Mi a különbség a nyelvtanulás és a nyelvgyakorlás között?

Nyelvtanulás. Varázslatos szó. Valakiben csodálatot, valakiben tengermély gyűlöletet kelt. De pontosan mit és kell nyelvtanulás alatt érteni? Mikor hajnali kettőkor még a könyv felett görnyedve próbálom megérteni a 49. féle igeidőt és a melléknévragozás rejtelmeit? Netán mikor a hangszóróra tapadva próbálom kiszűrni, hogy vajon a tévébemondó éppen milyen híreket közöl?

Vagy mikor véresre koptattam már az ujjaim a ceruzámmal, annyi feleletválasztós tesztet töltöttem ki? Esetleg mikor a nyelviskolában kihívnak az egész csoport elé egy társsal egyetemben, hogy játsszunk el egy képzeletbeli szituációt? Szerintem ennél egy picit összetettebb a dolog, a következő írásban pedig szeretném megmutatni az egyik legnagyobb felismerésemet a témában.

Nyelvet tanulni és nyelvet gyakorolni nem ugyanaz

Nagyon sokan keresnek meg azzal, hogy nem tudnak egy nyelven megszólalni, hiába tudják már a nyelvtant, az összes szót bemagolták és mégis, nem megy. Mi lehet a hiba? Banálisan egyszerű a dolog, és ilyenkor mindig meg szoktam kérdezni: az elmúlt egy hónapban/évben/évtizedben egészen pontosan hány percet (netán) órát töltött az illető a megtanult szavak/kifejezések/nyelvtan gyakorlásával? Mennyit használtad a megtanultakat (akár mesterséges környezetben)? Mennyit beszéltél, mennyit kommunikáltál az adott nyelven?

Tegyük a kezünket a szívünkre és valljuk be, hogy az eredmény legtöbbször lehangolóan kevés. Felmerül a kérdés:

Egészen pontosan mitől is kellene nekünk jól, érthetően, szépen és gyorsan beszélnünk egy adott nyelven?

Miért feltételezzük, hogy új szavak magolásával nő a beszédkészségünk? Hogy ha még három órát csináljuk a szókitöltögetős feladatokat, az egészen pontosan hogyan is fog segíteni bennünket abban, hogy beszélni tudjunk az adott nyelven?

Úgy van. Sehogy. Bármilyen fájdalmas is ezt beismerni, attól ez még így van.

Igen, nehéz dolog egy új nyelven beszélni, mert rengeteg különböző képesség egyidejű összehangolását jelenti. Nem csak egy elfogadható szókinccsel kell rendelkezni, képben kell lenni a nyelvtannal, nem árt, ha ki is tudjuk ejteni a dolgokat, miközben pedig az sem hátrány, ha figyelünk arra, hogy a partnerünk mit magyaráz éppen nekünk, hogy arra épkézláb választ tudjunk komponálni valós időben.

Igen. Ez nehéz. Rohadtul nehéz. Viszont még két feleletválasztós teszt kitöltésétől egy szemernyit sem fogsz jobban beszélni. Persze, az könnyű, és biztonságot nyújtó cselekvés, hiszen utána elmondhatod, hogy “de hát én mindent megtettem, mindent megpróbáltam, mégsem megy”. És kész, ezzel le is ráztad a felelősséget, innentől nem a te bajod, te megpróbáltad.

Gyakorlás nélkül nem megy

Mikor anno elkezdtem spanyolul tanulni, egy teljes éven keresztül csak olvastam és szövegeket hallgattam. Gyakorlatilag egy percet nem beszéltem, nem szólaltam meg. Mai fejjel visszanézve, nem is értem, hogy hogyan gondoltam, hogy akkor én majd egyszer csak meg fogok szólalni és csodaszép Márquez-i spanyolsággal fogok trillázni. Vicces visszagondolni.

Aztán mikor tavaly nyáron végigjártam Spanyolországot, számtalan alkalmam adódott beszélni, a nyelvet használni – és még több alkalmam volt beégni, lebőgni, lesajnáló tekintetekben fürdeni. De a három hét folyamatos gyakorlás meghozta a gyümölcsét, és most azt mondhatom, hogy egészen folyékonyan tudok beszélni spanyolul is. Azért mert gyakoroltam.

Igen, nehéz dolog beszélni, főleg, ha még nincs benne gyakorlatod. De mitől lenne egy új nyelvnél? Egyszerűen el kell fogadni, hogy az elején szívunk. Nagyon. Mindenki. Aztán egyre kevesebbet. A cél nem az, hogy holnapra tökéletesen beszéljünk, hanem hogy holnap kevésbé szívjunk, mint ma.

Szerencsére még nem tartunk ott, hogy egy új nyelvet egyszerűen csak betöltünk az agyunka. És amíg ez nincs így, addig a szívás mindig is ott lesz. Nem felháborodni kell ezen, hanem elfogadni és a folyamat természetes részének tekinteni.

A belénk nevelt reflexektől fogva irtózunk a hibák elkövetésétől, hiszen az mindig büntetéssel járt. “Ha rossz jegyet hozol haza, nem mehetsz ki játszani”, “ha nem leszel ötös atomfizikából, akkor bizony sajnos meg kell válnod az egyik ujjpercedtől”.

Azonban itt ezt kell . Az Öt év – öt nyelv (és személyes) szuperhőse, Lomb Kató is megmondta: “a nyelv az egyetlen dolog, amit rosszul is érdemes tudni”. És mennyire igaza van.

Most pedig morzsoljuk el a könnyeket a szemünk sarkában, aztán tervezd meg, hogy a már megtanultakat hogyan fogod gyakorolni.

Szeretnél mindenre emlékezni, amit már egyszer megtanultál?

Akkor ismerd meg, hogy hogyan működik az elméd, a memóriád és hogy hogyan jegyezhetesz meg mindent az általad tanult nyelven. Katt ide a részletekért!

Ugrás az oldal tetejére