Bő három hete kezdtem el oroszul tanulni, az alapozás kő keményen folyik, az online táblázatomban pontosan vezetem, hogy melyik nap mi történik és mennyi időt tudok a nyelvvel foglalkozni.
Több barátom és Öt év – öt nyelv olvasó kérdezte már, hogy vajon az alvásról szoktam-e le, hogy a meló, sport és egyéb, unalmasnak nem mondható dolgaim mellett ennyi időm jut még a tanulásra?
A válasz nem, mi több, igen kényes vagyok az alvásra (ugye a napközben belapátolt dolgokat az elménk ekkor dolgozza fel, tehát a megfelelő minőségű alvás nagyon fontos a hatékony tanulás szempontjából), mindössze arról van szó, hogy egy kicsit szervezni kell. Ennek pedig az egyik kulcsa a Pomodoro módszer.
A következőkben tehát arról lesz szó, hogy hogyan használd ki jobban a tanulásra szánt időt.
Mi az a Pomodoro módszer?
Egy időmenedzsment technika, melyet egy Francesco Cirillo nevű olasz úriember talált ki (úgy tűnik, ezek az olaszok mégiscsak sejtenek valamit a hatékonyságról) a nyolcvanas években.
A módszer végtelenül egyszerű: eldöntöd, hogy min fogsz dolgozni, majd leülsz és 25 percet CSAK azzal foglalkozol, utána tartasz öt perc szünetet, aztán újra dolgozol 25 percet, és így tovább.
A trükk abban van, hogy a 25 perc alatt, SEMMI mást nem csinálsz, csak az adott dologgal foglalkozol. Nincs Facebook, nincs email, nincs telefon, nincs gyerekfürdetés, mosogatás, ablakon kibámulás, chatelés, kávékészítés. Semmi.
Csak és kizárólag a FELADAT létezik. A 25 percről okos emberek megállapították, hogy elég hosszú, hogy valami értékelhető dolgot meg lehessen csinálni, azonban nem túl hosszú, hogy az ember figyelme elvándoroljon. 25 percet mindenki tud ülni egy helyben és egy dologgal foglalkozni.
Utána jön a dedikált 5 perc szünet, mikor annyi Facebook like-ot lehet nyomni és annyi Coelho bölcsességet lehet megosztani, amennyibe nem pirul bele a gép. Utána viszont vissza a melóba!
A módszer mögött húzódó elmélet egyszerű: ha az ember nem multitaskol (nem több dologra figyel egyszerre), akkor sokkal jobban tud haladni – egyszerűen azért, mert a különböző feladatok közötti „váltás” rengeteg „figyelemegységet” elvesz és ezek iszonyatosan pazarolják az időt.
Példa: ha fordítok, és közben chatelek valakivel, akkor 5-10 másodpercenként visszaugrok a chatablakhoz, megnézem írt-e, ha igen, válaszolok, aztán vissza a fordításhoz.
Ha azonban kizárom a chatet és csak a fordításra figyelek, akkor fókusz módba kerülök, ontom a mondatokat, ráhangolódom a dologra. Előny, ha valaki meg tudja osztani a figyelmét – de nem akkor, mikor hatékony akar lenni.
Az eredmény? Mivel szeretek méricskélni és az alapján szabályozni, természetesen itt is kísérletezgettem. A Pomodoro beiktatásával 2-2,5-szer TÖBBET tudtam adott idő alatt megcsinálni, mint nélküle. Azért ez elég húsbavágó különbség.
Természetesen nem csak munkára lehet ezt levetíteni, hanem bármire. Úgy van, akár a tanulásra is.
Pomodoro a nyelvtanulásban
A módszert azért is szeretem, mert magában foglal még egy nagyon hasznos elvet: a Parkinson törvényt, ami leegyszerűsítve a következő:
„A munkavégzést mindig addig húzzák, hogy kitöltse az elvégzendő feladat rendelkezésére álló időt”.
Magyarul, ha nekem egy egész napom van arra, hogy megtanuljak 10 új szót az adott nyelven, akkor az tuti, hogy az egész napom rá fog menni a dologra.
Ha azonban 5 percem van rá, hogy megtanuljak 10 új szót az adott nyelven, különben kidobnak az Atlanti-óceán felett egy repülőgépből, ejtőernyő nélkül, akkor az is biztos, hogy meg fogom tanulni 5 perc alatt. Sőt, 1 alatt is. Parkinson módszerét angolul Timeboxingnak (idődoboz) is szokták még hívni.
