Kitörés az újrakezdő német szintből – II. rész (Langó Zsófi projektje)

Az Öt év – öt nyelv+ nem csak az én nyelvtanulási kalandjaimról szól. 2015. októberében megismerkedhettetek Zsófival, aki eldöntötte, hogy 2016. május 28-ig megtanul középfokon , ebből pedig TELC B2-es nyelvvizsgát fog tenni.

Azt is vállalta, hogy az egész folyamatot dokumentálni fogja, hogy mindannyian végigkövethessük hogy mit is csinál. Magának is bizonyítani szeretne, ám a lelkes olvasói fogadtatás után szerintem nagyon sok embert fog motiválni a kalandja. 

3,5 hónapja tanul németül (újrakezdőként), így eljött a második beszámoló ideje (az elsőt itt tudod elolvasni). Át is adom neki a szót. 

A részcélok

2015. február 15-ig ezeket tűztem ki magamnak németből:

  • 51. szókincsleckéig feldolgozni a Leicht Deutsch Lernen-t  +3, 4, 5 kiegészítő lecke
  • +1200 kártya (összesen 2200)
  • Gilmore Girls 4-6 évadot végignézni
  • Heti 5 rövid fogalmazást megírni
  • 1 könyvet kiolvasni németül
  • Eljutni a Lazán németül 3. könyvnek a végére
  • Hetente egyszer beszélgetni egy anyanyelvűvel
  • Elkezdeni használni a Deutche Welle leckéket

Kemény akadályok

Az idő rohan. Tudom, ez akkor is egyértelmű lenne, ha nem lenne itt a következő beszámoló ideje, de így ha akarnám sem tudnám nem észrevenni, hogy a napok milyen hamar válnak hetekké, hónapokká. Nehéz most az elmúlt időszak eredményeiről írnom, mert finoman szólva nem vagyok rájuk büszke.
Nem vagyok mintanyelvtanuló. Ez most már egészen biztos.

Görcsöltem is rajta rendesen, hogy a hullámzó teljesítményem hogyan mutat majd a blogon, de aztán arra jutottam, hogy mi van ha másnak is ilyen küzdelmes egy idegen nyelv elsajátítása? Ha más is azt gondolja, hogy csak neki okoz gondot, ami amúgy könnyűnek tűnik?

Ezért úgy döntöttem felvállalom a hibáimat és a nehézségeimet, mégha ez nem is a legkellemesebb érzés.

Amikor elkezdtem Bálint módszereivel fűszerezett némettanulást, óriási lelkesedéssel és energiával vetettem bele magam, tulajdonképpen eköré építettem fel az életemet.

Aztán nehezedtek a körülmények, és egyre kevesebb energiám maradt tartani azt a tempót, amit elvártam magamtól.

Közbejött az élet, ahogy mondani szokták.

Lelkes egyetemistaként igyekszem a lehető legjobb eredménnyel vinni a tanulmányaimat, hajtom magam rendesen, ha tanulásról van szó. Mindehhez hozzádob a szinte rögeszmés németezés és kész a kiégés tuti receptje.

Nagyon elfáradtam a vizsgaidőszakra.

Akkor azt gondoltam, hogy néhány hét szünet még belefér, így a vizsgáimra koncentráltam és szépen lassan teljesen elhagytam a precízen beosztott napi németadagomat.

Nyugtatgattam magam, hogy ez még nem a világ vége, majd ha befejezem a vizsgáimat…

Aztán befejeztem a vizsgáimat, mire az életem más terültete fordult meg fenekestül.

A német pedig nem hogy nem került vissza a hétköznapokba, még jobban háttérbe szorult, megfűszereződve egy jó nagy adag bűntudattal és önostorozással.
Plusz az ördögi körrel, ami egy kérdés köré rögzült: hogyan vehetném fel újra a fonalat, amikor már annyira elcsúsztam a tervvel, hogy szinte lehetetlennek tűnik besűríteni a megmaradt időbe azt a sok elhalasztott anyagot?

Egyre inkább úgy éreztem, hogy képtelenség, ezért inkább már bele sem fogtam. (Azt hiszem nem lövök le nagy poént, ha már most megjegyzem, hogy nem ez a jó megoldás.)
Ez az állapot stabilan kitartott egészen pár nappal ezelőttig. Aztán jött az a bizonyos szorongás, amit amiatt éreztem, hogy a sikertelenségemet még itt a blogon is meg kell osztanom és végül ez segített letisztázni, hogy hogyan szedjem össze magam és folytassam a tanulást ott ahol abbahagyam, hogy eljuthassak oda, ahová eredetileg elterveztem.
Először is, el kell fogadnom, hogy ez az időszak most ilyen volt és kész.

Nem úsztam el helyrehozhatatlan mértékben, és attól még mert nem a legjobban sikerült az elmúlt etap, közel sem leszek kevésbé képes végigvinni a nagy tervet. Lehet, hogy a csatát elvesztettem, de háborút nem. 
Megtapasztaltam milyen az, amikor a túleröltetés padlóra küldi a motivációt, és a kényszer a lelkesedés rovására megy.

