Hogy lehet 2 hónap után az adott nyelven beszélni?

A német projektem egészen jól halad, már csak egy gyenge hónap van hátra a végső megmérettetésig és úgy érzem, hogy minden nap újabb és újabb sziklákat faragok le a nyelv védőbástyájából. Mivel a projekt célja az, hogy három hónap után társalgási szintű némettel rendelkezzem (gyakorlatilag a nulláról), ezért sokan kérdezték már emailben és kommentekben is, hogy hogyan kezdtem el gyakorolni a beszédet, amikor még nem is tudtam szinte semmit.

Szavak, szavak, szavak

Az első 30 nap gyakorlatilag szinte csak tanulásról szólt – gyakorlásról itt még nem nagyon volt szó. Ha nincs szókincs, nincs tudásunk az adott nyelven, akkor lássuk be: nincs is igazán mit gyakorolni. Így az első hónap a legkeményebb és legkevésbé érdekesebb: be kell lapátolni azt a minimális mennyiségű tudást a nyelvből, amire már lehet építkezni.

Ez nálam azt jelentette, hogy fogtam egy szógyakoriság listát (ami a filmekben és sorozatokban (tehát a beszélt nyelvre épülő) szereplő szavakat tartalmazta, kigyomláltam belőle azokat, amikről úgy gondoltam, hogy nekem nincs rájuk szükségem, majd felépítettem egy haditervet, hogy hogyan tudom betenni azt az 1500 szót egy hónap alatt, ami majd megadja a német kalandok vázát.

Természetesen szavakkal az ember nem megy sokra, hacsak nem akar egy kőkori barbárnak tűnni, mikor beszél. Ahhoz, hogy valami értelmes dolgot ki tudjunk nyögni, szükség van némi nyelvtanra és kontextusra. De hogyan beszéljen az ember, ha fogalma sincs ezekről?

Mondatok, mondatok, mondatok

Az alapszavak ismerete után érdemes megismerkedni az egyel nagyobb szerkezeti egységgel: a mondatokkal. Miért? Mert ezek egyből használható tudást adnak. Még Lomb Kató egyik könyvében olvastam a pohár víz tesztről. Ez lényegében azt jelenti, hogy azt vizsgálták, hogy a tanulók mennyi idő után tudnak egy pohár vizet kérni helyesen az adott nyelven.

Megdöbbentő dolgok jöttek ki (akár több év után sem sikerült) – pedig ha szigorúan vesszük, akár 2 perc ráfordítással meg lehet oldani ezt a dolgot: betanulni a szükséges mondatot emlékezetből. Még csak teljesen érteni sem kell, hogy mit jelent, de a célunkat el fogjuk vele érni: nem fogunk szomjan halni az adott országban.

Ez az egész is csak azt mutatja, hogy fontos betartani a tanulásnál a fontossági sorrendeket. Ergo, ha sok (több száz, esetleg ezer) ilyen mondatot megtanul az ember, akkor képes lesz kommunikálni az adott nyelven. Természetesen ez még nem egyenlő a képességgel, hogy saját mondatokat tudjon alkotni belőlük, de ez egy remek átmenet odáig. Nem kell mindent egyszerre – fontos a fokozatosság.

Rengeteg mondat megtanulásával az ember:

  • Iszonyatosan sok nyelvtant felszív, szinte észrevétlenül
  • Folyamatosan ismétli a legfontosabb/leggyakoribb szavakat
  • Kontextusba helyezi a dolgokat, így a mondatmintákat egyénileg is át tudja alakítani (például a pohár víz helyett egy almát is tud kérni, amennyiben megtanulja az alma szót).

Átmeneti időszak

Elég tehát nagyjából tisztában lenni a nyelvtannal, majd a rengeteg mondat megtanulása során fokozatosan letisztázódik a dolog egyenként. Így lehet elkerülni, hogy az ember feje pörögjön a sok meg nem értett dologtól.

A németnél a második hónaptól kezdtem el gyakorolni – minden nap megtanultam pár új mondatot, pár új kifejezést és azok segítségével próbáltam átadni, amit mondani akartam Marcnak (az egyik (legjobb) némettanárom).

Mivel a fokozatosság itt is nagyon fontos (mindenhol az!) meg sem próbálkoztam mindent németül mondani. Rengeteget kérdeztem tőle:

  • Ezt hogy mondják németül?
  • Azt hogy mondják németül?
  • Te melyiket használnád?
  • Te hogy mondanád?
  • Szokták ezt használni?

Ezeket közvetítőnyelven kérdeztem (esetünkben ez az angol volt, mert jelenleg angolul sokkal jobban beszélek, mint németül és a kérdéseket sokkal gyorsabban meg tudtuk így beszélni, nem tököltük el az időt), ám a második hónap végeztével (március 7-én) megmondtam Marcnak, hogy aki bújt, aki nem, innentől már csak németül kommunikálhatunk.

Van akkora tudásom, hogy most már arra koncentráljak, hogy hogyan adjam át a mondanivalómat valós időben, kényszerítve magam arra, hogy németül gondolkodjak.

Naponta legalább egy órát beszélek németül, így az utolsó egy hónapot arra szánom, hogy rászoktassam magam a németül való gondolkodásra, hogy nem nyúlhatok vissza az angolhoz, vagy a magyarhoz.

Természetesen az események dokumentálása sem marad el, hiszen a berlini út éppen arra hivatott, hogy éles környezetben teszteljük a dolgot. Aztán majd eldöntitek ti, hogy mennyire sikerült jól a dolog. 😉

Addig is jó tanulást mindenkinek – ha pedig tetszettek az itt leírtak, oszd meg másokkal is!

Évek óta tanulod a nyelvet, érted, tudsz olvasni és mégsem tudsz megszólalni? Akkor olvasd el Lívia történetét itt, tetszeni fog!

Ugrás az oldal tetejére