A Memrise-on 25-ös csomagokban vannak az orosz szavak – erre szoktam magamnak adni 1 pomodorónyi időt (25 perc), hogy megtanuljam – és érdekes módon, a legtöbbször ez össze is jön.
Ha az Assimilt tanulom (amiben 100. pici lecke van), ott is általában 25 percig tart egy lecke megtanulása/feldolgozása.
Be kell állítani a korlátot, ami alatt meg KELL tanulni a dolgot (esetünkben ez ugye 25 perc) és úgy intézni, hogy az alatt meg is tudjuk csinálni, nem pedig fordítva. (Hmm, vajon mennyi idő kellene nekem erre, hogy ezt megcsináljam? – nem jó!)
25 perc RENGETEG idő, ha az ember csak azzal foglalkozik, amire kijelölte. A hatékonysággal „időt teremt”, olyan időt, amiről nem is gondolta, hogy létezik.
Például ennek a cikknek a vázlatának elkészítése 1 pomodorónyi időbe került. Mert ennyit adtam neki (a szerkesztés és egyéb piszmogásokról ne beszéljünk, az a macerásabb része).
Ahogy azt már a múltkori cikkben is kitárgyaltuk, a fontos dolgokat (mint például a tanulás) előre kell venni, azokhoz kell alakítani mindent, és ha az megvan, akkor utána jöhet minden más.
Én például minden reggel egy 1-1,5 órával korábban kelek és 2-3 pomodorónyi időt töltök az orosztanulással (vagy a nyelvvel, valamilyen formában), és csak utána indulhat a nap. Ez eleve biztosít egy megfelelő alapot a napra, és nap közben (mivel ANKI-ban tárolok mindent) azt bármikor tudom ismételni és gyakorolni.
A legjobb módszer a pomodoro hatékonyságának megtapasztalására, ha most azonnal kipróbálod. Dobj félre mindent (a főnökök most forduljanak el), és szentelj 25 percet csak az éppen tanult nyelvnek. DE előtte mindenképpen tűzd ki, hogy hová szeretnél eljutni a 25. perc végére – mert csak így fog működni a dolog.
Ha precíz szeretnél lenni, akkor használhatsz egy konyhai órát (erről kapta a módszer a nevét), de létezik egy csomó verzió gépre, sőt telefonra is. Én számítógépen a Pomodairót használom, az Androidos telómon pedig a Clockworköt. Mindkettő egyszerű, mint a kapanyél – mint maga a módszer. De pont ezért működik/működnek.
Hogy állok az orosszal?
A projekt követői kedvéért pár szóban, hogy mi történt az elmúlt héten: a táblázatból látszik, hogy még 10 órát sem sikerült a múlt héten beletenni a nyelvbe, ami NEM jó (kicsit irónikus ilyenkor időmenedzsmentről írni, de most nem kezdem el sorolni a kifogásaim. Mindenkinek megvannak, ugyebár) – de semmi gond, a már megszokott módon állok a dologhoz: teljesen egyértelmű, hogy valamit nem jól csinálok, mert nem tudtam hozni a kitűzött 20 óra heti célt, ezért át kell alakítanom a dolgokat.
Az ég világon nincs ezzel semmi baj, sőt: mozgásra késztet. Alakítanom kell nekem is a stratégiámat. És ebből lesznek az új cikkek. Ne feledjük, hogy az egész Öt év – öt nyelv egy valós időben zajló esettanulmány, tehát mindenki csak saját felelősségére higgyen el nekem bármit is! 🙂
Természetesen ezen a héten is változott pár dolog: először is megjött a Colloquial Russian könyv (aminek nagyon szerettem a spanyol és kínai kiadását), ám korántsem vagyok vele annyira megelégedve, így első blikkre. Nem baj, már megy is a vécébe.
Másik fontos dolog még, hogy a múlt héten még úgy gondoltam, hogy napi 2 Assimil leckét fogok átvenni, azonban úgy találtam, hogy jobb, ha csak 1-et tanulok meg, de azt alaposan és biztosan.
Mivel rettentően jól van felépítve az anyag, az ismétlés folyamatos és ugye amúgy is kell hagyni a dolgokat „érni” az elménkben egy kicsit. Már csak egy gyenge hét van és az önmagamnak szabott egy hónapos korlát lejár, utána következik az aktív gyakorlás korszaka – bármennyire is hiányos a tudásom még. Nem ez a lényeg, hanem hogy haladjak, mert az idő bizony nem áll meg a kedvemért. Sőt, senkinek a kedvéért. Úgyhogy elő azokkal a pomodoro órákkal!
