni pedig csak egy dologgal lehet: le kell rántani a ragtapaszt és beszélni.
Tudom közhely, de tényleg így van.
Túl az első videó beszélgetésemen biztosan tudom, hogy a félelem eltűnik az első “Hallo” után. Lesz helyette sok minden egyéb (nekem például a klasszikus „Ich heiße Zsófi“-n kívül más nyelvtanilag helyes mondat nem hagyta el a számat, cserébe viszont nagyon jól szórakoztam a próbálkozásaimon), de a félelem okát veszti, ahogy belevág az ember.
Mi motivál téged a nyelvtanulásban?
Legjobban talán az, hogy ezt tényleg csak magam miatt csinálom.
Nem a jobb jegyért, vagy mert egy tanfolyamon készülni kell a következő alkalomra, vagy mert a nyelvvizsga réme a nyakamban liheg, és minél gyorsabban illene produkálnom az eredményeket.
Persze remélem a papír is egy lesz a tanulással járó pozitívumok közül, de nem ez a fő cél.
Tudom, hogy minden némettel töltött idővel egyre közelebb kerülök ahhoz a magabiztosan németül beszélő lányhoz, aki lenni akarok. Szeretném bebizonyítani magamnak, hogy a korlátaim tényleg csak a fejemben léteznek.
Igyekszem őket minél gyorsabban kiköltöztetni, elfoglalják a melléknévragozás helyét. 🙂
Ha csökken a motivációd, mivel pótolod, hogyan növeled?
Írtam egy kis motivációs levelet még a kezdet kezdetén. Ezt olvasom el újra és újra, ha megrekedek.
Az akkori lelkesedésem segít lerázni azt a feszültséget, amit időközben összeszedtem, és így nem merülök el nyakig az aktuális problémában.
Mi az az egyetlen egyszerű dolog, ami a legnagyobb hatással volt a nyelvtanulásodra?
Egy német nyelvű útikönyv vásárlása.
Nyárra egy ausztriai zarándoklatot tervezek, és korábban megrendeltem az erről szóló könyvet. Ez adta a kezdőlökést.
Egyrészt, mert egyelőre csak a tized részét értem, és mutatja, hogy mennyit kell még fejlődnöm, másrészt mert folyamatosan emlékeztet, hogy előbb-utóbb élesben is tesztelhetem a tanultakat.
Milyen vicces helyzetbe kerültél már az általad tanult nyelven?
Már az első héten, talán a második levelemben, írtam magamról egy rövid bemutatkozást. Leírtam azt is, hogy masszőr végzettségem van, és hogy mennyire szeretek a szakmában dolgozni.
Nem voltam biztos abban, hogy hogy írják németül a “masszőrnő” kifejezést, ezért rákerestem, bemásoltam és folytattam a levelem.
Hamar jött is a javítás, amin aztán sikerült fülig pirulnom.
Stefan, az egyik kedves segítőm, egy másik kifejezést ajánlott az általam használt helyett, és tapintatosan megjegyezte, hogy felejtsem is el gyorsan az elsőt, ha nem akarom, hogy félreértsék az általam nyújtott khm, szolgáltatást.
Hamar megtanultam az “ups, peinlich” (kínos) kifejezést. 🙂
Milyen jótanácsod van más nyelvtanulók számára?
Legyetek nagyon türelmesek magatokhoz.
Nyelvet tanulni a lassú víz partot mos tipikus esete, egy nagy rakás kitartás kell hozzá, pláne ha egyedül csinálja az ember és nincs kire neheztelni a sok tanulnivaló miatt.
Fontos elfogadni, hogy ne akarj mindent egyszerre. Még fontosabb, hogy elhidd, minden egyes perccel, minden befektetett energiával fejlődsz, és egyre jobb leszel! 🙂
Zsófi németül tanul: esettanulmány
Zsófi valós időben fogja megosztani a tapasztalatait, sikereit, nehézségeit a német nyelvvel itt a blogon. Nem kis fába vágta a fejszéjét, de biztos vagyok benne, hogy ilyen hozzáállással sikerrel fog járni.
Az esettanulmány célja: 2016. május 28-án sikeres középfokú német nyelvvizsgát csinálni.
Mivel követi a SMART célmeghatározást, ezért külön részekre bontotta a következő hónapokat. Az ő szavaival:
Bár nem a nyelvvizsga a nagy betűs célom, a papírra így vagy úgy, de szükség van. Plusz a készülésemet is kézzel foghatóvá teszi az, ha a megszerzett tudásról egy idő után számot adhatok.
A rám váró hónapokat felosztottam kisebb etapokra, így nyomon tudom követni az aktuális céljaimat, és ezzel a módszerrel nem esek abba a hibába, hogy a távoli időpont miatt elkényelmesedjek. Egy kicsit talán túlkontrolláltnak tűnhet a dolog, de csak így működik nálam a következetes tanulás. Muszáj tudnom, hogy pontosan mit, miért, hogyan és mikorra csinálok. A kusza tervek így válnak pontos útmutatóvá és remélem sikeres stratégiává. 🙂
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy 100%-ig biztos vagyok magamban. Szóval ez a projekt egy kicsit többet jelent annál, hogy sikerül-e a nyelvvizsga vagy sem.
Szeretnék vele bizonyítani elsősorban magamnak és szeretném, ha mások is látnák, hogy a fejlődés egyetlen döntésen múlik: változtatok, vagy nem?
Az én válaszom naná, hogy igen.
Az első etap 2015. december 12. Ekkorra a következőket vállalja:
- 1200 Anki kártya elkészítése
- 38 Leicht Deutsch Lernen szókincslecke feldolgozása
- Megnézni a Gilmore Girls első három évadját németül
- Befejezni a Lazán németül I. és II. részét
- Hetente legalább egyszer beszélgetni egy anyanyelvűvel
Szerintem ez nagyon izgalmasan hangzik, alig várom Zsófi beszámolóit és persze sikereit. Remélem neked is tetszik az ötlet és figyelemmel fogod kísérni a történetét! Szorítsunk neki! 🙂