Most már tudom, mi az amire vigyáznom kell, amit el szeretnék kerülni a későbbiekben. Elég időm van a nyelvvizsgáig, és ha sikerül újra elkötelezem magam és feszültség nélkül az örömökre koncentrálva folytatni tudom a német nyelv elsajátítását, biztos vagyok benne, hogy sikeresen végigviszem a projektet.
Szükségem van segítségre, egy külső löketre, ez biztos, ezért elkezdek anyanyelvű tanárral tanulni heti egyszer, kétszer, amennyire az erőforrásaim engedik. Újra felveszem a kapcsolatot a német nyelvű ismerőseimmel, és igyekszem a lehető legtöbbet kommunikálni.

A céljaim maradnak az előző beszámolóban leírtak, megpróbálva egy kicsit kevésbé sematikusan folytatni a teljesítésüket.
Összességében az elmúlt hónapok legnagyobb tanulsága, amit persze már sokszor sokféleképpen olvastam tanácsként, és ami igazából lehetne akár a nyelvtanulás aranyszabálya is:

Nem szabad teljesen leállni a nyelvvel egyetlen napra sem. Most értettem meg igazán, hogy ez mennyire nagyon lényeges. Ha egy napra találtam kifogást, találtam a következőre is, míg végül már kifogásra sem volt szükségem. Ennek az egyszerű tanulságnak a betartása a legnagyobb fogadalmam a következő időszakra, a legfontosabb célom pedig, hogy sikerüljön játékká formálni a „csak azért is megtanulok németül” hozzáállásomat.

És persze az, hogy a következő beszámoló feszengő vallomás helyett csupa sikerélményről szóljon. 🙂

Azért volt sikerem is!

A sok nehézség ellenére azért akadtak sikereim is. Fontosnak tartom ezeket is számba venni – az ember a szósz mélyén hajlamos elfeledkezni róluk. Tehát:

Az elmúlt időszak sikereként nem tudok felsorolni precízen elvégzett feladatokat, vagy pozitívan megerősítő eseményeket, belső változásokat viszont igen.

Gyakorlott újrakezdőként már nagyon sokszor eljutottam a “kész, eddig sikerült” határig és eddig mindig feladtam. Most nem fogom. Hogy hol lesz a vége, nem tudom, de nem is ez a fontos. A lényeg, hogy lépek egy nagyot és haladok tovább.

Ezt fogom másképp csinálni

  • Minden nap felkérek valakit számonkérőnek, hogy egy 10 percben beszámoljak az aznapi teljesítményemről, és hogy gyorsan átfussuk a tanult szavakat.
  • Minden héten gyakorlok anyanyelvű tanárral.
  • A hét elején beirogatom a naptáramba, hogy melyik nap mettől meddig szánok időt a németezésre.

A következő összefoglaló április közepén esedékes, addigra szeretném elérni az előzőekben kitűzött célokat (lásd a cikk elejét).

—————-

Szerintem nagy bátorság volt Zsófitól mindezt leírni, beismerni, hogy nem vagyunk szuperhősök, az élet mindig produkál valami meglepetést és mindig közbe fog jönni valami. Egy nyelvet megtanulni hosszú idő és mindig lesznek akadályok. Az ő példája is azt mutatja, hogy egyszerűen csak el kell dönteni, hogy továbbcsinálja az ember addig, amíg el nem éri a célt. Én meghajlok előtte.  – Bálint 

Gyere át Facebookra és csatlakozz 10000 hozzád hasonló nyelvtanulóhoz! Katt ide!

Önállóan tanulsz nyelvet?

Csináld végig az ötnapos nyelvtanulási gyorstalpaló videókurzust és haladj háromszoros sebességgel! Katt ide a részletekért!

  • Ildikó

    Lesz harmadik rész? Kíváncsi vagyok rá, hogy mit sikerült eddig tartani, illetve hova sikerült eljutni.
    Rá kellet jönnöm, hogy nekem az ilyen nem megy, hogy megtervezem a következő 1-2 hónap tanmenetét, mert annak számomra nagyon kényszer szaga van, attól meg elmegy a kedvem. Nálam az vált be, hogy sosem tudom mit fogok csinálni másnap: inkább a nyelvtant helyezem előtérbe, vagy jobban a hanganyagokat, vagy írok, vagy kombinálom a lehetőségeket 🙂 Az anyagok, amikből tanulni tudok, mindig “kézközelben” vannak, így azzal sem húzom az időt, hogy keresgélnem kell. Kitalálom, hogy az adott pillanatban épp mihez van kedvem, és akkor azt csinálom.

  • Cric6ms

    Sziasztok!

    Hajrá Zsófi, Katalin, Barka76 és mindenki más is!!! 🙂

    Jó volt olvasni, amiket írtatok, szerintem nem sok olyan tanuló van, aki ne keveredne időnként ilyen helyzetekbe. És milyen jó ilyenkor a biztos tudat, hogy más is megküzd hasonló dolgokkal!
    Én sem most először lettem “újrakezdő”.

    Viszont nemrég megtanultam azt (bár éppen nem nyelvtanulással kapcsolatban), hogy ha a terveimbe mindenféle váratlan dolgok (esetleg teljesen előre láthatóak is) belerondítanak, akkor ne essek kétségbe, ne is zuhanjak a halogatásba, hanem amilyen gyorsan csak lehet, tervezzem át a következő napok / hetek tennivalóit az új körülményeknek megfelelően.
    És ami a legfontosabb, ne érezzem magam szarul, ne vádoljam magam, amiért nem úgy mennek a dolgaim, ahogy elsőre elterveztem. Hiszen a tervezést is meg kell tanulni, nem úgy születünk, hogy tökéletesen tudjuk! És ha valamin változtatni kell, hát az is a tanulás része.
    Tanulni pedig jó dolog!!

    Kitartást mindenkinek, és még egyszer: HAJRÁ!!! 🙂

    • Abszolút egyetértek. Én is nagyon sokáig ostoroztam magam, hogy “mé nem tudok jobban, méééé nem tudok jobban??”, aztán rájöttem, hogy ez nem túl produktív.

      Hajrá! 🙂

  • Katalin

    Pontosan erre az írásra volt szükségem! Éppen a német B2-t próbálom legyűrni, amihez igazából már csak szavak hiányoznak (mert én vagyok az a furcsa egyed, aki a nyelvtanulást rengeteg nyelvtannal szereti kezdeni). Októberben kezdek egy mesterképzést egy németországi egyetemen, ha minden a terveim szerint alakul. A teljes történet hosszú és bonyolult, egy a lényeg: kedden felvételizek. Németül. Sok nyelvtan, egy kis szókinccsel fűszerezve, írásbeli, extrém rövid idő alatt. Én pedig úgy érzem kiégtem, és sokszor hajlamos vagyok azt gondolni, hogy ilyesmi csak velem történhet. Akkor persze jön az önsajnálás, meg a “3 perce tanultam ezt a szót, hogy lehet, hogy már most elfelejtettem??? Ez nekem nem megy!” Hálás vagyok Zsófinak, hogy ilyen nyíltan megosztotta a saját tapasztalatait a témában! Mert bizony van olyan, hogy elfogy a motiváció, de ezt szépen el kell könyvelni, és tovább kell lendülni a dolgon, mert ha az ember ostorozza magát, vagy egyszerűen csak lesz*rja az egészet, a dolgok sehogy nem fognak jobbra fordulni. Elolvastam a cikket, megráztam magam, megnéztem egy német filmet, megcsináltam pár lazább szövegértést, aztán belevágtam a közepébe, és legyűrtem pár egészen nehéz magnóhallgatós feladatot is. Alig várom a következő beszámolót, és mindenképpen visszatérek egy kis motivációért, ha merülnek a tartalékaim! Köszönöm Nektek!

  • Ez most egy jó löket volt! Szeptemberre egy erős középfokú német tudásomnak lennie kellene, legalábbis ha sikerül az Ausbildung felvételi. Január elején nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a nyelvtanulásba, szintén Bálint módszereivel (is), bár bevallom őszintén én nem vagyok nagy Anki párti, de nem vagyunk egyformák. Viszont mindennap más szisztéma szerint tanultam, közben olvastam Lomb Kató könyvét. (Azóta is ki van írva az íróasztalom felé: “Man lernt Grammatik aus der Sprache, nicht Sprache aus der Grammatik.”) Szóval nagy-nagy lendülettel haladtam, és még a hatását is éreztem. Majd jött a gyerek betegsége, nincs iskolában… Iskolaszünet, gyerek megint itthon… Férj szabadságon, megint nem vagyok egyedül… Most hivatalos ügyet kell intézni, főzni kell, takarítani kell… Tehát kifogás-kifogás hátán, és elkenődtem, hogy már megint nem tartottam be a terveket. Plusz nem tudom ki, hogy van vele, de amikor úgy érzem, hogy sokkal jobban megy már a nyelv, egyszerűen jön egy holtpont… Találkozok egy (német) ismerőssel, és alapszavak nem jutnak eszembe, hétköznapi dolgokat nem értek, holott itthon tévét nézek, újságot olvasok. A legrosszabb, hogy ha egyedül vagyok még a német gondolkodás is megy, csak éles helyzetben nem. Elkeseredtem. Erre itt van Zsófi projektje, ami ugyan nem teljesen ugyanaz a helyzet, de rájöttem, hogy nemcsak én járok ebben a cipőben. Úgyhogy hajrá Zsófinak, nekem és mindenkinek, aki néha úgy érzi, hogy nem megy, nincs kedve, elfogyott az ereje 🙂 Köszi Zsófi az írásod!

Ugrás az oldal tetejére